A Fővárosi Ítélőtábla Bf.239/2011/6. számú határozata kábítószerrel visszaélés bűntette tárgyában. [1978. évi IV. törvény (Btk.) 64. §, 65. §, 87. §, 282. §, 1998. évi XIX. törvény (Be.) 4. §, 348. §, 351. §, 352. §, 371. §, 372. §] Bírók: Hrabovszki Zoltán, Nehrer Péter, Sebe Mária

Fővárosi Ítélőtábla mint másodfokú bíróság

3.Bf.239/2011/6.

A Fővárosi Ítélőtábla mint másodfokú bíróság Budapesten, 2012. év október hó 18. napján tartott nyilvános ülés alapján meghozta és kihirdette a következő

ítéletet:

A kábítószerrel visszaélés bűntette miatt vádlott ellen indult büntetőügyben a Fővárosi Bíróság 2011. június 20. napján kihirdetett 14.B.1283/2010/14. számú ítéletét megváltoztatja.

A vádlott forgalmazási típusú cselekményét a Btk. 282/A. § (1) bekezdésébe ütköző, a fogyasztási típusú cselekményét a Btk. 282. § (1) bekezdésébe ütköző kábítószerrel visszaélés bűntettének minősíti.

A főbüntetését 2 (kettő) évi börtönbüntetésre enyhíti, a közügyektől eltiltás mellékbüntetését és a fele rész kitöltése utáni feltételes szabadságra bocsátásra vonatkozó rendelkezést mellőzi.

A szabadságvesztés végrehajtását 4 (négy) évi próbaidőre felfüggeszti azzal, hogy abba végrehajtása elrendelése esetére rendeli beszámítani az általa előzetes fogvatartásban töltött időt.

A vádlottat 300.000 (Háromszázezer) forint pénzmellékbüntetésre is ítéli, amelyet meg nem fizetése esetén 3.000 (Háromezer) forintonként kell egy napi fogházbüntetésre átváltoztatni.

Egyebekben az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyja.

Az ítélet ellen további fellebbezésnek nincs helye.

I n d o k o l á s :

A Fővárosi Bíróság 2011. június 20. napján kelt 14.B.1283/2010/14. számú ítéletében vádlottat a Btk. 282/A. § (1), (3) bekezdés szerinti kábítószerrel visszaélés bűntette és a Btk. 282. § (1), (5) bekezdés a.) pontja szerinti kábítószerrel visszaélés vétsége miatt halmazati büntetésül 3 év fegyházra és 3 év közügyektől eltiltásra ítélte azzal, hogy a büntetése fele részének kitöltése után feltételes szabadságra bocsátható. A vádlott által előzetes fogvatartásban töltött időt a kiszabott szabadságvesztésbe beszámította. Rendelkezett a bűnjelként lefoglalt kábítószerek, az ezzel szennyezett tárgyak elkobzásáról; az eljárás során lefoglalt 217.500,- Ft-ra vagyonelkobzást rendelt el. Kötelezte a vádlottat az eljárás során felmerült 1.651.126,- Ft bűnügyi költség megfizetésére.

Az elsőfokú bíróság ítélete ellen az ügyész 3 napi gondolkodási idő alatt súlyosításért, hosszabb tartalmú fegyházbüntetés és közügyektől eltiltás mellékbüntetés kiszabásáért, a feltételes szabadságra vonatkozó ítéleti rendelkezés mellőzéséért; a vádlott védőjével a tényállás és a minősítése téves megállapítása miatt enyhítésért jelentettek be fellebbezést.

A Fővárosi Fellebbviteli Főügyészség BF.674/2011. számú átiratában az ügyészi fellebbezést fenntartotta. Az elsőfokú bíróság által megállapított tényállást és minősítést nem vitatta, valamint azt sem, hogy az elsőfokú bíróság hiánytalanul vette számba a büntetést befolyásoló körülményeket. Álláspontja szerint azonban utóbbiakat nem a súlyuknak megfelelően értékelte, a Btk. 87. § (2) bekezdés b.) pontjában írt enyhítő rendelkezés alkalmazása téves. Kérte ezért a vádlottal szemben kiszabott fő- és mellékbüntetés lényege súlyosítását, a feltételes szabadságra bocsátás kedvezményével kapcsolatosan különös méltánylást érdemlő körülmény hiányában az erre vonatkozó rendelkezés mellőzését.

