EH 2004.1045 Árverésen vagy árverésen kívül, de az árverési vétel hatályával történő tulajdonszerzés esetén nem kerülhetnek alkalmazásra a Ptk.-nak a szerződések érvénytelenségére vagy hatálytalanságára vonatkozó szabályai [Ptk. 120. §, 198. §; 1994. évi LIII. tv. (Vht.) 115. §, 128. §, 133. §].
Végrehajtási záradékkal ellátott közjegyzői okirat alapján indult végrehajtási eljárásban a bírósági végrehajtó lefoglalta az I. r. alperes adós tulajdonában lévő 406 db tehenet azok szaporulatával együtt 24 millió forint értékben, 6 millió forint értékű takarmányt és megkeresése alapján a földhivatal az adós ingatlanára végrehajtási jogot jegyzett be. Az I. r. alperes adós és a III. r. alperes végrehajtást kérő 2001. március 29-én megállapodtak abban, hogy az ingatlan 20 millió forint becsértéken, a 406 db tehén és ezek szaporulata 24 millió forint becsértéken, valamint a 6 millió forint értékű takarmány árverésen kívül, de az árverési vétel hatályával a II. r. alperes részére kerüljön értékesítésre. A végrehajtó az árverés hatályával történt értékesítésről készített jegyzőkönyvet átadta az adósnak, a végrehajtást kérőnek és a vevőnek. A II. r. alperes a vételárat kifizette, az ingóságokat birtokba vette és tulajdonjogát az ingatlanra a földhivatal 2001. április 2-ai hatállyal árverési vétel címén bejegyezte.
Az I. r. alperes ellen 2001. november 12-i kezdő időponttal felszámolási eljárás indult. A felszámoló felperes 2002. május 17-én előterjesztett keresetében az I. és a III. r., valamint az I. és a II. r. alperesek között létrejött megállapodások érvénytelenségének megállapítását és az eredeti állapot helyreállítását kérte. Keresetének jogcímeként az 1991. évi IL. tv. (Cstv.) 40. §-a (1) bekezdésének b) pontjára, a Ptk. 201. §-ának (2) bekezdésére, 200. §-ának (2) bekezdésére és 203. §-ának (1) bekezdésére hivatkozott.
Az elsőfokú bíróság a keresetet elutasította. Jogi álláspontja szerint az alperesek között szerződéses jogviszony nem jött létre, ezért a Ptk.-nak a szerződések megtámadására vonatkozó szabályai nem alkalmazhatók. Kifejtette, hogy a felperes a Cstv. 40. §-ának (1) bekezdésében írt 90 napos perindítási határidőt önhibájából elmulasztotta.
A másodfokú bíróság a felperes és a II. r. alperes fellebbezése folytán az elsőfokú ítéletet a per főtárgya tekintetében helybenhagyta, a perköltséget illetően megváltoztatta. A másodfokú bíróság ítéletének indokolása kifejtette, hogy a végrehajtási eljárás során a vevő tulajdonszerzésének jogcíme nem az adós és a vevő között létrejött szerződés, hanem a Ptk. 120. §-ában írt árverés, amelynek szabályait a Vht. tartalmazza. Amennyiben pedig a Vht. felhatalmazása alapján az értékesítésre árverésen kívül kerül sor, a vagyontárgyat a végrehajtó adja el az árverési vétel hatályával. Mivel a vevő jogszerzése nem szerződésen alapul, a Ptk.-nak a szerződés semmisségére vonatkozó szabályai nem alkalmazhatók, csak a Vht. 217. §-ában írt jogorvoslat vehető igénybe. Az árverési vevő tulajdonjoga az árverésen mint végrehajtási kényszeraktuson alapszik, az árverési vevő szerzésmódja eredeti szerzés. Az ingók és ingatlan becsértékét a végrehajtó állapította meg és amennyiben az ellenérték nyilvánvalóan irreálisan alacsony és emiatt a hitelezőt kár érte, úgy a károsult kárigényét közigazgatási jogkörben okozott kár címén érvényesítheti.
A jogerős ítélet ellen a felperes felülvizsgálati kérelemmel élt, amelyben a jogerős ítélet hatályon kívül helyezése mellett az elsőfokú ítélet megváltoztatásával a keresetének megfelelő ítéleti döntés meghozatalát kérte. Jogszabálysértésként a Vht. 133. §-a (1), valamint 157. §-a (1) bekezdésének helytelen értelmezését jelölte meg. Álláspontja szerint az árverésen és az árverésen kívül, de árverési vétel hatályával történő értékesítés között érdemi és tartalmi különbség van. Ez utóbbi esetben ugyanis az adós és a végrehajtást kérő egyezik meg a vevő személyében és a vételárban, amelyet a végrehajtó nem kifogásolhat. Így a végrehajtó ellen nem léphet fel a károsult személy kártérítési igénnyel. Az árverésen kívül, de az árverés hatályával történő értékesítés esetén tehát nem a hatósági kényszer, hanem a végrehajtásban részt vevők rendelkezési joga érvényesül, szerződési szabadságuk teljes. A másodfokú bíróság jogi álláspontja mellett teret kapna a joggal való visszaélés, mert a felek megállapodását sem a törvények, sem kívülálló személyek jogos érdekei nem korlátozhatnák. A felek akaratuknak megfelelő szerződéskötés esetén nyilvánvalóan nem élnek végrehajtási kifogással. A hat hónapos jogvesztő határidő miatt erre a felszámolónak nincs jogi lehetősége. Végül a jogirodalmi álláspontokra utalva azzal is érvelt, hogy a Ptk. 120. §-a (1) bekezdésének helyes értelmezése szerint az ingatlan árverésen való megszerzése nem minősül eredeti szerzésmódnak.
