A Kúria Pfv.21450/2011/7. számú precedensképes határozata tartozás megfizetése tárgyában. [1952. évi III. törvény (Pp.) 196. §, 197. §, 206. §, 275. §] Bírók: Kollár Márta, Puskás Péter, Tamáné dr. Nagy Erzsébet

A határozat elvi tartalma:

A Kúria a jogerős ítéletet hatályában fenntartja, ha az abban foglalt mérlegelés megfelel a jogszabályoknak és a felülvizsgálati kérelem a mérlegelést támadja. 1952. III. Tv. 206. §, 1959. IV. Tv. 196. § (1) b), 1959. IV. Tv. 197. § (2)

***********

Pfv.VI.21.450/2011/7.szám

A Kúria a Dr. Sudár Tamás Ügyvédi Iroda ügyintéző: dr. Sudár Tamás ügyvéd által képviselt felperesnek a Dr. Csáji Ügyvédi Iroda ügyintéző: dr. Csáji László Koppány ügyvédvalamint a Dr. Györgyi Árpád Ügyvédi Iroda ügyintéző: dr. Györgyi Árpád ügyvéd által képviselt alperes ellen 10.000.000 forint megfizetése iránt a Fővárosi Bíróságnál 29.P.21.284/2008. szám alatt folyamatban volt és másodfokon a Fővárosi Ítélőtábla 4.Pf.20.059/2011/4. számú ítéletével befejezett perében a jogerős ítélet ellen az alperes részéről előterjesztett felülvizsgálati kérelem folytán - tárgyaláson kívül - meghozta a következő

í t é l e t e t :

A Kúria a jogerős ítéletet hatályában fenntartja.

Kötelezi az alperest, hogy 15 napon belül fizessen meg a felperesnek 200.000 (Kettőszázezer) forint felülvizsgálati eljárási költséget.

Kötelezi az alperest, hogy fizessen meg az államnak külön felhívásra 511.200 (Ötszáztizenegyezer-kettőszáz) forint felülvizsgálati eljárási illetéket.

I n d o k o l á s :

A perben nem álló F. O., S. Á. és a felperes 2004. június 18. napján kölcsönszerződést kötöttek, amelyben a hitelező 20.000.000 forint kölcsönt nyújtott a felperesnek és S. Á.-nak 120 nap visszafizetési határidő mellett kamatmentesen. A szerződés 3. pontjában rögzítették, hogy a kölcsön visszafizetésének teljesítése úgy is történhet, hogy a felperes és S. Á. vagy az általuk megjelölt más személyek 20.000.000 forint alaptőkéjű zártkörű részvénytársaságot alapítanak, mint projektcéget, amelynek célja a B., B. út 70. szám alatti ingatlan megszerzése és arra lakóház építése.

A projektcég megalapítására sor került, azt a cégbíróság 2004. július 1. napján bejegyezte a cégjegyzékbe 20.000.000 forint összegű alaptőkével. A periratoknál szereplő befizetési bizonylat értelmében a 20.000.0000 forint alaptőkét a felperes és az alperes egyenlő arányban biztosították. Az alperes ennek alapján a részvények 50 %-át a cégben megszerezte.

2004. június 28-án az alperes egy átvételi elismervény megnevezési okiratban kijelentette, hogy a felperestől 10.000.000 forintot átvett és amennyiben a fentebb ismertetett kölcsönszerződés 3. pontjában foglaltak nem teljesülnek, vállalja ezen összeg visszafizetését a felperes részére.

A projekt finanszírozásában nehézségek merültek fel, ezért a kölcsönszerződést megkötő felek 2005. január 31-én a kölcsönszerződést megszüntették. A hitelező ezen okiratban elismerte, hogy részére a 20.000.000 forint visszafizetésre került. A megszüntető szerződés tartalmazza, hogy a korábbi szerződés 3. pontjában foglaltak nem teljesültek, ezért került sor a szerződés megszüntetésére. Az okiratot tanúként az alperes is aláírta.

Az ugyancsak 2005. január 31-én létrejött "átvételi elismervény" megjelölésű okiratban a felperes kijelentette, hogy a 2004. június 28. napján átadott 10.000.000 forintot az alperes maraadéktalanul visszafizette, vele szemben követelése nem áll fenn.

A felperes a 2005. augusztus 25. napján kelt okiratban kijelentette, hogy üzleti jutalék címén 2.000.000 forintot köteles az alperesnek megfizetni 2005. szeptember 1. napjáig.

