2299/B/1991. AB határozat

a házasságról, a családról és a gyámságról szóló 1952. évi IV. törvény 31/B. § (1) bekezdése, valamint a 31/C. § (2) bekezdése alkotmányellenességének vizsgálatáról

A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN!

Az Alkotmánybíróság jogszabály alkotmányellenességének utólagos vizsgálata és megsemmisítése iránti indítvány tárgyában meghozta az alábbi

határozatot.

Az Alkotmánybíróság a házasságról, a családról és a gyámságról szóló 1952. évi IV. törvény 31/B. § (1) bekezdése, valamint a 31/C. § (2) bekezdése alkotmányellenességének megállapítására irányuló indítványt, valamint e rendelkezések részbeni megsemmisítése iránti kérelmet elutasítja.

INDOKOLÁS

I.

Az indítványozó a házasságról, a családról és a gyámságról szóló 1952. évi IV. törvény (a továbbiakban: Csjt.) 31/B. § (1) bekezdése és 31/C. § (2) bekezdése részbeni alkotmányellenességének a megállapítását és az alkotmányellenesnek tartott szövegrészek megsemmisítését kérte. Az előbbi rendelkezés szerint, ha a lakásban a házastársak egyikőjük vagy mindkettőjük tulajdonjoga vagy bérleti joga alapján laknak, a házasság felbontása esetén - kérelemre - a bíróság dönt a lakás használata felől. Az indítványban kifejtett álláspont szerint a törvényhozó e rendelkezéssel alkotmányellenesen vonta be a szabályozásba a házastárs különva-gyoni lakását is, ezért kérte az "egyikőjük, vagy" szövegrész megsemmisítését, s ezzel a különvagyoni lakásra vonatkozó sérelmezett rendelkezés kiiktatását.

A Csjt.-nek az indítványozó által ugyancsak kifogásolt 31/C. § (2) bekezdése pedig kimondja, hogy a lakáshasználati jog ellenértéke - közös tulajdonban vagy valamelyik házastárs tulajdonában álló lakás esetében - a lakás beköltözhető és lakott forgalmi értékének különbözete. Az indítványozó e rendelkezésből a "vagy valamelyik házastárs tulajdonában" szövegrész alkotmányellenességének megállapítását és megsemmisítését a másik támadott rendelkezéssel azonos alapon kérte.

Álláspontja szerint a Csjt. kifogásolt rendelkezései lehetővé teszik, hogy a tulajdonost - a birtoklás és használat jogának elvonásával - tulajdonjogának lényeges vonatkozásaitól bírói ítélettel megfosszák, ez pedig ellentétes az Alkotmánynak a tulajdonjog védelmét és kizárólagosságát garantáló 13. § (1) bekezdésében írt alapjogi rendelkezéssel.

II.

Az Alkotmánybíróság az indítványt megalapozatlannak találta.

1. Az Alkotmánybíróság a 7/1991. (II. 28.) AB határozatában kifejtette, hogy az Alkotmány a tulajdonhoz való jogot ugyan nem a XII., ún. alapjogi fejezetben szabályozza, hanem azt a szabadságjogoktól különválasztottan mondja ki, de nyilvánvalóan alapvető jogként részesíti alkotmányos védelemben akkor is, ha bizonyos körben a tulajdoni részjogosítványokat egyes törvények korlátozzák. Ilyen korlátozást tartalmaznak az indítvánnyal támadott rendelkezések, amelyek lehetőséget adnak a bíróságnak arra, hogy a házasság felbontása esetén - a házastársak megegyezésének hiányában, kérelemre - a bíróság a lakás kizárólagos használatára és birtoklására a nem tulajdonos házastársat (volt házastársat) is feljogosítsa, illetőleg a lakás elhagyására azt a házastársat (volt házastársat) kötelezze, akinek a lakás különvagyona, vagy a házasságkötést megelőzően önálló bérlete volt. A kifogásolt törvényi szabályozás ezzel összhangban rendelkezik a lakáshasználati jog ellenértékének a megfizetéséről is.

Kérdés most már, hogy nem sérti-e ez a korlátozás az Alkotmány 8. § (2) bekezdésében írt azt a rendelkezést, amely szerint alapvető jog lényeges tartalmát törvény sem korlátozhatja.

2. A birtoklás és a használat joga a tulajdonjog tartalmát adó, a tulajdonjoghoz tartozó részjogosítványok, amelyek a dolog feletti hatalmat és a dolog élvezetét jelentik; azt a hatalmat, amelyet valamely dologgal tenni lehet.

