A Fővárosi Ítélőtábla Bf.243/2010/6. számú határozata testi sértés bűntette (ÉLETVESZÉLYT okozó testi sértés bűntette) tárgyában. [1978. évi IV. törvény (Btk.) 2. §, 16. §, 29. §, 37. §, 75. §, 87. §, 166. §, 1998. évi XIX. törvény (Be.) 155. §, 338. §, 348. §, 351. §, 352. §, 371. §, 372. §, 386. §, 2009. évi LXXX. törvény 56. §] Bírók: Hildenbrand Róbert, Lassó Gábor, Sebe Mária

Fővárosi Ítélőtábla mint másodfokú bíróság

2.Bf.243/2010/6. szám

A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN!

A Fővárosi Ítélőtábla mint másodfokú bíróság Budapesten, a 2011. év április hó 14. napján megtartott nyilvános ülésen meghozta a következő

ítéletet:

Az életveszélyt okozó testi sértés bűntette miatt a vádlott ellen indított büntető ügyben a Nógrád Megyei Bíróság 2010. év március hó 23. napján kelt 3.B.83/2009/29. számú ítéletét megváltoztatja.

A kényszergyógyítás elrendelésére vonatkozó ítéleti rendelkezést mellőzi.

A Nógrád Megyei Bíróság Gazdasági Hivatalánál Bj.66/2009. számú bűnjeljegyzéken 4. tételszáma alatt kezelt 8 cm pengehosszúságú zsebkés elkobzását mellőzi és azt a lefoglalás megszüntetése mellett a sértettnek kiadni rendeli.

Egyebekben az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyja.

Kötelezi a vádlottat, hogy a másodfokú eljárásban felmerült 26.250 (Huszonhatezer-kettőszázötven) Ft bűnügyi költséget az államnak fizesse meg.

Az ítélet ellen további fellebbezésnek nincs helye.

I n d o k o l á s:

A Nógrád Megyei Bíróság a 2010. év március hó 23. napján kihirdetett 3.B.83/2009/29. számú ítéletével a vádlottat bűnösnek mondta ki emberölés bűntettének kísérletében (Btk. 166. § (1) bekezdés, Btk. 16. §), ezért őt 2 évi és 6 hónapi börtönbüntetésre továbbá 4 évre a közügyektől eltiltásra ítélte.

Elrendelte a vádlott kényszergyógyítását.

Rendelkezett a lefoglalt bűnjelekről és a Nógrád Megyei Bíróság Gazdasági Hivatalánál Bj.66/2009. szám alatt kezelt tárgyak közül - a lefoglalás megszüntetése mellett - elrendelte az 1. tétel szám alatti vérnek látszó anyaggal szennyezet kavicsok megsemmisítését, míg a 2. tételszám alatti 6 cm pengehosszúságú fanyelű nyitható zsebkést, 3-as tételszám alatt 15 cm hosszúságú fanyelű kés, és a 4. tételszám alatti 8 cm pengehosszúságú csontnyelű kinyitható kést elkobozni rendelte el.

Kötelezte a vádlottat a 228.860,- forint bűnügyi költség megfizetésére, míg 66.145,- forint bűnügyi költség tekintetében akként rendelkezett, hogy azt az állam viseli.

A kihirdetett ítéletet az ügyész tudomásul vette, míg az ítélet ellen a vádlott és védője elsődlegesen a jogos védelmi helyzet megállapítását kérve felmentésért, másodsorban a vádirati enyhébb minősítés megállapítása végett, harmadsorban a büntetés enyhítése, a kényszergyógyítás és a közügyektől eltiltás mellőzéséért jelentett be fellebbezést.

A Fővárosi Fellebbviteli Főügyészség a BF.503/2010. számú átiratában a védelmi fellebbezéseket a kényszergyógyítás mellőzése tekintetében tartotta megalapozottnak. Álláspontja szerint a megyei bíróság a perrendi szabályoknak megfelelő eljárásban hibáktól, hiányoktól mentes megalapozott tényállást állapított meg, amely a másodfokú eljárásban is irányadó. A bizonyítékok értékelésével kapcsolatos indokolási kötelezettségének maradéktalanul eleget, részletesen kifejtette, hogy mely bizonyítékokra milyen okból alapította az ítéleti tényállást. Mérlegelő tevékenysége a logika szabályainak is megfelelt. Az irányadó tényállás alapján okszerűen következtetett a vádlott bűnösségére és nem tévedett a cselekmény jogi minősítésének meghatározásakor sem. A cselekmény jogi minősítését helytállóan indokolta, és részletes indokolást adott a jogos védelmi helyzet fennállásának kizárására vonatkozóan is. Helytállóan sorolta fel a büntetés kiszabásánál irányadó bűnösségi körülményeket, az alkalmazott fő- és mellékbüntetés kellően igazodik a cselekmény tárgyi súlyához, a vádlott bűnösségének fokához. A büntetés enyhítésére törvényes lehetőséget nem látott. A védelmi fellebbezést, kizárólag az intézkedés - a kényszergyógyítás tekintetében tartotta megalapozottnak. Utalt arra, hogy az első sokú ítélet meghozatalát követően a Btk. 75. §-át a 2009. évi LXXX. törvény 56. §. (7) bekezdés b/ pontja, 2010. év május hó 1. napjától hatályon kívül helyezte, ezért e rendelkezés alkalmazásának a mellőzését indítványozta. Egyebekben az első fokú ítélet helybenhagyására tett indítványt.

