A Fővárosi Törvényszék P.26358/2005/43. számú határozata kártérítés tárgyában. [1952. évi III. törvény (Pp.) 213. §, 1959. évi IV. törvény (Ptk.) 339. §, 345. §] Bíró: Völcseyné dr. Harmat Erika

Fővárosi Bíróság

...P..../2005./43.

A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN!

A Fővárosi Bíróság

Dr. Vékonyné Dr. Somlyó Margit ügyvéd (....) által képviselt

felperes neve felperes címe. szám alatti lakos) f e l p e r e s n e k ,

Dr. Tomasitz István jogtanácsos (1072. Budapest, Akácfa u. 15.) által képviselt

BUDAPESTI KÖZLEKEDÉSI Zrt. (1072. Budapest, Akácfa u. 15.) a l p e r e s ,

Dr. Bányai Gábor ügyvéd (....) által képviselt

beavatkozó neve. (beavatkozó címe.) alperesi b e a v a t k o z ó ellen

kártérítés iránt indult perében a mai napon meghozta az alábbi

K Ö Z B E N S Ő Í T É L E T E T

A bíróság 2003. február 17-én a felperest ért balesettel összefüggésben megállapítja az alperes kártérítési felelősségét.

Az ítélet ellen a kézhez vételtől számított 15 nap alatt van helye fellebbezésnek, melyet ennél a bíróságnál kell 3 példányban benyújtani.

I N D O K O L Á S :

2003. február 17-én a felperes Budapest, XXII. kerületében a Városház utcai autóbusz megállóban súlyos balesetet szenvedett, amikor is a ... forgalmi rendszámú Ikarus 435 típusú autóbusz a Városház utcai megállóból kiindulva a buszmegállónál elütötte.

A baleset időpontjában és helyén csúszós volt az útfelület, csak az elsőként megálló busz előtti rész volt csúszás mentesítve.

A felperes a baleset következtében eszméletét elvesztette, így a baleset körülményeire már nem emlékszik, a kórházban tért magához.

A büntetőeljárás során megállapították, hogy az autóbuszvezető nem volt ittas, a gépjárműnek műszaki hibája sem volt, így büntetőjogi felelősségének megállapítására nem került sor.

A rendőrség által lefolytatott nyomozást megtagadó határozat szerint a busz a Városház téri megállóba beállt, majd az utascsere befejezése után állóhelyzetből elindult és ez idő alatt a buszmegállóban várakozó felperes elesett és a kiinduló autóbusznak esett.

A felperes a baleset következtében igen súlyosan megsérült. Súlyos zúzódások, bevérzések keletkeztek a jobb oldali combján és alsó lábszárán, a lábának izomzata súlyosan zúzódott, az inak és az erek is sérültek és a bőrfelületen is igen súlyos károsodás következett be.

A közúton történő sérülés miatt a sebek elfertőződtek, így hosszú időn keresztül kórházi gyógykezelés alatt állt, majd műtétsorozatokon esett keresztül és különböző utókezelésekben is részesült, amely 2004. szeptember végére fejeződött be. A lábát négyszer műtötték, még bőrátültetésre is sor került.

A baleset miatt munkaképesség-csökkenése keletkezett. A jobb alsó lábszáron mindkét combról ültettek át egy kb. 25x25 centiméteres bőrdarabot, amely egészségügyi és esztétikai károsodást is okoz.

A baleset következtében a jobb lábát funkcionálisan már nem tudja úgy használni mint korábban. A táppénzes állományt követően leszázalékolására került sor, a háztartási munkákhoz is kisegítőt vesz igénybe.

A felperes ezért több jogcímen is kártérítési igényt terjesztett elő az alperessel szemben, így a tönkrement ingók kártérítése, valamint ápolás, háztartási kisegítő, élelemfeljavítás és gyógyszer többletköltség, valamint közlekedési költség címén követelt kifizetést az alperestől. Nem vagyoni kártérítés címén 10.000.000.- Ft-ra tart igényt.

A felperes a baleset előtt gondnokként dolgozott, s a baleset után képtelen volt ellátni a munkáját, ezért munkaviszonya megszűnt és gondnoki lakását is el kellett hagynia, így lakbérköltség címén 780.000.- Ft követeléssel lépett fel az alperessel szemben. Költségei megállapítását is kérte.

Az alperes marasztalását a Ptk. 345. §. és a Ptk. 339. §-ra alapította.

Az alperes a felperesi kereset elutasítását kérte utalva arra, hogy a büntetőeljárás során a gépjárművezetőt nem vonták felelősségre és KRESZ szabályszegés sem állapítható meg a gépjárművezető részéről.

Hivatkozott arra, hogy a baleset üzemkörön kívül történt, tehát azt a veszélyes üzem működési körén kívül eső elháríthatatlan ok idézte elő, hiszen a felperes a többi utassal szemben valamilyen ok miatt megcsúszott, ezért így csak és kizárólag károsulti önhibáról lehet szó.

Tagadta, hogy a baleset azért következett be, mert a megállóhely csúszásmentesítése nem történt meg. Védekezésében előadta, hogy szerződés kötöttek a 1 sz. cég neve.-vel aki a szükséges síkosságmentesítést, az ezzel kapcsolatos feladatokat megfelelően elvégezte.

Az alperes pernyertességének előmozdítása érdekében perbe hívta a beavatkozó neve.-t, mint a BKV Zrt. felelősségbiztosítóját és a 1 sz. cég neve-t. Utóbb írásban is bejelentette, hogy a perbe beavatkozni nem kíván kiemelve, hogy mind a BKV., mind a 1 sz. cég neve. műszaki és területi ellenőrei a baleset helyszínét képező megállóhelyen a takarítással és a síkosságmentesítéssel kapcsolatban semmilyen hiányosságot nem tapasztaltak.

A felperes arra hivatkozva, hogy a kereseti kérelmének jogalapja és összegszerűsége külön is elbírálható, a jogalap vonatkozásában közbenső ítéletet kért.

A bíróság megállapította, hogy a felperes követelésének jogalapja a Ptk. 345. §. és Ptk. 339. §-a alapján megalapozott és a Pp. 213. §. (3) bekezdése alapján figyelemmel arra, hogy a keresettel érvényesített követelés jogalapja iránti igény az összegszerűségtől valóban elkülöníthető, közbenső ítéletet hozott.