Az I. r. és a II. r. alperes ellenkérelme a jogerős ítélet hatályban tartására irányult.
A felülvizsgálati kérelem nem alapos, mert a másodfokú ítélet nem jogszabálysértő.
A Ptk.-nak a szerződésekre vonatkozó általános szabályai a felek közötti kötelmi jogviszonyokra vonatkoznak, amelynek alapján a Ptk. 198. §-a szerint kötelezettség keletkezik a szolgáltatás teljesítésére és jogosultság a szolgáltatás követelésére. A perbeli jogvita eldöntésénél annak van jogi jelentősége, hogy a végrehajtási eljárás keretében történt értékesítés során keletkezik-e az adós és az árverési vevő között kötelmi jellegű jogviszony.
Az árverésen kívül, de az árverési vétel hatályával történő értékesítés a végrehajtási eljárás része, amelynek célja, hogy a végrehajtást kérő jogát az adóssal szemben hatósági kényszer útján érvényre juttassa. A végrehajtás első szakasza a foglalás, megszüntette az adós rendelkezési jogát az ingatlan és ingó dolgai felett, tehát nincsen joga arra, hogy a lefoglalt vagyontárgyait elidegenítse. Azok értékesítéséről a Vht. 115. §-a szerint a végrehajtó intézkedik. Az értékesítés rendszerint árverés útján, hatósági úton kényszer-eladással történik. Az árverési vevő tulajdonszerzése tehát nem a tulajdonos adóssal való szerződéskötés (jogcím) alapján a dolog átadásával megy végbe, hanem a szerzés módja a Ptk. 120. §-ának (1) bekezdésében írt szerzési mód. Ezen nem változtat az a körülmény, hogy az árverési vevő nem válhat tulajdonossá akkor, ha rosszhiszemű volt, illetve ingatlan esetén, ha az adós nem volt tulajdonos. A Ptk. 120. §-ának (1) bekezdése azt jelenti, hogy az árverési vevő tulajdonjoga nem az adóstól származik, hanem a végrehajtási kényszeraktuson alapszik. Míg a jogcím, illetve annak fogyatékossága az átruházással történő tulajdonszerzésnél bír jelentőséggel. Ennek hiányában a szerződésekre vonatkozó általános szabályok nem alkalmazhatók.
Nincs jogi jelentősége annak, hogy a végrehajtó az értékesítést nem árverésen, hanem azon kívül (Vht. 133. §, 157. §) végzi, mert ez a szerzés módján nem változtat. A tulajdonszerzést nem szerződés, hanem az árverési jegyzőkönyv igazolja [Vht. 128. §, 157. § (3) bek.]. Az a körülmény, hogy az adós és a végrehajtást kérő kijelölheti a vevő személyét és meghatározhatja a becsértéket, nem jelenti az adós rendelkezési jogának a feléledését, nem változtat az értékesítés kényszer jellegén, sem a szerzés módján. A törvényhozó e lehetőség biztosítása során abból indult ki, hogy az adós és a végrehajtást kérő közös érdeke, hogy minél kevesebb végrehajtási költséggel minél kedvezőbb áron történjék meg az értékesítés. A jogokkal vissza lehet élni, de a visszaélés a Ptk. 5. §-ában megfogalmazott polgári jogi alapelvbe ütköző jogellenes magatartás, amelyért károkozás esetén a Ptk.-nak a szerződésen kívüli károkozás szabályai szerint kell helyt állni.
Az árverésen vagy árverésen kívüli, de az árverési vétel hatályával történő tulajdonszerzés esetén nem kerülhetnek alkalmazásra a Ptk.-nak a szerződés érvénytelenségére vagy relatív hatálytalanságára vonatkozó szabályai. Sem a volt tulajdonos adós, sem más érdekelt nem igényelheti jogszerűen az árverési vételnek - a szerződésekre vonatkozó szabályok alapján történő - érvénytelenné vagy hatálytalanná nyilvánítását, de az árverési vevő sem léphet fel ilyen igénnyel a végrehajtást elszenvedő adóssal, valamint az árverési vevővel szemben.
A Legfelsőbb Bíróság mint felülvizsgálati bíróság a kifejtettekre tekintettel a jogerős ítéletet a Pp. 275. §-ának (3) bekezdése alapján hatályában fenntartotta. (Legf. Bír. Gfv. I. 31.562/2003. sz.)