A Fővárosi Ítélőtábla Pf.20431/2017/11. számú határozata kártérítés tárgyában. [1959. évi IV. törvény (Ptk.) 339. §] Bírók: Kincses Attila, Sághy Mária, Takács Brigitta

Fővárosi Ítélőtábla

7.Pf.20.431/2017/11.

A Fővárosi Ítélőtábla a Dr. Tausz Ügyvédi Iroda (fél címe, ügyintéző: dr. Tausz Judit ügyvéd) által képviselt I.rendű felperes neve (I.rendű felperes címe) I. rendű, II.rendű felperes neve (uo.) II. rendű és kiskorú III.rendű felperes neve (uo.) III. rendű felpereseknek - a fél neve jogutódjaként eljáró, a Dr. Kriveczky György ügyvéd (fél címe) által képviselt, I.rendű alperes neve (I.rendű alperes címe) I. rendű és a Jaczkovics Ügyvédi Iroda (fél címe, ügyintéző: dr. Góg Zsuzsanna ügyvéd) által képviselt II.rendű alperes neve (II.rendű alperes címe) II. rendű alperesek ellen kártérítés iránt indított perében a Fővárosi Törvényszék 2016. november 11. napján kelt 38.P.23.228/2011/135. számú ítélete ellen az I-III. rendű felperesek részéről 138. sorszám alatt előterjesztett és 142. sorszám alatt megindokolt fellebbezés folytán meghozta a következő

ítéletet:

A Fővárosi Ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyja.

Az I. rendű felperes az I-II. rendű alperesek részére személyenként 70.000 (Hetvenezer) forint plusz áfa összegű, míg együttesen a II-III. rendű felperesek az I-II. rendű alperesek részére személyenként 30.000 (Harmincezer) forint plusz áfa összegű fellebbezési eljárási költséget kötelesek - 15 napon belül - megfizetni.

A le nem rótt 1.630.800 (Egymillió-hatszázharmincezer-nyolcszáz) forint fellebbezési eljárási illetéket az állam viseli.

Ez ellen az ítélet ellen fellebbezésnek nincs helye.

