A Budapest Környéki Törvényszék Mf.21055/2016/7. számú határozata munkaviszony megszüntetése (munkaviszony JOGELLENES megszüntetése) tárgyában. [1952. évi III. törvény (Pp.) 78. §, (1) bek., 253. §, (2) bek.] Bírók: Németh Renáta, Orosz Andrea, Sarudi Márta

Budapest Környéki Törvényszék

mint másodfokú bíróság

8.Mf.21.055/2016/7.

A Budapest Környéki Törvényszék mint másodfokú bíróság által képviselt felpereseknek - a által képviselt alperes ellen munkaviszony megszüntetése jogellenességének megállapítása iránt a Budapest Környéki Közigazgatási és Munkaügyi Bíróságnál 14.M.128/2015. szám alatt megindított perében a Budapesten, 2016. április 11. napján meghozott - a 27. sorszámú végzéssel kijavított - 26. sorszámú ítélet ellen az alperes részéről 28. sorszám alatt előterjesztett fellebbezés folytán meghozta a következő

í t é l e t e t :

A másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét fellebbezett részében - a perköltség viselésére és az illeték megfizetésére vonatkozó rendelkezésekre is kiterjedően - megváltoztatja és a felperesek teljes keresetét elutasítja.

Kötelezi az I. rendű felperest, hogy 15 nap alatt fizessen meg az alperesnek 25.000 (Huszonötezer) forint + 6.750 (Hatezer-hétszázötven) forint áfa együttes első- és másodfokú perköltséget, valamint az államnak - külön felhívásra - 36.900 (Harminchatezer-kilencszáz) forint együttes elsőfokú és fellebbezési illetéket.

Kötelezi a II. rendű felperest, hogy 15 nap alatt fizessen meg az alperesnek 100.000 (Egyszázezer) forint + 27.000 (Huszonhétezer) forint áfa együttes első- és másodfokú perköltséget.

Kötelezi a III. rendű felperest, hogy 15 nap alatt fizessen meg az alperesnek 100.000 (Egyszázezer) forint + 27.000 (Huszonhétezer) forint áfa együttes első- és másodfokú perköltséget, valamint az államnak - külön felhívásra - 552.300 (Ötszázötvenkétezer-háromszáz) forint együttes elsőfokú és fellebbezési illetéket.

A II. rendű felperest terhelő 599.300 (Ötszázkilencvenkilencezer-háromszáz) forint együttes elsőfokú és fellebbezési illetéket az állam viseli.

Az ítélet ellen fellebbezésnek nincs helye.

I n d o k o l á s :

Az elsőfokú bíróság ítéletében kötelezte az alperest, hogy fizessen meg az I. rendű felperesnek 263.816 forintot, a II. rendű felperesnek 3.871.843 forintot és a III. rendű felperesnek 2.622.815 forintot, ezt meghaladóan a keresetet elutasította. Kötelezte alperest az I. rendű felperes részére 20.000 forint, a II. rendű felperes részére 139.700 forint perköltség megfizetésére, megállapította, hogy az alperes és a III. rendű felperes a költségeiket maguk viselik. Kötelezte alperest 405.100 forint, a III. rendű felperest 185.000 forint eljárási illeték megfizetésére, megállapította, hogy 59.700 forint eljárási illetéket az állam visel.

Az elsőfokú ítéletben megállapított tényállás szerint az I. rendű felperes 2011. február 3-ától, a II. rendű felperes 2011. február 8-ától, a III. rendű felperes 2011. február 15-étől állt alkalmazásban az alperesnél, mindhárman a Kereskedelmi divízió, Lakossági értékesítési igazgatóság szervezeti egységében területi menedzser munkakört töltöttek be. Magyarország területét az alperes 5 régióra osztotta és 17 terület kialakítására került sor, amelyek élén a területi képviselők álltak. A felperesek közvetlen felettese a régióvezető volt, a saját üzletek vezetői is közvetlenül a régióvezetőhöz tartoztak.

