1/2005. Polgári jogegységi határozat

dologszolgáltatásra irányuló visszterhes szerződés érvénytelensége esetén a szerződéskötést megelőző helyzet visszaállíthatóságáról[1]

A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN!

A Magyar Köztársaság Legfelsőbb Bíróságának jogegységi tanácsa a Legfelsőbb Bíróság Gf. I. tanácsa által indítványozott jogegységi eljárásban meghozta a következő

jogegységi határozatot:

Dologszolgáltatásra irányuló és egészben vagy részben kölcsönösen teljesített visszterhes szerződés nem orvosolható érvénytelensége esetén a szerződéskötést megelőző helyzet nem állítható vissza, ha az érvénytelen szerződés megkötését követően bekövetkezett gazdasági változások következtében a szolgáltatás és az ellenszolgáltatás értéke közötti egyensúly oly mértékben megbomlott, hogy a teljesített szolgáltatások visszatérítése a méltányossággal már össze nem egyeztethető értékaránytalansággal járna. Ilyen kivételes helyzet fennállása esetén a bíróság a szerződést a határozathozatalig terjedő időre hatályossá nyilvánítja és gondoskodik a szolgáltatások egyensúlyáról.

Indokolás

I.

A Legfelsőbb Bíróság Gf. I. tanácsa a bíróságok szervezetéről és igazgatásáról szóló 1997. évi LXVI. törvény (Bsz.) 29. § (1) bekezdés b) pontja alapján jogegységi eljárás lefolytatását és jogegységi határozat meghozatalát indítványozta azzal az indokkal, hogy jogkérdésben el kíván térni a PK 32. számú állásfoglalástól, amely a Polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény módosításáról szóló 2001. évi CV. törvény 20. § (9) bekezdése értelmében a Legfelsőbb Bíróság határozatainak hivatalos gyűjteményében közzétett határozattal azonos megítélés alá esik. Ezzel egyidejűleg a Bsz. 29. § (2) bekezdése alapján a jogegységi határozat meghozataláig a Pfv. 21.896/2003. szám alatt folyamatban lévő felülvizsgálati eljárást felfüggesztette.

II.

A jogegységi tanács nem nyilvános ülésén a legfőbb ügyész képviselője kifejtette, hogy a PK 32. számú állásfoglalástól való eltérés megengedése nem indokolt, mert az állásfoglalás a jelenlegi szövegezésében is lehetőséget ad - többlettényállás esetében - a jogalap nélküli gazdagodás, a jogalap nélküli birtoklás, a kártérítés szabályainak kiegészítő alkalmazására. Az eltérés megengedése ugyanakkor magában hordozná a szubjektív döntések elszaporodását, emellett a szolgáltatás és az ellenszolgáltatás valorizációja a Ptk. rendelkezéseiből áttételesen sem vezethető le.

III.

1. A Ptk. 237. § (1) bekezdése szerint érvénytelen szerződés esetében a szerződéskötés előtt fennállott helyzetet kell visszaállítani. Ha ez nem lehetséges, a (2) bekezdés értelmében a bíróság a szerződést a határozathozatalig terjedő időre hatályossá nyilvánítja. Az érvénytelen szerződést érvényessé lehet nyilvánítani, ha az érvénytelenség oka -így különösen uzsorás szerződés esetén, a felek szolgáltatásainak feltűnő aránytalansága, illetőleg jogi személy részére biztosított indokolatlan egyoldalú előny kiküszöbölésével - megszüntethető. Ezekben az esetekben rendelkezni kell az esetleg ellenszolgáltatás nélkül maradó szolgáltatás visszatérítéséről.

A Ptk. 237. § (1) bekezdésében foglalt rendelkezést értelmezve a Legfelsőbb Bíróság a PK 32. számú állásfoglalásában - egyebek mellett - kimondta, hogy érvénytelen szerződés esetében olyan helyzetet kell teremteni, mint amilyen akkor lett volna, ha a felek az érvénytelen ügyletet meg sem kötik.

