A Budapest Környéki Törvényszék Pf.20405/2020/7. számú határozata felmondás érvényességének megállapítása tárgyában. [1959. évi IV. törvény (Ptk.) 457. § (2) bek.] Bírók: Grasalkovits Irén, Klement Katalin, Telkes Adrienne

Kapcsolódó határozatok:

Ráckevei Járásbíróság P.20248/2018/57., *Budapest Környéki Törvényszék Pf.20405/2020/7.*, Kúria Pfv.20215/2021/7., Budapest Környéki Törvényszék Pf.20131/2022/7., Kúria Pfv.21090/2022/5.

***********

Budapest Környéki Törvényszék mint másodfokú bíróság

2.Pf.20.405/2020/7. szám

Budapest Környéki Törvényszék mint másodfokú bíróság Dezső és Társai Ügyvédi Iroda (ügyintéző: dr. Dezső Attila ügyvéd, cím11 helyettesként eljárt Benyőcs Ügyvédi Iroda, ügyintéző: dr. Benyőcs Ádám, cím8 által képviselt felperes1 felperesnek - Dr. Dobrovitz Magdolna Ügyvédi Iroda (ügyintéző: dr. Dobrovitz Magdolna ügyvéd, cím9) által képviselt alperes1 Kft. (cím1) alperes ellen felmondás érvényességének megállapítása iránt indult perében, amely perbe a felperes pernyertességének előmozdítása végett dr. Monostori Róbert ügyvéd cím10 által képviselt felperes2 (cím2 helyrajzi szám) beavatkozott, a bíróság 2020. január 30. napján meghozott, 58. sorszám alatt kiegészített 57.. sorszámú ítéletével szemben az alperes részéről 63. sorszám alatt benyújtott fellebbezés folytán meghozta a következő

Í T É L E T E T

A másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét megváltoztatja, a felperes keresetét elutasítja, mellőzi az alperes elsőfokú perköltség és illetékfizetési kötelezettségét.

Megállapítja, hogy a le nem rótt kereseti illetéket az állam viseli.

Kötelezi a felperest, hogy fizessen meg az alperesnek 15 nap alatt 265.300,- (kétszázhatvanötezer-háromszáz) forint együttes első- és másodfokú perköltséget.

Az ítélet ellen fellebbezésnek nincs helye.

I N D O K O L Á S

Az elsőfokú bíróság kiegészített ítéletével megállapította, hogy a ... sz... haszonbérleti szerződés felperes által 2017. április 19. napján kelt okiratba foglalt azonnali hatályú felmondása érvényes és az alperessel szemben hatályos.

Az elsőfokú bíróság kötelezte az alperest, hogy 15 napon belül fizessen meg a felperesnek 152.400,- forint, a felperesi beavatkozónak 250.000,- forint perköltséget, továbbá kötelezte az alperest, hogy fizessen meg az államnak, a NAV a felhívására, a felhívásban megjelölt módon és időben 21.000,- forint előlegezett és le nem rótt eljárási illetéket.

Az elsőfokú ítélettel szemben az alperes terjesztett elő fellebbezést, amelyben elsődlegesen az elsőfokú bíróság döntésének az alperesi bizonyítási indítvány elkésettsége körében történő megváltoztatását, és azt kérte, állapítsa meg, hogy az alperes bizonyítási indítványa határidőben érkezett, ennek megfelelőn utasítsa az elsőfokú bíróságot az alperes által indítványozott bizonyítási eljárás lefolytatására és annak eredményétől függően a határozat hatályban tartására vagy hatályon kívül helyezésére és új határozat hozatalára.

Másodlagosan az elsőfokú bíróság ítéletének megváltoztatását, a kereset elutasítását, harmadlagosan az elsőfokú bíróság ítéletének hatályon kívül helyezését és az elsőfokú bíróság újabb eljárásra és újabb határozat hozatalára utasítását kérte. Kérte továbbá a felperes marasztalását az alperes első- és másodfokú perköltségében.