Ahogy azonban arra az Alkotmánybíróság - más összefüggésben - már rámutatott, a tulajdonjog valamely tartalmi elemének a korlátozása csak akkor jár magának a tulajdonjognak, mint alkotmányos jognak a korlátozásával, így csak akkor alkotmányellenes, ha az nem elkerülhetetlen, vagyis, ha kényszerítő ok nélkül történik, továbbá ha a korlátozás súlya a korlátozással elérni kivánt célhoz képest aránytalan. Ebből következik, hogy az Alkotmány 8. § (2) bekezdése eleve teret enged az alapjogok törvényi korlátozásának, ha a korlátozás az alapjog lényeges tartalmát nem érinti. Márpedig nem érinti az alapjog korlátozhatatlan lényegét az olyan törvényi szabályozás, amely a korlátozást valamely más alkotmányos jog teljesítése és garantálása érdekében alkalmazza, tehát ha a korlátozást valamilyen más alkotmányos jog biztosítása elkerülhetetlenül szükségessé teszi, feltéve, ha a korlátozás e jog biztosításával - mint alkotmányos céllal - arányban áll és azt nem lépi túl.

3. A Csjt. 31/A. § (2) bekezdése szerint a házasság felbontása esetén a bíróság csak a kiskorú gyermek lakáshasználati jogára figyelemmel rendezheti a lakás használatát a házastársak megállapodásától eltérően. A 31/B. § (3) bekezdése pedig a következőképpen rendelkezik: "Ha a közös lakás valamelyik házastárs különvagyona vagy önálló bérlete, a lakáshasználati jog ezt a házastársat illeti meg. A bíróság a másik házastársat kivételesen és csak abban az esetben jogosíthatja fel a lakás megosztott vagy kizárólagos használatára, ha a lakáshasználatra jogosult gyermek nála van elhelyezve".

Az Alkotmány 67. § (1) bekezdése pedig a következő rendelkezést tartalmazza: "A Magyar Köztársaságban minden gyermeknek joga van a családja, az állam és a társadalom részéről arra a védelemre és gondoskodásra, amely a megfelelő testi, szellemi és erkölcsi fejlődéséhez szükséges."

4. Az idézett családjogi rendelkezések a kiskorú gyermek hivatkozott alkotmányos jogának törvényi garanciái. A gyermek megfelelő testi, szellemi és erkölcsi fejlődését biztosító alkotmányos védelem és gondoskodás egyik garanciális megnyilvánulása ugyanis az a szabályozás, amelynek alapján a kiskorú gyermek lakáshasználati joga a tulajdonos (önálló bérlő) birtoklási, használati jogosultságát megelőzi.

Nyilvánvaló ugyanis, hogy a gyermek megfelelő fejlődésének egyik elengedhetetlen feltétele lakáskörülményeinek rendezettsége. A jogalkotó alkotmányos kötelessége, hogy a házasság felbontása esetére a gyermek alkotmányos jogait szem előtt tartva szabályozza a volt házastársak vagyoni viszonyainak rendezését és ennek során a vagyoni jogokat megelőzően, szükség esetén azok korlátozásával biztosítsa a kiskorú gyermek alkotmányos jogvédelmét. Minthogy pedig e jogok garantálása a tulajdonosi jogok korlátozásának kényszerítő oka, az Alkotmánybíróság megállapítja, hogy a volt házastárs különvagyonába tartozó lakása használatának a Csjt. 31/B. §-ában szereplő támadott szabályozása a gyermek alapvető jogainak biztosítása érdekében elkerülhetetlen, a korlátozás a feltétlenül szükséges mértéket nem haladja meg, tehát az az elérni kívánt alkotmányos céllal arányban áll. Így a szabályozás nem sérti az Alkotmány 8. § (2) bekezdésében írt tilalmat.

5. A Csjt. 31/C. §-ában szabályozott lakáshasználati jog ellenértéke a tulajdonjog ténylegesen meglevő (fennálló) korlátozásának megszüntetéséért járó pénzösszeg, így az nem jelenti a tulajdonjognak, mint alkotmányos alapjognak a korlátozását. A házastárs különvagyoni lakásának használatára a nem tulajdonos házastárs az életközösség fennállása alatt a házassági kötelék alapján jogosult, s ez a jogosultság a házasság intézményének alkotmányos oltalma alatt áll (Alkotmány 15. §). A házassági életközösség megszűnése és a házasság felbontása esetén a nem tulajdonos házastárs a tulajdonjog eredetileg alkotmányosan biztosított korlátozásával köteles felhagyni. A lakáshasználati jog ellenértéke - a házasságnak az Alkotmányban védett intézménye folytán - ennek a korlátozásnak a megszüntetéséért jár, így az az Alkotmány rendelkezéseivel összhangban áll, s az Alkotmánynak az indítványban felhívott rendelkezéseit nem sérti.

Az Alkotmánybíróság ezért az indítványt megalapozatlannak találta és azt elutasította.

Budapest, 1992. november 9.

Dr. Sólyom László s. k.,

az Alkotmánybíróság elnöke

Dr. Ádám Antal s. k.,

alkotmánybíró

Dr. Kilényi Géza s. k.,

alkotmánybíró

Dr. Schmidt Péter s. k.,

alkotmánybíró

Dr. Tersztyánszky Ödön s. k.,

alkotmánybíró

Dr. Herczegh Géza s. k.,

alkotmánybíró

Dr. Lábady Tamás s. k.,

előadó alkotmánybíró

Dr. Szabó András s. k.,

alkotmánybíró

Dr. Zlinszky János s. k.,

alkotmánybíró