Dologszolgáltatások esetében a szerződéskötést megelőző helyzet általában visszaállítható, és a bíróságok - ha a jogügylet érvényessé nyilvánítására bármely okból nem látnak lehetőséget - az érvénytelenség jogkövetkezményeit a PK 32. számú állásfoglalásban foglalt elvek szem előtt tartásával vonják le. A kollégiumi állásfoglalástól ez a jogegységi határozat sem tartalmaz eltérő iránymutatást (Bsz. 105. §) ..

2. A Ptk. hatálybalépésekor - és ezt követően hosszabb időn át - az értékek viszonylagos állandóságot mutattak, s ha a teljesített szolgáltatások egyenértékűek voltak, a resti-tució eredményeként visszaadott dolog (vagy annak pénzbeli egyenértéke) és a visszafizetett pénzben teljesített szolgáltatás közötti egyensúly rendszerint fennállt. A piacgazdaságra történt áttérés folytán bekövetkezett gazdasági változások azonban (a szolgáltatások értéke viszonylagos állandóságának vagy együttmozgásának megszűnése miatt)- különösen dologszolgáltatások esetében - a szerződéskötést megelőző helyzet visszaható hatályú visszaállíthatóságát szűk esetkörben, de kétségessé tették.

A szerződéskötést megelőző helyzet visszaállítása mindenekelőtt ingatlanra kötött visszterhes szerződések esetében teremthet méltánytalanul súlyos érdeksérelmet, különösen akkor, ha a szerződéskötéstől hosszabb idő telt el. Míg az ingatlant szolgáltató félnek visszajáró pénzkövetelés tőke összege állandó marad és kamatos kamat nem számítható fel, addig az ingatlanok forgalmi értéke többnyire növekszik. Ezt a tényt a bíróságoknak a használati díj megállapításakor is értékelniük kell, ezért a használati díj összegét (rendszerint évenkénti szakaszolással) az ingatlan forgalmi értékének, illetőleg a lakbéreknek a piac által szabályozott növekedéséhez igazítják.

Esetenként hasonló aránytalanságok mutatkoznak a szerződéskötést megelőző helyzet visszaállításakor a nagy értéket képviselő ingóságok átruházására kötött szerződések érvénytelensége esetében. Itt is jelentősége van az időtényezőnek; ebben az esetben viszont rendszerint a dologszolgáltatás értéke csökken lényegesen, emellett a használati díj is - amely az ingóságok bérletének viszonylag alacsony száma miatt megfelelő összehasonlító adatok hiányában egyébként is bizonytalan összegben állapítható meg - alatta marad a megítélhető kamat összegének.

Mindezek következtében a (járulékokkal) visszajáró dolog- és pénzszolgáltatások közötti aránytalanság halmozottan jelentkezik, s ezt észlelve a bírói gyakorlat - az egyenértékűség fenntartására érdekében - eseti jelleggel (pl. pénzpiaci kamat megítélésével) alappal keres új megoldásokat.

3. A bírói gyakorlat ma már következetes abban, hogy az érvénytelenségi ok kiküszöbölésével a szerződés érvényessé nyilvánítása egyenrangú lehetőség a szerződéskötést megelőző helyzet visszaállításával. Ha elvileg mindkét lehetőség alkalmazható, akkor a bíróság mérlegelési jogkörébe tartozik annak eldöntése, hogy az érvénytelenség melyik jogkövetkezményét alkalmazza. Jelentősége van annak, hogy a felek a szerződést milyen mértékben teljesítették, a teljesítést követően mi lett a szolgáltatás sorsa, a szerződés folytán milyen változások következtek be a felek helyzetében. A szerződés érvényessé nyilvánítása keretében mind az eredeti, mind a később bekövetkezett értékaránytalanság általában megszüntethető. Az esetek jelentős részében azonban - mindenekelőtt az érvénytelenségi ok jellege folytán - az érvénytelenség nem orvosolható.

