4/1990. (III. 4.) AB határozat

az Országgyűlésnek a családjogi törvény módosításával kapcsolatban az Alkotmány értelmezésére tett indítványa tárgyában

A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN!

A Magyar Köztársaság Alkotmánybírósága az Országgyűlésnek a családjogi törvény módosításával kapcsolatban az Alkotmány értelmezésére tett indítványa tárgyában meghozta a következő

határozatot.

Alapvető jogokra és kötelességekre vonatkozó szabályokat kizárólag alkotmányerejű törvény állapíthat meg, tekintet nélkül arra, hogy e jogokra és kötelességekre nézve milyen jellegű szabályokról van szó.

A házasságra és a családra vonatkozó szabályok - az Alkotmány 8. § (2) bekezdése értelmében - alapvető jogokra és kötelességekre vonatkoznak.

INDOKOLÁS

I.

Az Országgyűlés januári ülésszakának napirendjén szerepelt a házasságról, a családról és a gyámságról szóló - az 1974. évi I. törvénnyel és az 1986. évi IV. törvénnyel módosított - 1952. évi IV. törvény (a családjogi törvény) módosításáról szóló törvényjavaslat. A törvényjavaslat vitája során - a döntéshozatal előtt - merült fel az a kérdés, hogy erre a módosításra az alkotmányerejű törvényekre vonatkozó szabályokat kell-e alkalmazni, azaz a módosításához kétharmados (minősített) többség szükséges-e.

1. A parlamenti vita során dr. Horváth Jenő képviselő azt a véleményét fejezte ki: "igaz, hogy ez egy szerény családjogi törvénymódosítás, de ez most a mai szituációban az Alkotmányunk módosítása után alkotmányerejű törvénynek minősül, mert alapvető állampolgári, emberi jogot érint. Ennek a módosításnak bármilyen elfogadásához tehát minősített többségű szavazásra van szükség."

Dr. Kulcsár Kálmán igazságügyi miniszter az ezzel ellentétes álláspontját azzal indokolta, hogy ".... itt nem vonunk el semmifajta jogot senkitől, minthogy itt a bírói jog továbbra is nyitva marad, csak egy második lépcsőben kerülhet alkalmazásra. Én szerintem nem olyan jellegű beavatkozás ez, amely az Alkotmány törvényszintjét érné el, és ezért minősített többséget igényel."

Dr. Horváth Jenő ezt követően álláspontját az Alkotmány 8. § (2) bekezdésére hivatkozva tartotta fenn.

2. Az Országgyűlés a kérdés eldöntése érdekében az Alkotmánybírósághoz fordult. Az Országgyűlés indítványát ideiglenes elnökének az 1990. február 8-án kelt, OE/3045/ 1990. számú átirata akként tartalmazza, hogy az Alkotmánybíróság "az 1989. évi XXXII. törvénybe foglalt jogköre alapján az Alkotmány rendelkezéseinek értelmezésével foglaljon állást abban a kérdésben, hogy a családjogi törvény módosítása alkotmányerejű törvénymódosításnak minősül-e."

II.

A Magyar Köztársaság Alkotmányának az 1989. évi XXXI. törvény 39. § (1) bekezdése értelmében a Magyar Közlöny 1989. október 23-i 74. számában közzétett egységes szövege a felvetett értelmezési kérdést illetően a következő rendelkezéseket tartalmazza.

1. Az Alkotmány 19. §-ának (2) bekezdése és (3) bekezdésének b) pontja értelmében az Országgyűlés a népszuverenításból eredő jogból eredő jogait gyakorolva biztosítja a társadalom alkotmányos rendjét, meghatározza a kormányzás tervezetét, irányát és feltételeit. E jogkörében az Országgyűlés - többek között - alkotmányerejű törvényeket alkot. A 24. § (3) bekezdése szerint az Alkotmány megváltoztatásához, az Alkotmányban meghatározott egyes döntések meghozatalához, továbbá az alkotmányerejű törvények megalkotásához az országgyűlési képviselők kétharmadának a szavazata szükséges.

2. Az Alkotmány 8. § (2) bekezdése szerint alapvető jogokra és kötelességekre vonatkozó szabályokat kizárólag alkotmányerejű törvény állapíthat meg.

3. Az Alkotmány 15. §-a úgy szól, hogy a Magyar Köztársaság védi a házasság és a család intézményét. A 67. § (1) és (2) bekezdései értelmében a Magyar Köztársaságban minden gyermeknek joga van a családja, az állam és a társadalom részéről arra a védelemre és gondoskodásra, amely a megfelelő testi, szellemi és erkölcsi fejlődéséhez szükséges. A szülőket megilleti az a jog, hogy a gyermeküknek adandó nevelést megválasszák.

4. A jogalkotásról szóló 1987. évi XI. törvény 5. §-ának e) pontja szerint az állampolgárok alapvető jogai és kötelességei körében törvényben kell szabályozni különösen a házasságot és a családot.