Fellebbezésében előadta, bizonyítási indítványai előterjesztésével nem késett el, az elsőfokú bíróság által meghosszabbított határidő alatt bizonyítási indítványait előterjesztette. Az alperes e körben - felhívásra - igazolási kérelemmel élt, amelyet az elsőfokú bíróságnak el kellett volna fogadnia. Ezért az elsődleges fellebbezési kérelmét az igazolási kérelmet elutasító elsőfokú döntés elleni fellebbezésre figyelemmel kérte teljesíteni.

Állította, az elsőfokú bíróság a tényállást részben helytállóan, részben irat- és tényellenesen állapította meg, ebből folyóan tévesen következtetett az alkalmazható jogszabályokra, és ezzel megalapozatlan ítéletet hozott.

Álláspontja szerint a perbeli esetben a 2014. március 13. napján kötött haszonbérleti szerződés 9.5. pontjában, valamint a 2016. szeptember 28. napi szerződésmódosításban foglaltakra tekintettel, legkésőbb a szerződésmódosítással a felek a jogviszonyukat teljes egészében a 2013. évi V. törvény (Ptk.) hatálya alá helyezték. Részletesen idézte az álláspontja szerint a jelen ügyre releváns Ptk. rendelkezéseket.

A perbeli haszonbérleti szerződés vonatkozásában alkalmazandó 2013. évi CCXII. törvény (Fétv.) 61. § (2) bekezdésében foglaltakra történt utalás mellett hangsúlyozta, hogy csak azok a felmondási okok tekinthetők anyagi jogilag érvényes felmondási oknak, amelyeket a Fétv. 58. § (1) bekezdése is meghatároz. Ezen jogszabályi rendelkezésből az következik, hogy a haszonbérleti szerződés felmondására a szerződés 5.2. a) pontja alapján a Fétv. 58. § (1) bekezdés a) pontja szerint kizárólag írásbeli felszólítás eredménytelenségét követően kerülhet sor.

A haszonbérleti szerződés 5.2. k) pontjában foglalt felmondási ok vonatkozásában utalt arra, hogy a szerződésben rögzített felmondási ok nem áll összhangban a Fétv. 58. § (1) bekezdés c) pontjában foglaltakkal, ezért érvénytelen, másodlagosan az együttműködési kötelezettség körében a felperes köteles lett volna a természetvédelmi hatóságnál eljárást kezdeményezni, majd a hatóság határozatától függően az alperest a jogszabályszerű működés helyreállítására felszólítani. Utalt rá, a 2016. évi ellenőrzést és szerződésmódosítást követően, tájékoztatás hiányában az alperesben fel sem merült, hogy a műveléssel összefüggésben bármi probléma lehet. Kiemelte, a szerződésmódosítást követően, 2016. októberében és novemberében az alperes kizárólag legeltetésre volt jogosult a perbeli területen.

Utalt rá, ha a természetvédelmi hatóság 2014. óta észlelte a területtel kapcsolatos problémákat, mi okból csak 2017. tavaszán jelezte ezt a felperesnek. Hivatkozott a 2017. április 21. napján kelt helyszíni szemlelapra is, amely az ingatlanra azt a megállapítást tartalmazta, hogy a művelési ágnak megfelelően hasznosított. Ebből is az következik, hogy a felmondás alaptalan.

A legeltetési engedélyből megállapíthatóan az alperes november 30. napjától május 1. napjáig nem legeltethetett, a kaszálási engedélyből megállapíthatóan pedig szeptember 30. napjától július 15. napjáig nem kaszálhatott.

Amennyiben a perben kihallgatott tanú1 tanú természetkárosító magatartást észlelt az alperes részéről, úgy köteles lett volna azt a természetvédelmi hatóságnak jelezni, amely köteles lett volna az eljárás lefolytatására és szankció alkalmazására, ilyenre azonban nem került sor. Mindezek cáfolják a felperes azon állítását, hogy az alperes súlyos természetkárosító magatartást tanúsított. Utalt még arra is, hogy amennyiben az elsőfokú bíróság az alperes magatartását a természetvédelmi jogszabályba ütközőnek minősítette azt hatáskör hiányában tette, ugyanis a természetvédelmi hatóság jogosult annak megállapítására, hogy az alperes természetkárosító magtartást tanúsított-e.

A felperes fellebbezési ellenkérelmében az elsőfokú bíróság ítéletének helybenhagyását és az alperes másodfokú perköltségben marasztalását kérte.