A Szombathelyi Törvényszék Bf.141/2016/17. számú határozata személyi szabadság megsértésének bűntette tárgyában. Bírók: Rácz József, Szabó Sándor, Varsányi Gábor

Éőááó

A Szombathelyi Törvényszék, mint másodfokú bíróság a Szombathelyen, 2017. február 21. napján megtartott fellebbezési nyilvános ülés alapján meghozta a következő

Í T É L E T E T:

A személyi szabadság megsértésének bűntette és más bűncselekmények miatt V1 és társai ellen indított büntetőügyben a Kőszegi Járásbíróság 2016. április 28. napján kihirdetett 7.B.68/2014/140/VII. számú ítéletét V1 és V2 vádlottak vonatkozásában akként változtatja meg, hogy az ítéleti tényállás 4. pontjában írt kiskorú veszélyeztetése bűntettét érintően a társtettesként való elkövetés megállapítását mellőzi.

Egyebekben az elsőfokú bíróság ítéletét valamennyi vádlott vonatkozásában helybenhagyja.

Megállapítja, hogy a fellebbezési eljárásban I. r. vádlottat terhelően 11.800,- (tizenegyezer-nyolcszáz) Ft, II. r. vádlottat terhelően 10.930,- (tízezer-kilencszázharminc) Ft bűnügyi költség merült fel, az ezt meghaladóan felmerült bűnügyi költséget az állam viseli.

V2 vádlottal szemben kiszabott szabadságvesztés tartamába az elsőfokú ítélet kihirdetésétől a mai napig előzetes fogvatartásban töltött időt beszámítja.

I N D O K O L Á S

Az elsőfokú bíróság ítélete ellen az ügyész jelentett be fellebbezést a vádlottak terhére; V1 vádlott vonatkozásában súlyosítás, hosszabb tartamú, börtön fokozatban végrehajtandó szabadságvesztés büntetés és hosszabb tartamú közügyektől eltiltás mellékbüntetés kiszabása; V2 vádlott vonatkozásában részfelmentése miatt, bűnösségének - az ítéleti tényállás 1.2. pontjában írt cselekményél - bűnsegédként elkövetett kifosztás bűncselekményében való megállapítása, továbbá súlyosítás, hosszabb tartamú börtön fokozatban végrehajtandó szabadságvesztés büntetés és hosszabb tartamú közügyektől eltiltás mellékbüntetés kiszabása; V3 és V4 vádlottak vonatkozásában felmentésük miatt, az ítéleti tényállás 5. pontjában írt cselekménynél bűnösségüknek társtettesként elkövetett magánlaksértés bűntette bűncselekményében való megállapítása, valamint velük szemben próbaidőre felfüggesztett szabadságvesztés büntetés kiszabása és pártfogó felügyeletük elrendelése végett.

Ezt meghaladóan V1 vádlott és védője felmentés, míg V2 vádlott és védője elsődlegesen felmentés, másodlagosan enyhítés érdekében jelentett be jogorvoslatot.

Az I. r. vádlott védője a nyilvános ülésen fellebbezését fenntartotta, azt az alábbiak szerint indokolta: az elsőfokú bíróság mérlegeléssel állapította meg az ítéleti tényállást, azonban - álláspontja szerint - bizonyos tényekből helytelenül vont következtetést az I. r. vádlott bűnösségére vonatkozóan. Ezen túlmenően az ítéletnek vannak olyan megállapításai, amelyek az iratok tartalmával sem egyeznek.

Utalt arra, hogy a rendelkezésre álló adatok sorában egyetlen olyan közvetlen bizonyíték sincs, ami az I. r. vádlott bűnösségét alátámasztotta volna, kizárólag a sértetti vallomás. Minden más bizonyíték csupán közvetett, így például a sértett elmondása az orvosnak, a kórházban esetleg elhangzott kijelentések, illetve Tanú1 tanúnak történő elmondás.

Kitért arra, hogy az ítéleti tényállás 3. pontja vonatkozásában, a lopási cselekménynél is a sértetti nyilatkozatot fogadta el az elsőfokú bíróság annak ellenére, hogy teljesen logikus és életszerű a II. r. vádlott előadása, miszerint feltételezhető az, hogy ezen festmények, amelyek az édesanyja lakásában találhatók, az édesapjával közös szerzemények, ebből következően ő, mint törvényes örökös ugyanúgy tulajdonostárs, tehát ezek az ingóságok nem minősülhetnek idegen dolognak.

