73/1992. (XII. 28.) AB határozat

a Polgári Törvénykönyvről szóló 1959. évi IV. törvény egyes rendlekezései utólagos alkotmányossági vizsgálatára irányuló indítvány tárgyában

A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN!

Az Alkotmánybíróság jogszabály utólagos alkotmányossági vizsgálata iránti indítvány tárgyában meghozta a következő

határozatot.

Az Alkotmánybíróság megállapítja, hogy a Polgári Törvénykönyvről szóló 1959. évi IV. törvény 508. § (1) bekezdés második mondata: "Az ezzel ellentétes megállapodás semmis, ha magánszemély a megbízó" és az 510. § (1) bekezdésének első mondatrésze: "Ha a dologra jogszabály vagy hatóság rögzített árat állapít meg, vagy a szerződő felek gazdálkodó szervezetek" alkotmányellenes, ezért ezeket a rendelkezéseket megsemmisíti.

A Ptk. 508. § (1) bekezdésének hatályos szövege tehát:

"Ha a bizományos a megbízóra kedvezőbb feltételek mellett köti meg az adásvételi szerződést, mint amilyeneket a bizományi szerződésben megállapítottak, az ebből eredő előny a megbízót illeti meg."

A Ptk. 510. § (1) bekezdésének hatályos szövege tehát:

"A bizományos az adásvételi szerződést a megbízóval maga is megkötheti."

Az Alkotmánybíróság e határozatát a Magyar Közlönyben közzéteszi. A megsemmisített rendelkezéseket a közzététel napjától nem lehet alkalmazni.

INDOKOLÁS

I.

A Polgári Törvénykönyvről szóló 1959. évi IV. törvény 508. § (1) bekezdése szerint "ha a bizományos a megbízóra kedvezőbb feltételek mellett köti meg az adásvételi szerződést, mint amilyeneket a bizományi szerződésben megállapítottak, az ebből eredő előny a megbízót illeti meg. Az ezzel ellentétes megállapodás semmis, ha magánszemély a megbízó."

Az indítványozó álláspontja szerint a fenti rendelkezés második mondata az Alkotmány 9. §-ával ellentétes, azért annak megsemmisítését kérte.

Az Alkotmány 9. § (1) bekezdése ugyanis kimondja, hogy "Magyarország gazdasága olyan piacgazdaság, amelyben a köztulajdon és a magántulajdon egyenjogú és egyenlő védelemben részesül". A (2) bekezdésben pedig "a Magyar Köztársaság elismeri és támogatja a vállalkozás jogát és a gazdasági verseny szabadságát".

Az indítványozó megítélése szerint a magánszemély megbízóval kapcsolatos idézett korlátozó rendelkezés a magánszemélyek és a jogi személyek között indokolatlan és alkotmányellenes megkülönböztetést tesz, azt a benyomást kelti, mintha a magánszemély vállalkozó ügyei vitelében korlátozottabb képességekkel rendelkeznék, ezért az államnak a magánszemélyt meg kell védenie.

Az igazságügyminiszter észrevételei szerint a Ptk. kifogásolt rendelkezése nem jelenti alkotmányos alapelvek sérelmét. A köz- és magántulajdon egyenjogúságának alkotmányos tétele ugyanis nem hozható közvetlen összefüggésbe a sérelmezett rendelkezéssel, mert a magánszemély és a magántulajdon köre nem feltétlenül esik egybe.

II.

Az Alkotmánybíróság az indítványt megalapozottnak találta.

Az Alkotmány 9. § (1) bekezdése vonatkozásában kiemelendőnek tartja az Alkotmánybíróság, hogy az a köztulajdon és a magántulajdon egyenjogúságról és egyenlő védelméről szól. Ez a tulajdoni formák egyenjogúságát és egyenlő védelmét, vagyis azt jelenti, hogy a magánszemély magántulajdona vagy a magánvállalkozó magántulajdona a köztulajdonnal egyenjogú és egyenlő védelemben részesül.

Az Alkotmánybíróság értelmezésében - amint azt az 54/1992. (X. 29.) AB határozat indokolása is tartalmazza - az Alkotmány 9. § (1) bekezdése összefüggésében a 70/A. § (1) bekezdésével olyan általános jogegyenlőségi tétel, amely egyrészt a tulajdon bármely formájával kapcsolatban tiltja a diszkriminációt, másrészt nemcsak a tulajdonjogra, hanem az abból folyó egyéb vagyoni jogokra is vonatkozik. Eszerint a polgári jogi jogviszonyok körében tett megkülönböztetés - kellő súlyú alkotmányos indok hiányában - ugyancsak alkotmányellenes.

