VII. számú Büntető Elvi Döntés

a felnőttkorúak próbára bocsátásáról és a büntetés végrehajtásának felfüggesztéséről, valamint egyes büntető elvi döntések felülvizsgálatáról

A Büntető Törvénykönyv a feltételes elítélés két változatát szabályozza: a próbára bocsátást és a büntetés végrehajtásának felfüggesztését. A törvényesség és a büntető jogalkalmazás jogpolitikai elveinek érvényesülése szempontjából nagy jelentőségű, hogy a bíróságok helyesen és egységesen alkalmazzák az ezekkel a jogintézményekkel összefüggő jogszabályi rendelkezéseket. Ennek érdekében a Legfelsőbb Bíróság, a Magyar Népköztársaság Alkotmányának 47. §-ában meghatározott jogkörében, elvi döntésben ad iránymutatást.

I.

1. A Btk. 72. §-ának (1) bekezdése szerint a bíróság a három évi szabadságvesztésnél nem súlyosabban büntetendő bűncselekmény miatt a büntetés kiszabását próbaidőre elhalaszthatja, ha alaposan feltehető, hogy a büntetés célja így is elérhető. Nem bocsátható próbára a többszörös visszaeső [Btk. 72. § (2) bek.]. A próbaidő tartama egy évtől három évig terjedhet; a tartamot években kell meghatározni [Btk. 72. § (3) bek.]. A próbára bocsátott pártfogó felügyelet alá helyezhető, ha pedig visszaeső, pártfogó felügyelet alatt áll [Btk. 72. § (4) bek.].

A próbára bocsátás a feltételes elítélésnek az a változata, amikor a bíróság megállapítja az elkövető büntetőjogi felelősségét, de a büntetés kiszabását elhalasztja. Ez az intézkedés ugyanazt a célt szolgálja, mint a büntetés. Ezt azonban nem közvetlen hátránnyal, hanem annak kilátásba helyezésével, emellett adott esetben azzal is szolgálja, hogy a hátrány elmaradását magatartási szabályok megtartásától teszi függővé.

2. Minden esetben, amikor a törvény próbára bocsátás alkalmazását lehetővé teszi, a bíróságnak gondosan vizsgálnia kell, hogy az adott esetben a büntetés célja ezzel az intézkedéssel is elérhető-e. Ennek során egyenként és összességükben értékelnie kell a súlyosító és enyhítő körülményeket (Btk. 83. §), továbbá, hogy a próbára bocsátás - az egyéni megelőzés, az elkövető társadalmi beilleszkedésének elsődleges biztosítása mellett - nem kerülne-e ellentétbe az általános megelőzés követelményével.

Ha az elkövető személyi körülményei kedvezőek (büntetlen előéletű és korábban becsületes életmódot folytatott), és a társadalomra kisebb mértékben veszélyes bűncselekményt követett el, büntetés kiszabása helyett általában próbára bocsátást lehet elrendelni.

Ilyen személyi körülmények mellett az elkövető próbára bocsátása akkor sem kizárt, ha jelentősebb társadalomra veszélyességű vagyon elleni vagy jellegénél fogva súlyosabban megítélendő (pl. erőszakos, garázda jellegű) bűncselekményt követett ugyan el, de bűnösségének foka csekélyebb (figyelembe véve a cselekmény alkalomszerűségét, menthető indítékát, a kár jóvátételét, a sértett kihívó magatartását stb.).

3. a) Az elkövető kifogásolható életvezetése (ismételten követett el bűncselekményt, korábban szabálysértésért már felelősségre vonták, rendszertelenül dolgozik, vagy megsértette a munkafegyelmet, túlzott mértékben fogyaszt szeszes italokat, családi kötelezettségeit elhanyagolja stb.) nem feltétlenül zárja ki a próbára bocsátását, ha a társadalomra kisebb mértékben veszélyes bűncselekményt követett el, és a bűnösségének foka is kisebb.