A felperes fizetési meghagyás kibocsátása iránti kérelmében kérte, hogy a bíróság kötelezze az alperest 10.000.000 forint, valamint ezen összeg után 2005. január 31. napjától a kifizetés napjáig járó kamat megfizetésére. Keresetét az alperes ellentmondása folytán perré alakuló eljárásban is fenntartotta azzal, hogy azt a Ptk. 523. § (1) bekezdésére, 242. § (1) bekezdésére és 301. § (1) bekezdésére alapította. Előadta, hogy a kölcsönként általa átvett 20.000.000 forintot a projektcég alapítására fordította, ebben azonban az alperes is 1/2 részben tulajdonjogot szerzett. Az alperes arra az esetre, ha a projektcég a feladatát nem tudná betölteni vállalta, hogy a cégalapításhoz a javára felhasznált 10.000.000 forintot a felperes részére megtéríti. A felperes előadta, hogy a cégben az alperessel együttes cégjegyzési joga volt, így mind a befizetéskor, mint pedig az alaptőke összegének 2004. június 28-án történő felvételekor együttesen jártak el. A pénz felvételekor átadott az alperesnek 10.000.000 forintot, amelyre tekintettel állította ki az alperes a sajátkezűleg írt és aláírt átvételi elismervény elnevezésű okiratot 2004. június 28-án.

Az alperes a kereset elutasítását kérte. Arra hivatkozott, hogy az átvételi elismervény hamisított okirat, ilyen okiratot az alperes sohasem írt alá, azonban írásszakértő kirendelését nem kérte, a későbbiekben pedig elfogadta, hogy az okirat valódi. Ezzel szemben hivatkozott arra, hogy az alperes kezeihez sohasem került a 10.000.000 forint. A felek között nem kölcsönszerződés jött létre, hanem az a cég alapítói vagyonának rendelkezésre bocsátását jelentette. Az okirat csak biztosítékul szolgált a felperes részére. A per későbbi szakaszában, 2009-ben az alperes előadta, hogy egy régi táskájában megtalálta azt az okiratot, amely szerint ezt az összeget 2005. január 31. napján a felperes részére már visszafizette. Az okiratot az alperes saját kezűleg készítette, azon azonban a felperes aláírása, lakcímének és személyi igazolvány számának sajátkezű feltüntetése szerepel. Az okiratot két tanú is aláírta. Erre tekintettel a felperesnek nem tartozik.

Az alperes leszállított viszontkeresetében kérte, hogy a bíróság kötelezze a felperest 2.000.000 forint és ennek 2005. augusztus 25. napjától a kifizetés napjáig terjedő időre szóló törvényes kamata megfizetésére. Előadta, hogy üzleti jutalékként jár ez az összeg a felperestől a részére, amelynek megfizetésére a felperes írásban kötelezettséget vállalt. A felperes a leszállított viszontkeresetet elismerte.

Az elsőfokú bíróság a felperes keresetét elutasította, ugyanakkor a viszontkereset alapján kötelezte a felperest, hogy 15 napon belül fizessen meg az alperesnek 2.000.000 forintot, annak 2005. szeptember 2. napjától járó törvényes kamatait, valamint a perköltséget, ezt meghaladóan a bíróság a viszontkeresetet elutasította. Az elsőfokú bíróság álláspontja szerint a felperesnek kellett bizonyítania a perben, hogy az alperes kölcsönszerződés alapján tartozik a felperesnek a keresetben megjelölt 10.000.000 forinttal. A felperes e körben csatolta a 2007. (helyesen 2004.) június 28. napján kelt átvételi elismervény megjelölésű okiratot. Az alperes ugyanakkor csatolta a 2005. január 31-én kelt okiratot, amely ugyancsak nem tartalmazta a jogcímet, viszont egyértelműen rendelkezett arra nézve, hogy a felek között a 2004. június 28-án létrejött jogviszony ezen okirat aláírásával lezárásra került, az alperes a továbbiakban nem tartozik. Mindkét átvételi elismervény látszólag pénzmozgásra utal, de valójában a felek egyező előadása szerint pénzmozgásra sem került sor. A felek számos esetben kötöttek olyan szerződést, amelynek nem minden rendelkezése tükrözte teljesen a felek valódi ügyleti akaratát. Bár a felperes vitatta a 2005. január 31-én kelt okirat valódiságát, az okiraton lévő aláírását a magáénak ismerte el és ezt a kirendelt igazságügyi szakértő is megerősítette. Az alperes már a per korábbi szakaszában is utalt arra, hogy van olyan okirat, amely a felek viszonyát lezárta. Az elsőfokú bíróság szerint az alperesi álláspontot erősítette az a körülmény, hogy ugyanezen a napon, 2005. január 31-én került sor az ingatlanprojekttel kapcsolatos ügylet lezárására is.