A Fővárosi Törvényszék Bf.8804/2016/10. számú határozata foglalkozás körében elkövetett GONDATLAN veszélyeztetés vétsége tárgyában. [1978. évi IV. törvény (Btk.) 71. §, 87. §, 281. §, 1993. évi XCIII. törvény (Mvt.) 18. §, 60. §, 1998. évi XIX. törvény (Be.) 85. §, 338. §, 339. §, 348. §, 352. §, 361. §, 371. §, 372. §, 381. §] Bírók: Ficsor Mihály Zoltánné, Peller László, Rábai Krisztina

Kapcsolódó határozatok:

Budapesti IV. és XV. Kerületi Bíróság B.656/2011/78., *Fővárosi Törvényszék Bf.8804/2016/10.*, Kúria Bfv.1909/2017/10., 13/2024. (V. 30.) AB határozat

***********

Fővárosi Törvényszék

mint másodfokú bíróság

26.Bf.8804/2016/10.

A Fővárosi Törvényszék, mint másodfokú bíróság Budapesten, a 2016. november hó 14. napján megtartott nyilvános ülésen meghozta az alábbi

ÍTÉLETET:

A foglalkozás körében elkövetett gondatlan veszélyeztetés vétsége miatt I.rendű vádlott neve és társai vádlottak ellen indított büntetőügyben a Budapesti IV. és XV. Kerületi Bíróság 2016. március hó 2. napján kihirdetett 8.B.IV.656/2011/78. számú ítéletét I.rendű vádlott neve I.r. és IV.rendű vádlott neve IV.r. vádlottak vonatkozásában megváltoztatja.

I.rendű vádlott neve I.r. vádlott cselekményét helyesen foglalkozás körében elkövetett gondatlan veszélyeztetés vétségének nevezi meg.

IV.rendű vádlott neve IV.r. vádlott cselekményét foglalkozás körében elkövetett gondatlan veszélyeztetés vétségének (1978. évi IV. törvény 171. (1) bekezdés I. fordulat) minősíti.

IV.rendű vádlott neve IV.r. vádlottat - büntetés kiszabása helyett - megrovásban részesíti.

Az eljárás során felmerült bűnügyi költségből I.rendű vádlott neve I.r. vádlott 129.984 (százhuszonkilencezer-kilencszáznyolcvannégy) Ft megfizetésére, míg a vádlottak egyetemlegesen 600.000 (hatszázezer) Ft megfizetésére kötelesek. Az eljárás során keletkezett további 600.355 (hatszázezer-háromszázötvenöt) Ft bűnügyi költséget az állam viseli.

Egyebekben az elsőfokú bíróság ítéletét I.rendű vádlott neve I.r. valamint IV.rendű vádlott neve IV.r. vádlottak vonatkozásában helybenhagyja.

A másodfokú eljárásban IV.rendű vádlott neve IV.r. vádlott vonatkozásában felmerült további 13.581 (tizenháromezer-ötszáznyolcvan) Ft bűnügyi költséget az állam viseli.

INDOKOLÁS:

A Budapesti IV. és XV. Kerületi Bíróság fenti számú ítéletével bűnösnek mondta ki I.rendű vádlott neve I.r., II.rendű vádlott neve II.r., III.rendű vádlott neve III.r., valamint IV.rendű vádlott neve IV.r. vádlottakat az 1978. évi IV. törvény 171.§-ának (1) bekezdésébe ütköző és a (2) bekezdés a.) pontja szerint minősülő maradandó fogyatékosságot okozó, foglalkozás körében elkövetett gondatlan veszélyeztetés vétségében. Ezért I.rendű vádlott neve I.r. vádlottat 200 napi tétel - összesen 40.000 Ft -, II.rendű vádlott neve II.r., III.rendű vádlott neve III.r. és IV.rendű vádlott neve IV.r. vádlottakat külön-külön 300 napi tétel - összesen 90.000 Ft - pénzbüntetésre ítélte. Rendelkezett a pénzbüntetések - meg nem fizetés esetén alkalmazandó - jogkövetkezményeiről, valamint az eljárás során felmerült bűnügyi költség viseléséről.

Az ítélet ellen az I. és IV.r. vádlottak, valamint védőik jelentettek be felmentésre irányuló fellebbezést. Az ítélet II.rendű vádlott neve II.r., valamint III.rendű vádlott neve III.r. vádlottak vonatkozásában 2016. március hó 2. napján jogerőre emelkedett és végrehajthatóvá vált.

