A Fővárosi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság K.33419/2015/6. számú határozata közigazgatási határozat bírósági felülvizsgálata (ADÓÜGYBEN hozott közigazgatási határozat bírósági felülvizsgálata) tárgyában. [2003. évi XCII. törvény (Art.) 44. §, 95. §, 99. §] Bíró: Bögös Fruzsina

Fővárosi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság

27.K.33.419/2015/6.

A Fővárosi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság a dr. Lassányi Gábor Krisztián ügyvéd (címe) által képviselt felperes neve (felperes címe) felperesnek, a dr. Zámboriné dr. Királdy Klára jogtanácsos által képviselt Nemzeti Adó- és Vámhivatal Fellebbviteli Igazgatósága (alperes címe) alperes ellen, adóügyben hozott határozat (hivatkozási szám: 2928601558) bírósági felülvizsgálata iránt indult perében meghozta az alábbi

í t é l e t e t :

A bíróság a felperes keresetét elutasítja.

A bíróság kötelezi a felperest, hogy 15 napon belül fizessen meg az alperesnek 200.000 (kettőszáz-ezer) forint perköltséget.

A tárgyi illetékfeljegyzési jog folytán le nem rótt 1.500.000 (egymillió-ötszázezer) forint kereseti illetéket a felperes az adóhatóság külön felhívására az állam javára köteles megfizetni.

Az ítélet ellen fellebbezésnek nincs helye.

I n d o k o l á s

A felperes 2003. december 2. napján kezdte meg működését, fő tevékenysége: 4799 Egyéb nem bolti, piaci kiskereskedelem.

A felperesnél a Nemzeti Adó- és Vámhivatal Észak-budapesti Adóigazgatósága (a továbbiakban: elsőfokú adóhatóság) a 13/41/370026/1916. számú megbízólevéllel általános forgalmi adó (a továbbiakban: áfa) adónemre vonatkozóan 2008. október 1-től 2008. december 31-ig, 2009. január 1-től 2009. december 31-ig, 2010. január 1-től 2010. december 31-ig, 2011. január 1-től 2011. augusztus 31. időszakokra kiterjedően bevallások utólagos vizsgálatára irányuló ellenőrzést rendelt el.

Az elsőfokú adóhatóság a megbízólevél egy példányának megküldésével, 2013. október 2. napján kelt 3053529241 számú végzésével a felperest 2013. október 18. napjára vonatkozóan az adóhatóság előtti megjelenésre hívta fel, egyidejűleg felhívta, hogy a vizsgált időszakra vonatkozó iratanyagát bocsássa az adóhatóság rendelkezésére az ellenőrzés lefolytatása céljából. Az idézést a felperes ügyvezetője, személy1 2013. október 25. napján vette át.

Az elsőfokú adóhatóság 2013. december 4. napján kelt 3053549182 számú végzésével a felperesi ügyvezetőt 2014. január 10. napjára az adóhatóság előtti megjelenésre hívta fel, kötelezve egyidejűleg az ügyvezetőt az iratok bemutatására. A végzést a társaság ügyvezetője, személy1 2013. december 30. napján átvette, azonban a megadott időpontban az adóhatóság előtt nem jelent meg, és távolmaradását nem mentette ki.

Az elsőfokú adóhatóság 2013. december 5. napján kelt 30535449269 számú végzésével a felperes kérelmére 30 napos határidőt engedélyezett a vizsgált időszakra vonatkozóan a felperes gazdasági tevékenységével összefüggő, az ellenőrzés eredményes lefolytatásához szükséges iratok jogszabályi előírásoknak megfelelő, teljes körű, hiánytalan átadására. A végzés 2013. december 30. napján szabályszerűen kézbesítésre került, a felperes azonban sem a megadott határidőig, sem azt követően az elsőfokú adóhatóság részére a vizsgált időszakra vonatkozó iratanyagot nem bocsátotta rendelkezésre.

Az elsőfokú adóhatóság 2014. január 10. napján kelt, 305355127 számú végzésével a felperesi ügyvezetőt 2014. január 30. vagy január 31. napjára ügyfélként személyesen megidézte. Az ügyvezető a végzést 2014. február 3. napján átvette, azonban a megadott időpontokban az adóhatóság előtt nem jelent meg, és távolmaradását nem mentette ki.

Az elsőfokú adóhatóság megkereséssel fordult a felperes pénzintézetei felé a társaság bankszámlaforgalmára vonatkozóan. Az ellenőrzés megállapításait a 2014. március 17. napján kelt jegyzőkönyv tartalmazza, melyet a felperes átvett, arra észrevételt nem tett.

Az elsőfokú adóhatóság 3031156551 számú határozatával a vizsgált időszak vonatkozásában a felperes terhére 234.360.000 forint adókülönbözetet állapított meg, abból 100.621.000 forint minősült adóhiánynak, az adóhiány után 50.310.000 forint adóbírságot szabott ki, és 32.193.000 forint késedelmi pótlékot számított fel. Határozatának indokolásában kifejtette, hogy az adólevonási jog tárgyi feltétele, hogy az csak az előzetesen felszámított adó összegét hitelesen igazoló dokumentum birtokában, az abban szereplő összeg erejéig gyakorolható, az adóhatóság azonban a vizsgált időszakra vonatkozóan a gazdasági eseményeket iratanyag hiánya miatt nem tudta tisztázni, így a bevallásban szereplő előzetesen felszámított áfa levonását nem fogadta el.

