A Fővárosi Ítélőtábla Pf.20533/2018/6. számú határozata személyiségi jog megsértése tárgyában. [2013. évi V. törvény (Ptk.) 2:42. §, 2:45. §, 2:52. §] Bírók: Hercsik Zita, Kepesné dr. Bekő Borbála, Kovács Éva

Kapcsolódó határozatok:

Fővárosi Törvényszék P.23618/2016/33., *Fővárosi Ítélőtábla Pf.20533/2018/6.*, Kúria Pfv.20136/2019/4.

***********

Fővárosi Ítélőtábla

2.Pf.20.533/2018/6/II.

A Fővárosi Ítélőtábla a dr. Hegedűs D. Andrea pártfogó ügyvéd (címe) által képviselt felperes neve (felperes címe) felperesnek a dr. Visontai Csongor ügyvéd (címe) által képviselt alperes neve (alperes címe) alperes ellen személyiségi jog megsértése miatt indult perében a Fővárosi Törvényszék 2017. november 22. napján kelt 23.P.23.618/2016/33. számú ítélete ellen a felperes részéről 35. és 39. sorszám alatt, az alperes részéről 34. sorszám alatt előterjesztett fellebbezés folytán meghozta a következő

í t é l e t e t:

A Fővárosi Ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletének nem fellebbezett részét nem érinti, fellebbezett rendelkezéseit részben megváltoztatja és a felperes sérelemdíj iránti keresetét elutasítja.

Egyebekben az elsőfokú ítéletet helybenhagyja.

Kötelezi a felperest, hogy 15 napon belül fizessen meg az alperesnek 20.000 (Húszezer) + áfa másodfokú perköltséget.

Megállapítja, hogy a le nem rótt 64.000 forint fellebbezési eljárási illetéket, valamint a felperes pártfogó ügyvédje, dr. Hegedűs D. Andrea (címe) ügyvéd díját a Magyar Állam viseli.

Az ítélet ellen nincs helye fellebbezésnek.

I n d o k o l á s

Az elsőfokú bíróság ítéletében megállapította, hogy az alperes azzal, hogy ... ...-én írt e-mailjében azt állította a felperesről, hogy "pszichiátriai eset," amiről "már papírja van"; valamint azzal, hogy ... ...-án intézett e-mailjében azt állította, hogy a felperes "általi 200.000 forintos zsarolás ügye," megsértette a felperesnek a jóhírnévhez fűződő személyiségi jogát.

Az alperest a további jogsértéstől eltiltotta, kötelezte továbbá, hogy a fenti jogsértések miatt 15 napon belül magánlevélben kérjen bocsánatot a felperestől, és fizessen meg részére 200.000 forint sérelemdíjat.

Kötelezte a felperest, hogy 15 nap alatt fizessen meg az alperesnek 31.085 forint perköltséget. Megállapította, hogy a le nem rótt 36.000 forint eljárási illetéket, valamint 9.775 forint tanú útiköltséget az állam viseli.

Ezt meghaladóan a keresetet elutasította.

Ítéletének indokolásában idézte a Ptk. 2:42. § (1) bekezdését, 2:43. § d) pontját, 2:44. §-át, 2:45. § (1)-(2) bekezdését, 2:51. § (1) bekezdésének a) és c) pontját, 2:52. § (1), (2), (3) bekezdését, utalt a 8/1990. (IV. 23.) AB határozatban foglaltakra, valamint a PK 12. számú állásfoglalásban írtakra.

A "pszichiátriai eset, amiről már papírja van" közlés vonatkozásában arra mutatott rá, hogy ... egyértelműen azonosította a felperest, mint azt a személyt, akire a perbeli kijelentés vonatkozik.

Pusztán abból, hogy a felperes nagyobb nyilvánosság előtt, az interneten véleményt szokott nyilvánítani bizonyos, a közéletet érintő kérdésekben, még nem feltétlenül következik az, hogy közéleti szereplő lenne. Még ha ekként minősülne is, az elsőként sérelmezett kijelentés megtételére nem közügyek megvitatása körében, nem közügyekkel összefüggésben került sor, így a Ptk. 2:44. §-a nem volt alkalmazható.

