A Fővárosi Ítélőtábla Pf.21485/2009/5. számú határozata kártérítés tárgyában. [1952. évi III. törvény (Pp.) 164. §, 253. §, 1959. évi IV. törvény (Ptk.) 339. §, 345. §, 6/1986. (VI. 26.) IM rendelet (Kmr.) 13. §] Bírók: Molnár Ambrus, Németh László, Szűcs József

Fővárosi Ítélőtábla

6.Pf.21.485/2009/5.

A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN !

A Fővárosi Ítélőtábla a dr. Vékonyné Somlyó Margit ügyvéd által képviselt felperesnek, a Pokorainé dr. Hermann Éva jogtanácsos által képviselt alperes ellen, az alperes pernyertessége érdekében fellépő dr. Bányai Gábor ügyvéd által képviselt beavatkozó közreműködése mellett, kártérítés megfizetése iránt indított perében, a Fővárosi Bíróság 2009. július 9. napján meghozott, 36.P.26.358/2005/43. számú közbenső ítélete ellen, az alperes részéről 44. és 45. sorszám, míg az alperesi beavatkozó részéről 46. sorszám alatt előterjesztett fellebbezése folytán, meghozta a következő

k ö z b e s ő í t é l e t e t :

A Fővárosi Ítélőtábla az elsőfokú bíróság közbenső ítéletét helybenhagyja.

Kötelezi az alperest és a beavatkozót, hogy térítsenek meg az államnak felhívásra 24.000-24.000 (huszonnégyezer-huszonnégyezer) forint fellebbezési eljárási illetéket.

A közbenső ítélet ellen fellebbezésnek nincs helye.

I n d o k o l á s

A felperes 2003. február 17-én az alperes által üzemeltetett autóbuszmegállóban oly módon szenvedett balesetet, hogy a megállóból kiinduló autóbusz oldalának esett, majd a jármű kereke és a járda pereme közé szorult. Eközben az autóbusz kerekétől nyomatás-szerű erőbehatás érte. A felperes keresetében a balesettel összefüggésben keletkezett kárai megtérítésére kérte kötelezni az alperest. Az alperes és a beavatkozó ellenkérelmében azért kérte a kereset elutasítását, mert álláspontjuk szerint a felperes kárát a veszélyes üzem működési körén kívül eső elháríthatatlan ok idézte elő.

Az elsőfokú bíróság közbenső ítéletével megállapította az alperes kártérítési felelősségének fennállását a felperes balesetével összefüggésben. Úgy foglalt állást, hogy az a Ptk. 345. §, és 339. §-a alapján megállapítható. Döntését a következőkkel indokolta. Önmagában nem mentesíti a kárfelelősség alól a gépjármű üzembentartóját, hogy a nyomozó hatóság amiatt szüntette meg az eljárást, hogy a gépjárművezető a közlekedés szabályait nem sértette meg. A baleset a fokozott veszéllyel járó tevékenység körében, azzal összefüggésben következett be, mivel okirati bizonyítékok rögzítik, hogy a felperes a buszmegállóban tartózkodott, az alperes autóbusza a megállóból éppen elindult, amikor a felperes annak oldalának esett. A megállóhelyen az autóbusz vezetőjétől fokozott elővigyázatosság, gondosság és figyelem várható el. A zsúfolt és szűk megállóhelyen, különösen, ha két járműről is bonyolódik leszálló utasforgalom, jóval nagyobb a baleseti kockázat, amelyet az út síkossága is fokozott. A gépjármű vezetője nem az elvárható gondossággal járt el, figyelemmel kellett volna lennie a megálló részbeni síkosságára, kerülnie kellett volna, hogy a jégbordázott területnél álljon meg. Maga az alperes sem tanúsított kellő gondosságot azáltal, hogy csupán egy csuklós busz hosszúságában síkosság-mentesítette a két autóbusz beállására rendszeresített megállót. Az alperestől mint fokozott veszéllyel járó tevékenység folytatójától elvárható lett volna az is, hogy a megállóhelyen nagyobb területet tisztíttasson meg, illetőleg ennek megtörténtét ellenőrizze. Mindezek együttesen megalapozzák az alperes kártérítési felelősségét.

A közbenső ítélet megváltoztatása, a kereset elutasítása iránt az alperes és a beavatkozó terjesztett elő fellebbezést.

Az elsőfokú bíróság ítéletét az alperes kártérítési felelősségének megállapítása miatt támadták. Álláspontjuk szerint a baleset a fokozott veszéllyel járó tevékenység körén kívüli okra vezethető vissza, amely az alperes mint a fokozott veszéllyel járó tevékenység folytatója számára a technika jelenlegi fejlettsége és a társadalom teherbíró képességének mai szintje mellett objektíve elháríthatatlan volt. Álláspontjuk szerint a balesetet az okozta, hogy a felperes gyalogosként esett el a járdán. Kiemelték, hogy az igazságügyi szakértő véleménye szerint a gyalogos busz oldalának esése az autóbuszvezető részéről nem volt elhárítható. A beavatkozó sérelmezte, hogy az elsőfokú bíróság a Ptk. 339. §-a szerint általános felelősségi alakzat, valamint a Ptk. 345. §-a szerinti objektív felelősségi alakzat alkalmazási körét nem tisztázta. A Ptk. 339. §-a tekintetében jelentőséggel bíró körülményeket a Ptk. 345. §-a szerinti felelősség körében értékelt. Az alperes pedig arra hivatkozott, hogy a megállóhely tisztántartásáról, valamint annak ellenőrzéséről megfelelően gondoskodott. Mindketten hangsúlyozták, hogy nem tisztázott teljes körűen a baleset bekövetkezésének módja. Az alperesi beavatkozó ezen túlmenően kérte mellőzni az ítélet tényállásából a felperes balesettel összefüggésben keletkezett kárainak megállapítását.

A felperes fellebbezési ellenkérelme az első fokú ítélet helybenhagyására irányult.