A Veszprémi Törvényszék Mf.20647/2015/6. számú határozata kártérítés tárgyában. [1952. évi III. törvény (Pp.) 78. §, 106. §, 239. §, 253. §, 1991. évi XLIX. törvény (Cstv.) 28. §, 34. §, 36. §, 37. §, 38. §, 46. §, 57. §, 65. §, 67. §, 68. §, 70. §, 2006. évi V. törvény (Ctv.) 10. §, 11. §, 6/1986. (VI. 26.) IM rendelet (Kmr.) 14. §] Bírók: Balassa Szilvia, Ferenczné dr. Böröcz Éva, Kozma Árpád

Veszprémi Törvényszék mint másodfokú bíróság

3.Mf.20.647/2015/6.

A Veszprémi Törvényszék dr. Benyó Anette (felperesi képviselő címe.) ügyvéd által képviselt felperes neve(felperes címe.) felperesnek a Pál és Társai Ügyvédi Iroda (ügyintéző: dr. Pál András ügyvéd, alperesi képviselő címe.) által képviselt alperes neve "fa." (alperes címe.) alperes ellen kártérítés megfizetése iránt indított perében a Veszprémi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság 41. sz. ítéletével kiegészített 1.M.358/2012/36. sz. ítélete ellen a felperes által 39. sorszámon, az alperes által 40. sorszámon előterjesztett fellebbezések elbírálása folytán meghozta az alábbi

í t é l e t e t :

A másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét megváltoztatja, a felperes keresetét elutasítja.

Kötelezi a bíróság felperest, 15 napon belül fizessen meg alperesnek 762.000,- (hétszázhatvankettőezer) Ft összperköltséget.

Az illetéket és az eljárás során felmerült 915.062,- (kilencszáztizenötezer-hatvankettő) Ft előlegezett költséget az állam viseli.

Az ítélet ellen fellebbezésnek nincs helye.

I n d o k o l á s :

Az ügyben irányadó tényállás szerint a felperes 1975-ben szerzett vegyész szakmunkás képesítést, mely tanulmányai során az alperesnél foglalkoztatták. 1975. március 1-jétől munkaviszonyt létesített, melynek keretében 1976. február 1-jétől a üzem neve Üzemben elődúsító cellakezelőként, tartálykezelőként, műszertábla-kezelőként, majd ismételten cellakezelőként dolgozott 1982. május 4-éig. A felperes gyermekei születése után 1982 júniusától a munkahelyétől távol volt, majd 1988. január 29-én a munkaviszonyát felmondással megszüntette. A felek 1989. február 15-étől ismételten munkaviszonyt létesítettek, a felperes először laboránsként, majd 1994. február 1-jétől újra cellakezelőként dolgozott.

A üzem neve Üzemben a timföldgyártás során keletkező lúgos feltáró oldatból higanykatódos elektrolízissel gallium kinyerést végeznek. Az elektrolízis során elődúsító cellasorokat alkalmaznak oly módon, hogy egyidejűleg öt cellasor üzemel, a hatodik cellasoron tisztítás, karbantartás folyik.

A cellákban a higanyt négy naponta cserélik, leengedve a higany amalgámot, amely időközben galliumban feldúsul. Az újraindított cellák némelyike nem indul be, ilyenkor sósavas tisztítással érhető el a cella megfelelő állapota. Minden második műszak egy-egy cellasort leállít, és bontásra leüríti a higany amalgámot. Az üzem háromszintes, mindhárom szinten helyi elszívás és mesterséges szellőztetés szállítja el az elektrolízis és a bontás során keletkező hidrogént, a higanygőzt, valamint az egyéb munkahelyi légtér-szennyeződéseket, amelyek a szabadba kerülnek kivezetésre.

A felperesnek mint cellakezelőnek a feladata volt többek között a higany betöltése, a bontócellák lúggal való feltöltése, a higany leengedése a bontókból, amalgám mintavétel és a munkaterület tisztán tartása. A munkaidőből naponta 1-3 órát tartózkodott az üzemi légtérben, ezen kívül elemző, értékelő munkát végzett nem szennyezett légtérben.

A munka során a munkahelyi légtér folyamatosan higanygőzzel szennyeződik, amelyhez időszakosan savgőzök is társulnak. A munkahelyi légtér-vizsgálatok a higanytartalomra vonatkozóan különböző nagyságú túllépést mutattak rendszeresen. 2001. és 2003. vége közötti időszakban a munkahelyi légtér higany koncentrációja esetenként az engedélyezett mértéket 300%-kal is túllépte. 2004. és 2007. között a túllépések mértéke csökkent 150-200%-os mértékűre.

