A Pécsi Ítélőtábla Bf.366/2012/7. számú határozata emberölés bűntette tárgyában. [1978. évi IV. törvény (Btk.) 2. §, 16. §, 29. §, 87. §, 99. §, 166. §, 1998. évi XIX. törvény (Be.) 339. §, 348. §, 352. §, 371. §] Bírók: Krémer László, Tóth Sándor, Túri Tamás

Kapcsolódó határozatok:

Kaposvári Törvényszék B.41/2012/59., *Pécsi Ítélőtábla Bf.366/2012/7.*

***********

A Pécsi Ítélőtábla, mint másodfokú bíróság

Bf.II.366/2012/7. szám

A Pécsi Ítélőtábla Pécsett, a 2013. évi január hó 18. napján megtartott nyilvános ülés alapján meghozta a következő

v é g z é s t :

A másodfokú bíróság az emberölés bűntettének kísérlete miatt a vádlott ellen indult büntetőügyben a Kaposvári Törvényszék B.41/2012/59. számú ítéletét helybenhagyja.

A kiszabott szabadságvesztés tartamába beszámítja az elsőfokú bíróság ítéletének kihirdetésétől a mai napig előzetes fogvatartásban töltött időt is.

Megállapítja, hogy a másodfokú eljárásban felmerült 13.687 (tizenháromezer-hatszáznyolcvanhét) forint bűnügyi költséget az állam viseli.

I n d o k o l á s

Az elsőfokú bíróság ítélete ellen a vádlott a büntetőjogi felelősség megállapítása miatt, felmentés érdekében, míg a védő elsődlegesen felmentésért, másodlagosan a cselekmény súlyos testi sértés bűntetteként történő értékelése végett, és ezzel összefüggésben - a büntethetőség elévülése miatt - az eljárás megszüntetése céljából jelentett be fellebbezést.

A Pécsi Fellebbviteli Főügyészség az átiratában az elsőfokú bíróság ítéletének a helybenhagyását indítványozta. A nyilvános ülésen előadott perbeszédében a védő a fellebbezését változatlan tartalommal fenntartotta.

A másodfokú bíróság a jogorvoslatokkal megtámadott határozatot - a Be.348.§ (1) bekezdése értelmében - az azt megelőző bírósági eljárással együtt bírálta felül.

Ennek során az elsőfokú bíróság által megállapított tényállást - figyelemmel a Be.352.§ (1) bekezdés a) pontjában írtakra - az iratok tartalma alapján az alábbiak szerint egészítette ki:

- A vádlott - D. D. társaságában - 20 óra 30 perckor már szemmel láthatóan ittas állapotban érkezett meg az ........ presszóba, ahol a szóban forgó személyek tovább folytatták az italozást (tanú1 tanúvallomása - nyomozati iratok 375. oldal).

- A vádlott által leadott második lövés pillanatában a sértett bal keze a teste mellett helyezkedett el, így a lövedék a kézháton, a III. kézközépcsont fejecs melletti orsói részén hatolt be, olyképpen, hogy kimeneti nyílást a tenyéri oldalon hagyott hátra (szakértő1 igazságügyi orvosszakértő véleménye - nyomozati iratok 211-213. oldal).

Az ekként kiegészített tényállás most már mentes a Be.351.§ (2) bekezdésében felsorolt megalapozatlansági hibáktól és hiányosságoktól: az teljes körűen felderített, hiánytalan, iratellenes megállapítást vagy téves ténybeli következtetést nem tartalmaz.

Az elsőfokú bíróság a bizonyítási eljárást a szükséges és egyben lehetséges mértékben lefolytatta, olyan alapossággal, hogy a felmerülő ténybeli és jogi kérdésekben - a mintegy tíz éves időmúlás ellenére is - megnyugtatóan állást lehetett foglalni. Sajátossága volt az ügynek, hogy a múltbeli történések rekonstruálását szolgáló bizonyítási cselekmények közül a helyszíni szemle, illetve az eseményeket részben vagy egészben figyelemmel kísérő személyek kihallgatásának a foganatosítására közvetlenül a cselekmény elkövetése után sor került, míg a vádlott vallomásának a rögzítésére, érdemi védekezésének az előterjesztésére és elemzésére hozzávetőlegesen egy évtizeddel később nyílott csak lehetőség, miután a vele szemben kibocsátott nemzetközi elfogatóparancs 2011. január 20-án eredményre vezetett.