Visszterhes szerződéseknél a felek szándéka - ide nem sorolva az ajándékozási elemeket is tartalmazó jogügyleteket - az, hogy a kölcsönös szolgáltatásaik jogi és megközelítőleg gazdasági szempontból is egyenlő értékűek legyenek. Ez nem hagyható figyelmen kívül a nem orvosolható érvénytelenség jogkövetkezményeinek levonásával sem. Nem szabad tehát olyan helyzetet teremteni, hogy a szerződés teljesítését követően a dolog- és pénzszolgáltatás értékegyensúlyának a felek akaratától független okból történt megbomlása következtében a szerződéskötést megelőző helyzet visszaállítása bármelyik fél méltányos érdekének kirívóan súlyos sérelmét eredményezze.

Ha nincs lehetőség a szerződés érvényessé tételére, és a felek magatartásán kívül eső okból - a gazdasági körülmények változásaiból következően - a szolgáltatások eredetileg fennállt egyenértékűsége is megszűnt, s a jogvita elbírálásának idején a felek szolgáltatásai között már kirívóan feltűnő értékkülönbség mutatkozik, nem állítható vissza a szerződéskötést megelőző helyzet. Ilyen rendkívüli helyzetben a bíróság akkor jár el helyesen, ha az érvénytelen szerződést a Ptk. 237. § (2) bekezdésének alkalmazásával a határozathozatalig terjedő időre hatályossá nyilvánítja.

A szerződésnek az ítélethozatalig terjedő időre szóló hatályossá nyilvánítása - bár a bekövetkezett tényhelyzet elismerését jelenti - nem azonosítható a jogügylet időben korlátozott érvényessé tételével, mert nem állnak be az érvényes szerződéshez fűződő joghatások, ugyanakkor a jogviszony visszamenőleges felszámolására nem kerül sor.

A szerződés hatályának megszűnésekor a dologszolgáltatást teljesítő félnek - tulajdonjoga alapján - rendszerint vissza kell kapnia a szerződés teljesítéseként átadott dolgot. Azt pedig, hogy ezért milyen mértékű pénzszolgáltatást kell a másik fél részére térítenie, a bíróságnak kell megállapítania. Az értékviszonyokban bekövetkezett változások következtében a felek méltányos érdekeinek az felel meg, hogy az egyidejűleg visszatérítendő pénzszolgáltatás összegének meghatározásakor a bíróság mérlegelési körébe vonja a dolog ítélethozatal időpontjában megállapítható forgalmi értékét, a feleknek a szerződéssel kapcsolatos magatartását és a Ptk. 4. § (1) bekezdésében foglalt elvek figyelembevételével a jóhiszeműség, a tisztesség és a kölcsönös együttműködési kötelezettség szem előtt tartása mellett gondoskodik a kirívóan nagy értékkülönbség megszüntetéséről. A pénzszolgáltatás értékét olyan összegben kell megállapítania, amely nem azonos ugyan a dolog forgalmi értékével, de alkalmas a megbomlott értékegyensúly csökkentésére. A bíróságnak tehát olyan helyzetet kell teremtenie, hogy egyik fél sem kerüljön a másik rovására vagy terhére aránytalanul kedvezőbb, illetőleg méltánytalanul súlyosabb vagyoni helyzetbe.

A szerződés hatályának fennállása alatt a dolog rendeltetésszerű használata a feleket saját jogukon illeti meg. Ebből következően a felek az átvett pénzösszeg után kamat, a dolog birtoklásáért pedig használati díj fizetésére általában nem kötelezhetők.

A szerződés hatályossá nyilvánítása esetében is felmerülhet többlettényállás, az ebből eredető jogviták rendezésére értelemszerűen a Ptk. megfelelő szabályait (pl. kártérítés, jogalap nélküli gazdagodás) szabályait kell alkalmazni.

Budapest, 2005. április 19.

Dr. Murányi Katalin s. k.,

a jogegységi tanács elnöke

Dr. Kazay László s. k.,

előadó bíró

Dr. Solt Pál s. k.,

bíró

Dr. Baranyai János s. k.,

bíró

Dr. Wellmann György s. k.,

bíró

Lábjegyzetek:

[1] Az új Ptk. eltérő rendelkezése miatt nem tartotta irányadónak a Polgári Kollégium. Ld. 1/2014. Polgári jogegységi határozat V.1. pontja.

Tartalomjegyzék