A Fővárosi Ítélőtábla Pf.21336/2014/10. számú határozata szerződés hatálytalanságának megállapítása tárgyában. [1959. évi IV. törvény (Ptk.) 203. §, 325. §, 327. §] Bírók: Benedek Szabolcs, Czukorné dr. Farsang Judit, Magosi Szilvia

Fővárosi Ítélőtábla

5.Pf.21.336/2014/10/II.

A Fővárosi Ítélőtábla a dr. Pogány Júlia ügyvéd által képviselt felperes neve (felperes címe) felperesnek - a Dr. Pelle & Dr. Ujlaky Ügyvédi Iroda (ügyintéző: dr. Pelle Béla Tamás ügyvéd) által képviselt I.rendű alperes neve (I. rendű alperes címe) I. rendű, II.rendű alperes neve (II.rendű alperes címe) II. rendű, a dr. Bíró László ügyvéd által képviselt III.rendű alperes neve (III. rendű alperes címe) III. rendű, a személyesen eljáró IV.rendű alperes neve (IV.rendű alperes címe) IV. rendű és az ügyvezető által képviselt V. rendű alperes neve (V. rendű alperes címe) V. rendű alperesek ellen szerződés hatálytalanságának megállapítása iránt indult perében a Fővárosi Törvényszék, 2013. október 7. napján meghozott 24.P.24.342/2011/20. számú ítélete ellen a II. rendű alperes részéről 23. és 26. sorszámon előterjesztett fellebbezés folytán meghozta a következő

í t é l e t e t :

A Fővárosi Ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletét megváltoztatja, és a felperes keresetét elutasítja.

Az I. és II. rendű alpereseket a terhükre megállapított elsőfokú perköltség és a le nem rótt kereseti illeték megtérítése alól mentesíti, és a felperest kötelezi, hogy fizessen meg 15 napon belül az I. és II. rendű alpereseknek személyenként 230.000 (kétszázharmincezer) forint együttes első- és másodfokú perköltséget.

A le nem rótt 300.000 (háromszázezer) forint kereseti és 400.000 (négyszázezer) forint fellebbezési illetéket a felperes költségmentessége folytán az állam viseli.

Az ítélet ellen fellebbezésnek nincs helye.

I n d o k o l á s

A felperes végleges keresetében kérte annak megállapítását, hogy az I. és II. rendű alperes között a 2000. október 20. napján létrejött ingatlan ajándékozási szerződés a Ptk. 203. § (1) és (2) bekezdés alapján fedezetelvonó jellege folytán vele szemben hatálytalan. Ennek alapján kérte az alperesek kötelezését annak tűrésére, hogy az I. rendű alperessel szemben fennálló, jogerős bírósági ítélet szerinti követelését az ingatlan II. rendű alperes tulajdoni illetősége terhére kielégítse. Előadta, hogy a Budai Központi Kerületi Bíróság 2.P.XII.20.404/2001/33. számú, a Fővárosi Bíróság 57.Pf.24.612/2003/5. számú határozata folytán jogerőre emelkedett ítéletével kötelezte jelen per I. rendű alperesét 9.000.000 forint és járulékai felperes javára történő megfizetésére. A felperesi követelés a 2000. július 31. napján kelt felszólítással vált esedékessé, ehhez képest az I. rendű alperes 2000 októberében az akkor kiskorú leányának ajándékozta a perbeli budapesti ingatlanát, amellyel a felperesi követelés fedezetét elvonta. A felperes az BKKB ítélete alapján végrehajtási eljárást kezdeményezett az I. rendű alperessel szemben, azonban az nem vezetett eredményre, miután az eljáró végrehajtó 2004. április 25. napján megállapította, hogy a követelés behajthatatlan.

Az I. és II. rendű alperes kérte a kereset elutasítását. Előadták, hogy az ajándékozási szerződés a Ptk. 203. § (1) bekezdése szerinti feltételek fennállásának hiányában nem fedezetelvonó. A felperes nem bizonyította, hogy bírói úton kikényszeríthető igénye lenne az I. rendű alperessel szemben, amelynek fedezetéül a szerződés tárgya szolgált volna, illetve annak elvonása hiúsította volna meg a felperesi követelés kielégítését. Az I. rendű alperes előadta, hogy a szerződés megkötésekor a felperesnek nem állt fenn jogerős és végrehajtható ítéleten alapuló követelése. Az I. rendű alperes arra is hivatkozott, hogy a felperes az I. rendű alperes tulajdonát képező két másik ingatlanból is kielégítést kereshetett volna, illetve hogy a felperesi követelést kezességi megállapodás biztosította, amely az ajándékozás időpontjában még nem járt le.

