A Fővárosi Ítélőtábla Bf.250/2012/5. számú határozata vesztegetés bűntette tárgyában. [1998. évi XIX. törvény (Be.) 372. §] Bírók: Németh Nándor, Ruzsás Róbert, Török Zsolt

Kapcsolódó határozatok:

Egri Törvényszék B.328/2011/20., *Fővárosi Ítélőtábla Bf.250/2012/5.*

***********

A Fővárosi Ítélőtábla mint másodfokú bíróság Budapesten, a 2013. március 8. napján megtartott nyilvános ülés alapján meghozta a következő

í t é l e t e t :

A vesztegetés bűntette miatt az I.r. vádlott és társa ellen folyamatban lévő büntető ügyben az Egri Törvényszék 2012. április 5. napján kihirdetett 3.B.328/2011/20. számú ítéletét megváltoztatja.

Az I.r. vádlott, valamint a II.r. vádlott cselekményét hivatalos személy által kötelességszegéssel elkövetett vesztegetés bűntettének (Btk. 250. § (1) és (3) bekezdés I. fordulat) minősíti.

Az I.r. vádlottal szemben kiszabott szabadságvesztés büntetést 1 (egy) év 6 (hat) hónap börtönbüntetésre, míg a II.r. vádlottal szemben kiszabott szabadságvesztés büntetést 2 (kettő) év börtönbüntetésre súlyosítja.

Az I.r. és a II.r. vádlottal szemben kiszabott szabadságvesztés büntetéseket 3 (három) - 3 (három) évi próbaidőre felfüggeszti fel.

Az I.r és a II.r. vádlottakat katonai mellékbüntetésül lefokozásra is ítéli.

A vádlottak előzetes mentesítésére vonatkozó ítéleti rendelkezést mellőzi.

Egyebekben az első fokú ítéletet mindkét vádlott tekintetében helybenhagyja.

I n d o k o l á s:

Az Egri Törvényszék a 2012. év április hó 5. napján kihirdetett 3.B.328/2011/20. számú ítéletében az I.r. és II.r. vádlottakat bűnösnek mondta ki vesztegetés bűntettében (Btk.250.§ (1) bekezdés), amiért őket személyenként 1 év 2 hónap - végrehajtásában 2 év próbaidőre felfüggesztett - börtönbüntetésre ítélte, egyben mindkét vádlottat előzetes mentesítésben részesítette. Rendelkezett az elsőfokú bíróság mindkét vádlott esetében az előzetes fogvatartásban töltött idő beszámításáról a szabadságvesztés végrehajtása esetén. Az eljárás során lefoglalt tárgyak lefoglalását megszüntette és azokat a tulajdonosaiknak kiadta. A bűnösnek kimondott vádlottakat egyetemlegesen kötelezte a bűnügyi költség viselésére.

Az elsőfokú bíróság ítélete ellen az ügyész súlyosításért, míg a vádlottak és védőjük felmentésért jelentettek be fellebbezést, 3 nap fenntartását követően.

