40/1993. (VI. 30.) AB határozat
a büntetőeljárásról szóló 1973. évi I. törvény egyes rendelkezései alkotmányellenességének vizsgálatára irányuló alkotmányjogi panasz tárgyában
A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN!
Az Alkotmánybíróság alkotmányjogi panasz tárgyában meghozta a következő
határozatot.
Az Alkotmánybíróság a büntetőeljárásról szóló 1973. évi I. törvény 13. § c) pont II. fordulata és 127. § (1) bekezdés b) pont II. fordulata alkotmányellenességének megállapítására és megsemmisítésére vonatkozó alkotmányjogi panaszt elutasítja; az indítványnak a nyomozást megtagadó határozatokat sérelmező részét pedig visszautasítja.
Az Alkotmánybíróság e határozatát a Magyar Közlönyben közzéteszi.
INDOKOLÁS
1. Az indítványozó a Győri Katonai Ügyészség B. I. 174/1992. számú, valamint a Katonai Főügyészség 1992. október 16-án kelt Bf. 214/1992. számú, nyomozást megtagadó határozata ellen nyújtott be - a törvényben előírt határidőn belül - alkotmányjogi panaszt. Ebben sérelmezi, hogy az ügyészségek a feljelentett cselekményeket helytelenül minősítették és a Magyar Köztársaság nemzetközi kötelezettségeit figyelmen kívül hagyva állapították meg a büntethetőség elévülését.
Álláspontja szerint az ügyészi határozatok eljárásjogi alapjául szolgáló rendelkezések: a büntetőeljárásról szóló 1973. évi I. törvény (Be.) "13. §-a, illetve 127. § (1) bekezdése" alkotmányellenesek, mert az Alkotmány 70/K. §-ába ütköznek. Azzal is érvel, hogy a sérelmezett határozatok ellentmondanak az Alkotmánybíróság 11/1992. (III. 5.) AB döntése azon mondatának, miszerint: "Egyedül a bíróság állapíthatja meg jogerősen, azaz az ügyre és mindenkire irányadóan, hogy egy adott bűncselekmény büntethetősége elévült-e."
2. Az alkotmányjogi panasz nem megalapozott.
2.1. Az indítvány nem jelöli meg pontosan az alkotmányellenesnek tartott jogszabályhelyeket, tartalmából azonban megállapítható, hogy a Be. 13. § c) pont II. fordulatában és a 127. § (1) bekezdés b) pont II. fordulatában foglalt rendelkezést vitatja.
A Be. 13. § c) pont II. fordulata értelmében a büntetőeljárást nem lehet megindítani, a már megindult eljárást meg kell szüntetni, ha büntethetőséget megszüntető ok áll fenn.
A Be. 13. §-a a büntetőeljárás alapvető rendelkezései között a büntetőeljárás akadályait az egész eljárás tekintetében fogalmazza meg. Ennek megfelelő részletszabály a Be. 127. § (1) bekezdés b) pont II. fordulata, amelynek alapján a nyomozást határozattal meg kell tagadni, ha a feljelentésből vagy a feljelentés kiegészítése során szerzett adatokból megállapítható, hogy büntethetőséget megszüntető ok áll fenn.
A büntethetőséget megszüntető okokat a Büntető Törvénykönyvről szóló 1978. évi IV. törvény (Btk.) 32. §-a határozza meg. Ezek egyike a büntethetőség elévülése [Btk. 32. § b) pont, 33-35. §].
A Be. 127. § (1) bekezdés b) pont II. fordulata csupán konkretizálja a Be. 13. § c) pont II. fordulatát, ezen belül a nyomozás megtagadásának kötelezettségét a büntethetőség elévülése esetén. Ezért az Alkotmánybíróság alapvetően azt vizsgálta, hogy a Be. 13. § c) pont II. fordulata alapján a büntethetőség elévülésének esetére irányadó büntetőeljárási tilalom alkotmányellenes-e az indítványozó által felhívott alkotmányos rendelkezés, a 70/K. § tükrében. Az Alkotmány 70/K. §-a szerint: "Az alapvető jogok megsértése miatt keletkezett igények, továbbá a kötelességek teljesítésével kapcsolatban hozott állami döntések elleni kifogások bíróság előtt érvényesíthetők."
