A Fővárosi Ítélőtábla Pf.20187/2007/5. számú határozata kártérítés tárgyában. [1952. évi III. törvény (Pp.) 3. §, 27/1996. (X. 30.) BM rendelet 2. §, 3. §, 6. §, 10. §] Bírók: Czukorné dr. Farsang Judit, Szabó Klára, Világhyné dr. Böcskei Terézia

Fővárosi Ítélőtábla

5.Pf.20.187/2007/5.

A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN!

A Fővárosi Ítélőtábla dr. Hrabéczy Miklós ügyvéd (2200 Monor, Kossuth Lajos u. 82.) által képviselt felperes neve (felperes címe) felperesnek - dr. Szabó Gábor ügyvéd (1071 Budapest, Damjanich utca 58. 1/2 emelet 3.) által képviselt I.rendű alperes neve (I.rendű alperes címe) I. rendű és dr. Szabó Gyula Mihály ügyvéd (1067 Budapest, Podmaniczky utca 39.) által képviselt Budapest-Főváros VII. Kerületi Önkormányzat (1073 Budapest, Erzsébet krt. 6.) II. rendű alperes ellen kártérítés iránti perében a Fővárosi Bíróság 2006. november 29. napján kelt 16.KP.631.257/2005/12. sorszámú ítélete ellen a felperes által 13. és 15. sorszám alatt benyújtott fellebbezés folytán meghozta a következő

r é s z - é s k ö z b e n s ő í t é l e t e t :

A Fővárosi Ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletének a felperes a II. rendű alperessel szemben előterjesztett keresetét elutasító és a felperest a II. rendű alperes javára perköltségben marasztaló rendelkezését helybenhagyja.

Kötelezi a felperest, hogy fizessen meg 15 nap alatt a II. rendű alperesnek 10.000 (tízezer) forint másodfokú perköltséget.

Az I. rendű alperessel szembeni keresetet elutasító rendelkezést megváltoztatja és megállapítja, hogy az I. rendű alperest kártérítési felelősség terheli a felperes édesanyjának 2001. március 6-án bekövetkezett halálával összefüggésben a felperesnek okozott vagyoni és nem vagyoni kárért.

A felperest az I. rendű alperes javára megállapított perköltség térítése alól mentesíti.

A kár összegszerűsége körében az elsőfokú bíróságot újabb tárgyalásra és újabb határozat hozatalára utasítja.

A rész- és közbenső ítélet ellen fellebbezésnek nincs helye.

I n d o k o l á s

A felperes keresetében 2.575.000 forint vagyoni kár és 7.800.000 forint nem vagyoni kár, valamint késedelmi kamat egyetemleges megfizetésére kérte kötelezni az alpereseket. 2005. augusztus 1. napjától havi 10.000 forint járadékot is igényelt édesanyja kiesett segítsége miatt. Az I. rendű alperes felelősségét a Ptk. 339. §-ának (1) bekezdésére, a II. rendű alperes felelősségét a Ptk. 474. §-ára, 339. §-ra és az 1993. évi LXXVIII. törvény (Ltv.) 11. §-ának (1) bekezdésére alapította. Előadta, hogy a felperes édesanyja a bérleményét képező lakásban 2001. március 6-án szénmonoxid mérgezésben elhunyt, mert a vízmelegítő égésterméke a kéményben keletkezett dugulás miatt a fürdőszobába visszaáramlott. Álláspontja szerint a bekövetkezett tragédiáért az I. rendű alperes azért tartozik felelősséggel, mert az 1998-ban észlelt hiányosságok miatt a kémény golyózását, tisztítását nem végezte el és tevékenységét megfelelően nem is dokumentálta. Írásban nem szólította fel a tulajdonost a hiányosságok megszüntetésére, és annak megszüntetését sem ellenőrizte. Elmaradt az elsőfokú építési hatóság és a tűzvédelmi hatóság értesítése is, így határozat a társasházat nem kötelezte a szükséges munkák elvégzésére. A II. rendű alperes felelősségének megállapítását arra alapította, hogy a bérlemény rendeltetésszerű használatát nem biztosította, illetve az életveszély elhárításához szükséges munkákat haladéktalanul nem végezte el.

Az I. és II. rendű alperesek a kereset elutasítását kérték és perköltséget igényeltek. A követelés jogalapját és összegét is vitatták. Az I. rendű alperes álláspontja szerint a dolgozói szakmai szabályszegést vagy mulasztást nem valósítottak meg. A felelősség megállapításához hiányzik a jogellenes magatartás és az okozati összefüggés is. A II. rendű alperes kifejtette, hogy a társasházakról szóló 1997. évi CLVII. törvény 16. §-ának (2) bekezdése és az új, 2003. évi CXXXIII. törvény 1. §-ának (2) bekezdése alapján is a kémény a társasház tulajdonában áll. A kémény állapotával kapcsolatos mindenféle munkavégzés ezért a társasház feladata, a hiba elhárítására a II. rendű alperes nem kötelezhető. Mivel a II. rendű alperesnek a kémény javításával kapcsolatos feladata nem lehet, ezért annak elmulasztása jogellenes magatartást nem valósít meg.

