A Fővárosi Ítélőtábla Pf.20247/2010/4. számú határozata kártérítés tárgyában. [1959. évi IV. törvény (Ptk.) 339. §, 1997. évi CLIV. törvény (Eütv.) 77. §] Bírók: Kincses Attila, Sághy Mária, Varga Edit

Kapcsolódó határozatok:

Fővárosi Törvényszék P.20593/2006/61., *Fővárosi Ítélőtábla Pf.20247/2010/4.*

***********

Fővárosi Ítélőtábla

7.Pf.20.247/2010/4.

A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN!

A Fővárosi Ítélőtábla a Budapesti 384. számú Ügyvédi Iroda tagjaként eljáró dr. Simon Tamás ügyvéd által képviselt I.rendű felperes neve (I.rendű felperes címe) I. rendű, II.rendű felperes neve (u.o.) II. rendű és III.rendű felperes neve (u.o.) III. rendű felpereseknek - a korábban dr. Galli István ügyvéd, majd a Dr. Csiha Judit és Társai Ügyvédi Iroda tagjaként eljáró dr. Csiha Judit ügyvéd által képviselt alperes neve (alperes címe) alperes ellen kártérítés iránt indított perében - amely perbe a dr. Maros Márta ügyvéd által képviselt beavatkozó neve (beavatkozó címe) az alperes pernyertessége érdekében beavatkozott - a Fővárosi Bíróság 2009. november 6. napján kelt 33.P/P.III.20.593/2006/61. számú ítélete ellen az I-III. rendű felperesek részéről 62. sorszám alatt előterjesztett fellebbezés folytán meghozta a következő

közbenső ítéletet:

A Fővárosi Ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletét megváltoztatja, és megállapítja az alperes kártérítő felelősségét a III. rendű felperes hypoxiás eredetű sérülése miatt az I-III. rendű felpereseket ért károkért; az iratokat az eljárás folytatása céljából megküldi az elsőfokú bíróságnak.

Kötelezi az alperest, hogy - 15 napon belül - fizessen meg együttesen az I-III. rendű felpereseknek 10.000 (Tízezer) forint plusz áfa összegű fellebbezési eljárási költséget.

A le nem rótt 24.000 (Huszonnégyezer) forint fellebbezési eljárási illetéket az állam viseli.

Ez ellen a közbenső ítélet ellen fellebbezésnek nincs helye.

Indokolás

Az I. és II. rendű felperesek gyermeke a III. rendű felperes. Az I. rendű felperes terhességét, az alperes gondozta, ennek során a 2001. február 6-án készült ultrahang lelet rögzítette, hogy a magzatvíz mennyisége az átlagosnál kevesebb; a korábbi ultrahang vizsgálatok átlagos mennyiségű magzatvizet jeleztek. Az I. rendű felperest az alperes szülészeti-nőgyógyászati osztályára 2001. február 13-án 8 óra 57 perckor, terhessége 40. hetében rendszertelen fájások miatt vették fel. Ezt megelőzően éjjel 1 óra 30 perc körül ment be az alpereshez, ahol CTG készítése után hazaküldték. Reggel 8 óra 30 perc és 8 óra 50 perc között készült a második CTG. A felvételekor rögzítésre került, hogy éjjel 2 óra óta voltak rendszertelen, 10 perces fájásai. A szülészeti kórlap betétlapján szerepelnek a 2001. február 13-án 9 órakor, 11.30 órakor, 13 órakor, 15 órakor, 16 órakor és 18 órakor elvégzett vizsgálatok eredményei. A CTG regisztrátumra a szülés folyamán kézzel írták rá az időpontokat, a kezdő időmegjelölés 9 óra 00 perc, ettől az időponttól számítva a CTG regisztrátum 17 óra 20 perckor ér véget (1 cm = 1 perc), az utolsó 3 időmegjelölés 17 óra 35 perc, 17 óra 55 perc, majd ismét 17 óra 15 perc. A szülés leírása szerint az élő, érett fiú magzat 2850 gramm súllyal, 50 cm hosszal, 36 cm-es fejkerülettel, 550 grammos placenta súllyal és 70 cm hosszú köldökzsinórral hüvelyi szülés útján 9/10 Apgár értékkel 2001. február 13-án 18 óra 35 perckor jött világra, azonnal erőteljesen felsírt, szabályos szem- és köldök ellátása megtörtént. Rögzítésre került továbbá, hogy az uterus jól kontrahált, a vérzés mennyisége normális, oxytocin adása után 18 óra 40 perckor világra jött a spontán levált lepény, hiánytalan burkaival. Az újszülött kór- és lázlapja szerint általános állapotát bismatur túlhordás, száraz küllem, hámló bőr jellemezte, nála az ősreflexek kiválthatók voltak. A III. rendű felperesnél 2001. február 16-án végzett ultrahang vizsgálat képe részleges corpus callosum dysgenesya (c.c.d.) gyanúját vetette fel, a vélemény rögzítette, hogy pontosabb diagnózis finomabb képalkotó technikával állapítható meg. A 2001. március 21. és április 27-én végzett ellenőrző ultrahang vizsgálatok a III. rendű felperesnél oldalkamra asszimetriát állapítottak meg. A 2001. február 28-án kelt ambuláns lap tanúsága szerint a III. rendű felperesnél a perinatális adatok negatívak, a koponya szűrő jellegű ultrahang vizsgálatán merült fel a c.c.d. gyanúja, neurológiai kórjel nem észlelhető. A III. rendű felperes 2003. április 30-án kelt MRI vizsgálati lelete szerint a periventriculáris fehérállományi eltérések lehetnek perinatális hypoxiás károsodás következményei, súlyos állapotot tükrözve. Dr. ... gyermekneorológus 2005. január 25-én kelt véleménye szerint a III. rendű felperes agyi laesioja az MRI lelet szerint bizonyítottnak látszik, valamint a klinikai tünetek, a pszichomotoros lemaradás is emellett szólnak. Kérdésként fogalmazta meg, hogy normális Apgár érték mellett a 18 órás vajúdás "kedvezőtlen CTG értékei" magyarázzák-e az elváltozásokat, azaz a fehérállományi laesiot és a corpus callosum hiányt.