Indokolás

A II. rendű felperes az I. rendű felperes házastársa, a III. rendű felperes a közös gyermekük. Az I. rendű felperes 2005. augusztus 1-jén jelentkezett reumatológiai szakrendelésen a két éve tapasztalt nyaki és vállövi fájdalmai miatt. Az augusztus 16-ai nyaki MR vizsgálat igazolta a nyaki gerinc degeneratív elváltozásait, és porckorongsérvet állapítottak meg. Az I. rendű felperest 2005. szeptember 12-én mentővel szállították a II. rendű alperes neurológiai osztályára, ahol a mozgását, járását korlátozó derékpanaszait és a jobb csípőtájék mozgatásakor jelentkező heves fájdalmat rögzítettek. Medence- és csípőröntgent végeztek, a vizsgálat során eltérést nem találtak. Az I. rendű felperesnél lumboischialgiát diagnosztizáltak. Fájdalomcsillapító, gyulladáscsökkentő és izomrelaxáns gyógyszeres kezelést alkalmaztak, amelyre az I. rendű felperes panaszai megszűntek. Szeptember 16-án saját kérésére otthonába bocsátották. Az I. rendű felperes még ugyanezen a napon megjelent a ... Reumatológiai Osztályán, ahol jobb csípőtáji fájdalmat és csípőízületi mozgásbeszűkülést észleltek, jobb combfejelhalás gyanúja miatt MR vizsgálatot és csontizotóp vizsgálatot, valamint ortopédiai vizsgálatot kértek. A korábbi kezelést fenntartották, a tervezett vizsgálatokra azonban nem került sor. Az I. rendű felperest 2005. szeptember 20-án felvették az I. rendű alperesi jogelőd egészségügyi intézményhez, ahol elmondta, hogy csípőfájdalmait a terhelés fokozza, fájdalmai miatt nem tud lábra állni. Az ekkor elvégzett ágyéki gerinc és medence röntgenfelvételen kórosat annak ellenére nem észleltek, hogy azon igen finom eltérésként látható volt, hogy az ízületi rés minimálisan szűkebb az ellenoldalinál, az ízvápa porc alatti része kondenzáltabb. Az I. rendű felperes szeptember 20-24. napja között Neodolpasse infúziós kezelésben részesült, amely mellett panaszai csökkentek, neurológiai szövődmény nem alakult ki, jó általános állapotban bocsátották otthonába. A panaszok fokozódása esetén képalkotó vizsgálatot javasoltak végezni. Az I. rendű felperesnél 2005. szeptember 27. napján ágyéki gerinc MR vizsgálat történt, amellyel minimális fokú ágyéki porckorong károsodást észleltek. Az I. rendű felperes 2005. október 3-án jelentkezett az ... ... Ambulanciáján jobboldali csípőfájdalom és nagymértékű mozgásbeszűkülés miatt. Az itt, 2005. október 4. napján elvégzett csípő MR vizsgálat során jelentős mennyiségű ízületi folyadékot, szűkebb ízületi rést, egyenetlen ízületi felszínt észleltek, amelyek alapján kifejezett vizenyőt és gyulladást véleményeztek, továbbá az ízületi vápa területén mikrofraktúrát is leírtak. Csípőízületi ultrahangvizsgálat során gyulladásos folyamatra utaló csípőízületi folyadékot észleltek, a másnap elvégzett laborvizsgálatok is gyulladásra utaló jeleket mutattak. A folyadékgyülemre figyelemmel az I. rendű felperest sürgős punkcióra az I. rendű alperesi jogelőd Mozgásszervi Osztályára utalták. Az október 5-én elvégzett punkció során nyert folyadék mikrobiológiai vizsgálata negatív lett, utóbb ugyancsak negatív lett a lelet a lyme és a klamídia fertőzésre is. Az I. rendű felperest 2000. október 11-21. napjáig az ...-ban kezelték, ahol laboratóriumi ultrahang és röntgen vizsgálatokat végeztek, gyógyszeres terápiát folytattak, amelyre az I. rendű felperes fájdalma csökkent, ízületi mozgásfunkciója javult, ezért otthonába bocsátották. Az I. rendű felperesnél steril gyulladásos jobboldali elsődleges combfejelhalás, továbbá ennek talaján kialakult ízfelszín károsodás állt fenn, amelynek következtében 2012-ben csípőízületi protézis beültetése vált szükségessé. Az I. rendű felperes megbetegedése 2005 szeptemberét megelőzően megkezdődött, az első tünetek felmerültekor már visszafordíthatatlan károsodás alakult ki.

Az I-III. rendű felperesek keresetükben vagyoni és nem vagyoni káraik megtérítésére kérték kötelezni az I-II. rendű alpereseket. Állításuk szerint az I-II. rendű alperesek orvosaiban az anamnesztikus adatok, a fizikális vizsgálatok során tapasztaltak, valamint a röntgenképek alapján fel kellett volna merülnie a csípőízületi gyulladásos betegség diagnózisának, továbbá kötelező laborvizsgálatot kellett volna végezni. Mindezek hiányában késedelmesen került felismerésre az I. rendű felperes jobb csípőízületi gyulladásos folyamata, így annak adekvát kezelése is csak késedelmesen kezdődhetett meg. Amennyiben időben megkezdték volna a csípőízület adekvát kezelését, abban az esetben esély lehetett volna arra, hogy az I. rendű felperesnél ne ilyen súlyos állapot alakuljon ki, és az egészségkárosodása is elkerülhető lett volna.

Az I-II. rendű alperesek érdemi ellenkérelme a kereset elutasítására irányult.