A felperes fellebbezése folytán eljárt alperesi jogelőd, a Nemzeti Adó és Vámhivatal Közép-Magyarországi Regionális Adó Főigazgatósága 2014. október 6. napján kelt 2928601558 számú határozatával az elsőfokú határozatot helybenhagyta. Határozatának indokolásában megállapította, hogy az általános forgalmi adóról szóló 2007. évi CXXVII. törvény (a továbbiakban: Áfa törvény) alapján áfalevonásra kizárólag hiteles számla alapján van lehetőség, annak hiányában az adólevonás jogszerűen nem gyakorolható. Jogszerűen járt el ennek alapján az elsőfokú adóhatóság, amikor az Áfa törvény 120. § a) pontja, valamint a 127. § (1) bekezdésére hivatkozással a bevallásban feltüntetett előzetesen felszámított levonható adó összegét nem fogadta el. A felperes fellebbezésére vonatkozóan, mely szerint a vizsgált időszakra további számlák kerültek elő, melyekre vonatkozóan a felperes szakértőt rendelt ki, megjegyezte, hogy a szakértő kirendelésére a közigazgatási hatósági eljárás és szolgáltatás általános szabályairól szóló 2004. évi CXL. törvény (a továbbiakban: Ket.) 58. § (1) bekezdése alapján kerülhet sor, mivel azonban a perbeli adóigazgatási eljárásban számlák, dokumentumok nem kerültek bemutatásra a felperes részéről, így szakértő igénybevétele, annak indokolatlansága miatt az adóhatóság részéről fel sem merülhet. Megállapította, hogy a felperes sem az ellenőrzés során, sem a fellebbezéséhez nem csatolta az állítását igazoló iratanyagot, számlákat, továbbá a felperes a fellebbezése során sem nyújtott be olyan új bizonyítékot, nem tárt fel olyan új tényt, körülményt, amely indokolná az elsőfokú határozat megváltoztatását, avagy megsemmisítését. Az alperesi jogelőd határozatát az adózás rendjéről szóló 2003. évi XCII. törvény (a továbbiakban: Art.) 138. § (1) bekezdésére, 97. § (4)-(6) bekezdéseire, 47. § (2) és (3) bekezdésére, továbbá az Áfa törvény 147. § (1) és (2) bekezdéseire, illetőleg 120. § a) pontjára, 127. § (1) bekezdésére alapította.

A felperes 2014. november 17. napján az elsőfokú adóhatóságon keresztül az alperest arról értesítette, hogy közjegyző által kirendelésre került adó- és könyvszakértő, továbbá, hogy amint a szakértői vélemény elkészül, annak egy példányát megküldi, és kérte, hogy a jogszabályi előírásokkal összhangban a szakértői vélemény figyelembevételével folytassa le az adóhatóság az eljárását. A felperes a tájékoztatást 2014. november 18. napján adta postára.

Az alperesi jogelőd határozatát a felperes 2014. november 21. napján vette át, az ellen a törvényes határidőn belül keresetet nyújtott be, melyben elsődlegesen az alperesi határozat megváltoztatását, és az alperesi megállapítások törlését, másodlagosan az alperesi határozat hatályon kívül helyezését, és az alperes új eljárásra kötelezését kérte, kérte továbbá az alperes perköltségben történő marasztalását. Keresetében arra hivatkozott, hogy a vizsgált időszaki adólevonási jogot igazoló felperesi iratokat a felperes a működésében fellépett problémák miatt valóban nem adta át az ellenőrzés részére, azonban amikor a problémákat leküzdötte, és az iratanyagot fellelte, akkor ezt a hatóság felé jelezte. Mivel pedig a felperes az iratanyag elsődleges áttekintése után észlelte, hogy a fellelt iratanyag rendezettsége kívánnivalót hagy maga után, a felperes a tényleges adókötelezettségének feltárása érdekében a közjegyzőt igazságügyi adószakértő kirendelésére kérte fel, az iratok pedig a szakértő részére átadásra kerültek. A felperes pedig a fellebbezésében mind a kirendelés tényét, mind az iratok szakértőnek történő átadását jelezte. Keresetében arra hivatkozott, hogy a jogszabály előírásai szerint a szakértőnek 30 napja volt a szakvélemény előterjesztésére, azonban a szakvélemény csak 2011. november 12. napján készült el, melyet a felperes haladéktalanul megküldött az adóhatóság részére. Azonban az alperes annak ellenére, hogy tudomással bírt arról, hogy közjegyző által kirendelt igazságügyi szakértő jár el az ügyben, akinek az iratok a szakvélemény elkészítéséig átadásra kerültek, nem várta meg a szakvélemény beérkezését, mely eljárás álláspontja szerint ellentétes az Art. 97. § (6) bekezdésével.