III.

Az ismertetett jogi szabályozás és az Országgyűlés indítványában megjelölt kérdés összevetéséből az következik, hogy a helyes válasz az Alkotmány 8. § (2) bekezdésének két tekintetben való értelmezését igényli. Az egyik: mi a viszony az alapvető jogokra és kötelességekre vonatkozó szabály alkotmányerejű törvénybe foglalása, illetőleg az adott szabályozás iránya és jellege között, másrészt pedig, hogy az alapvető jogokra és kötelességekre irányuló alkotmányos szabályok körébe a vizsgált törvénymódosítás tárgya miként vonható be.

1. Az alkotmányerejű törvény fogalmának bevezetése - amint az az 1989. évi XXXI. törvénynek a 10. §-hoz fűzött indokolásából is kitűnik -, az Alkotmány "tehermentesítését" szolgálta, hiszen nem lehet minden államjogi szempontból fontos kérdést az Alkotmányban szabályozni. Ezek a törvények, amelyek részben a legfontosabb állami szervekre vonatkoznak, részben pedig az alapvető jogokat vonják szabályozási körükbe, az Alkotmánnyal együtt alkotják a magyar közjog jogszabályanyagának legfelsőbb szintjét. A most idézett törvény 2. §-ához fűzött indokolás 8. pontja rámutat, hogy az alapvető jogok és kötelességek fontos alkotmányos garanciája, hogy az ezekre vonatkozó rendelkezéseket kizárólag a minősített többséggel megalkotható, úgynevezett alkotmányerejű törvényekben lehet megalkotni. Ennek a felfogásnak felel meg az Alkotmány 8. § (1) bekezdése, amely szerint a Magyar Köztársaság elismeri az ember sérthetetlen és elidegeníthetetlen alapvető jogait, ezek tiszteletben tartása és védelme az állam elsőrendű kötelessége.

A szabályozás indokaiból, módjából és az Alkotmány szövegéből egyaránt egyértelműen következik, hogy az alapvető jogokra és kötelességekre vonatkozó minden szabályozás alkotmányerejű törvény meghozatalát igényli, nincs tehát alapja annak a megkülönböztetésnek, amely az e jogokra és kötelességekre vonatkozó szabályok iránya vagy jellege szerint tenne különbséget az alkotmányerejű törvényi vagy az "egyszerű" törvényi szabályozás között.

2. Az alapvető jogokról és kötelességekről az Alkotmány XII. fejezete külön rendelkezik, az alkotmánymódosítás indokaiból (az 1989. évi XXXI. törvény 2. § indokolásának 8. pontjából) azonban megállapítható, hogy az Alkotmány I. fejezete, az általános rendelkezések is tartalmaznak ilyen jogokat és kötelességeket.

A társadalmat alkotó polgárok legalapvetőbb és legtermészetesebb közössége a házasság és a család. A házasságra és a család viszonyaira vonatkozó szabályokat az állampolgárok alapvető joga és kötelességébe vonta az 1987. évi XI. tv. 5. §-ának már idézett e) pontja, de nyilvánvalóan következik ez az Alkotmány 15. és 67. §-ának rendelkezéseiből is.

IV.

A kifejtett indokokból az Alkotmánybíróság az 1989. évi XXXII. tv. 1. § g) pontjában írt hatáskörében eljárva, az 51. § (1) bekezdésének megfelelően az Alkotmány vizsgált rendelkezéseit úgy értelmezte, hogy az alapvető jogokra és kötelességekre vonatkozó szabályokat kizárólag alkotmányerejű törvény állapíthat meg, tekintet nélkül arra, hogy a jogokra és kötelességekre nézve milyen jellegű szabályról van szó és megállapította, hogy a házasságra és a családra vonatkozó szabályok - az Alkotmány 8. § (2) bekezdése értelmében - alapvető jogokra és kötelességekre vonatkoznak.

Az alkotmányértelmezés e megállapításainak egyértelmű következménye, hogy a házasságról, a családról és a gyámságról szóló - az 1974. évi I. törvénnyel és az 1986. évi IV. törvénnyel módosított - 1952. évi IV. tv. módosítása alkotmányerejű törvény meghozatalát igényli.

Az Alkotmánybíróság ezt a határozatát az 1989. évi XXXII. törvény 51. §-a (2) bekezdésének megfelelően a Magyar Közlönyben közzéteszi.

Budapest, 1990. február 26.

Dr. Sólyom László s. k.,

az Alkotmánybíróság helyettes elnöke

Dr. Ádám Antal s. k.,

az Alkotmánybíróság tagja

Dr. Solt Pál s. k.,

az Alkotmánybíróság tagja

Dr. Kilényi Géza s. k.,

az Alkotmánybíróság tagja

Dr. Zlinszky János s. k.,

az Alkotmánybíróság tagja