Az elsőfokú bíróság ítéletében megállapította, hogy az I. és II. rendű alperes között 2000. október 20. napján létrejött ingatlan ajándékozási szerződés a felperessel szemben hatálytalan. Kötelezte az alpereseket annak tűrésére, hogy a felperes a Budai Központi Kerületi Bíróság 2.P.XII.20.404/2001/33. számú jogerős ítéletében foglalt összeg erejéig fennálló igényét a .... alatt felvett, természetben a .... szám alatti ingatlanon a II. rendű alperes 1489/2556 tulajdoni hányadából kielégítse. Kötelezte továbbá az I. és II. rendű alpereseket a perköltség viselésére. Indokolásában kiemelte a felperes kereseti kérelme kapcsán, hogy a szerződés színleltsége és fedezetelvonó jellege nem azonos jogi fogalmak. A szerződés fedezetelvonó jellegének megállapítására irányuló perekben a bíróságnak vizsgálnia kell, hogy a felek között volt-e tényleges szerződési akarat, vagy csak annak látszatát kívánták kelteni, hogy a fedezeti vagyontárgy nem az adós tulajdona. A szerződés színleltségének megállapítására csak tényleges szerződési akarat hiányában kerülhet sor. A színlelés kétoldalú tudatos magatartás, amikor a felek közös akarata nem irányul ténylegesen a szerződés megkötésére. Ha azonban a szerződő felek szándéka a vagyontárgy átruházására valóságos, azonban motívuma a fedezetelvonás, akkor nem a színlelt szerződésre, hanem a fedezetelvonó szerződésre vonatkozó szabályokat és jogkövetkezményeket kell alkalmazni. Az elsőfokú bíróság megállapította a lefolytatott bizonyítási eljárás adatai alapján, hogy az ajándékozási szerződést kötő alperesek akarata ténylegesen az ingatlantulajdon átruházására irányult, tehát vizsgálni kellett, hogy ez milyen indokkal történt. A szerződés relatív hatálytalanságára az hivatkozhat eredménnyel akinek a szerződés megkötésének időpontjában fennállott igényének érvényesítésére a szerződés tárgya fedezetül szolgált volna, és annak elvonása miatt az átruházóval szembeni követelésének teljesítése részben vagy egészben lehetetlenné vált. A szerződés relatív hatálytalanságának megállapításához szükséges további feltétel, hogy a követelés a vagyontárgyat átruházó adóson ne legyen behajtható, illetve a behajtás csak részben vezessen eredményre. Az elsőfokú bíróság a beszerzett végrehajtási iratokból megállapította, hogy a BKKB jogerős ítélete után indult végrehajtási eljárásban B. Cs. önálló bírósági végrehajtó 2004. április 25. napján megállapította, hogy a felperesi követelés behajthatatlan, így a végrehajtási eljárás nem vezetett eredményre. A felperes tehát alappal hivatkozott arra, hogy az I. és II. rendű alperes által kötött ajándékozási szerződés következtében a végrehajtást az I. rendű alperessel szemben nem lehetett foganatosítani. Tény, hogy az I. rendű alperes B-n két olyan ingatlantulajdonnal is rendelkezett, amelyeket a végrehajtási eljárásban a végrehajtónak nem sikerült felkutatni, azonban a perben maga az I. rendű alperes is elismerte, hogy a két ingatlan forgalmi értéke együtt sem nyújtott volna elég fedezetet a felperes követelésének kielégítéséhez. Erre tekintettel tehát megállapítható volt, hogy az ajándékozási szerződés a felperes kielégítési alapját elvonta. Az elsőfokú bíróság az I. rendű alperesi védekezésre tekintettel azt is vizsgálta, hogy a felperesnek az ajándékozási szerződés megkötésének időpontjában állt-e fenn követelése az I. rendű alperessel szemben. Megállapította, hogy a felperes által kötött adásvételi szerződés 2000. július 31-én elállás folytán végleg meghiúsult. A felperesnek tehát ezen időponttól kezdődően nyílt meg a követelése az adásvételi szerződés alapján teljesített előleg, illetve az ügyvédi letétbe helyezett vételár visszakövetelésére. A felperes ezen igénye tehát az I. és II. rendű alperesek közötti ajándékozási szerződés megkötésekor már fennállt, és erről az I. rendű alperesnek tudomása volt. A bírói gyakorlat szerint a harmadik személyt megillető alanyi jognak a fedezetelvonó ügylet megkötésének időpontjában már léteznie kell, és a perindításkor - nem pedig a fedezetelvonó szerződés megkötésekor - kell az igény szakában lennie. Az elsőfokú bíróság megállapította továbbá, hogy a szerződés ingyenes volta a perben külön bizonyításra nem szorult, mivel az ajándékozási szerződés jellegénél fogva ingyenes, a hozzátartozók közötti jogügyletre tekintettel a szerződés ingyenességét egyébként is vélelmezni kellett volna. A szerződés ingyenes jellegére tekintettel a bíróságnak nem kellett vizsgálnia, hogy az I. és II. rendű alperesek a szerződés megkötésekor rosszhiszeműnek minősültek-e, a szerződés ingyenessége önmagában megalapozza a hatálytalanság megállapítását.