Ebben az elkövetői körben, ha próbára bocsátás elrendelésére kerül sor, szándékos bűncselekmény esetében a próbaidő eredményes elteltéhez többnyire szükséges az elkövető rendszeres figyelemmel kísérése. Ennek érdekében a próbára bocsátottat általában pártfogó felügyelet alá kell helyezni (Btk. 82. §) és ennek keretében külön magatartási szabályokat (Bv. tvr. 97. §) is elő lehet írni a számára, figyelembe véve a magatartási hibáit és az egyéni nevelés szempontjait, így különösen azt, hogy a társadalomba való beilleszkedése érdekében milyen irányú segítségre és ellenőrzésre szorul. Külön magatartási szabályként olyan konkrét kötelezettséget kell megállapítani, amely teljesíthető és végrehajtása megfelelően ellenőrizhető.

Visszaeső próbára bocsátására általában akkor kerülhet sor, ha megállapítható, hogy büntetésének kiállása után a javulás útjára lépett, és a bűncselekményt menthető indítékból, korábbi életvitelével nem szoros összefüggésben követte el.

b) Nincs helye próbára bocsátásnak, ha a pártfogó felügyelet magatartási szabályai nem elégségesek, mert főbüntetés helyett önálló mellékbüntetés (pl. foglalkozástól vagy járművezetéstől eltiltást), illetve az alkoholista elkövetővel szemben a Btk. 76. §-a szerinti kényszergyógyítást indokolt elrendelni.

A bűncselekményt felfüggesztett szabadságvesztés próbaideje alatt elkövető személy esetében különös gonddal kell vizsgálni, hogy a próbára bocsátás alkalmazása célravezető-e.

4. A próbára bocsátás próbaidejének tartamát a bíróság a Btk. 72. §-ának (3) bekezdése alapján egy évben, két évben vagy három évben határozhatja meg, és értékelő tevékenysége során általában ugyanazokat a körülményeket veszi figyelembe, amelyeknek már a próbára bocsátás elrendelésekor jelentőséget tulajdonított.

Ha az elkövető személyi körülményei kedvezőek, és a bíróság nem helyezi pártfogó felügyelet alá, a próbaidő tartamának megállapítása szempontjából előtérbe kerül a bűncselekmény törvényi értékelése (bűntett-e vagy vétség, magasabb-e vagy alacsonyabb a büntetési tétel), illetve a konkrét bűncselekmény súlya és jellege.

Pártfogó felügyelet elrendelése esetén - az egyéb körülmények szem előtt tartása mellett - elsősorban ahhoz mérten kell meghatározni a próbaidő tartamát, hogy az elkövető rendszeres figyelemmel kísérése, az egyéni megelőzés érdekében, előreláthatóan hosszabb vagy rövidebb időn át szükséges-e. Visszaesőnél általában hosszabb idő szükséges a próba eredményességének leméréséhez, illetve ahhoz, hogy az életvitelét kedvező irányban lehessen befolyásolni, ilyen szempontból azonban minden elkövető személyi körülményeit, jellembeli tulajdonságait értékelni kell (pl. könnyelműségét, fegyelmezetlenségét, befolyásolhatóságát stb.).

Jelentősége van az elkövető környezetének is: a kedvező családi vagy munkahelyi körülmények rövidebb próbaidő megállapítását, az esetleges újabb bűnelkövetést elősegítő kedvezőtlen környezet viszont hosszabb próbaidőt tehet indokolttá.

II.

