A Fővárosi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság K.30363/2015/20. számú határozata közigazgatási határozat bírósági felülvizsgálata (ADÓÜGYBEN hozott közigazgatási határozat bírósági felülvizsgálata) tárgyában. [1995. évi CXVII. törvény (Szja. tv.) 1. §] Bíró: Nagy Szabolcs

éíííööíáóööÉőőáíóáFővárosi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság

19.K. 30.363/2015/20.

A bíróság a dr. Tatár Klára ügyvéd (cím) által képviselt felperes (cím) , a dr. Iván Beáta jogtanácsos által képviselt Nemzeti Adó és Vámhivatal Fellebbviteli Igazgatóság (cím) alperes ellen adóügyben hozott közigazgatási határozat (határozatszám: 2928639883.) felülvizsgálata iránt indított perében meghozta a következő

í t é l e t e t :

A Fővárosi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság a felperes keresetét elutasítja.

A Fővárosi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság kötelezi a felperest, hogy 15 napon belül fizessen meg az alperesnek 1.500.000.- (azaz Egymillió-ötszázezer) Forint összegű perköltséget.

A Fővárosi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság kötelezi felperest, hogy fizessen meg a Magyar Államnak a lakóhelye szerint illetékes Nemzeti Adó- és Vámhivatal külön felhívására - a felhívásban megjelölt módon és számlára - 1.500.000 (azaz Egymillió-ötszázezer) Forint összegű feljegyzett kereseti illetéket.

Az ítélet ellen fellebbezésnek helye nincs.

I n d o k o l á s:

A bíróság a polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény (a továbbiakban: Pp.) 206. § (1) bekezdés értelmében a felek nyilatkozatai és a közigazgatási iratok tartalma alapján hozta meg döntését, valamint állapította meg az irányadó ítéleti tényállást az alábbiak szerint:

Felperes a 2007; 2008; 2009. és 2011. évekre személyi jövedelemadó adóbevallási kötelezettségének nem tett eleget. Felperes 2010. évre teljesítette személyi jövedelemadó bevallási kötelezettségét.

A NAV Észak-budapesti Adóigazgatósága (a továbbiakban: elsőfokú adóhatóság) felperessel szemben 2007-2011. évekre (a továbbiakban: vizsgált időszak) vonatkozóan személyi jövedelemadó adónemre kiterjedően, bevallások utólagos vizsgálatára irányuló ellenőrzést folytatott le. Az ellenőrzés eredményeképp az elsőfokú adóhatóság a 3033292356. iktatószám alatti, 2014. szeptember 25. napján kelt határozatában 2008-2011. évekre, mindösszesen 143.387.875.- forint teljes egészében adóhiánynak minősülő adókülönbözetet állapított meg. 2007. évre elévülés okán megállapítást az adóhatóság nem tett.

Mindezek után 99.820.759.- forint adóbírságot szabott ki és 43.194.103.- forint késedelmi pótlékot számított fel. Felperes fellebbezése folytán eljárt alperes a 2928639883. iktatószám alatti, 2014. december 08. napján kelt határozatával az elsőfokú határozatot helybenhagyta. Az alperes a kifizetői társaságok, a különböző megkeresések és nyilatkozatok, a pénzintézetek válaszai alapján megállapította, hogy a felperes nyilatkozatától eltérően számos társaságtól, különböző jövedelmekben részesült. A felperes a vizsgált időszakban a ....-nek, a ....-nek volt a képviselője és a tagja. A ...ben, a ...ben és a ...ben kültag volt. Felperes ugyan 2008; 2009. és 2011. évekre adóbevallást nem tett, ugyanakkor ezen években is tekintélyes összegű jövedelmeket szerzett különböző jogcímeken. Felperes a szükséges iratokat nem bocsájtotta maradéktalanul rendelkezésre és a kifizetői társaságoktól sem került iratanyag a revízió birtokába.

