3365/2012. (XII. 5.) AB végzés

alkotmányjogi panasz visszautasításáról

Az Alkotmánybíróság tanácsa alkotmányjogi panasz tárágyban meghozta a következő

végzést:

Az Alkotmánybíróság a Kúria, mint felülvizsgálati bíróság Pfv.VI.21.450./2011/7. számú ítélete alaptörvény-ellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló alkotmányjogi panaszt visszautasítja.

Indokolás

[1] 1. Az indítványozó az Alkotmánybíróságról szóló 2011. évi CLI. törvény (a továbbiak ban: Abtv.) 27. §-a szerinti valódi alkotmányjogi panasszal fordult az Alkotmánybírósághoz. Az indítvány arra irányult, hogy az Alkotmánybíróság állapítsa meg a Kúria, mint felülvizsgálati bíróság Pfv.VI.21.450/ 2011/7. számú ítéletének alaptörvény-ellenességét és semmisítse meg azt.

[2] 2. Az indítványozót - az elsőfokú bírósági eljárás alperesét - a felperes 10 000 000 Ft és kamatai megfizetésére kérte kötelezni, mert az alperes vállalta, hogy amennyiben a közös tulajdonukban álló projektcég a feladatát nem tudná betölteni, úgy a javára felhasznált 10 000 000 Ft-ot a felperes részére megtéríti. A felperes szerint az alaptőke összegének felvételekor átadott alperes részére 10 000 000 Ft-ot, amelyre tekintettel az alperes egy saját kezűleg írt és aláírt átvételi elismervényt állított ki. Az alperes védekezése szerint az átvételi elismervény hamisított okirat, azt ő sosem írta alá, és az ő kezeihez sosem került 10 000 000 Ft. A per egy későbbi szakaszában az alperes előadta, hogy egy régi táskájában megtalálta azt az okiratot, amely szerint a fenti összeget a felperes részére már visszafizette, erre tekintettel felperesnek nem tartozik. Az okiratot az alperes saját kezűleg készítette, azon azonban a felperes aláírása, lakcímének és személyi igazolványa számának sajátkezű feltüntetése szerepel, és két tanú is aláírta. Az elsőfokú bíróság a felperes keresetét elutasította, a másodfokú bíróság viszont a kereseti kérelemnek részben helyt adva 8 517 808 Ft és kamatai megfizetésére kötelezte alperest. Álláspontja szerint az elsőfokú bíróság a tényállást a rendelkezésre álló bizonyítékok okszerűtlen mérlegelésével, részben tévesen állapította meg.

[3] Ezt követően a Kúria, mint felülvizsgálati bíróság a jogerős másodfokú ítéletet hatályában fenntartotta. Az ítélet rámutat arra, hogy az alperes szavahihetősége a per során megdőlt, hiszen a per első szakaszában, 2004-ben az átvételi elismervényről azt állította, hogy az hamisítvány, az aláírás nem től e származik, az irat fénymásolóval montírozott és csak 2009-ben adta elő, hogy egy rég nem használt táska aljáról előkerült egy irat, amely bizonyítja, hogy a tartozását visszafizette. Az ítélet indokolása szerint, ha az al peres a 10 000 000 Ft-ot a felperes részére visszafizette volna, és erről okirat készült volna, az alperesnek erre a per legelején is emlékeznie kelIett volna, még akkor is, ha az okirat nem állt a rendelkezésére. Az alperes azonban kizárólag azt adta elő, hogy a pénz nem került a kezeihez, illetve a felek között nem kölcsönügylet jött létre.

[4] Az indítványozó alkotmányjogi panaszában a tisztességes eljáráshoz való jogának (Alaptörvény XXVII I. cikk) és a jó hírnévhez való jogának (Alaptörvény VI. cikk (1) bekezdés) megsértését állította. Az alaptörvény-ellenesség indokát abban látta, hogy - az elsőfokú bíróság kivételével - az eljáró bíróságok nyilvánvalóan elfogultan jártak el akkor, amikor az indítványozó bizonyítékait nem vették figyelembe, a Fővárosi Ítélőtábla és a Kúria elmulasztotta a beterjesztett bizonyítékok jogi és okszerű értékelését. A Kúria nem ismerte fel, hogy a Fővárosi Ítélőtábla ítélete tényszerűen, iratellenes módon tartalmaz tényállási elemeket és valótlanságot. Emellett az indítványozó állítja, hogy a másodfokon eljáró bíróság és a Kúria a kifogásolt ítéletekben jó hírnevét sértik, mikor az eljárás során becsatolt okiratot bizonyítékként nem vették figyelembe, és ezzel azt a látszatot keltik, hogy indítványozó hamis okirati bizonyíték elkészítésében működött közre, illetve valótlan tartalmú vallomásokat tett a bíróság előtt.