2.2. A Btk. a bűncselekmény fogalmát úgy határozza meg, hogy az olyan szándékosan vagy - ha a törvény a gondatlan elkövetést is bünteti - gondatlanságból elkövetett cselekmény, amely veszélyes a társadalomra, és amelyre a törvény büntetés kiszabását rendeli. A társadalomra pedig az a cselekmény veszélyes, amely a Magyar Köztársaság állami, társadalmi vagy gazdasági rendjét, az állampolgárok személyét vagy jogait sérti vagy veszélyezteti (10. §). A Be. meghatározása szerint sértett az, akinek jogát vagy jogos érdekét a bűncselekmény sértette vagy veszélyeztette (53. §).
A demokratikus jogállamban a büntető hatalom az állam - alkotmányosan korlátozott - közhatalmi jogosítványa a bűncselekmény elkövetőinek büntetőjogi felelősségre vonása. Ebben a büntetőjogi rendszerben a bűncselekmények a társadalom jogi rendjének sérelmeként szerepelnek és a büntetés jogát az állam gyakorolja. A bűncselekmények ténylegesen okozhatnak magánsérelmet, azonban a társadalom, a jogrend megsértéseként való értékelésük vezetett az állam büntető hatalmához, az állami büntetőmonopóliumhoz.
A bűnüldözés kizárólagos joga egyben a büntető igény érvényesítéséről való gondoskodás kötelezettségét jelenti. Ezt tükrözi a hivatalból való eljárás törvényben rögzített büntetőeljárási alapelve, amely szerint a büntetőügyekben eljáró hatóságok a törvényben megállapított feltételek fennállása esetén kötelesek a büntetőeljárást lefolytatni (Be. 2. §).
A bűncselekmény sértettjének az elkövető megbüntetésével kapcsolatos kívánsága csak korlátozott mértékben játszik szerepet. A magánvádas ügyeknél az egyébként alkotmányos alapjogokat sértő bűncselekmények miatt (pl. rágalmazás, becsületsértés, magántitok megsértése, levéltitok megsértése) az állam a büntető igény érvényesítését jelentős mértékben átengedi a sértettnek, aki nem csupán a büntetőeljárás megindításáról dönt, hanem a vádat is képviseli a bíróság előtt, továbbá a bíróságnak a bűnösség és a büntetés kérdésében kialakított álláspontját fellebbezés útján kifogásolhatja. A magánindítványra üldözendő bűncselekményeknél (nemi erkölcs elleni bűncselekmények, hozzátartozó részéről elkövetett vagyon elleni bűncselekmények), a sértett csupán arról dönthet, hogy kívánja-e az elkövető megbüntetését: az ettől függően meginduló eljárás azonban a továbbiakban hivatalból folyik.
A sértett a büntetőeljárás magánszemélye, és fontos eljárási jogosítványokkal rendelkezik (Be. 53. §). A nyomozást megtagadó, felfüggesztő és megszüntető határozat ellen jogorvoslattal élhet (129., 138., 139. §). Ugyancsak kifogásolhatja, ha az ügyész a sérelmére elkövetett bűncselekmény miatt a vádemelést mellőzi (147. §). A tárgyaláson kérdések feltevését indítványozhatja, a perbeszédek keretében az ügyész után felszólalhat és a vádlott bűnösségéről kifejtheti véleményét (212. §), azonban e vonatkozásban a hozott döntésekkel kapcsolatban jogorvoslati joga már nincs.
A Be. 13. § c) pont II. fordulata alapján a 127. § (1) bekezdés b) pont II. fordulata azt akadályozza meg, hogy büntetőeljárás induljon, illetőleg tovább folyjék olyan esetekben, amikor az eljáró hatóság rendelkezésére álló adatokból megállapítható, hogy az elévülés bekövetkezett, és ezáltal az állam büntető igénye elenyészett.
Mivel büntető igénye - a fentiek szerint - az államnak és nem az egyéneknek van, az Alkotmány 70/K. § rendelkezéseiből nem következik olyan szabályozás szükségessége, amely a sértetteknek feltétlen jogot adna a büntető igény bíróság előtt való érvényesítésének követelésére.
A kifogásolt rendelkezéseknek az Alkotmányba ütközése nem állapítható meg, ezért az Alkotmánybíróság az alkotmányjogi panaszt elutasította.
3. A nyomozást megtagadó ügyészi határozatok tartalmi helyességének, a jogalkalmazás alkotmányosságának vizsgálatát az Alkotmánybíróság - hatáskörének hiányára tekintettel - visszautasította.
Dr. Sólyom László s. k.,
az Alkotmánybíróság elnöke
Dr. Ádám Antal s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Schmidt Péter s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Tersztyánszky Ödön s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Zlinszky János s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Kilényi Géza s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Szabó András s. k.,
előadó alkotmánybíró
Dr. Vörös Imre s. k.,
alkotmánybíró