A Fővárosi Ítélőtábla Bf.305/2012/7. számú határozata csalás bűntette tárgyában. [1978. évi IV. törvény (Btk.) 137. §, 247. §] Bírók: Mészáros László, Sebe Mária, Török Zsolt

Kapcsolódó határozatok:

Fővárosi Törvényszék B.221/2010/41., *Fővárosi Ítélőtábla Bf.305/2012/7.*

***********

A Fővárosi Ítélőtábla mint másodfokú bíróság Budapesten, a 2013. február hó 4. napján megtartott nyilvános ülésen meghozta a következő

Í T É L E T E T:

A csalás bűntette és más bűncselekmények miatt a ellen indított büntetőügyben a Fővárosi Törvényszék 2012. június 20. napján kelt 17.B.221/2010/41. számú ítéletét megváltoztatja.

A vádlottal szemben kiszabott szabadságvesztést 4 (négy) évi börtönbüntetésre enyhíti.

Egyebekben az első fokú ítéletet helybenhagyja.

A másodfokú eljárás során felmerült 11.430 (tizenegyezer-négyszázharminc) forint bűnügyi költség viselésére a vádlottat kötelezi.

Az ítélet ellen fellebbezésnek nincs helye.

I n d o k o l á s:

A Fővárosi Törvényszék a 2012. június 20. napján kihirdetett 17.B.221/2010/41. számú ítéletével a vádlottat, a Btk.318.§ (1) bekezdésébe ütköző és az (5) bekezdés a) pontja szerint minősülő csalás bűntette, a Btk.247.§ (1) bekezdésébe ütköző és a (2) bekezdés szerint minősülő ügyvédi visszaélés bűntette, valamint 2 rb. a Btk.256.§ (1) bekezdésébe ütköző és a (2) bekezdés a) pontja szerint minősülő hivatali befolyással üzérkedés bűntette miatt - halmazati büntetésül - 4 évi és 8 hónapi börtönbüntetésre, és 5 évi közügyektől eltiltásra ítélte, és vele szemben 11.500.000 forint erejéig vagyonelkobzást rendelt el. Kötelezte a vádlottat az eljárás során felmerült 179.970 forint bűnügyi költség megfizetésére. Ellenben a vádlottat 1 rb. a Btk.256.§ (1) bekezdésébe ütköző hivatali befolyással üzérkedés bűntette miatt emelt vád alól felmentette.

A tárgyaláson az ügyész a kihirdetett ítéletet tudomásul vette, míg a vádlott és védője felmentés érdekében, az ítélet marasztaló része ellen fellebbezést jelentettek be.

A Fővárosi Fellebbviteli Főügyészség a BF.863/2012/1. számú átiratában indítványozta, hogy a Fővárosi Ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletét hagyja helyben. Álláspontja szerint az elsőfokú bíróság az eljárási szabályokat betartotta, a vádlott tagadásával szemben a tanúvallomások és az okirati bizonyítékok alapján hibamentesen állapította meg a tényállást, helyesen minősítette a vádlott cselekményeit és vele szemben arányos büntetést szabott ki.

A védő a nyilvános ülésen megtartott perbeszédében az elsőfokú ítélet ellen bejelentett fellebbezésének irányát megváltoztatta, az elsőfokú ítélet hatályon kívül helyezésére és az elsőfokú bíróság új eljárás lefolytatására történő utasítására tett indítványt. Fenntartotta az elsőfokú eljárásban megtartott perbeszédében foglaltakat, amit azzal egészített ki, hogy tisztában van a felülmérlegelés tilalmával, azonban az elsőfokú bíróság mérlegelő tevékenysége csak akkor nem támadható, ha valamennyi bizonyítékot bevont a mérlegelés körébe. Az elsőfokú bíróság azonban e követelménynek nem tett eleget, mivel csak a vádlott terhére szóló bizonyítékokat értékelte és a javára szólóknak nem tulajdonított jelentőséget. Emiatt ítélete iratellenes megalapozatlan, felülbírálatra alkalmatlan.