Ugyanakkor e vádlotti védekezés az előzményeket érintően hiányosnak, a történések menetét illetően pedig ellentmondásosnak és következetlennek mutatkozott, leginkább a sértett bal kézfejét ért lövés körülményeinek az előadása tekintetében. Ezért helyesen járt el az elsőfokú bíróság, amikor a tényállás kialakításakor a helyszíni szemle adatainak, valamint a sérülések keletkezési mechanizmusát kifejtő orvosszakértői véleménynek, továbbá a nyomozás során jegyzőkönyvbe foglalt tanúvallomásoknak tulajdonított meghatározó jelentőséget. Mindezek alapján ugyanis a történések releváns, lényeges mozzanatai aggálytalanul felderíthetőek voltak; nem pusztán a két személy szórakozóhelyen való megjelenése és az ott tanúsított magatartása, hanem az is, hogy a vádlott a társától elvett lőfegyvert mikor és milyen körülmények között használta.

Az előzményeket az ............. presszót üzemeltető tanú1 tette ismertté, leghangsúlyosabban azt, hogy a szeszes italtól befolyásolt állapotban lévő, az italozást nála 20 óra 30 perctől továbbfolytató vádlott és D. D. jelenlétét nemkívánatosnak tartotta. Döntően a konfliktuskereső viselkedésük miatt, arra is visszavezethetően, hogy szemmel láthatóan vitába kívántak kerülni a vendégekkel, különösen D. D., aki pisztolyt tartott magánál. A biztonsági szolgálat alkalmazottainak a távozása után ez okból hívta fel a rulettgépen kissé távolabb játszó sértettet a helyiség elhagyására, a hátsó ajtó használatára.

Semmi sem utalt arra, hogy a vádlott a társa tevékenységétől akár a szórakozóhelyen való tartózkodásuk kezdetén, akár később elhatárolódott volna. Éppen ellenkezőleg, miután tanúja volt annak, hogy D. D. hosszasan nézte az egyik vendéget, maga is elfogadta az asztalukhoz lépő és a nadrágzsebéből kést felmutató sértett kihívását. Azt tehát, hogy a nézeteltérésüket az épület előterében erőszakos úton rendezzék le.

Így került sor arra, hogy a vádlott D. D.-al együtt indult ki a helyiségből, oly módon, hogy mindketten a sértett előtt haladtak. A társától azonban nem vált el a mennyezet irányába leadott lövések pillanatában sem, mindössze annyi történt, hogy ezt követően - a lépcsősoron lefelé sétálva - átvette a fegyvert. Nyilvánvalóan nem a konfliktus lezárása érdekében, hanem azért, hogy azzal maga is a - mintegy 6-7 méter távolságra lévő, és őket az eredeti tempója szerint követő - sértett ellen forduljon. Célzott lövésekkel, melyek közül a második a nyugalmi helyzetben lévő, test mellett tartott bal kézfejet találta el, míg a harmadik a már visszaforduló sértett bal oldali farpofatájékát érte.

A tettlegességtől való elhatárolódás, a társának nyugalomra intése esetén a kiszámíthatóan közeledő sértett testére irányított lövésekre bizonyosan nem lett volna szükség. A vádlott azonban a lövöldözést még ezután is folytatta, még két alkalommal használva a fegyvert, majd D. D.-al együtt sietve elhagyta a helyszínt, és a határ közelségét kihasználva, az ország területét is.

Mindezen adatok bizonyító erejéről, tartalmi hitelességéről az elsőfokú bíróság számot adott, az indokolási kötelezettségének eleget tett. Tényállása a korábban felsorolt bizonyítékok logikus mérlegelésén alapul, így az a fentiek szerinti kiegészítést követően - a Be.352.§ (2) bekezdése értelmében - irányadó volt a másodfokú eljárásban is.