A Fővárosi Ítélőtábla Bf.427/2014/12. számú határozata befolyással üzérkedés bűntette tárgyában. [1998. évi XIX. törvény (Be.) 75. §, 78. §, 348. §, 351. §, 352. §, 371. §, 386. §, 2012. évi C. törvény (Btk.) 299. §] Bírók: Halász Etelka, Hrabovszki Zoltán, Sebe Mária

Kapcsolódó határozatok:

Fővárosi Törvényszék B.582/2014/18., *Fővárosi Ítélőtábla Bf.427/2014/12.*

***********

Fővárosi Ítélőtábla mint másodfokú bíróság

4.Bf.427/2014/12. szám

A Fővárosi Ítélőtábla mint másodfokú bíróság Budapesten, 2015. szeptember hó 2. napján tartott nyilvános ülés alapján meghozta és kihirdette a következő

végzést:

A befolyással üzérkedés bűntette és más bűncselekmények miatt a vádlott ellen indult büntetőügyben a Fővárosi Törvényszék 2014. október hó 28. napján kelt 20.B.582/2014/18. számú ítéletét helybenhagyja azzal, hogy a 3 rendbeli korrupciós vétség a 2012. évi C. törvény 299.§ (1) bekezdésébe ütközik és annak (3) bekezdése szerint minősül.

A vádlott köteles a másodfokú eljárásban felmerült 10.880 (tízezer-nyolcszáznyolcvan) forint bűnügyi költséget az államnak megfizetni.

A végzés ellen további fellebbezésnek nincs helye.

Indokolás:

A Fővárosi Törvényszék 2014. október hó 280. napján kihirdetett 20.B.582/2014/18. számú ítéletével a vádlottat befolyással üzérkedés bűntette [2012. évi C. törvény 299.§ (1) bek., (2) bek. a/ és c/ pontok], 3 rendbeli befolyással üzérkedés vétsége [2012. évi C. törvény 299.§ (1) bek., 300. § (1) bek.] és 2 rendbeli csalás bűntette [2012. évi C. törvény 373.§ (1) bek., (2) bek. bc/ pont, (3) bek. b/ pont] miatt - halmazati büntetésül - egy év tíz hónapi börtönbüntetésre ítélte, amelynek végrehajtását négy évi próbaidőre felfüggesztette.

A vádlottal szemben 410.000 forint erejéig vagyonelkobzást rendelt el.

Végrehajtása elrendelése esetére úgy rendelkezett, hogy a szabadságvesztés hétharmad részének kitöltését követő napon bocsátható feltételes szabadságra. Határozott továbbá a magánfél polgári jogi igényéről, a bűnjelekről, valamint a bűnügyi költség viseléséről.

Az elsőfokú ítélet ellen a vádlott és védő elsődlegesen felmentésért, másodlagosan a kiszabott büntetés enyhítéséért jelentettek be fellebbezést.

A védő perbeszédében a bejelentett fellebbezést fenntartotta.

A terhelt védekezését megismételve azon meggyőződésének adott hangot, hogy a vádlott nem követte el a terhére rótt bűncselekményeket, mivel ő maga nem vett át pénzt, csak belekeveredett abba az ügybe, amiben nevének felhasználásával az ügy sértettjei közül ketten vettek tevékenyen részt. Mindezekre tekintettel elsődlegesen felmentést, másodlagosan a nehéz körülmények között élő, két kiskorú gyermek eltartásáról gondoskodó, vallásos vádlott büntetésének enyhítését kérte.

A vádlott a másodfokú bírósághoz intézett, 2015. szeptember hó 1. napján kelt beadványában maga is a 6. számú tanú tanúkénti kihallgatását szorgalmazta és büntetése mérséklését kérte.

A Fővárosi Fellebbviteli Főügyészség BF. 1173/2014/1. számú átiratában a bejelentett fellebbezéseket megalapozatlannak tartotta.

