A Fővárosi Ítélőtábla Bf.147/2010/5. számú határozata terrorcselekmény bűntette tárgyában. [1978. évi IV. törvény (Btk.) 47. §, 99. §, 261. §, 1998. évi XIX. törvény (Be.) 21. §, 23. §, 260. §, 285. §, 348. §, 351. §, 371. §, 381. §] Bírók: Magócsi István, Máziné dr. Szepesi Erzsébet, Zólyominé dr. Törő Erzsébet

Kapcsolódó határozatok:

Nyíregyházi Járásbíróság B.642/2005/52., Fővárosi Törvényszék B.855/2009/33., *Fővárosi Ítélőtábla Bf.147/2010/5.*

***********

Fővárosi Ítélőtábla mint másodfokú bíróság

5.Bf.147/2010/5. szám

A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN!

A Fővárosi Ítélőtábla mint másodfokú bíróság Budapesten, a 2010. év június hó 18. napján megtartott nyilvános ülésen meghozta a következő

V É G Z É S T :

A terrorcselekmény bűntette miatt a vádlott ellen indított büntetőügyben a Fővárosi Bíróság 7.B.855/2009/33. számú ítéletét helybenhagyja.

A vádlott által 2010. április 8. napjától a mai napig előzetes letartóztatásban töltött időt a kiszabott szabadságvesztés tartamába beszámítani rendeli.

A másodfokú eljárás során felmerült 8.300 (nyolcezer-háromszáz) forint bűnügyi költséget a vádlott viseli.

A végzés ellen további fellebbezésnek nincs helye.

I N D O K O L Á S :

A Fővárosi Bíróság a 2010. április 8. napján kihirdetett 7.B.855/2009/33. számú ítéletével a vádlottat bűnösnek mondta ki terrorcselekmény bűntettében és ezért - mint többszörös visszaesőt - 2 év 4 hónap fegyházbüntetésre és 4 év közügyektől eltiltásra ítélte.

Elrendelte a Nyíregyházi Városi Bíróság 24.B.642/2005/52. számú ítéletével kiszabott 1 év fogházbüntetés végrehajtását.

Rendelkezett ítéletében az egyéb járulékos kérdésekről - így az előzetes fogvatartásban töltött idő beszámításáról, a lefoglalt bűnjelek további sorsáról és a bűnügyi költség viseléséről - is.

Az ítélet ellen a vádlott és védője - az ok megjelölése nélkül - jelentett be fellebbezést.

A Fővárosi Fellebbviteli Főügyészség a BF.86/2010/3. számú átiratában az ügy nyilvános ülésen történő elbírálását és az elsőfokú bíróság ítéletének helybenhagyását indítványozta.

Álláspontja szerint az elsőfokú bíróság az eljárási szabályok megtartásával járt el, a tényállás megállapításához szükséges bizonyítékokat feltárta, azokat a logika szabályai szerint értékelte.

Utalt arra, hogy a vádlott az eljárás során mindvégig a bűnösségére is kiterjedő, feltáró jellegű beismerő vallomást tett, bűnösségét nem vitatta. Beismerő vallomását alátámasztották a tanúvallomások, az írásszakértői vélemény és az egyéb okirati bizonyítékok.

A mérlegeléssel megállapított tényállást megalapozottnak tartotta, melyből okszerűen vont le következtetést az elsőfokú bíróság a vádlott bűnösségére.

Indokolási kötelezettségének is eleget tett.

A Fővárosi Fellebbviteli Főügyészség a cselekmény minősítését is törvényesnek tartotta.

A büntetést befolyásoló alanyi és tárgyi bűnösségi körülményeket - véleménye szerint - az elsőfokú bíróság helyesen vette számba és azokat súlyuknak megfelelően értékelte.

A kiszabott büntetést törvényesnek tartotta, enyhítésére nem látott okot.

A védő a nyilvános ülésen a fellebbezését pontosította, és elsődlegesen a vádlott felmentését, másodlagosan a büntetés enyhítését kérte.

A felmentés körében arra mutatott rá, hogy a vádlott - szemben a Fővárosi Fellebbviteli Főügyészség indítványában írtakkal - az eljárás során ténybeli beismerő vallomást tett, de bűnösségét nem ismerte el.

A büntetés enyhítése kapcsán arra utalt, hogy az elsőfokú bíróság nem ismerte el enyhítő körülményként, hogy csak egy üres fenyegetésről volt szó, a vádlottnak nem volt robbantási szándéka. Kérte továbbá azt is figyelembe venni, hogy a vádlott gondoskodik kiskorú gyermekeiről.

A vádlott a nyilvános ülésen 15 oldalas elfogultsági kérelmet nyújtott be, mely a fellebbezésének okait is tartalmazta.

Ebben jórészt már az elsőfokú bírósági eljárásban is hangoztatott sérelmeit ismételte meg. Véleménye szerint több bíróság, ügyészség és rendőrség 2001. és 2007. között súlyos bűncselekményeket követett el ellene. A 2001. és 2003. közötti elítélésének iratai között nem létező határozatok, hamisított iratok vannak, elítélései törvénytelenek voltak. Törvénytelennek tartotta a hamis vád miatti korábbi elítélését is.

A különböző hivatalos személyek megakadályozták, hogy ügyében nyomozás indulhasson, és kiderülhessen az igazság. Emiatt írt levelet a köztársasági elnöknek, viszont e levél kapcsán sem indítottak új vizsgálatot. Panaszával nem fogadták a Nemzeti Nyomozó Irodánál sem. A vád tárgyát képező levél megírására ez az elutasítás kényszerítette, mert csak így érhette el, hogy őt a Nemzeti Nyomozó Iroda bevigye, és hivatalosan jegyzőkönyvbe mondhassa a panaszát. A Nemzeti Nyomozó Iroda törvénytelen házkutatással nagy mennyiségű hivatalos iratot vitt el tőle, melyekről nem készült pontos feljegyzés.