A Ptk. jelenleg még hatályos 685. § c) pontja a gazdálkodó szervezetek körébe nem vonja be üzletszerűen végzett gazdasági tevékenységével kapcsolatban az egyéni vállalkozót. A magánszemély és a magánvállalkozó nem azonos fogalmak. A megváltozott gazdasági körülményeket a jogszabályok fogalmi körének is követnie kell. Átértékelésre szorul a polgári jog területén nemcsak a gazdálkodó szervezet fogalma, hanem a magánszemély fogalma is. A gazdálkodó szervezetek köre magánvállalkozókkal bővül, a magánszemélyek köre szűkül, mert vállalkozása körében a magánvállalkozó - akár egyéni, akár társas vállalkozó - kikerül abból a piaci viszonyokkal kevésbé ismerős körből, amelyet az indítványozó által támadott törvényhely védeni kívánt.

Bizományosi tevékenységet áruforgalomban folyamatosan résztvevő személy szokott folytatni, aki ismeri a piaci körülményeket. Az új gazdálkodási körülmények között - ha vannak is még, akik teljes körű tájékozottsággal nem rendelkeznek - az áruforgalom és a piaci feltételek ismerete a jogok és kötelezettségek egyenlősége folytán minden üzletszerűen gazdasági tevékenységet folytató jogalanytól elvárható.

A Ptk. 508. § (1) bekezdésében használt "magánszemély" fogalmat a fentiek folytán az Alkotmánybíróság bizonytalan megfogalmazásnak tekintette, a semmisséget, mint kötelező joghatást pedig olyan aránytalan korlátozásnak minősítette, amely alkotmányosan meg nem engedhető diszkriminációt eredményez.

Az 1992. október 29-én kihirdetett 54/1992. (X. 29.) AB határozattalaz Alkotmánybíróság a Ptk.-nak a gazdálkodó szervezetek körét meghatározó 685. § c) pontját 1993. szeptember 30-i hatállyal megsemmisítette. Ez a határozat megnyitotta a lehetőséget a jogalkotó számára a gazdasági tevékenységgel foglalkozók körének átfogó egységes szabályozására. Ennek keretében lehetőség lesz annak mérlegelésére is, hogy a "gyengébbek" védelmében indokolt lehet a polgári jog egyéb, a semmisségnél enyhébb eszközeinek alkalmazása, pl. speciális jogszabályokban esetleg a megbízásnak saját ügyletté változtatása vagy a bizományos belépésének kitiltása, de a szerződési szabadsággal szemben az általános tilalmat és főleg a semmisség ilyen jellegű alkalmazását az Alkotmánybíróság aránytalannak tartja és ezért ezeket a rendelkezéseket azonnali hatállyal semmisítette meg.

III.

Az Alkotmánybíróság az indítványokat tartalmuk szerint bírálja el. Ezen állandó gyakorlatnak megfelelően - a szerves összefüggésre tekintettel - a vizsgálatot kiterjesztette a Ptk. 510. §-ára is, amely a bizományos ún. belépési jogát szabályozza. Ez a rendelkezés egyrészt az árformától, másrészt a szerződő felek személyétől függő megkülönböztetést tartalmaz oly módon, hogy a hivatásszerűen gazdasági tevékenységgel foglalkozó magánszemélyt kirekeszti és belépésre csak a gazdálkodó szervezeteket jogosítja fel. Ezt a rendelkezést az Alkotmánybíróság a fent kifejtettek folytán szintén alkotmányosan meg nem engedhető diszkriminációnak minősítette az ártól függő megkülönböztetéssel együtt, figyelembe véve azt is, hogy ez utóbbi az 1990. évi LXXXVII. tv. előtti árrendszernek felel meg, így gyakorlatilag az ártól függő kivételi eset már nem jöhet számításba.

IV.

Az alkotmányellenesség megállapításának következményeként az Alkotmánybíróság a határozat rendelkező részében idézett törvényhelyeket az 1989. évi XXXII. tv. 40. §-a alapján a 43. § (1) bekezdésének megfelelően semmisítette meg.

Dr. Sólyom László s. k.,

az Alkotmánybíróság elnöke

Dr. Ádám Antal s. k.,

alkotmánybíró

Dr. Herczegh Géza s. k.,

alkotmánybíró

Dr. Kilényi Géza s. k.,

alkotmánybíró

Dr. Lábady Tamás s. k.,

alkotmánybíró

Dr. Schmidt Péter s. k.,

alkotmánybíró

Dr. Szabó András s. k.,

alkotmánybíró

Dr. Tersztyánszky Ödön s. k.,

alkotmánybíró

Dr. Zlinszky János s. k.,

előadó alkotmánybíró