Az 1. tényállási pontban írtakkal kapcsolatban kifejtette, hogy az elsőfokú bíróság nem vizsgálta alaposan a pénz forrását, kritika nélkül fogadta el a tanúk vallomását a 10.000.000 forint származási helyét illetően. Ténylegesen azonban semmiféle bizonyíték nem áll rendelkezésre azzal kapcsolatban, hogy mi volt a pénz forrása, az honnan származott. Álláspontja szerint az ezzel kapcsolatos bizonyítékokat nem lehetett volna elfogadni, mivel a pénznek az APEH eljárásban történő legalizálása önmagában is bűncselekményt képez. Álláspontja szerint teljesen ellenőrizhetetlen az, hogy a pénz a házi pénztárból került kivételre, és ha a pénz útjára hellyel közzel vannak is adatok, annak forrása nem ismert. Tévesnek tartotta azt az ítéleti megállapítást, hogy az ügyekben érintett személyek nem ismerhették egymást, és egymástól függetlenül tették meg vallomásukat. Véleménye szerint felfedezhető az ügyben egy rendőrségi, ügyészségi vonal tanúk részvételével. Ennek alapján pedig akár összefüggés is lehet az egyes tényállások között.

A 2.b. tényállással kapcsolatban kifogásolta a védő az elsőfokú bíróságnak az ítélet indokolása 25. oldal első bekezdésében tett megállapítását. Kifogásolta, hogy nem állapítható meg, hogy a bíróság milyen logika szerint, miért fogadta el ezt az állítást. Talabér tanú vallomásával kapcsolatban pedig azt, hogy e vallomást részben elfogadta, azonban részben ki is zárta a bizonyítékok köréből, azonban erre semmiféle logikus magyarázatot nem adott.

A 3. tényállási ponttal kapcsolatban kifejtette, hogy a bíróságnak a lehallgatási anyagot annak minősége miatt ki kellett volna zárni a bizonyítékok köréből, ennek ellenére nagy terjedelemben foglalkozott vele. Hiányolta, hogy az elsőfokú bíróság xy tanúként nem hallgatta ki. Ezekre a hiányosságokra figyelemmel az elsőfokú ítélet nem tekinthető megalapozottnak.

A Fővárosi Fellebbviteli Főügyészség képviselője perbeszédében a másodfokú ügyészi átiratban írt álláspontját fenntartva, arra tett indítványt, hogy a Fővárosi Ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletét hagyja helyben.

A vádlott az utolsó szó jogán tett nyilatkozatában csatlakozott a védője által előadottakhoz. Ezzel összefüggésben előadta, hogy amennyiben a másodfokú bíróság nem látna lehetőséget felmentésére, abban az esetben az elsőfokú ítélet hatályon kívül helyezésérét indítványozza. Álláspontja szerint az elsőfokú bíróság nem tett eleget indokolási kötelezettségének, mert az ítélet indokolásának nagyobb része csak idézi az egyes vallomásokat, egyéb bizonyítékokat, de azok egymással való összevetése elmaradt, így a Fővárosi Törvényszék ítéletében nem adott magyarázatot arra, hogy egyes bizonyítékokat miért fogadott el másokkal szemben, illetve egyes vallomásokból miért azok egy részét fogadta el. Az egyes tényállási pont kapcsán arra hivatkozott, hogy az ügyfele azért nem jelentette őt fel a pénz átvétele miatt, mert tudta, hogy állításai az valótlanok. Hamis okiratot használtak a bizonyításra. Az ügyfele eleve egy bűnöző volt, így jobban kellett volna vizsgálni a szavahihetőségét. A tanú1 és baráti köre összefogtak ellene és hamisan vallottak rá, más tanú még azt is letagadta, hogy valaha találkoztak. A 2/b. tényállásban írt cselekménnyel kapcsolatban számára nem volt világos, hogy tanú2 vallomását a bíróság miért nem rekesztette ki teljes egészében a bizonyítékok köréből, hiszen ő fenyegetőzött, és visszaélt a hivatali helyzetével. Nincs magyarázat az ítéletben arra sem, hogy az ő vallomását részben miért fogadták el. A hármas tényállási pontban írt cselekménnyel kapcsolatban arra hivatkozott, hogy a számla kiállítására már ideje sem volt, mert a pénzátadás után olyan gyorsan fogták el a kommandósok. Tagadta, hogy tanu3 előtt valaha vesztegetésre utalt volna, és ettől a tanútól nem is várható objektív vallomás. Álláspontja szerint a telefon lehallgatás anyagát annak minősége miatt nem lehet felhasználni. Ezért az elsőfokú ítélet hatályon kívül helyezésére és az elsőfokú bíróság új eljárásra utasítására tett indítványt.