A Fővárosi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság K.32963/2017/11. számú határozata közigazgatási határozat bírósági felülvizsgálata (SZOCIÁLIS ügyben hozott közigazgatási határozat bírósági felülvizsgálata) tárgyában. [2011. évi CLXXXVII. törvény (Szkt.) 34/A. §, 229/2012. (VIII. 28.) Korm. rendelet (Nkt. Vhr.) 37/L. § (1) bek.] Bíró: Nagy Péter

Fővárosi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság

30.K.32.963/2017/11.

A bíróság a Rajkai és Takács Ügyvédi Iroda (...) által képviselt felperes (...) ... ... által képviselt Magyar Államkincstár (...) alperes ellen, szociális ügyben hozott közigazgatási határozat (KINCSTK/17739-6/2017.) bírósági felülvizsgálata iránt indult perében meghozta a következő

í t é l e t e t.

A bíróság az alperes KINCSTK/17739-6/2017. számú határozatát a BPM-ÁHI/2837-3/2017. számú elsőfokú határozatra is kiterjedően hatályon kívül helyezi és az elsőfokú hatóságot új eljárásra kötelezi.

Kötelezi a bíróság az alperest, hogy 15 napon belül fizessen meg a felperes részére 20.000.- (Húszezer) forint perköltséget.

A kereseti illetéket az állam viseli.

Az ítélet ellen fellebbezésnek helye nincs.

I n d o k o l á s

A felperes az általa fenntartott oktatási intézményre vonatkozóan 2017. március 31. napján a nemzeti köznevelésről szóló törvény végrehajtásáról rendelkező 229/2012. (VIII. 28.) Korm. rendelet (a továbbiakban: Korm. rendelet) 37/L. § (1) bekezdése alapján nem állami köznevelési tevékenységhez kapcsolódó 2016. évi támogatásról elszámolást nyújtott be a Magyarország 2016. évi központi költségvetéséről szóló 2015. évi C. törvény (a továbbiakban: Kvtv.) 7. számú melléklet 1/ai) alpontja szerint. A Magyar Államkincstár Budapesti és Pest-megyei Igazgatósága (a továbbiakban: elsőfokú hatóság) a felperes által benyújtott elszámolás alapján megállapította, hogy a felperes által fenntartott intézmény nappali rendszerű oktatásban résztvevő tanulóinak létszáma a hivatalos októberi statisztikai létszám alapján három tanítási év átlagában számítottan 0 fő volt, így a szakképzésről szóló 2011. évi CLXXXVII. törvény (a továbbiakban: Szt.) 34/A. § (2) bekezdése alapján a felperest a 2016 szeptembertől-decemberig tartó időszakra támogatás nem illeti meg. Az elsőfokú határozat ezért a felperes terhére 8.010.192.- Ft finanszírozási különbözetet és 87.096.- Ft igénybevételi kamatfizetési kötelezettséget állapított meg. Az elsőfokú határozattal szemben a felperes fellebbezést terjesztett elő.

Az alperes a jelen perben támadott határozatával az elsőfokú hatóság határozatát helybenhagyta. Indokolásában az Szt. 34/A. § (2) bekezdésére hivatkozással kiemelte, hogy a 2015/16-os tanévre a 2015. június 12. napját (az Szt. 34/A. § (2) bekezdésének hatályba lépése) követően beiskolázottakra vonatkozóan kell érvényesülni ezen törvényi rendelkezés 50-50%-os létszám arányának. A hatályba lépés előtt felvételt nyert tanulók nem számítanak bele a 2015/16-os tanévi arány számításánál figyelembe veendő tanulók létszámának meghatározásánál. A hatályba lépést követően felvetteknél - így a 2016. október 1-jei létszámnál - a jogszabályi rendelkezés szerinti arányokat be kell tartani. A további tanévek felvételei esetén pedig már gondoskodni kell arról, hogy az arány a három tanítási év átlagában teljesüljön. Az alperes a határozatban rögzítette, hogy az Szt. 34/A. § (2) bekezdése alapján a 2016/17-es tanévben már nem fordulhatott elő az, hogy egy iskola kizárólag felnőttoktatásban indít új képzést. Mivel a felperes nappali rendszerű oktatásban résztvevő tanulóinak létszáma az októberi statisztikai létszám alapján 3 tanítási év (ami a jogszabály hatálya következtében a visszamenőleges hatály kizárása miatt - jelen esetben kettő év) átlagában számított 0 fő, így a 2016. évi költségvetési támogatás elszámolása során az említett létszámok nem vehetőek figyelembe. Az alperes a működési engedélyt kiadó kormányhivatalnak nem felügyeleti szerve, ezért nem vizsgálhatta a határozata, valamint a felperes működési engedélyében szereplő létszámok közötti ellentmondást. Az alperes nem tartotta visszamenőleges hatályú alkalmazásának tilalmi körébe tartozónak a hivatkozott jogszabályi rendelkezést, mivel az 2016. szeptemberben és 2017-ben is hatályban volt, ezért a jogszabályi rendelkezés alkalmazhatóságára tekintettel a felperes fellebbezésében foglaltakat nem fogadta el.

