BH 1990.5.165 I. A kiskereskedő foglalkozású terhelt által a nagyobb értékre, üzletszerűen elkövetett orgazdaság esetén, méltányolható személyi körülmények fennállása esetén nem kizárt a szabadságvesztés végrehajtásának felfüggesztése [Btk. 89. § (2) bek., Btk. 326. § (4) bek. b) pont].

II. Nem a járművezetéstől, hanem a kereskedői foglalkozástól eltiltás kiszabásának van helye, ha a terhelt a lopásból származó ingóságok szállítására a személygépkocsiját használja fel [Btk. 56. § b) pont, Btk. 58. § (1) bek.].

A városi bíróság a terhelt bűnösségét folytatólagosan, jelentős értékre elkövetett orgazdaság bűntettében állapította meg, ezért őt 1 év 2 hónapi - börtönben végrehajtandó - szabadságvesztésre, a közügyek gyakorlásától 2 évi eltiltásra és a közúti járművezetéstől 1 évi eltiltásra ítélte. Kötelezte őt arra, hogy - a terhelt-társaival egyetemlegesen - a magánfélnek 274 268 forint összeget, ennek 8 %-os kamatát, továbbá terhelt - társaival egyetemlegesen 54 984 forint illetéket az államnak fizessen meg.

A megállapított tényállás lényege a következő.

Az ügyben szereplő IV. r. terhelt és társai a vállalat raktárának tárolójában elhelyezett műanyagbevonatú rézhuzalokat tulajdonítottak el a kerítés kibontása útján, az azokon levő műanyag szigetelőanyagot leégették, és a vörösrézhuzalt értékesítették.

A terhelt tollgyűjtő-kereskedői igazolványt kapott, amelyet utóbb fémgyűjtésre is kiterjesztett a városi tanács. A terhelt tudomást szerzett arról, hogy a IV. r. terhelttől beszerezhető vörösréz-huzal, és kapcsolatba lépett vele, majd az ügy további terheltjeivel, és a MÉH által fizetett összegnél magasabb árat - kilogrammonként 30 forintot - ígért, ha a rézhuzalt neki adják el. A lopást elkövető terheltektől ezután összesen 2049 kilogramm rézhuzalt vett meg, melyekért 61 470 forintot fizetett ki, majd a lopásból származó réz-anyagot - amelynek bűncselekményből származását a terhelt ismerte - Budapestre szállította, és itt a vállalat telepén 116 989 forintért értékesítette. A rézhuzal tényleges értéke 274 268 forint volt.

A megyei bíróság a városi bíróság ítéletét a cselekmény jogi minősítésére vonatkozó részében annyiban változtatta meg, hogy a terhelt által elkövetett cselekményt folytatólagosan, jelentős értékre, üzletszerűen elkövetett orgazdaság bűntettének minősítette.

Az eljárt bíróságok határozatai ellen a terhelt javára emelt törvényességi óvás alapos.

1. Tévedtek az eljárt bíróságok, amikor a terheltre - egyébként törvényes mértékben - kiszabott szabadságvesztés végrehajtásának a felfüggesztését mellőzték, jóllehet a terhelt javára olyan nyomatékkal jelentkező enyhítő körülmények állottak fenn, amelyek súlyuknál fogva a Btk. 89. §-ának (2) bekezdése szerinti különös méltánylást érdemlő tényezőként voltak értékelhetők.

A terhelt az eddigiekben kifogástalan életvezetésű, büntetlen előéletű személy volt, akivel szemben a lakókörnyezetében sem merült fel kifogás. Férjével közösen két kiskorú gyermeküket tartják, akik közül az egyik gyermek súlyos, epilepsziás megbetegedésben szenved, és emiatt állandó szülői gondoskodásra szorul. Ezenkívül a terhelt idős szüleit is tartják.

A cselekmény tárgyi súlyának az értékelésével kapcsolatban nem lehet figyelmen kívül hagyni, hogy a bűncselekmény folytatólagos és üzletszerű elkövetése mellett viszonylag rövidebb ideig - mintegy másfél hónapig - tartott az orgazdasági cselekmény megvalósítása.

Ezek a szempontok - a Legfelsőbb Bíróság VII. számú Büntető Elvi Döntésében foglalt iránymutatás szerint is - súlyukban és nyomatékukban olyanok, amelyek az eddig becsületes életmódot folytató terhelt esetében következtetési alapként szolgálnak annak megállapítására, hogy a börtönbüntetés végrehajtásának a felfüggesztése is kellően szolgálja az egyéni visszatartás céljait, és ugyanakkor nem ellentétes az általános megelőzés követelményével sem.