A Fővárosi Ítélőtábla Bf.291/2017/6. számú határozata emberölés bűntette tárgyában. [1998. évi XIX. törvény (Be.) 74/A. §, 74/B. §, 78. §, 85. §, 117. §, 258. §, 281. §, 287. §, 291. §, (1) bek., 338. §, 348. §, 351. §, 352. §, 371. §, 381. §, 554/L. §, 554/B. §, 2012. évi C. törvény (Btk.) 2. §, 26. §, 74. §, 92. §, 160. §, 221. §, 365. §, 2013. évi CCXL. törvény (Bv. tv.) 28. §, 29. §] Bírók: Fülöp Ágnes, Halász Irén, Magócsi István

Fővárosi Ítélőtábla mint másodfokú bíróság

5.Bf.291/2017/6. szám

A Fővárosi Ítélőtábla mint másodfokú bíróság Budapesten, a 2018. február 21. napján megtartott nyilvános ülés alapján meghozta és 2018. február 23. napján kihirdette a következő

Í T É L E T E T:

Az emberölés bűntette és más bűncselekmények miatt az I. r. vádlott és társai ellen folyamatban lévő büntető ügyben a Budapest Környéki Törvényszék 15.B.52/2015/103. számú ítéletét I. r., II. r. és III. r. vádlott vonatkozásában megváltoztatja.

I. r. és II. r. vádlottak társtettesként elkövetett emberölés bűntetteként értékelt cselekményét a Btk. 160. § (2) bekezdés k) pontja szerint is minősíti.

III. r. vádlott rablási cselekményénél a Btk. 365. § (1) bekezdés a) pontját is megjelöli.

A vagyonelkobzást I. r. vádlottal szemben 10.000 (tízezer) forint, illetve II. r. vádlottal szemben 10.000 (tízezer) forint erejéig rendeli el.

A Budapest Környéki Törvényszéken Bny.1/175/2015. tételszám alatt kezelt, lefoglalásában megszüntetett tárgyak közül a 2. sorszám alatti Samsung akkumulátort és a 3. sorszám alatti T-mobil SIM kártyát is tanú3-nak rendeli kiadni.

A Pest Megyei Rendőr-főkapitányság T-45/2012. bűnjeljegyzék-szám alatt kezelt tárgyak lefoglalását megszünteti. E tárgyak közül a tanú3-nak kiadni rendelt naptár az 1. sorszám alatt, míg a megsemmisíteni rendelt anyagmaradványok az 5-9. sorszám alatt szerepelnek.

Egyebekben az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyja azzal, hogy az elsőfokú eljárásban felmerült összesen 3.390.307 (hárommillió-háromszázkilencvenezer-háromszázhét) forint bűnügyi költségből az állam terhén 1.119.927 (egymillió-száztizenkilencezer-kilencszázhuszonhét) forint marad.

A J.J. esetében felmerült bűnügyi költségre, illetve a további bűnügyi költségekre vonatkozó rendelkezést mellőzi.

I. r. vádlott által az elsőfokú bíróság ítéletének kihirdetésétől a mai napig előzetes fogvatartásban töltött időt a vele szemben kiszabott szabadságvesztés tartamába beszámítja.

A másodfokú eljárásban felmerült bűnügyi költségből I. r. vádlott 21.760 (huszonegyezer-hétszázhatvan) forintot, míg II. r. vádlott 20.000 (húszezer) forintot köteles az államnak megfizetni.

Az ítélet ellen további fellebbezésnek nincs helye.

I N D O K O L Á S

A Budapest Környéki Törvényszék 2017. július 11. kihirdetett 15.B.52/2015/103. számú ítéletével I. r. és II. r. vádlottakat bűnösnek mondta ki társtettesként elkövetett emberölés bűntettében [Btk. 160. § (1) bekezdés, (2) bekezdés b) és d) pont] és társtettesként elkövetett magánlaksértés bűntettében [Btk. 221. § (1) bekezdés, (4) bekezdés, figyelemmel a (2) bekezdés a), c) és d) pontjára].