A megküldött bankszámlakivonatok alapján megállapítást nyert, hogy felperes rendszeresen eszközölt készpénzfelvételeket a társaságok bankszámláiról. Megállapítást nyert egyúttal az is, hogy felperes készpénzt befizetéseket, illetve átutalásokat is teljesített a társaságok felé. Az adóhatóság a felvett és befizetett összegek különbözetét felperes egyéb jövedelmeként határozta meg, mert felperes nem tudta igazolni, hogy ezen összegekkel a társaságok irányába elszámolt. A jogcímre vonatkozó egyéb adat, bizonyíték hiányában, a személyi jövedelemadóról szóló 1995. évi CXVII. törvény (a továbbiakban: Szjatv.) 1.§ (4) bekezdése, illetőleg 4.§ (1) bekezdése, továbbá az adózás rendjéről szóló 2003. évi XCII. törvény (a továbbiakban: Art.) 99.§ (2) bekezdése alapján az összegek adómentes jellegét felperesnek kellett volna bizonyítania. Felperes nem bizonyította, hogy elszámolt a pénzösszegekkel, azaz, hogy a felvett pénzösszegekkel nem sajátjaként rendelkezett. Mindezek miatt az Szjatv. 28.§ (1) bekezdése értelmében a hatóság a megállapított különbözetet felperes egyéb jövedelmeként vonta adózás alá. A hatóság mindösszesen 549.706.468.- forintot adózó egyéb jövedelmeként állapította meg. Az egyéb jogcímen megszerzett jövedelemmel kapcsolatos megállapításokon túl osztalékból származó jövedelemmel, önálló tevékenységből származó jövedelemmel, más nem önálló tevékenységből származó jövedelemmel, munkaviszonyból és tőzsdei, ellenőrzött tőkepiaci ügyletekből származó bérjövedelemmel kapcsolatban is tett megállapításokat alperes. Az adóbíráság mértékét a bevétel eltitkolására tekintettel 2008. évre 50%-ban, 2009-2011. évekre 75%-ban állapította meg.

Felperes keresettel élt és kérte az alperesi határozat hatályon kívül helyezését. Pernyertesség esetén perköltségre igényt tartott. Felperes keresetlevelében kifejtette, hogy az alperes a tényállást nem tisztázta és indokolási bizonyítási kötelezettségének sem tett eleget, mindezzel megsértette az Art. 97.§ (4) és (6) bekezdésében foglaltakat. Megsértette alperes az Art. 108.§ (6) bekezdésében foglaltakat is, mivel összehasonlító becslési eljárást nem folytatott le. Az alperesnek először összehasonlító becsléssel kellett volna élnie, melynek során az azonos időszakban hasonló tevékenységet, hasonló körülmények között folytató adózók kereseti, jövedelmi viszonyait kellett volna figyelembe venni. Ezután alperesnek felperes vagyongyarapodását, életviteli kiadásait kellett volna vizsgálnia. Ennek során meg tudta volna állapítani alperes, hogy felperesnél sem jelentős vagyongyarapodás, sem fényűző életvitel nem igazolja az alperesi megállapítást. Felperes a felvett összegekkel, mint saját jövedelmével nem rendelkezett, abból magán célra nem költekezett, saját költségei fedezésére nem használta fel. A felperes hivatkozott arra is, hogy jogi személy bankszámlakivonatai nem szolgálhatnak bizonyítékul a magánszemély jövedelmére vonatkozóan.

A banki bizonylatok pusztán a jogi személy pénzmozgásait dokumentálják, melyek nem bizonyítják, hogy a felvett pénzösszeg az ügyvezető, mint magányszemély bevételét képezte. Felperes kifogásolta azt is, hogy az alperes vizsgált jegyzőkönyve hiányos, ugyanis nem tartalmazza az összes abban hivatkozott iratot és bizonyítékot. Ezen túl alperes nem bocsájtotta felperes rendelkezésére a bizonyítékokat teljes körűen, így korlátozta az észrevételezési jogát is felperesnek. Felperes előkészítő iratában, illetve a tárgyaláson hivatkozott még az Art. 108.§ (3) bekezdésében foglatlakra is, és arra, hogy a becslési eljárás törvényben rögzített feltételei egyértelműen fennálltak. Alperes a gyakorlatban becslési eljárást alkalmazott, azonban annak szabályait nem tartotta be, azaz az összehasonlító becslést nem folytatta le. Kiemelte, hogy amennyiben alperes becslési eljárást nem alkalmaz, úgy kétséget kizáró bizonyítás terheli és ennek nem tett eleget alperes, hiszen a bankszámlakivonatok nem bizonyítják azt, hogy a felvett összegekkel felperes a sajátjaként rendelkezett. E körben hivatkozott a 17/F/1. szám alatt lajstromozott előkészítő iratához mellékelt APEH elnökének a határozatában foglaltakra is, melyben megállapításra került, hogy a bankszámlakivonatok nem minősülnek elégséges bizonyítéknak arra, hogy az adózó rendelkezett sajátjaként az összegekkel.