Az I-II. rendű felperesek keresetükben személyenként 2.000.000 forint, a III. rendű felperes 5.500.000 forint nem vagyoni kártérítés és járulékai megfizetésére kérték kötelezni az alperest. Vagyoni kártérítésként az I-III. rendű felperesek további 1.000.000 forintot és járulékait, az I-II. rendű felperesek 2006. március 1-től havi 100.000 forint járadékot követeltek az alperestől. Az I-III. rendű felperesek álláspontja szerint a III. rendű felperes súlyos és maradandó egészségkárosodását a rendelkezésre álló iratok alapján a legnagyobb valószínűséggel oxigénhiányos állapot kiváltotta agykárosodás okozta, amely miatt sérült az egészségséghez, a teljes és egységes családi élethez fűződő személyiségi joguk. Álláspontjuk szerint az alperes terhére kettős késedelem állapítható meg. Egyrészt az alperes a tünetek felismerését követően a szülés indikációval esett késedelembe, másrészt ezen belül a retardált magzat esetén célszerűbb császármetszéssel történő szülés elvégzésével esett késedelembe. Hivatkozásuk szerint a III. rendű felperes tünetei azt igazolták, hogy a korábbi krónikus hypoxia mellett valamilyen akut oxigénhiányos állapot is fellépett, ezért a korábbi császármetszéssel a jelenlegi egészségkárosodás biztosan elkerülhető lett volna, de arra legalább nagyobb esély lett volna. Az I-II. rendű felperesek előadása szerint akkor kerültek volna döntési helyzetbe, amennyiben az alperes tájékoztatja őket a magzati hypoxia tüneteiről, valamint az azokból levonható következtetésekről, és az I-II. rendű felperesekre bízza annak eldöntését, hogy vállalják-e a korábbi szülés indikáció vagy a császármetszés kockázatát. Az I-II. rendű felperesek hivatkozása szerint az alperes által a felvételkor nyújtott tájékoztatásnak ki kellett volna terjednie arra is, hogy a császármetszés miért és mikor indokolt. Kiemelték: a CTG lelet kezdetén kézírással rögzítették, hogy az az I. rendű felperes szüléséről készült, ezen túlmenően ezt semmi sem igazolja, ezért a CTG lelet önmagában kifogásolható, nem alkalmas arra, hogy az alperes vélelmezett felróhatósága alól kimentse magát. Az I-II. rendű felperesek hangsúlyozták, hogy a CTG regisztrátumon hol beszűkült oszcilláció, hol kifejezetten szaltatórikus görbe, illetőleg késői deceleratio látható, és 17 óra 15 perc után, a szülés utolsó 80 percéről nincs CTG regisztrátum, így a szülés legfontosabb szakaszáról nincsen érdemi dokumentáció.