A dolgozókat rendszeresen - kezdetben három, később hat havonta - ellenőrizték, ennek során 1995-től kezdődően kilenc esetben jelentették be a felperest túlzott higany-expozíció miatt, mivel a vizeletében mért higanyérték a határérték feletti volt.

A felperes 2004-ben három hétig állt kezelés alatt tüdő-, arc- és homloküreg gyulladással. 2004 októberében ismételten jelentkezett a tüdőgyulladása, a gyógykezelés hatására sem mérséklődtek fulladásos panaszai. 2004 decemberében a település neve 1. Tüdőgyógyintézetben kezelték, ahol tüdőtágulást, asztmát diagnosztizáltak. 2005 januárjában bal oldali petefészek eltávolítást végeztek nála, a műtétet követően tüdőembólia gyanúja is felmerült. 2005 után pedig pszichés panasszal lehangoltság miatt gyógyszeresen kezelték.

A felperes 2006. január 5-étől 16-áig a település neve 1. Tüdőgyógyintézetben, majd 2006. április 3-ától 12-éig a kórház neve 1. Kórházban tartózkodott foglalkozási betegség kivizsgálása céljából. A központ neve 1. Központ 2006. augusztus 29-i irata szerint a felperesnél a fogak elvesztése hosszas higany és sósav-expozícióval hozható összefüggésbe, légzőszervi betegségének kialakulásában pedig kofaktorként szerepet játszhatott. A felperes egészségi állapotát 2006. március 7-én I. fokon, május 3-án II. fokon vizsgálták. Megállapították, hogy az össz-szervezeti munkaképesség-csökkenése 50%-os, foglalkozási betegségből eredő munkaképesség-csökkenést nem véleményeztek. A felperes ezután 2008. február 1-jétől baleseti járadékban részesült, mivel az intézet neve 1. Bizottsága megállapította, hogy össz-szervezeti egészség-károsodása 51%-os, amelyből 30% foglalkozási eredetű. A 2010. október 19-i intézet neve 2. I. fokú Orvosi Bizottsága 53%-os egészség-károsodást állapított meg, amelyből 32 %-ot minősített foglalkozási eredetűnek.

A felperes a 2006. január 26-án előterjesztett keresetében vagyoni és nem vagyoni kártérítés megfizetésére kérte kötelezni az alperest hivatkozva arra, hogy a üzem neve Üzemben végzett munkája során a munkahelyi légtér folyamatosan higanygőzzel szennyeződött, a higany koncentráció a megengedett mértéket jelentősen túllépte, ehhez időközönként savközök is társultak, amelyek károsították a szervezetét, tüdőbetegsége és fogai elvesztése ennek a következménye.

A Veszprémi Munkaügyi Bíróság 3.M.53/2006/31. számú közbenső ítéletével megállapította, hogy a foglalkozási megbetegedéseiért az alperest teljes kártérítési felelősség terheli. A döntését az intézet neve 3. 2006. augusztus 29-én kelt iratára, illetve az ezen alapuló orvosszakértői véleményre alapozta.

Az alperes fellebbezése folytán eljárt Veszprém Megyei Bíróság 3.Mf.21.533/2007/4. számú végzésével a közbenső ítéletet hatályon kívül helyezte, és az elsőfokú bíróságot a per újabb tárgyalására és újabb határozathozatalára utasította utalva arra, hogy a megalapozott döntéshez a munkafeltételek további vizsgálata indokolt, szükség szerint szakértők bevonásával.

Ezt követően a Veszprémi Munkaügyi Bíróság a 3.M.53/2006/144. sz. ítéletével a felperes foglalkozási eredetű betegsége miatt kötelezte az alperest, hogy fizessen meg a felperesnek elmaradt munkabérként 584.157,-Ft-t, utazási költség jogcímén 580.000,-Ft-t, egészségügyi költség jogcímén 52.800,-Ft-t, továbbá 500.000,-Ft lejárt járadékot, és 2010. július 1-jétől minden hónap 15. napjáig havi 10.000,-Ft járadékot, mezőgazdasági munkák költsége jogcímén 531.167,-Ft-t, továbbá 594.314,- Ft lejárt járadékot és 2010. július 15-től minden hónap 15. napjáig havi 12.380,-Ft járadékot, 1.000.000,- Ft nemvagyoni kártérítést, valamint a fenti összegek törvényes kamatát. Kötelezte az alperest, hogy külön felhívásra az állam javára fizessen meg 230.500,- Ft eljárási illetéket és 149.245,- Ft állam által előlegezett költséget. Kötelezte továbbá a felperest, hogy fizessen meg az alperesnek 150.000,- Ft perköltséget, a keresetet ezt meghaladóan elutasította.