Az elsőfokú bíróság ítéletével a keresetet elutasította. Kötelezte az I. rendű felperest, hogy fizessen meg az I. rendű alperesnek 622.300 forint, a II. rendű alperesnek 266.700 forint perköltséget, személyenként a II. és a III. rendű felpereseket az I. rendű alperesnek 133.350 forint, míg a II. rendű alperesnek 57.150 forint perköltség megfizetésére kötelezte. Rendelkezése szerint a le nem rótt 900.000 forint illetéket, továbbá az állam által előlegezett 790.544 forint szakértői díjat az állam viseli.

Az elsőfokú bíróság, tekintettel arra, hogy az I-III. rendű felperesek által csatolt magánszakértői vélemény, valamint az elsőfokú bíróság által beszerzett szakvélemény közötti ellentmondás maradéktalanul nem volt feloldható, új szakértőt rendelt ki, és megítélése szerint az ily módon beszerzett és kiegészített szakértői vélemény minden lényeges kérdésre kiterjedt, nem volt homályos, hiányos, nem állt ellentétben önmagával és aggályosnak sem volt tekinthető, a vitás szakkérdéseket tisztázta. Az utóbbi, a ... által készített szakértői vélemény alapján megállapította, hogy a felperesnél steril, nem bakteriális gyulladás talaján kialakult ízfelszín károsodás állt fenn azzal, hogy szakértőileg az azt kiváltó ok nem állapítható meg. A szakvélemény alapján rögzítette, hogy az I. rendű felperesnél kialakult elváltozás nagy valószínűséggel már 2005 augusztusában lezajlott, első felismerhető tünete 2005. szeptember 12-én vált ismertté a gyógykezelő számára, de ekkorra a csípőízület már visszafordíthatatlanul károsodott. Utalt arra, hogy a ... ... szakértői véleménye kifejezetten cáfolta a magánszakértőnek azt a megállapítását, miszerint a terhelés folytán súlyosabbak a bekövetkezett károsodások, ugyanis ez a megállapítás az utóbb kizárt fertőzéses eredetű gyulladás esetén mérvadó, combfejelhalásnál fellépő steril gyulladásnál nem. További megállapítása szerint a teljes tehermentesítés tekintetében a szakértők között feloldható volt az ellentmondás. A személyesen meghallgatott ... véleménye alapján utalt arra, hogy járóképtelen beteg esetén, amennyiben felmerül a fejelhalás és a csípőízületi gyulladás gyanúja, akkor teljes tehermentesítést alkalmaznak, teljes járóképtelenség azonban nem volt tapasztalható az I. rendű felperesnél, ugyanis ambulánsan jelentkezett. Számot adott a szakértő arról, hogy a teljes tehermentesítés előírása szükséges, mert ennek hiánya a csípőízületi ízfelszín kopásához vezethet, azonban a kopás egy hosszabb folyamatot jelent, itt pedig az állított időszak szeptember 24-étől szeptember 26-áig volt értelmezhető, ugyanis az I. rendű felperest a hazabocsátásakor szeptember 26-ára visszarendelték újabb képalkotó vizsgálatok szükségességére utalva, az I. rendű felperes azonban nem jelent meg a kontrollon. Kiemelte: az utóbb kirendelt szakértői intézet megerősítette a korábban kirendelt szakértő álláspontját, miszerint a tehermentesítés a beteg panaszait enyhíti, de a betegség előrehaladását nem akadályozza, eshetőlegesen lassíthatja a folyamatot, de az I. rendű felperes esetében ez sem állapítható meg, tekintettel arra, hogy 2005. szeptember 20. napjára a porckopás már kialakult. Az elsőfokú bíróság a megbetegedés lassítása tekintetében utalt arra, hogy az I. rendű felperes maga késleltette 2005. szeptember 26. napját követően a kezelést, ettől az időponttól a 2005. október 3-áig terjedő időszak nem az I. rendű alperes érdekkörébe tartozik. Utalt arra is, hogy az I-II. rendű alperesek gyógykezelése megfelelő volt, csökkentette a gyulladást; a klinikai tünetek javulására figyelemmel alappal volt