1. Az egy évet meg nem haladó szabadságvesztés vagy pénzbüntetés végrehajtása próbaidőre felfüggeszthető, ha - különösen az elkövető személyi körülményeire figyelemmel - alaposan feltehető, hogy a büntetés célja annak végrehajtása nélkül is elérhető. Különös méltánylást érdemlő esetben az egy évnél hosszabb, de a két évet meg nem haladó szabadságvesztés végrehajtása is felfüggeszthető [Btk. 89. § (1) és (2) bek.].

a) A Btk. büntetési rendszerében a szabadságvesztés büntetés súlyos jogkövetkezmény. Ezért a korszerű büntetőpolitikai törekvéseknek az felel meg, hogy a bíróság csak akkor alkalmazzon szabadságvesztést, ha a büntetés célja csak ezáltal érhető el. Ha tehát a törvény pénzbüntetés, javító-nevelő munka, szigorított javító-nevelő munka vagy önálló mellékbüntetés kiszabását, illetve önálló intézkedés alkalmazását is lehetővé teszi, minden esetben alaposan vizsgálni kell, hogy a szabadságvesztés az adott esetben elengedhetetlenül szükséges-e.

Ugyanez a büntetőpolitikai szemlélet fejeződik ki a szabadságvesztés végrehajtása felfüggesztésének jogintézményében is: ha a bíróság szabadságvesztés kiszabását szükségesnek találja, "feltételesen" - próbaidőre - eltekinthet annak végrehajtásától. A feltételek teljesítése esetén a szabadságvesztést nem kell végrehajtani.

b) Ha a bíróság szabadságvesztést szab ki, a büntetés mértékét a végrehajtás felfüggesztését vagy fel nem függesztését figyelmen kívül hagyva kell megállapítani. A Btk. 89. §-án alapuló ítéleti rendelkezés járulékos jellegű, és ezzel a törvényi szabályozással, amely a felfüggesztett szabadságvesztést nem tekinti önálló büntetési nemnek, nem egyeztethető össze olyan gyakorlat, amely a végrehajtás felfüggesztését a büntetés hosszabb tartamával mintegy "ellensúlyozza".

2. A szabadságvesztés végrehajtásának felfüggesztéséről a bíróság a Btk. 89. §-ának rendelkezései alapján, a súlyosító és enyhítő körülményeket, valamint a Btk. 83. §-ában meghatározott és ehelyütt is érvényesülő büntetéskiszabási elveket figyelembe véve dönt. Az említett körülmények és a büntetési célok érvényesülése között szoros kölcsönhatás van. Következésképpen a bíróságnak szem előtt kell tartania, hogy a szabadságvesztés végrehajtásának felfüggesztése nem kerülhet ellentétbe az általános megelőzés követelményével. Előtérbe kerül azonban az egyéni megelőzés: a büntetés végrehajtásának felfüggesztésére - a Btk. 89. §-ának (1) bekezdése szerint - "különösen az elkövető személyi körülményeire figyelemmel" kerülhet sor.

a) Ha az elkövető személyi körülményei kedvezőek, a bíróság általában csak jelentős társadalomra veszélyességű bűncselekmény miatt szab ki szabadságvesztést, és a büntetés célja rendszerint az egy évet meg nem haladó büntetés végrehajtásának felfüggesztésével is elérhető.

A szocialista társadalom értékítéletén is alapuló jogpolitikai elveinkkel összhangban azonban többnyire nem függeszthető fel a büntetés végrehajtása, ha az elkövető

- jellegénél fogva súlyosabban megítélendő (pl. erőszakos, garázda jellegű vagy a közélet tisztaságát veszélyeztető) nagyobb tárgyi súlyú bűncselekményt követett el;

- ha gondatlansága nagy fokú, és a bekövetkezett eredmény is súlyos;

- ha az elkövetők szervezetten követték el a bűncselekményt.

b) Kifogásolható életvezetésű elkövetővel szemben - a Btk. 90. §-ában meghatározott ok hiányában - akkor kerülhet sor a szabadságvesztés végrehajtásának felfüggesztésére, ha az elkövető jelentősebb társadalomra veszélyességű bűncselekményt követett el, de bűnösségének foka kisebb, vagy a cselekmény kisebb mértékben veszélyes a társadalomra, de a bűnösség foka jelentősebb. Próbára bocsátás próbaideje alatt elkövetett bűncselekmény esetében azonban fokozott gonddal kell vizsgálni, elérhető-e a büntetés célja a szabadságvesztés végrehajtásának felfüggesztésével olyan elkövetővel szemben, akinél a feltételes elítélés másik változata már eredménytelennek bizonyult.