A másodfokú nyilvános ülésen az ügyész az indítványában foglaltakat változatlanul fenntartotta. Álláspontja szerint a vádlott által megvalósított bűncselekmény kiemelkedő tárgyi súlyú, öt évtől életfogytig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő. Még változatlan büntetés esetén sem indokolt az ún. feles kedvezmény alkalmazása a vádlott javára.

A vádlott védője vitatta a vádlott cselekményének terjesztői típusú elkövetésként történő értékelését. E tekintetben a vádlott felmentését indítványozta. Szemben a megállapítottakkal az ítéleti tényállás nem jelölte meg, hogy korábban a vádlott mikor, milyen és mennyi kábítószert hány személynek, milyen rendszerességgel, mekkora ellenérték fejében értékesített. Az ezzel kapcsolatos bírósági magyarázat nem helytálló, mert a mappákban lévő bejegyzésekkel kapcsolatban a vádlott védekezését semmi sem cáfolta. Erre utal az is, hogy a naptárba bejegyzett nevek közül a meghallgatottak egyike sem tett olyan vallomást, hogy kábítószert vett volna a vádlottól, mindegyikük kölcsönről nyilatkozott. Kétséget kizáró bizonyossággal a nyomozás során megismert sms-ek sem szolgáltak az értékesítés tényére. A lefoglalt eszközök utalhatnak terjesztői típusú magatartásra, azonban önmagában a lefoglalt kábítószer mennyisége, beazonosítható vásárlók nélkül nem bizonyítja a kereskedést.

Indítványozta, hogy amennyiben a bíróság a felmentő rendelkezést nem találná megalapozottnak, csupán csekély mennyiségű kábítószer értékesítését rója a vádlott terhére, a jelentős mennyiségű kábítószer tartása mellett. Ez esetben felfüggesztett szabadságvesztés is megfelelően szankcionálja a bűnelkövetést. Végül utalt rá, hogy az elsőfokú bíróság 1.343.500,- Ft bűnügyi költség megfizetéséről szóló rendelkezést hirdetett ki, míg az ítéletben 1.651.126,- Ft szerepelt.

vádlott felszólalásában és az utolsó szó jogán csatlakozott védőjéhez, valamint kinyilvánította, hogy pár hónapos kezelés a ... Kórházban "megmentette a kábítószertől", és azóta dolgozik.

A Fővárosi Ítélőtábla a Be. 348. § (1) bekezdése alapján az elsőfokú bíróság ítéletét az azt megelőző eljárással együtt bírálta felül. Megállapította, hogy az elsőfokú bíróság az eljárási szabályok betartásával folytatta le az eljárását. Ennek során kihallgatta mindazokat a tanúkat, beszerezte mindazokat a bizonyítékokat, amelyek a vádlott büntetőjogi felelőssége szempontjából jelentőséggel bírtak. Éppen a teljes körűen lefolytatott bizonyítás cáfolja ugyanakkor azt az elsőfokú ítéleti ténymegállapítást, mely szerint a vádlott az "elfogását megelőzően, rendszeresen értékesített különféle kábítószereket több, a nyomozás során pontosan nem azonosítható vásárló részére" (elsőfokú ítélet 2. oldal 6. bekezdés). Ezzel szemben helytállóan hivatkozott arra a védő, hogy e ténymegállapítást a lefolytatott bizonyítás semmiben nem támasztotta alá.

A következő bekezdésben írtak ugyanakkor nem cáfolhatók, vagyis az, hogy 1. sz. tanúnak a vádlott az elfogását megelőző másfél év folyamán hat alkalommal adott át ingyenesen amfetamin és MCPP kábítószert. E körülményből viszont az is következik, hogy a vádlott lakásán lefoglalt kábítószert részben saját fogyasztásra, részben pedig továbbértékesítés céljából tárolta.

Az elsőfokú bíróság a 3. oldal 4. bekezdésében helytállóan rögzítette a vegyész szakértő által megvizsgált kábítószer hatóanyagtartalmát. Nem volt ugyanakkor mellőzhető, hogy a kétség kívül jelentős mennyiség alsó határát meghaladó hatóanyag tartalom hányszorosa volt e mértéknek. Ugyancsak nem volt mellőzhető a vádlott által 1. sz. tanúnak átadott, le nem foglalt kábítószer hatóanyagtartalmának csekély mennyiség felső határához viszonyított meghatározása.