A felperes az alperes határozatával szemben keresetet terjesztett elő, melyben elsődlegesen kérte annak megváltoztatását, másodlagosan az alperes határozatának hatályon kívül helyezését és az alperes új eljárásra kötelezését. A felperes a keresetében kiemelte, hogy a határozat jogellenesen állapítja meg, hogy a felperes jogosulatlanul vette igénybe az Államkincstár által megítélt és folyósított támogatást, ezért a visszafizetésére kötelezte. Utalt arra, hogy a fenntartott intézmény a nemzeti köznevelésről szóló 2011. évi CXC. törvény (a továbbiakban: Ktv.) 88. § (3) bekezdésében, valamint a Korm. rendelet 37/B. §, illetve 37/C. §-aiban foglalt támogatási feltételeknek megfelelt. Kifogásolta, hogy az alperesi határozat indokolása nem tartalmazza azon jogszabályi rendelkezést, ami alapján a visszafizetésre kötelezték a felperest. Az intézmény a Kormányhivatal által kiadott működési engedélyben foglaltaknak megfelelően működik. Az Szt. 34/A. § (2) bekezdésére való hivatkozással kifogásolta, hogy a jogszabály nem határozza meg, melyik három tanítási év átlagában kell a nappali rendszerű oktatásban résztvevők létszámát átlagolni. Az alperes által alkalmazott számítási mód a másodfokú határozatból nem derült ki. A felperes 2017. évet megelőzően több évben rendelkezett októberi statisztikai létszámadat alapján a 20 főt elérő nappali rendszerű oktatásban résztvevő tanulóval. A felperes szerint - mivel a határozat a számítást nem tartalmazza - nem követhető és nem állapítható meg, hogy mely adatok alapján jutott az alperes a határozatbéli következtetésre, ezért az alperesi határozat a közigazgatási hatósági eljárás és szolgáltatás általános szabályairól szóló 2004. évi CXL. törvény (a továbbiakban: Ket.) 50. §-ában foglaltakat is sérti. A vitatott jogszabályi rendelkezés a visszaható hatály tilalmába ütközik, mivel a helyes értelmezés szerint a hatályba lépést követő harmadik évben lehetett volna először kiszámolni a három tanévre vonatkozó átlagot. Ezt erősíti meg a felperes szerint az egy tanévvel korábbi támogatási időszakra vonatkozó igénylés elfogadása az alperes, illetve az elsőfokú hatóság részéről. A felperes a keresetében kérte továbbá a polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény (a továbbiakban: Pp.) 155/B. § (1) bekezdése alapján az Alkotmánybíróság eljárásának kezdeményezését, mivel az Szt. 34/A. § (2) bekezdése álláspontja szerint az Alaptörvény XV. cikk (2) bekezdését, valamint T. cikk (3) bekezdését sérti.

Az alperes az ellenkérelmében a határozatában foglaltakat fenntartva a kereset elutasítását kérte, perköltség megítélése mellett.

A felperes keresete az alábbiak miatt megalapozott.

A bíróság az alperes határozatát a Pp. 324. § (2) bekezdés a) pontja, illetve 339/A. § értelmében a meghozatalkor alkalmazandó jogszabályok és fennálló tények alapján, a kereset és az ellenkérelem keretei között vizsgálta felül. A tényállást a peres felek nyilatkozatai, valamint a közigazgatási iratok tartalma alapján állapította meg.