BH+ 2009.7.308 Abban az esetben, ha az egészségkárosodás pontos oka nem állapítható meg, a lehetséges több ok közül annak van jelentősége, amely a korház tevékenységéhez kapcsolódik, ez esetben pedig a kártérítő felelősség megállapítható, ha a korház nem tudja bizonyítani, hogy az elvárható gondosságot tanúsította [Ptk. 339. §, Pp. 164. §, 206. §].

A II-III. r. felperesek gyermeke, az I. r. felperes 1998. február 20-án született az alperes kórházban. A II. r. felperes terhességének lefolyása zavartalan volt; az alperes kórházba 1998. február 17-én vették fel és a gyermekkel február 26-án távozott. A kórházi felvételt követően az 1998. február 20-án 0 óra 11 perc és 0 óra 25 perc között végzett CTG vizsgálat a magzat kifogástalan állapotát mutatta. A 7 óra 45 perckor végzett burokrepesztés után a gyermek a várható szülési terminus előtt két nappal, közepes mennyiségű meconiumos magzatvízből, hüvelyi úton született 9/10 Apgar értékkel. A gyermek vizsgálatai során idegrendszeri tüneteket nem észleltek, a zárójelentésben azonban az újszülöttet intrauterin retardáltnak minősítették. 1998. március 6-tól kezdve a gyermek táplálási nehézségei és nyugtalansága miatt több vizsgálatára, illetőleg kórházi kezelésére is sor került. Az 1999. március 3-án végzett CT és a szeptember 27-én végzett MR vizsgálat az agyban kóros elváltozásokat mutatott. Az I. r. felperesnél koragyermekkori súlyos agykárosodás állapítható meg, amely súlyos mentális retardációval jár együtt és ennek következtében egész életében más gondozására szorul.

Az I-II-III. r. felperesek a vagyoni és nem vagyoni káraik megtérítése iránt előterjesztett keresetüket arra alapították, hogy az I. r. felperes károsodását a szülés körüli oxigénhiány okozta, amely a szülés korábbi megindításával elkerülhető lett volna. Ezt azonban megakadályozta, hogy az alperes több vizsgálat elvégzését (amnioszkópia, ultrahangos áramlásmérés, folyamatos CTG vizsgálat, szülés alatt a fájások alkalmával szívhangok hallgatása) elmulasztotta és ezáltal a magzat nem kielégítő állapotát nem észlelhette. Kifogásolták a kórlap egyes hiányosságait is, illetőleg azt, hogy a retardáltság okai az iratokból nem derültek ki.

Az alperes a kereset elutasítását kérte. Arra hivatkozott, hogy a terhes-gondozás és a szülés során semmilyen gondatlanság nem történt, a magzat hypoxiás károsodása és a szülésvezetés között nem lehet összefüggést megállapítani. A rendelkezésre álló bizonyítékok alapján éppen a szülés körüli oxigénhiányos állapot zárható ki egyértelműen.

Az elsőfokú bíróság közbenső ítéletet hozott, amelyben megállapította az alperes kártérítő felelősségét az 1998. február 20-án született I. r. felperes egészségkárosodásával kapcsolatban az I-II-III. r. felpereseknél felmerült károkért. Az elsőfokú bíróság az egészségügyről szóló korábban hatályos 1972. évi II. törvény 43. §-ának (1) és (2) bekezdése, a Ptk. 339. §-ának (1) bekezdése és 348. §-ának (1) bekezdése alapján vizsgálta a kártérítő felelősséget és ennek érdekében több szakértői véleményt szerzett be. A Gy.-i Igazságügyi Szakértői Intézet kiegészített szakvéleménye, az ETT IB véleménye, valamint az ETT Egészségügyi Területen Működő Igazságügyi Szakértői Testület (ISZT) véleményét értékelve arra a következtetésre jutott, hogy az I. r. felperes születése előtti átmeneti hypoxiás állapot lehetőségét a szakvélemények nem zárták ki, míg a károsodás egyéb okait megállapítani nem lehetett. Ebből következően az alperesnek azt kellett volna bizonyítania, hogy a szülést megelőző vizsgálat és a szülés vezetése során kellően körültekintően járt el, ezzel szemben azonban az bizonyított, hogy elmulasztotta azokat a vizsgálatokat (amnioszkópia, rendszeres CTG vizsgálat), amelyekkel a magzatnak a kórházi felvételkori és a szülés alatti állapotát megfelelően észlelhette volna. Ezek hiányában a jó Apgar érték sem értékelhető az alperes javára.