Az elsőfokú bíróság a felperes keresetét elutasította. Kötelezte a felperest, hogy 15 napon belül fizessen meg az alpereseknek külön-külön 20.000 forint perköltséget. Megállapította, hogy a le nem rótt kereseti illetéket az állam viseli.

Az elsőfokú bíróság által megállapított tényállás szerint az I. rendű alperes 1998 őszén kéményállag felmérést végzett a társasházban. 1998. október 13-án kelt értesítő levelében felhívta a társasház közös képviseletét ellátó figyelmét arra, hogy az épületben hiányzik két db létra, amelynek pótlásáról haladéktalanul, de legkésőbb 30 napon belül gondoskodjon. 2001. február 14-én az I. rendű alperes a felperes édesanyjának lakásában kémény ellenőrzést tartott, a huzatot megfelelőnek találta, de javasolta béléscső alkalmazását. Az I. rendű alperes a teljeskörű állapotfelmérés során 1 db 6 méteres létra sérült voltát és 16 fm tetőjárda hiányát állapította meg és jelezte a társasház felé. E hiányosságok miatt az 1-től 18-ig terjedő kéménycsoportot csak szemrevételezte, tömörsége nem volt vizsgálható. Az értesítés átvételét követően a társasház 2001. március 1. napján közgyűlést tartott, ahol a tulajdonosok úgy döntöttek, hogy a munka elvégzésének költségeit csak akkor vállalják, ha erre a szakhatóság őket határozatban kötelezi. 2001. március 6-án a felperes édesanyja bekapcsolta a lakásában lévő vízmelegítőt, amely a társasház tulajdonában álló kéménybe volt bekötve. A kürtő falából levált tégladarab a magával sodort törmelékkel együtt elzárta a kéményjáratot, ezért a vízmelegítő égésterméke visszaáramlott, és a 46 térfogatszázalékos koncentrációjú szénmonoxid néhai halálát okozta. Az I. rendű alperes által 2001. március 12-én és 13-án elvégzett vizsgálat a kéményaknában törmeléket nem talált, de az égéstermék visszaáramlását megállapította. A golyó nem jutott el az aknába, mert az elvégzett vizsgálat szerint a III. emeleti lakás padlószintje felett 20 cm-rel az elhúzásban elakadt. K. J. és V. L. vádlottakat a bíróság jogerősen felmentette a foglalkozás körében elkövetett halált okozó gondatlan veszélyeztetés vétsége alól.

Az I. rendű alperes felelősségét az elsőfokú bíróság a Ptk. 339. §-ának (1) bekezdése alapján vizsgálva megállapította, hogy a rendelkezésre álló bizonyítékok Pp. 206. §-ának (1) bekezdése alapján végzett értékelése mellett az I. rendű alperes felelőssége nem áll fenn, terhére jogellenes magatartás nem állapítható meg. A ház közös képviselője és műszaki vezetője ellen folyamatban volt büntetőeljárás során kirendelt M. M. szakvéleménye alapján megállapította, hogy a kéményseprők nagy része előtt ismert a régi lakóépületek kéményének rossz állapota, különösen akkor, ha azt eredetileg szilárd tüzelésre használták, majd hosszabb ideje gázüzemű berendezésre álltak át. A kémény elzáródásának pontos időpontját nem lehetett megállapítani, de a vizsgálat elvégzésekor a kémény huzata megfelelő volt, az eltávolított törmelék mennyisége és minősége sem utalt az elzáródás veszélyére. A huzat vizsgálata azonban nem ad teljeskörű tájékoztatást a kémény állapotáról. A golyózást nem végezték el, de azzal sem lehetett volna a kémény beomlását elkerülni. A problémát ugyanis a kémény elhúzása okozta, az elhúzás lépcsőzetes kialakítása miatt a törmelék megakadt. A felperes édesanyjának halálát a dugulás miatt visszaáramlott égéstermék okozta, amelyet a golyózás elvégzése esetén sem lehetett volna elkerülni. Az elvégzett vizsgálatok közvetlen életveszélyre nem utaltak, ezért a tüzelőberendezés lezárására és a hatóságok értesítésére nem volt szükség, a tulajdonos értesítése pedig a jogszabályoknak megfelelően megtörtént.