A Kúria Bfv.1564/2017/14. számú precedensképes határozata személyi szabadság megsértésének bűntette tárgyában. [1998. évi XIX. törvény (Be.) 416. §, 426. §, 2012. évi C. törvény (Btk.) 164. §, 194. §] Bírók: Csák Zsolt, Soós László, Vaskuti András

A határozat elvi tartalma:

Testi sértés és személyi szabadság megsértése minősített esetének halmazatban történő megállapítása.

***********

KÚRIA

Bfv.I.1564/2017/14. szám

A Kúria Budapesten, a 2018. év június hó 26. napján tartott tanácsülésen meghozta a következő

v é g z é s t:

A személyi szabadság megsértésének bűntette és más bűncselekmények miatt folyamatban volt büntetőügyben a II. rendű terhelt és védője által előterjesztett felülvizsgálati indítványt elbírálva, a Kőszegi Járásbíróság 7.B.68/2014/140/VII. számú, valamint a Szombathelyi Törvényszék 6.Bf.141/2016/17. számú ítéletét II. rendű terheltre vonatkozó részében hatályában fenntartja.

A felülvizsgálati eljárás során felmerült 44.450 (negyvennégyezer-négyszázötven) forint bűnügyi költséget az állam viseli.

A végzés ellen fellebbezésnek és felülvizsgálatnak nincs helye, s ebben az ügyben sem az indítványozó, sem azonos tartalommal más jogosult újabb felülvizsgálati indítványt nem nyújthat be.

I n d o k o l á s

A Kőszegi Járásbíróság a 2016. április 28. napján kihirdetett 7.B.68/2014/140/VII. számú ítéletével a II. rendű terheltet bűnösnek mondta ki társtettesként elkövetett személyi szabadság megsértésének bűntettében [Btk. 194. § (1) bekezdés, (2) bekezdés b) és c) pont], társtettesként elkövetett kiskorú veszélyeztetésének bűntettében [Btk. 208. § (1) bekezdés], társtettesként elkövetett magánlaksértés bűntettében [Btk. 221. § (1) bekezdés, (2) bekezdés a) pont, (4) bekezdés], társtettesként elkövetett testi sértés bűntettének kísérletében [Btk. 164. § (1) bekezdés, (3) bekezdés, (6) bekezdés a) pont], társtettesként elkövetett lopás vétségében [Btk. 370. § (1) bekezdés, (2) bekezdés a) pont] és zaklatás vétségében [Btk. 222. § (2) bekezdés d) pont]. Ezért őt halmazati büntetésül két év tíz hónap szabadságvesztésre és a közügyektől három év eltiltásra ítélte azzal, hogy a szabadságvesztést börtönben kell végrehajtani, a feltételes szabadságra bocsátás legkorábbi időpontja a büntetés kétharmad részének, de legkevesebb három hónapnak a kitöltését követő nap. Rendelkezett továbbá az előzetes fogva tartásban töltött idő beszámításáról, valamint a bűnügyi költség viseléséről.

Az ellentétes irányú fellebbezések alapján másodfokon eljáró Szombathelyi Törvényszék a 2017. február 21. napján kihirdetett 6.Bf.141/2016/17. számú ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét akként változtatta meg, hogy az ítéleti tényállás 4) pontjában írt kiskorú veszélyeztetése bűntettét érintően a társtettesként való elkövetés megállapítását mellőzte. Egyebekben az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta.

A jogerős ügydöntő határozatok ellen a Be. 416. § (1) bekezdés a), b) és c) pontjára hivatkozással a II. rendű terhelt terjesztett elő felülvizsgálati indítványt, amelyet védője foglalt írásba azzal, hogy a terhelt felülvizsgálati kérelmére reagálva maga is felülvizsgálati indítványt terjeszt elő.

Az indítványozók a társtettesként elkövetett lopás vétsége vonatkozásában arra hivatkoztak, hogy az iratok alapján nem lehet ítéleti bizonyossággal megállapítani azt, hogy az I. és II. rendű terhelt tudata átfogta azt a tényt, hogy az értékesített festmények nem képezik a II. rendű terhelt édesanyjával fennálló közös tulajdon tárgyaként a II. rendű terhelt tulajdonát. Ebben a körben a tényállást felderítetlennek, valamint megalapozatlannak minősítették azzal, hogy az eltérő tartalmú bizonyítékok közötti ellentmondások feloldásának hiánya miatt, valamint az indokolási kötelezettség elmulasztása révén a jogerős döntés a Be. 416. § (1) bekezdés a) és c) pontjában foglalt felülvizsgálati okokat meríti ki.