Az, hogy a felperesnek papírja van arról, hogy pszichiátriai eset, múltban zajlott eseményre, orvosi vizsgálatra utal, egyértelműen kideríthető ennek megtörténte, valós vagy valótlan volta, az tehát - a 13/2014. (IV. 18.) AB határozat 37. bekezdésében írt szempontokat követve - tényállításnak minősül.

A sérelmezett kijelentést a PK 12. számú állásfoglalás alapján szövegösszefüggésében vizsgálva rögzítette, hogy a perbeli első e-mailnek egyedül a kereseti kérelem alapján képező, tehát a felperes által kifogásolt része vonatkozott a felperesre, a szöveg fennmaradó része egyáltalán nem őt érintette. Annak megítélésénél tehát, hogy ezen kijelentés a felperesre vonatkozóan sértő-e, nem volt jelentősége az e-mail egésze által hordozott jelentéstartalomnak, csupán a perbeli kifogásolt közlésnek.

Valakinek a szellemi, lelki állapotát érintő kedvezőtlen állítás, az elmeállapotának akkénti jellemzése, hogy az átlagos emberekénél lényegesen gyengébb, rosszabb - amit az orvosi vizsgálattal és az ezt lezáró, összegző okiratokkal kimutatott "pszichiátriai eset" fogalma kifejezésre juttat - egyértelműen sértő az érintett személy számára, az a társadalom részéről negatív értékítéletet von maga után.

Az alperes - kötelezettsége ellenére - ezen állítás valóságát a peres eljárás során nem bizonyította, sőt még csak nem is állította, hogy igaz lenne ezen közlés.

Az alperesi tényállítás tehát valótlan és sértő is egyben.

Rámutatott arra, hogy mivel a perbeli első kijelentés vonatkozásában a jóhírnév megsértése megállapítható volt, az irányadó joggyakorlatból levezethetően az emberi méltóság megsértésének megállapítására nincs lehetőség. Az emberi méltóság ugyanis olyan általános személyiségi jog, anyajog, azaz szubszidiárius alapjog, melyet a bíróságok akkor hívhatnak fel az egyén autonómiájának védelmére, ha az adott tényállásra a konkrét, nevesített alapjogok egyike sem alkalmazható.

A másodikként sérelmezett közlés tekintetében arra mutatott rá, hogy egyértelműen megválaszolható az, hogy a felperes elkövette-e a zsarolás bűncselekményét oly módon, hogy abban 200.000 forint szerepelt. Ennek kimondásához az ártatlanság vélelméből kiindulva egyrészt jogerős, a felperest marasztaló büntetőbírósági határozatra volna szükség, ilyen nem született, sőt nem is indult e tárgyban büntetőeljárás a felperessel szemben. Másrészt az alperesi kijelentés alapját képező, a felperes által a ...-i tárgyaláson tett nyilatkozat tartalma nyilvánvalóan nem valósítja meg a Btk. 367. §-a szerinti zsarolás törvényi tényállási elemeit.

Az alperes - kötelezettsége ellenére - nem igazolta ezen tényállítás valóságát, sőt ezt cáfoló bizonyítékok merültek fel. Így a perbeli második kijelentés valótlan tényállításnak minősül.

Valakiről alaptalanul azt állítani, hogy bűncselekményt követett el, sértő tartalmat hordoz, ami még abban az esetben is megalapozza a jogsértés megállapítását, ha az érintett közszereplő, bár a felperes közszereplőnek nem minősül.

Az emberi méltóság sérelme vonatkozásában visszautalt az első kijelentés körében kifejtettekre, rámutatott továbbá arra, hogy az emberi méltóságot az olyan magatartások sértik, amelyek megkérdőjelezik a jogosult emberi mivoltát, illetve elmulasztják, megtagadják azt a minimális és kötelező tiszteletet, ami az embert pusztán emberi minősége alapján megilleti. Megállapítása szerint a másodikként sérelmezett kijelentés ilyennek nem tekinthető.

Rámutatott arra is, hogy mivel ezen alperesi kijelentés nem értékítélet, a becsület megsértésére alapítottan előterjesztett felperesi kereset megalapozatlan.