A Fővárosi Fellebbviteli Főügyészség a 2012. év július hó 9. napján kelt BF.781/2012/1. számú átiratában az ügyészi fellebbezést - eltérő indokolással - fenntartotta, míg a védelmi fellebbezést nem tartotta alaposnak. Átiratában kifejtette, hogy az elsőfokú bíróság a perrendi szabályokat megtartotta, ügyfelderítési kötelezettségének mind a vádlottak személyi körülményeit, mind a történeti tényállást illetően eleget tett. Rámutatott, hogy mindkét vádlott következetesen tagadta a bűncselekmény elkövetését, jóllehet annak tényét beismerték, hogy az eset kapcsán új telefonokhoz jutottak. A bíróság a történeti tényállást mérlegeléssel állapította meg, indokolási kötelezettségének eleget tett, amikor a szükséges mértékben számot adott arról, hogy azt milyen bizonyítékokra alapozta, és hogy a vádlottaknak az üzlet legalitásával kapcsolatos védekezését miért vetette el. A megállapított tényállásból okszerűen vont következtetést a vádlottak bűnösségére, cselekményüket a végindítvánnyal egyezően, ugyanakkor pontatlanul minősítette. E körben a fellebbviteli főügyészség hivatkozott a vádlottaknak az iratok között fellelhető munkaköri leírására, amely okirat a 4. oldalon rögzíti, hogy kötelesek az elöljárói parancsok, utasítások alapján eljárni. Szintén idézte a munkaköri leírásból azt a rendelkezést, mely szerint a járőr a járőr útvonalat csak akkor hagyhatja el, ha az elöljáró értesítésére nincs mód, és állampolgári felkérés vagy saját észlelés alapján rendőri intézkedés válik szükségessé. Az elsőfokú bíróság azonban ilyet az általa rögzített történeti tényállásban nem állapított meg. A vádlottak nem az engedélyezett célból, és nem az engedélyezett helyre mentek, amikor elhagyták szolgálati helyüket. Azon a helyen, melyet a parancsnoknak jelentettek, meg sem fordultak. Abból a célból mentek a tanu1 által megjelölt üzletbe, hogy jogtalanul új telefonokhoz jussanak. A fellebbviteli főügyészség álláspontja szerint mind a vádirati, mind pedig az ítéleti tényállás rögzítette, hogy a vádlottak ezzel a magatartásukkal megszegték a szolgálati kötelezettségüket. A fentebb kifejtettekre figyelemmel a fellebbviteli főügyészség indítványozta, hogy a vádlottak cselekményét a másodfokú bíróság az eredeti vád szerint a Btk.250. § (1) bekezdésében meghatározott és a (3) bekezdés I. fordulata szerint minősülő kötelességszegéssel elkövetett hivatali vesztegetés bűntettében állapítsa meg. A büntetés kiszabása körében a fellebbviteli főügyészség átirata aláhúzta, hogy az elsőfokú bíróság a bűnösségi körülményeket alapvetően helyesen sorolta fel, azonban nem tulajdonított jelentőséget annak, hogy a II.r. vádlott viszonylag rövid rendőri pályafutása alatt korábban már fenyítésben részesült, és a bűncselekmény elkövetése során vezető szerepet vállalt. Cselekvőségéhez csatlakozott az I.r. vádlott, ezért az azonos tartamú büntetés nem felel meg a belső arányosság követelményeinek. Összességében indítványozta, hogy a Fővárosi Ítélőtábla a vádlottak által elkövetett bűncselekmény minősítését változtassa meg, egyben mindkét terhelttel szemben szabjon ki súlyosabb büntetést és mellőzze az előzetes mentesítésükre vonatkozó rendelkezést.

A Fővárosi Ítélőtábla nyilvános ülésén az ügyész perbeszédében az írásbeli átiratában foglaltakat változatlanul fenntartotta, indítványait megismételte.

A vádlottak védője perbeszédében a felmentésre irányuló fellebbezését fenntartotta, és lényegét tekintve az elsőfokú bíróság mérlegelési tevékenységét támadta. Kifejtette, hogy álláspontja szerint az elsőfokú ítélet megalapozatlansági hibában szenved, mert bár az elsőfokú bíróság az ítéletében számot adott arról, hogy mely tanúk vallomására alapította a történeti tényállását, amelyek közül kiemelkedő jelentőséggel bírt tanu1 nyilatkozata. Ugyanakkor kiemelte, hogy az elsőfokú ítéletben találhatóak olyan megállapítások is, hogy a fent nevezett tanú különböző kérdésekben önellentmondásos vallomásokat tett. Ezeket az elsőfokú bíróság nem oldotta fel, ezért az általa megállapított történeti tényállás megalapozatlan. Utalt rá, hogy a jogtalan előny nem realizálódott, továbbá álláspontja szerint tanu1 részéről hangzott el a jogtalan előny felajánlása. Hangsúlyozta, hogy az elsőfokú bíróság ítéletében rögzített események nem az ott írtak szerint történtek, mert egyrészt volt egy jogszerű rendőri intézkedést, másrészt pedig - attól függetlenül - egy mobiltelefon vásárlás. A védő rámutatott arra is, hogy álláspontja szerint a vádlottak terhére semmilyen kötelességszegés nem állapítható meg, mert erre vonatkozó objektív bizonyíték nem áll rendelkezésre. Összességében a vádlottak felmentését, másodlagosan az elsőfokú bíróság ítéletének helybenhagyását indítványozta.

A vádlottak az utolsó szó jogán ártatlanságukat hangoztatták, és felmentésüket indítványozták.