A Debreceni Törvényszék Pk.20248/2022/15. számú határozata tartozás megfizetése tárgyában.

A határozat elvi tartalma:

A bíróság polgári peres eljárás elhúzódása miatti vagyoni elégtétel.

***********

név Törvényszék

szám1. szám

A név Törvényszék a meghatalmazott1 meghatalmazott hozzátartozó (cím6.) által képviselt név1 és Felperes2 kérelmezőknek (mindketten: Cím1. lakosok) a Alperes1 (Cím2.) kérelmezett ellen vagyoni elégtétel megfizetésére kötelezés iránt indított nemperes eljárásban meghozta a következő

V é g z é s t:

A törvényszék kötelezi a kérelmezettet, hogy fizessen meg a kérelmezőknek 15 napon belül egyetemlegesen 1.264.400 (egymillió-kétszázhatvannégyezer-négyszáz) Ft tőkét, ezt meghaladóan a kérelmezők kérelmét elutasítja.

A törvényszék kötelezi a kérelmezőket, hogy fizessenek meg az álla javára, egyetemlegesen, a Nemzeti Adó- és Vámhivatal külön felhívására, az ott megjelölt módon és számlára 16.456 (tizenhatezer-négyszázötvenhat) Ft eljárási illetéket.

A törvényszék megállapítja, hogy a le nem rótt 38.396 (harmincnyolcezer-háromszázkilencvenhat) Ft eljárási illeték az állam terhén marad.

A végzéssel szemben a kézbesítéstől számított 15 napon belül a név Ítélőtáblához címzett, a név Törvényszéken jogi képviselővel benyújtott fellebbezésnek van helye.

A nemperes eljárást befejező jogerős érdemi határozatnak ugyanaz a hatálya, mint a jogerős ítéletnek.

Az eljárási határidőkbe az ítélkezési szünet időszaka (20szám23. július 15. - 20szám23. augusztus 20.) beleszámít.

I n d o k o l á s

A kérelmezők a polgári peres eljárás elhúzódásával kapcsolatos vagyoni elégtétel érvényesítéséről szóló 2021. évi XCIV. törvény (a továbbiakban: Pevtv.) alapján érvényesítettek követelést a kérelmezettel szemben.

A kérelmezők előadták, hogy 2009. július 21. napján indult a peres eljárás név2 mint I. rendű felperes, név3 mint II. rendű felperes és név4 mint III. rendű felperes (továbbiakban: felperesek) kereseti kérelme alapján a kérelmezők mint alperesek ellen, támfalépítés és kártérítés tárgyában a név5 (továbbiakban: elsőfokú bíróság) előtt. A per szám2 ügyszámon indult, az későbbiekben új számot kapott először a szám3., majd pedig a szám4 ügyszámokon volt folyamatban. Az elsőfokú ítéletet 2017. június 8-án hozta meg az elsőfokú bíróság, majd a fellebbezés folytán eljárt másodfokú bíróság - a Alperes1 (továbbiakban: kérelmezett) - 2018. március 29. napján határozott a szám5. ügyszámon folyamatban lévő másodfokú eljárásban, amelyben az elsőfokú bíróságot új eljárás lefolytatására és új határozat meghozatalára utasította a részítéletével. A megismételt eljárásra utasított elsőfokú bíróság a szám6. számon folyamatban lévő eljárásban az elsőfokú ítéletet 2019. szeptember 9. napján hozta meg, a felperesek fellebbezése folytán eljárt kérelmezett a jogerős másodfokú ítéletet pedig 20szám23. január 25-én hirdette ki. A kérelmezők álláspontja szerint a fent bemutatott tényállás alapján az elsőfokú eljárás kezdőnapja 2009. július 21. napja, amely az eljárás időtartamába nem számít bele, ugyanakkor az eljárást befejező határozat közlésének napja 20szám23. január 25., a két nap között 12 év 6 hónap és 4 nap, azaz 4571 nap telt el, amely nyilvánvalóan meghaladja a 60 hónapot. A vagyoni elégtétel összegét a kérelmezők mindösszesen a 4571 nap figyelembevételével a 372/2021. (VI.30.) Kormányrendelet (továbbiakban: Rendelet) 1.§ (2) bekezdése alapján 400 Ft napi elégtétel számításával 1.828.400 forintban jelölték meg, melyre egyetemleges jogosultként tartottak igényt.

A kérelmezett elleniratában elsődlegesen azt kérte, hogy az eljáró bíróság a Pevtv. 13. § (3) bekezdése alapján vizsgálja meg, hogy volt-e, vagy van-e folyamatban a kérelem tárgyában megjelölt bírósági eljárás elhúzódásával kapcsolatos, az Emberi Jogok Európai Bírósága (továbbiakban: EJEB) előtt folyó eljárás, amennyiben igen, úgy a törvényszék az eljárást függessze fel ezen eljárás befejezéséig.

A kérelmezett álláspontja szerint a kérelmezők kérelme csupán részben, 1.098.400 Ft erejéig alapos, a figyelembevehető időtartam a kérelmezett álláspontja szerint 2746 nap, így a fennmaradó 1825 napra számított, összesen 730.000 forint vonatkozásában a kérelem elutasítását kérte.