Az alperesi társaságon belül a divíziónál 2014 őszén szervezeti átalakítás kezdődött, melynek célja egy hatékony értékesítési szervezet létrehozása, a partnerüzletek számának csökkentése, a saját üzletei számának növelése volt. A strukturális átalakítás eredményeként 4 régió és 17 klaszter került kialakításra, ez utóbbi vezetője a klasztervezető lett. A klasztervezetők feladatát képezi a saját és partner üzleteinek menedzselése, irányítása. Az új szervezeti struktúrában a saját üzlet vezetője a klasztervezetőnek számol be, ekként a klasztervezető bizonyos munkáltatói jogkör gyakorlására is jogosult a saját üzlet vezetői és az üzletekben dolgozó alperesi alkalmazottak tekintetében. A kialakításra került 17 klasztervezető pozícióból tizenegyet az alperesnél korábban területi képviselő munkakört betöltő munkavállalók láttak el, hármat korábbi saját üzlet vezetője töltött be.

Az alperes a felperesek munkaviszonyát a 2015. január 20. napján kelt munkáltatói felmondással megszüntette azon indokolással, hogy a igazgatóság átszervezéséről döntött, új szervezeti struktúrát hozott létre, amelynek eredményeként a felperesek által betöltött munkakör megszűnik.

Az elsőfokú bíróság a bizonyítási eljárás eredményeként arra a következtetésre jutott, hogy a felperesek által betöltött területi menedzser munkakör és az újonnan kialakításra került klasztervezető munkakör alapvetően és lényegében egymással megfeleltethető volt. Bizonyos ponton kimutathatók voltak különbözőségek, azonban a munkaköri feladatok döntően nem változtak.

Az elsőfokú bíróság tanúk vallomása alapján megállapította, hogy a területi menedzserek és a klasztervezetők feladatát képezte egyaránt a partner üzletek menedzselése, irányítása, a területi egységük tervszámainak teljesítése, ennek nyomon követése az úgynevezett riportolás, az mutatószámok figyelemmel kísérése, az értékesítők képzésében, tevékenységében való közreműködés és kontroll, a központilag kommunikált információk megerősítése, marketing tevékenységben való közreműködés, az értékesítési és egyéb szabályok betartatása, az üzletek egységes megjelenésének figyelemmel kísérése, az erre vonatkozó szabályok betartatása, a versenytársak tevékenységének figyelemmel kísérése és hálózatfejlesztéssel kapcsolatos javaslattétel. Nem vitásan a területi struktúra változott, az már csak 4 régióból áll, ez a különbség azonban a munkakörök tartalmát illetően jelentőséggel nem bírt.

Megállapítható volt, hogy a korábbi struktúrában a saját üzletek vezetői közvetlenül a régióvezetőnek számoltak be, az új struktúrában ezt már a klasztervezetők irányába teszik meg. Különbözőségként jelentkezett, hogy korábban a területi vezetők partner üzleteket menedzseltek, az új struktúrában a klasztervezetők a saját üzletek menedzselését is elvégzik, ekként a saját üzletben dolgozó munkavállalók tekintetében munkáltatói jogot is gyakorolnak. Ezt azonban az elsőfokú bíróság lényeges és jelentős különbségként nem értékelte, mivel tanúk vallomása szerint a saját üzlet és a partnerüzlet menedzselése, felügyelete között érdemi és lényeges különbség nincs. A klasztervezető és a területi menedzser munkakör között különbségként mutatkozott, hogy a klasztervezető költséggazdaként működött, azonban az elsőfokú bíróság szerint a munkaköri feladatot illetően ez azért nem volt figyelembe vehető, mert a klasztervezető a hozzárendelt költségek tekintetében döntési jogkörrel nem rendelkezett, a költségek felett nem diszponálhatott és átcsoportosítást sem hajthatott végre.

Az elsőfokú bíróság rámutatott, hogy a marketingtevékenységgel kapcsolatos felelősség tekintetében bizonyos különbség mutatkozik a két munkakör között, ugyanis a klasztervezetők jogosultak a hirdetési tevékenységre bizonyos költségkeretet felhasználni, míg a területi menedzserek csupán alkalomszerűen és kisebb összeg felett rendelkezhettek. Ez azonban lényegi eltérést nem jelentett, és mivel számos munkaköri feladat változatlanul megmaradt, az elsőfokú bíróság arra az álláspontra helyezkedett, hogy a felperesek munkaköre ténylegesen nem került megszüntetésre, amit alátámaszt az is, hogy a klasztervezetői munkakört döntően olyan személyekkel töltötte be az alperes, akik korábban területi menedzserek voltak, és a klasztervezetői pozícióra vonatkozó hirdetésben szereplő feladatok lényegében megegyeznek a területi vezető munkaköri feladataival, illetve az elvárások is hasonlóak.