Rámutatott, hogy a törvényszék ügyfelderítési kötelezettségének eleget téve, az eljárási szabályok megtartásával lefolytatta a bizonyítási eljárást, amely eredményeként megalapozott tényállást állapított meg. A lehetséges körben feltárt bizonyítékokat logikusan, egyenként és egymással összevetve mérlegelte és indokolási kötelezettségét is teljesítette, így megalapozott tényállást állapított meg, amely a másodfokú eljárásban is irányadó. Ebből adódóan a másodfokú eljárásban érvényesülő felülmérlegelési tilalom folytán a felmentést célzó fellebbezések eredményre nem vezethetnek.

Az elbíráláskori törvény helyes alkalmazásával, okszerűen következtetett a vádlott bűnösségére és cselekményeit az anyagi jogi szabályoknak megfelelően minősítette.

Az enyhítő szakasz alkalmazásával halmazati büntetésül kiszabott felfüggesztett börtönbüntetés eltúlzottan enyhe joghátrány, amelynek enyhítése a büntetést súlytalanná tenné. Az ítélet járulékos rendelkezései megfelelnek a törvényi előírásoknak, ezért az elsőfokú ítélet helybenhagyására tett indítványt.

A bejelentett fellebbezések nem alaposak.

A másodfokú bíróság a védelmi perorvoslatok alapján eljárva a Be. 348. § (1) bekezdés alapján teljes terjedelmében felülbírálta a Fővárosi Törvényszék ítéletét az azt megelőző bírósági eljárással együtt.

Az elsőfokú bíróság a bizonyítási eljárást a perrendi szabályok szerint, kellő alapossággal és körültekintéssel folytatta le, mintegy túlbiztosításként az elkülönítést követő három hónapon belül, azonos összetételű tanácsban folytatott eljárásban a megelőző négy tárgyalás anyagát is kimerítően ismertetve.

A kellően részletes, minden releváns körülményre kiterjedő bizonyítási eljárás során a Be. 75. § (1) bekezdésben megfogalmazott ügyfelderítési kötelezettségnek eleget tett, mivel a tényállás alapos és hiánytalan felderítéséhez valamennyi, az ügy helyes ténybeli és jogi megítéléséhez elengedhetetlen bizonyíték rendelkezésre áll.

A törvényszék 1., 2., 3., és a 4. számú tanúkat az eljárási törvény rendelkezéseinek megtartásával hallgatta ki, őket a szükséges figyelmeztetésben részesítette, s a figyelmeztetésre adott válaszaikat is rögzítette. A ki nem hallgatható tanúk vallomásának felolvasása ugyancsak az eljárási törvény rendelkezéseinek megfelelően történt, ahogyan az 5. számú tanú írásbeli vallomása is megfelel a törvényben megkívánt feltételeknek.

Az elsőfokú bíróság ismertette mindazokat az okirati bizonyítékokat, amelyek az ügy eldöntése szempontjából releváns adatokat tartalmaznak, lejátszással tárgyalás anyagává tette a rendelkezésére bocsátott hangfelvételt is. Következésképpen kizárólag a tárgyalás anyagává tett bizonyítékot használt fel.

A másodfokú eljárásban kihallgatni indítványozott a 6. számú tanút a törvényszék két esetben (a 2014. július 8-i, illetve október 28-i ) idézte tárgyalásra tanúként, illetve 2014. július 15. napján részére az írásbeli vallomástétel lehetőségét is biztosította (10./ sorszámú végzés).

Ennek ellenére a 6. számú tanútól származó vallomás az ügyben nem áll rendelkezésre, ugyanakkor az 5. számú tanú tanúvallomásában kitért rá, hogy fia és a vádlott egymással nem találkoztak, illetve a 6. számú tanú kizárólag tőle tud a történtekről, s csak annyit, amennyit elmondott neki (5. számú tanú 2009. november 10-i tanúkihallgatásáról felvett jegyzőkönyv nyomozati iratok 237. oldala).

Ebből adódóan a fenti terhelti és védői indítvány nem tartalmaz eddig még figyelembe nem vett körülményeket, hét év távlatávól olyan bizonyításra irányul, amely nem szolgálja az eljárás előbbre vitelét, s az elsőfokú bíróság által elfogadott bizonyítékok hitelének lerontására sem alkalmas.