A kiskorú veszélyeztetésének bűntette vonatkozásában kiemelte, hogy az I. r. és II. r. vádlott mindent megtett annak érdekében, hogy a gyermek eleget tudjon tenni tankötelezettségének és iskolába tudjon járni, azonban akármilyen szervhez fordultak, folyamatosan elutasításra találtak.

A magánlaksértés bűntette vonatkozásában hangsúlyozta, hogy a II. r. vádlott édesanyja megengedte a vádlottaknak a lakás használatát, amikor oda bementek, abban a hitben voltak, hogy ott lakhatnak. Álláspontja szerint, az nem került bizonyításra, hogy a sértett mikor, milyen módon vonta meg tőlük a lakáshasználat jogát.

Az I. r. vádlott elmeállapotával kapcsolatban utalt arra, hogy készült két olyan szakértői vélemény is 2012 áprilisában és 2013 augusztusában, amely megállapította a paranoid tudathasadásos állapot fennállását, valamint azt, hogy belátási képességgel nem rendelkezett a vádlott. Ennek ellenére egy 2013 júniusi vizsgálat alapján készült szakértői vélemény azt állapította meg, hogy az I. r. vádlottnál a személyiségzavar enyhe formája jelentkezik, ami enyhe fokban korlátozta őt, és nem volt elmebetegségre utaló tünete sem. Álláspontja szerint, az elsőfokú bíróság a szakértői vélemények közti ellentétet nem oldotta fel indokolásában.

A II. r. vádlott a nyilvános ülésen - melyhez védője csatlakozott - lényegében a 2017. február 10. napján kelt beadványával egyezően nyilatkozott.

Elsődlegesen a a bizonyítási eljárás hiányosságaira kívánt rámutatni, arra, hogy a bíróság Tanú1 tanúként nem hallgatta ki annak ellenére, hogy a személyi szabadság megsértésének bűntette tekintetében a minősítő körülmény, az aljas indokból elkövetés az ő feljelentése alapján vált a tényállás részévé. Kifogásolta a tanúk, így Tanú2 és Tanú3, valamint a sértett és az ő szembesítésének elmaradását, amely - álláspontja szerint - tisztázta volna a félreértéseket.

A terhére rótt bűncselekményekkel kapcsolatban korábbi védekezését ismételte meg. Utalt az erőszakos rendőri fellépésre, arra, hogy azért történt a bántalmazás, mivel édesanyja beengedte a rendőröket a lakásba, amelyet maga a sértett is állít.

A kifosztás bűntette vonatkozásában hangsúlyozta, hogy édesanyja a mai napig küld pénzt neki és gyermekeinek is, így szándéka sem volt arra, hogy tőle pénzt vegyen el, illetve arra szükségük sem volt.

A kiskorú veszélyeztetésének bűntette, valamint a lopás vétsége vonatkozásában az I. r. vádlott védőjével egyezően nyilatkozott. Kiemelte, hogy mindent megtettek annak érdekében, hogy a gyermek megfelelő taníttatásban részesüljön, de mindenhol elutasításra találtak. Megjegyezte, hogy gyermeke a 8. osztályt ennek ellenére is kitűnő eredménnyel teljesítette, míg időközben a 9. osztály is elvégezte. A lopás tárgyává tett képekre pedig mindig úgy gondolt, mint apai örökségre, felesége is tőle hallotta azt, hogy ezek a képek az övé, így felelősségét nem ismeri el.

A terhére rótt zaklatás vétsége vonatkozásában is tagadta bűnösségét, álláspontja szerint összetűzése, nézeteltérése soha nem volt Tanú2, mindig konszolidál embernek ismerte magát.

Mindezek alapján felmentését indítványozta valamennyi bűncselekmény vonatkozásában.

A Vas Megyei Főügyészség BF. 136/2014/8-13. számú átiratában az ügyész fellebbezését módosítva tartotta fenn, az ítélet megváltoztatását, ezen belül:

- az I. r. és II. r. vádlottak esetében az ítéleti tényállás 4. pontjában írt kiskorú veszélyeztetése bűntette vonatkozásában a társtettesként való elkövetés megállapításának mellőzését,