Az alperes fellebbezése folytán eljárt másodfokú bíróság a közbenső ítéletével az elsőfokú bíróság közbenső ítéletét helybenhagyta. Meghallgatta az ISZT eseti bizottságának szakreferensét, dr. P. A.-t, akinek előadásából megállapítható volt, hogy a burokrepesztéskor észlelt meconiumos magzatvízre tekintettel a CTG vizsgálat és annak regisztrálása kötelező, az amnioszkópiás vizsgálat pedig tanácsos lett volna. A jó állapotot jelző Apgar érték mellett sem zárható ki, hogy a később jelentkezett tünetek a magzati károsodással összefüggőek.

Az alperes a felülvizsgálati kérelmében az első- és másodfokú közbenső ítéletek hatályon kívül helyezését kérte, mert álláspontja szerint a jogerős közbenső ítélet sérti a Pp. 206. §-ának (1) bekezdését és a 221. §-ának (1) bekezdésében foglaltakat. Kifogásolta, hogy az elsőfokú közbenső ítélet indokolása ellentmondó. A bíróság által kirendelt szakértők szakvéleményének elemzése alapján az alperes arra a következtetésre jutott, hogy az ETT ISZT a szakvélemények közötti ellentmondásokat feloldva megállapította, hogy a magzati asphyxia egyértelműen kizárható, még akkor is, ha a magzatvíz meconiumos volt, mert ezt a jó Apgar érték, az eseménytelen terhesség és az zárja ki, hogy a szülés után nem észleltek légzési, idegrendszeri és egyéb tüneteket sem az újszülöttön. Az amnioszkópiának pedig az alperes szerint azért nincs jelentősége, mert a CTG és UH birtokában ma már nem is alkalmazzák a vizsgálatot a nemzetközi gyakorlatban. Az alperes szerint az elsőfokú bíróság a szakértői ellentmondások feloldása nélkül alaptalanul állapította meg, hogy az alperes nem megfelelő gondossággal járt el és emiatt nem zárható ki, hogy az I. r. felperes oxigénhiányos állapota a vajúdás alatt következett be. A másodfokú bíróság pedig nem megfelelően értékelte dr. P. A. véleményét, azt, hogy az Apgar érték a kóros állapot lehetőségét fel sem vetette és nincs olyan szülés körüli oxigénhiányos állapot, amelynek a tünetei a szülés utáni órákban, napokban ne jelentkezne. Mindebből pedig az következik, hogy éppen a szülés körüli oxigénhiány az, ami kizárható. A bíróság nem vizsgálta továbbá a szülők nagyfokú gondatlanságát a gyermek táplálása körében és a genetikai károsodás lehetőségét sem, amire az ETT ISZT utalt. Mindezekre tekintettel a bíróság jogszabálysértő módon állapította meg az alperes kártérítő felelősségét.

A felperesek felülvizsgálati ellenkérelme a jogerős közbenső ítélet hatályban tartására irányult. Hivatkoztak arra, hogy a jogerős ítélet a Pp. 206. §-ának (1) bekezdésében és a 221. §-ának (1) bekezdésében foglaltakat nem sértette. A felülvizsgálati kérelemben kifogásolt tényeket a bíróság vizsgálta, másrészt pedig az alperes olyan állításokat is felvet felülvizsgálati kérelmében, amelyek az eljárás során nem voltak bizonyítottak (táplálkozási hibák). A felperesek szerint a bizonyítékok kirívóan okszerűtlen mérlegelése nem áll fenn és a jogerős közbenső ítéletet a bíróság kellően megindokolta. Nem jogszabálysértő az sem, hogy a bíróság az ETT ISZT véleményét nem fogadta el. Döntő jelentősége annak van, hogy a szülés körüli oxigénhiányos állapot a károsodás oka lehet és bizonyított, hogy az alperes nem végzett el olyan vizsgálatokat, amelyek elvégzése esetén esély lett volna arra, hogy a terhesség hamarabbi befejezésével a károsodás elkerülhető, illetőleg mértéke csökkenthető legyen. Az alperesnek felróható módon nem dönthető el a vizsgálatok hiányában az sem, hogy a magzat milyen állapotban volt a felvételtől a megszületésig.