A Pevtv. 14. § (2) bekezdés f) és g) pontja alapján a figyelmen kívül hagyandó időtartamok és az azokat megalapozó tények körében a polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény (továbbiakban: 1952. évi Pp.) 95. § (1) bekezdését figyelembevéve általános 30 napos ügyintézési határidőt vett alapul a kérelmezett.

A kérelmezett a kérelem érdemére vonatkozóan az alábbiakat adta elő.

1.

Nem számítható bele a bírósági eljárás időtartamába a kérelmezett ellenirata szerint a 2010. március 24. napjától 2011. május 26. napjáig eltelt 429 nap. Ennek indoka, hogy a szám7 számú tárgyalási jegyzőkönyv tanúsága szerint a bíróság 2010. március 23. napján felfüggesztette a peres eljárást név6 előtt szám8. szám alatt folyamatban lévő közigazgatási eljárás jogerős befejezéséig, mely végzést a felek nem fellebbeztek meg, így az jogerőre emelkedett. A felfüggesztés a fél és a bíróság érdekkörén kívül felmerült és elháríthatatlan ok miatt, helyes bírói intézkedés alapján következett be, a felfüggesztés tartama alatt érdemi eljárási cselekmény az 1952. évi Pp. 155. § (2) bekezdése miatt nem történhetett, a felfüggesztés okának megszűnését követően pedig a bíróság 2015. május 26-án intézkedett az eljárás folytatása iránt, így a kérelmezett álláspontja szerint a Pevtv. 15. § (5) bekezdése alapján a fenti időtartam figyelmen kívül hagyandó.

2.

Nem számítható bele a bírósági eljárás időtartamába a 2011. november 11. napjától 2012. február 14. napjáig eltelt 96 nap. A szám9 sorszámú tárgyalási jegyzőkönyv tanúsága szerint a bíróság 2011. november 10-én felfüggesztette a peres eljárást a név7 szám10. szám alatt meghozott, név8 által szám11 szám alatt helybenhagyott és szám12 szám alatt módosított határozat végrehajtásáig, valamint az alperesek által kezdeményezett név6 előtt szám13. szám alatt indított építésügyi eljárás jogerős befejezéséig. A végzés ellen a felperesek és az alperesek is fellebbezést terjesztettek elő, melynek következtében kérelmezett a szám14 számú, 2012. február 14. napján kelt végzésével a felfüggesztő végzést hatályon kívül helyezte és az elsőfokú bíróságot új határozat hozatalára utasította. A felfüggesztés a fél és a bíróság érdekkörén kívül felmerült és elháríthatatlan ok miatt következett be. Ugyan az elsőfokú bíróság döntése utólag tévesnek minősült, de a másodfokú döntés meghozataláig a felfüggesztés tartama alatt érdemi eljárási cselekmény az 1952. évi Pp. 155. § (2) bekezdése miatt nem történhetett. A másodfokú határozat meghozatalának napjától - 2012. február 14-től - az eljárás folytatódott.

3.

Nem számítható bele a bírósági eljárás időtartamába a 2012. szeptember 13. napjától 2013. február 12. napjáig eltelt 153 nap. A 2012. május 12. napján megtartott tárgyaláson a szám15 számú tárgyalási jegyzőkönyv szerint a bíróság további bizonyítás végett elhalasztotta a tárgyalást, új határnapul 2012. október 2. napját jelölte meg. A bíróság 2012. február 17-én kelt szám16 számú végzésével a bíróság ügykörében felmerült objektív ok miatt (az eljáró bíró más szervezeti egységhez való kirendelése) a 2012. október 2. napjára kitűzött tárgyalást 2013. február 12. napjára halasztotta. Az 1952. évi Pp. 142. § (2) bekezdése egyértelmű előírást tartalmazott arra vonatkozóan, hogy a folytatólagos tárgyalást úgy kell kitűzni, hogy az elhalasztott tárgyalás napját követően legkésőbb 4 hónapon belül megtartható legyen. Ez a határidő 2012. szeptember 12. napján lejárt, a 4 hónapos határidőt az elsőfokú bíróság intézkedése 153 nappal meghaladta, mivel a 2012. május 12. napját követően csak 2013. február 12. napján tartott tárgyalást az ügyben. Az ügy körülményei nem zárták ki, hogy a bíróság 4 hónapon belüli időpontra tűzze ki a tárgyalást, ugyanakkor a kitűző végzéstől kezdve a kérelmező előterjeszthetett volna az 1952. évi Pp. 114/A. § (2) bekezdés a) vagy c) pontja szerinti eljárás elhúzódása miatti kifogást, ezt azonban nem tette meg. A Pevtv. 15. § (4) bekezdése szerint kérte a kérelmezett a fenti időtartam figyelmen kívül hagyását azért, mert a bíróság érdekkörében felmerült elhárítható ok miatt szükségtelenül elhúzódott ugyan az eljárás, amely a bírósági eljárás előrehaladását nyilvánvalóan nem szolgálta, de eljárás elhúzódása miatti kifogás nem volt előterjesztve.