[5] 3. Az Alkotmánybíróság álláspontja szerint az alkotmányjogi panasz az alábbiak miatt nem fogadható be.

[6] Az Abtv. 29. § alapján az Alkotmánybíróság az alkotmányjogi panaszt a bírói döntést érdemben befolyásoló alaptörvény-ellenesség vagy alapvető alkotmányjogi jelentőségű kérdés esetében fogadja be. Jelen ítéletben ilyen, az ügyet érdemben befolyásoló alaptörvény-ellenesség nincs, illetve alapvető alkotmányjogi jelentőségű kérdést az indítvány nem vet fel.

[7] Az indítványozó a jó hírnévhez való jog vélt sérelmét nem indokolja meg kellőképpen, és nem támasztja alá értékelhető módon.

[8] Az indítványozó a tisztességes eljáráshoz fűződő joga sérelmeként elsősorban azt adja elő, hogy a Kúria tévesen értékelte a rendelkezésre álló bizonyítékokat. Az Alkotmánybíróság hatásköre az Alaptörvény 24. cikk (2) bekezdése d) pontja, valamint az Abtv. 27. §-a alapján a bírói döntések alaptörvény-ellenességének vizsgálatára korlátozódik. A bírósági eljárás lefolytatása, a tényállás megállapítása, az annak alapjául szolgáló bizonyítékok értékelése, mérlegelése kizárólag a rendes bíróságok feladata lehet. Ezt alapozzák meg a bíróság tényállás megállapítási feladataira és a bizonyítékok mérlegelésére vonatkozó eljárási szabályok is. Így a polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény (a továbbiakban: Pp.) 3. § (4) és (5) bekezdései rögzítik a szabad bizonyítás elvét, azaz azt, hogy a bíróság a bizonyítás meghatározott módjához vagy meghatározott bizonyítási eszközök alkalmazásához nincs kötve, továbbá szabadon felhasznál hat minden olyan bizonyítékot, ami belátása szerint a tényállás feltárására alkalmas. A Pp. 206. § (1) bekezdése értelmében pedig a bíróság a tényállást a felek előadásának és a bizonyítási eljárás során felmerült bizonyítékok egybevetése alapján állapítja meg, a bizonyítékokat a maguk összességében értékeli, és meggyőződése szerint bírálja el. A bírói döntés irányának, a bizonyítékok bírói mérlegelésének és annak megítélésére, hogy a rendes bíróságok egy-egy tényt miként értékelnek, az Alkotmánybíróság nem rendelkezik hatáskörrel. Az indítványozó beadványában nem állított olyan alaptörvény-ellenességet, amelyet alapvető alkotmányjogi jelentőségű kérdésként vagy a bírói döntést érdemben befolyásoló alaptörvény-ellenességként lehetne értékelni.

[9] 4. Mivel a Kúria, mint felülvizsgálati bíróság 4.Pfv.VI.21.450/2011/7. számú ítéletével összefüggésben az Abtv. 29. §-ában meghatározott, a bírói döntést érdemben befolyásoló alaptörvény-ellenesség nem állapítható meg, az Alkotmánybíróság tanácsa - az Abtv. 47. § (1) bekezdése és az Ügyrend 5. § (1) bekezdése alapján eljárva - az alkotmányjogi panaszt az Abtv. 29. §-a és 30. § (1) bekezdése, továbbá az 56. § (2) és (3) bekezdése, valamint az Ügyrend 30. § (2) bekezdés a) pontja alapján visszautasította.

Budapest, 2012. november 26.

Dr. Bihari Mihály s. k.,

tanácsvezető alkotmánybíró

Dr. Dienes-Oehm Egon s. k.,

alkotmánybíró

Dr. Lévay Miklós s. k.,

alkotmánybíró

Dr. Lenkovics Barnabás s. k.,

alkotmánybíró

Dr. Szalay Péter s. k.,

előadó alkotmánybíró

Alkotmánybírósági ügyszám: IV/3060/2012.

Rendezés: -
Rendezés: -
Kapcsolódó dokumentumok IKONJAI látszódjanak:

Visszaugrás

Ugrás az oldal tetejére