A kifogásolható életvezetésű elkövetőt rendszerint pártfogó felügyelet alá kell helyezni. Az 1/3. pont iránymutatásait megfelelően alkalmazni kell.

Általában nem függeszthető fel a szabadságvesztés végrehajtása azokkal szemben, akik munkakerülő vagy alkoholista életmódjukból, harácsoló vagy élősdi szemléletükből fakadóan jelentősebb társadalomra veszélyességű bűncselekményt avagy bűncselekmények sorozatát követték el, illetve személyi társadalomra veszélyességük egyébként kiemelkedő.

c) A felfüggesztett szabadságvesztés mellett alkalmazott mellékbüntetés azonnali joghátrányt jelent, és úgy kell alkalmazni (olyan esetben is, amikor a törvénynél fogva nem kötelező), hogy a főbüntetéssel együttesen gyakorolt hatásával elősegítse a büntetés céljának elérését.

3. Az egy évnél hosszabb, de két évet meg nem haladó szabadságvesztés végrehajtását csak "különös méltánylást érdemlő esetben" lehet felfüggeszteni. Ilyen tartamú szabadságvesztést a bíróság jelentős társadalomra veszélyességű bűncselekmény miatt szab ki, ezért - az általános megelőzés követelményét is figyelembe véve - a büntetés végrehajtásának felfüggesztése kivételes.

A Btk. 89. §-a (2) bekezdésének alkalmazásában is előtérben állnak az egyéni megelőzés szempontjai. Elsősorban az elkövető személyi körülményei érdemelhetnek különös méltánylást (pl. súlyos betegsége, kiemelkedő munkája), de nem kizárólag. Figyelembe kell venni a bűncselekmény elkövetésével kapcsolatos körülményeket is a (bűnösség kisebb foka, a cselekmény menthető indítéka, a sértett kihívó magatartása stb.).

4. A pénzbüntetés a szabadságvesztésnél lényegesen egyhébb jogkövetkezmény. Ezért ha a bíróság a büntetés enyhítésére vonatkozó rendelkezések (Btk. 87. §) alapján szabja ki, végrehajtásának felfüggesztésére - mint további kedvezményre - általában nem kerülhet sor. Más a helyzet, ha a bíróság vagylagosan vagy kizárólagosan pénzbüntetéssel büntetendő bűncselekmény miatt alkalmaz pénzbüntetést. Ilyenkor a szabadságvesztés kiszabása esetén irányadó szempontok értelemszerű figyelembevételével dönt a büntetés végrehajtásának felfüggesztéséről.

Elsősorban az elkövető személyi körülményei: előrehaladott életkora, súlyos betegsége, rendkívül kedvezőtlen vagyoni és jövedelmi viszonyai indokolhatják a felfüggesztést.

5. A Btk. 89. §-ának (3) bekezdése szerint a pénzbüntetés próbaideje egy év; a vétség miatt kiszabott szabadságvesztés egy évtől három évig, a bűntett miatt kiszabott szabadságvesztés egy évtől öt évig terjedő próbaidőre függeszthető fel. A próbaidőt években kell meghatározni és a kiszabott szabadságvesztésnél rövidebb nem lehet.

Ezek szerint szabadságvesztés kiszabása esetén a próbaidő tartama mindenekelőtt attól függ, hogy a cselekmény vétség-e vagy bűntett. Ebben a törvényi szabályozásban kifejezésre jut a bűncselekmények társadalomra veszélyességének különböző súlya, illetve a szándékosan és a gondatlanságból elkövetett bűncselekmények eltérő jellege. A szándékosan elkövetett bűncselekmények esetében általában hosszabb tartamú próbaidőt indokolt meghatározni.