A minősített személyi szabadság megsértése bűntette vonatkozásában a bírói gyakorlatra, valamint a Btk. Kommentárára hivatkozással fejtették ki, hogy a bűncselekmény minősített esetének megállapítása a kétszeres értékelés tilalmába ütközik, mivel a sértett bántalmazására, valamint a testi sértés bűncselekményének megállapítására figyelemmel a személyi szabadság megsértésének kizárólag az alapesetét lehetett volna megállapítani.

A társtettesként elkövetett magánlaksértés bűntette vonatkozásában is bizonyítatlannak tartották a bűncselekmény megvalósulását. Miként a korábbi bűncselekmények esetében, ezen tényállási pont vonatkozásában is a bizonyítékok saját szempontú mérlegelése alapján utaltak arra, hogy a tényállás felderítetlen, valamint megalapozatlan.

Hasonló körülményekre hivatkoztak a kiskorú veszélyeztetésének bűntette vonatkozásában is azzal, hogy az elsőfokú bíróság túllépte a mérlegelési jogkörét, s a bizonyítékok teljes körét be nem szerezve megalapozatlan, részben iratellenes tényállást állapított meg és ezzel indokolási kötelezettségének sem tett eleget.

Ítélőtáblai döntésekre hivatkozva sérelmezték, hogy a bíróság a III. rendű és a IV. rendű terheltek tárgyalásról való távolmaradásával folytatta le a bizonyítást, holott az említett terheltek kihallgatására a tárgyaláson szükség lett volna.

Az anyagi jogszabálysértések körében végül a büntetést megtorlóan súlyosnak találták és az indítványozott felmentésekre figyelemmel a fő- és mellékbüntetések jelentős enyhítését tartották indokoltnak.

Eljárási szabálysértésként arra utaltak, hogy a formális védői közreműködés miatt a védelemhez való jog súlyosan sérült. Álláspontjuk szerint a kirendelt védő feladatát nem a törvényi előírásoknak és elvárásoknak megfelelően látta el. A terheltnek a védővel való kommunikációja a tárgyaláson kívül semmilyen módon nem volt lehetséges. A kirendelt védő ugyanakkor jó viszonyt ápolt a sértettel, a II. rendű terhelt édesanyjával. A védő ezen álláspontja kifejtése körében az Alkotmánybíróság, valamint az Emberi Jogok Európai Bíróságának a határozataira is, továbbá a Kúria Büntető Kollégiuma Joggyakorlat-Elemző Csoportjának megállapításaira is hivatkozott. Véleménye szerint az általa felhívottakra figyelemmel érdekellentét állt fenn a II. rendű terhelt és védője között.

Mindezek alapján indítványozták, hogy a Kúria a megtámadott határozatokat változtassa meg, a II. rendű terheltet mentse fel a társtettesként elkövetett lopás vétsége, a magánlaksértés bűntette és a kiskorú veszélyeztetésének bűntette alól. Másodsorban pedig bűnösségét a személyi szabadság megsértése alapesetében állapítsa meg. Minderre figyelemmel indítványozták a büntetés jelentős mérséklését is.

Másodlagosan pedig a megtámadott határozatok hatályon kívül helyezésére és új eljárás lefolytatására tettek indítványt.

A Legfőbb Ügyészség BF.57/2018/1. számú átiratában a felülvizsgálati indítványt részben törvényben kizártnak, részben alaptalannak találta. Álláspontja szerint a felülvizsgálati indítvány túlnyomó részében a jogerős ítéletben megállapított tényállást támadja a megalapozatlanságra hivatkozással, amely a felülvizsgálati indítványban kizárt.

A személyi szabadság megsértése vonatkozásában pedig az elsőfokú bíróság ítéletének indokolására hivatkozott és azzal egyetértve fejtette ki, hogy mind a bűncselekmény minősítése, mind a kiszabott büntetés törvényes.