Az ügyész a fellebbviteli nyilvános ülésen nem vett részt.

A vádlott védője a nyilvános ülésen tartott perbeszédében a védői fellebbezésben foglaltakat változatlan tartalommal fenntartotta.

Álláspontja szerint az ügyben a helyes jogi minősítés a vádiratban foglalt - életveszélyt okozó testi sértés - jogi minősítés lett volna, ezért indítványozta, hogy védence bűnösségét - miután nem állott fenn nála az ölési szándék - e bűncselekményben állapítsa meg. Ugyanakkor indítványozta azt is, hogy az ítélőtábla ismételten vizsgálja meg, hogy fennállott-e a jogos védelmi helyzet védence részéről, ugyanis védence tárgyalási vallomása alapján ez maradéktalanul megállapítható. Védence a bírósági tárgyaláson a nyomozás során tett vallomását megváltoztatta és a történtek alapos átgondolása után jutott arra következtetésére, hogy jogos védelmi helyzetben cselekedett. Ezzel ugyan az első fokú bíróság nem értett egyet, de a védői álláspont szerint a vádlott jogos védelmi helyzetben cselekedett. A védő kitért arra, hogy amennyiben ezen jogi álláspontját az ítélőtábla nem osztaná úgy - bűnösség megállapítása esetén - az enyhítő körülmények nyomatékos értékelése mellett - különös tekintettel az időmúlásra is - a büntetés enyhítését indítványozta. Az ügyészi indítvánnyal egyezően a kényszergyógyítás mellőzését kérte.

A vádlott az utolsó szó jogán nem kívánt nyilatkozatot tenni.

A védelmi fellebbezésekre tekintettel a Fővárosi Ítélőtábla az első fokú ítéletet és az azt megelőző bírósági eljárást a Be. 348. § (1) bekezdése alapján teljes terjedelmében felülbírálta. Ennek során megállapította, hogy az első fokon eljárt Nógrád Megyei Bíróság az eljárási szabályokat maradéktalanul megtartotta, a vádlottat a törvényes jogaira és kötelességeire az eljárási szabályoknak megfelelően kioktatta, biztosította számára vallomásának összefüggő megtételét, a tanúk vallomására és az okirati bizonyítékok tartalmára az észrevételezési jogát. A tanúk kioktatása, jogaikra és kötelességükre ugyancsak szabályszerűen megtörtént, ugyanígy az ügyben eljárt igazságügyi szakértők esetében személyazonosságuk megállapítása, érdekeltségi viszonyuk tisztázása és a hamis szakvéleményadás törvényi következményeire figyelmeztetés az eljárási szabályoknak megfelelően megtörtént. A bíróság ügyfelderítési kötelezettségének eleget tett. Az ügyben releváns bizonyítékokat beszerezte, azokat egyenként és egymással egybevetve megvizsgálta és mérlegelési jogkörében eljárva részletesen értékelte. Értékelési tevékenységeiről ítéletének 4. oldalán utolsó bekezdésétől, 12. oldalának 4. bekezdéséig bezárólag adott számot. Indokolási kötelezettségének is maradéktalanul eleget tett. A megyei bíróság részletes indokolást adott arra vonatkozóan, hogy a vádlott és a tanúk módosított vallomása helyett miért nevezetteknek a nyomozati szakban tett vallomására alapította a tényállást. A bíróság helytállóan állapította meg az általa megvizsgált bizonyítékok alapján azt, hogy a vádlott és a sértett között kialakult szóváltás kölcsönös fenyegetőzéssel folytatódott, majd a vádlott és a sértett a bűncselekmény helyszínén egymással szembe fordulva, egymástól mintegy 3-5 méterre állva késeikkel egymás irányáéba hadonásztak. A sértett azt a kijelentést tette, hogy "leszúrlak", a vádlott pedig megcélozva a sértett felső testét a kést - jobb kézzel a pengéjénél fogva és fejmagasságig emelve - közepes erővel a sértett mellkasába dobta. Ezt megelőzően azonban a kés eldobását - ijesztésképpen - többször imitálta.