A próbaidő tartamának meghatározásánál a bíróságnak általában ugyanazokat a körülményeket kell értékelnie, amelyeket a büntetés kiszabása során, illetve a Btk. 89. §-ának alkalmazásánál már figyelembe vett, de részben más szempontból.

Ha az elkövető személyi körülményei kedvezőek, előtérbe kerülnek a bűncselekmény elkövetésének körülményei:

a bűncselekmény jellege, a bűnösség foka, a bűncselekmény indítéka, az elkövetőnek a bűncselekmény elkövetése után tanúsított magatartása (megbánta a bűncselekményt, jóvátette az okozott kárt stb.) Mindezeket a körülményeket elsősorban az egyéni megelőzés szempontjából kell értékelni, és ennek megfelelően kell a próbaidő tartamát egyéniesítve megállapítani.

Ha az elkövető életvezetése kifogásolható, és különösen ha a bíróság a pártfogó felügyeletét rendeli el, a próbaidőt általában hosszabb tartamban indokolt megállapítani.

III.

A törvényes és egyéniesített felelősségre vonás fontos követelménye, hogy a büntető ügyekben eljáró hatóságok a próbára bocsátás és a büntetés végrehajtásának felfüggesztése, a pártfogó felügyelet elrendelése, illetve külön magatartási szabályainak előírása szempontjából jelentős tényeket, így különösen az elkövető személyi körülményeit a büntetőeljárás során felderítsék, és azokat a bíróság az ügydöntő határozatában rögzítse és értékelje. Az értékelés keretében a bíróságnak számot kell adni arról, hogy a megállapított tények alapján miért és mennyiben találta indokoltnak az említett rendelkezések alkalmazását. Az érdemi értékelést nem pótolja a jogszabályi rendelkezések puszta felsorolása vagy szövegének idézése.

A Be. 221. §-ának (1) bekezdése alapján készült ítélet, illetőleg próbára bocsátást kimondó végzés rövid tényállásának is tartalmaznia kell - a bűncselekmény tényállásán kívül - az említett jogintézmények alkalmazása szempontjából jelentős körülményeket, így különösen az elkövető személyi körülményeit, valamint - jogi indokolás nélkül - az alkalmazott jogszabályok megjelölését.

A Legfelsőbb Bíróság Teljes Ülése a büntetés végrehajtásának felfüggesztéséről és a próbaidő tartamának meghatározásáról szóló V. számú Büntető Elvi Döntését hatályon kívül helyezi.

IV.

A Büntető Törvénykönyvről szóló 1978. évi IV. törvényt módosító 1987. évi III. törvény 40. §-ának (3) bekezdése kiegészítette a Büntető Törvénykönyv hatályba lépéséről szóló 1979. évi 5. törvényerejű rendeletet (a továbbiakban: Btké.). A Btké. új 27/A. §-a meghatározza, hogy egyes bűncselekményeknél az elkövetési értéket (az okozott kárt vagy vagyoni hátrányt) mikor kell jelentősnek, illetve különösen nagynak tekinteni. Ezért a II. számú Büntető Elvi Döntés tárgytalanná vált.

Az 1987. évi III. törvény 29. §-a a Btk. 283. §-a (3) bekezdésének c) pontját úgy módosította, hogy a "jelentős értékű kábítószerrel" elkövetést, mint a kábítószerrel visszaélés minősítő körülményét elhagyta. Ezért a kábítószerrel visszaélés egyes jogértelmezési kérdéseiről szóló VI. számú Büntető Elvi Döntés indokolásának III/2. pontjában a negyedik és ötödik bekezdés ugyancsak tárgytalanná vált.

Dr. Szilbereky Jenő s. k.,

a Legfelsőbb Bíróság elnöke