Ezért I. r. vádlottat halmazati büntetésül 15 év szabadságvesztésre és 10 év közügyektől eltiltásra, II. r. vádlottat halmazati büntetésül 19 év szabadságvesztésre és 10 év közügyektől eltiltásra ítélte.

A szabadságvesztést fegyházban rendelte végrehajtani.

A III. r. vádlottat bűnösnek mondta ki bűnsegédként elkövetett rablás bűntettében [Btk. 365. § (1) bekezdés, (3) bekezdés b) és c) pont] és bűnsegédként elkövetett magánlaksértés bűntettében [Btk. 221. § (1) bekezdés, (4) bekezdés, figyelemmel a (2) bekezdés a), c) és d) pontjára]. Ezért halmazati büntetésül 3 év 6 hónap szabadságvesztésre és 5 év közügyektől eltiltásra ítélte.

A szabadságvesztést börtönben rendelte végrehajtani.

Az I. r., II. r. és III. r. vádlottal szemben - az őket egyénenként terhelő összeg megjelölése nélkül - 20.000 forint vagyonelkobzást alkalmazott.

Rendelkezett egyéb járulékos kérdésekről, így a vádlottak által előzetes fogvatartásban töltött idő beszámításáról, a feltételes szabadságra bocsáthatóság legkorábbi időpontjáról, a bűnjelekről és a bűnügyi költség viseléséről is.

Az ítélet ellen az ügyész mindhárom vádlott terhére fellebbezést jelentett be. A jogorvoslat mindhárom vádlott esetében súlyosabb büntetés kiszabását, illetve I. r. és II. r. vádlott esetében a terhükön megállapított emberölés bűntette tekintetében további minősítő körülmény - a bűncselekmény elhárítására idős koránál fogva korlátozottan képes személy sérelmére történt elkövetés [Btk. 160. § (2) bekezdés k) pontja] - megállapítását célozta.

Az I. r., II. r. és III. r. vádlott egyaránt enyhítésért, míg védőik egyaránt eltérő minősítésért és enyhítésért jelentettek be fellebbezést.

A Fővárosi Fellebbviteli Főügyészség BF.877/2015/7. számú átiratában az ügyészi fellebbezést fenntartotta, a védelmi fellebbezéseket alaptalannak értékelte.

Álláspontja szerint az elsőfokú bíróság a perrendi szabályokat maradéktalanul megtartotta. Megalapozott tényállást állapított meg, ami irányadó a felülbírálat során.

A megállapított tényállásból okszerűen következtetett a vádlottak bűnösségére, és alapvetően helyes a vádlottak cselekményének a minősítése is.

Ugyanakkor tévesnek tartotta I. r. és II. r. vádlott terhén megállapított emberölés bűntette vonatkozásában a Btk. 160. § (2) bekezdés k) pontjában írt minősítő körülmény megállapításának a mellőzését.

E tekintetben hivatkozott a 3/2013. BJE II/11. pontjában írtakra, amely alapján egyrészt a sértett életkorának a mentális és fizikai állapotával összefüggésben kell jelentőséget tulajdonítani, másrészt a támadás jellegének és a kialakult erőviszonyoknak az egybevetését is el kell végezni a minősítő körülmény megvalósulásának a vizsgálatakor.

A sértett 85 éves volt, fizikai állapotát tekintve szív- és érrendszeri, légzőszervi és vesebetegségben szenvedett, életkorából eredően kb. 50%-os erővesztése is volt. Ezzel szemben áll az a körülmény, hogy I. r. és II. r. vádlottak fiatalok, és különösen II. r. vádlott erős testalkatú, jó fizikai állapotban lévő személy volt.

Az irányadó szempontokat alkalmazva megállapíthatónak látta, hogy I. r. és II. r. vádlottak az emberölés bűntettét idős koránál fogva a cselekmény elhárítására korlátozottan képes sértett sérelmére követték el.

Véleménye szerint mindhárom vádlott büntetésének a súlyosítása indokolt. Ezt I. r. és II. r. vádlott vonatkozásában a súlyosító körülmények nagyobb száma és nyomatéka teszi indokolttá, míg III. r. vádlott esetében az enyhítő körülmények túlsúlya mellett sem indokolt a büntetéskiszabás során az enyhítő szakasz alkalmazása.