A Fővárosi Főügyészség .... számú átiratában a kerületi bíróság ítéletének helybenhagyását indítványozta annak helyes indokaira figyelemmel.

Az I.r. vádlott meghatalmazott védője a nyilvános ülésen - az írásba foglalt fellebbezésének indokaival egyezően - előadta, hogy az elsőfokú bíróság ítélete ténybelileg, és jogilag megalapozatlan. Álláspontja szerint nem tartozott védence munkaköréhez a biztonságos munkavégzés feltételeinek a megteremtése, az ugyanis az irányadó szabályozásra figyelemmel a helyszínen jelenlévő ügyvezető - személy1 - feladata lett volna. A lefolytatott bizonyítási eljárás eredményeként - érvelése szerint - aggálytalanul megállapítható, hogy a munkáltató szegte meg súlyosan az állványépítéssel kapcsolatos kötelezettségeit, az állvány rosszul lett megépítve, öreg és használt faanyagok kerültek beépítésre. Kitért arra is, hogy az állványzat kivitelezését nem előzte meg a jogszabályi rendelkezéseknek megfelelő tervdokumentáció készítése, nem végeztek statikai vizsgálatokat, a munkavállalókat nem oktatta ki, és nem ellenőrizte a munkáltató részéről senki. Álláspontja szerint az I.r. vádlott munkaszerződése, munkaköri leírása nem tartalmazott olyan rendelkezéseket, amelyek alapján védencének kötelessége lett volna az állványzat szakszerű megépítésének az ellenőrzése, karbantartása, a karbantartással kapcsolatos feladatok koordinálása. Így álláspontja szerint a baleset a munkáltató felelősségi köréből származó okból következett be: a veszélyhelyzet nem a vádbeli napon, és nem I.rendű vádlott neve munkavégzésére irányadó szabály megszegése miatt alakult ki. A veszélyhelyzet - utalásának megfelelően - az állványzat munkavégzésre történő átadásakor jött létre, és egészen a vádbeli tragédia bekövetkezéséig terjedő időben fennállt, az bármikor kiválthatta volna a perbeli - vagy annál súlyosabb - eredményt. Hivatkozása szerint sem a vihar, sem védence ugrása, sem pedig az állványzatról leesett további két személy munkavégzése nem eredményezhette volna a balesetet az állványzat szakszerű, rendeltetésszerű használatra alkalmas megépítése esetén. Utalása szerint a balesettel érintett két személyt nem ő utasította a munkavégzésre, ők nem álltak a ... alkalmazásában. Minderre figyelemmel védence felmentésére irányuló fellebbezést fenntartotta.

A IV.r. vádlott kirendelt védője a nyilvános ülésen az elsőfokú eljárásban elmondott perbeszédét fenntartva kitért arra, hogy az elsőfokú bíróság részletes bizonyítási eljárást folytatott le, azonban tényekből tényekre helytelenül következtetett. Álláspontja szerint a cégnév1 saját - munkavédelemmel foglalkozó - szakembert foglalkoztatott. Hivatkozott arra is, hogy a beszerzett szakvélemények védence védekezését támasztják alá. Erre figyelemmel IV.rendű vádlott neve felmentésére irányuló védelmi fellebbezést fenntartotta.

Az I.r. és a IV.r. vádlott az utolsó szó jogán felszólalni nem kívánt, mindketten csatlakoztak a védők által elmondottakhoz.

A másodfokú bíróság a felmentést célzó védelmi fellebbezéseket nem ítélte alaposnak.

A másodfokú bíróság az első fokú bíróság ítéletét a Be. 348.§-ának (1) bekezdésében meghatározott keretek között bírálta felül. Ennek során megállapította, hogy a kerületi bíróság az eljárást lényegében a perjogi szabályok betartásával folytatta le, olyan hibát, amely az ítélet hatályon kívül helyezését eredményezhette volna, nem vétett. Tévesen figyelmeztette azonban a tanúkat a Be. 85.§ (3) bekezdésére utalással a mentő körülmény elhallgatására, ugyanis ezt a 2011. március hó 1. napja óta hatályos módosított rendelkezés - annak ellenére, hogy a mentő körülmény elhallgatása esetén a Btk. 281.§ szerinti bűncselekmény megállapíthatóságának továbbra is helye van - már nem tartalmazza.