feltételezhető, hogy a gyulladás a gyógykezelés miatt csökkent, az ismételt kiújulás épp olyan adat, amely a diagnózis felállítását segítette volna, azonban az I. rendű felperes kifejezett kontrollelőírás ellenére nem ment vissza az I. rendű alperesi jogelődhöz. Az elsőfokú bíróság figyelemmel volt arra, hogy az ügyben eljárt klinikus traumatológus szakorvosok álláspontja egyező volt abban a tekintetben, hogy a folyamatot érdemben nem befolyásolta volna a diagnózis korábbi felállítása. A szakértők egyezően nyilatkoztak arra is, hogy az ... az elvárható gondossághoz igazodó magatartást tanúsított a kezelés során, márpedig teljes tehermentesítést az ... sem írt elő, és erre október 3. napját követően sincs adat. A szakértői vélemény alapján utalt arra is, hogy amennyiben a combfejelhalás korábban, szeptember 16-án vagy 20-án felismerésre kerül, úgy az a beteg kezelésén változtatott volna, ugyanis nem kapott volna antibiotikumos kezelést, azonban az I. rendű felperes nem visszafordítható porckárosodásán és sorsán érdemben már nem. A tehermentesítés a panaszait enyhítette volna, de a betegség előrehaladását nem. A folyamat legfeljebb eshetőlegesen lett volna lassítható, de érdemi különbséget az I. rendű felperesnél ez sem jelentett volna, ugyanis szeptember 20. napjára, eshetőlegesen szeptember 12. napjára már kialakult a porc károsodása. Minderre figyelemmel úgy foglalt állást, hogy az I. rendű felperes sorsszerű megbetegedésben szenvedett, szeptember 12-én már visszafordíthatatlan állapotban volt, így az esetleges diagnosztikus késedelem és a csípőízületi nekrózis folytán kialakult állapot között nincs okozati összefüggés, és nem állapítható meg okozati összefüggés a lefolyás hossza, elkerülhetősége vagy az esélyvesztés között sem. Tekintetbe vette, hogy a 2005. szeptember 20-ai röntgenfelvételt a radiológus szakorvos, illetőleg a reumatológus eltérően értékelte. Az elsőfokú bíróság ennek kapcsán elfogadta a szakértői véleménynek azt a megállapítását, miszerint az eltérés igen nehezen volt észlelhető, azt az ellátást végző orvosoknak az elvárható gondossággal végzett vizsgálata során nem kellett feltétlenül észlelniük. Utalt arra: kétségtelen, hogy 2005. szeptember 12-én készült röntgen beszerzésére nem volt mód, ennek tényét az elsőfokú bíróság a II. rendű alperes terhére értékelte, azonban a szakértői vélemény alapján megállapította, hogy ezen a röntgenen, ha észlelhető is volt az elváltozás, a szeptember 20-ai felvételhez képest még kevésbé észlelhető eltéréseket mutatott volna. Rögzítette, hogy amennyiben a röntgenvizsgálat során felismerték volna az eltéréseket, úgy az felhívhatta volna a gyanút arra, hogy a panaszokat valamilyen csípőízületi elváltozás okozza, esetlegesen indokolttá vált volna az MR vizsgálat, a laboratóriumi vizsgálatok elvégzése azonban ebben az esetben sem lett volna indokolt. A laborvizsgálat szükségessége kapcsán utalt arra, hogy az I. rendű felperes esetében retrospektíve beigazolódott, hogy nem bakteriális gyulladás állt fenn, a fejelhalás nem külső fertőzés eredménye volt, éppen ezért az I. rendű felperesi kórkép diagnosztizálására nem a laborvizsgálat, hanem az MR lett volna a megfelelő vizsgálat, így a negatív röntgenlelet - előzőek szerint kellően kimentett - téves értékelése, továbbá a múló panaszok nem indokolták laborlelet felvételét. Az elsőfokú bíróság ezért úgy foglalt állást, hogy az esetleges diagnosztikus tévedés és az I. rendű felperes állapota, állapotrosszabbodásának lefolyása, esélye csökkenése között okozati összefüggés nem áll fenn, és a keresetet elutasította.