A Fővárosi Ítélőtábla Pf.20816/2009/6. számú határozata kártérítés tárgyában. [1952. évi III. törvény (Pp.) 221. §, 1959. évi IV. törvény (Ptk.) 293. §, 355. §] Bírók: Lizák Tibor, Merőtey Anikó, Molnár Ágnes

Fővárosi Ítélőtábla

4.Pf.20.816/2009/6.

A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN !

A Fővárosi Ítélőtábla dr. Szűcs Péter Ügyvéd által képviselt felperesnek, dr. Tóth Erika ügyvéd által képviselt alperes ellen kártérítés iránt indított perében a Fővárosi Bíróság 2009. január 8. napján meghozott 2.P.20.188/2005/55. számú ítélete ellen a felperes részéről 57. és Pf.3., az alperes részéről 58., Pf.4. sorszám alatt előterjesztett fellebbezés folytán meghozta a következő

r é s z í t é l e t e t :

A Fővárosi Ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletének fellebbezéssel nem támadott részét nem érinti, fellebbezett rendelkezéseiből a 229.068 (kettőszázhuszonkilencezer-hatvannyolc) Ft és ennek 2005. február 1-től számított kamatát meghaladó jövedelemveszteség, továbbá erőmegfeszítés címén előterjesztett keresetre és a perköltségre vonatkozó határozatot hatályon kívül helyezi és az elsőfokú bíróságot ebben a keretben a per újabb tárgyalására és újabb határozat hozatalára utasítja.

Ezt meghaladó ítéleti rendelkezést részben megváltoztatja, a marasztalási tőkeösszeget 7.600.428 (hétmillió-hatszázezer-négyszázhuszonnyolc) Ft-ban állapítja meg, a 160.000 (százhatvanezer) Ft-os kamattételt 13.000 (tizenháromezer) Ft-ra leszállítja.

Megállapítja, hogy a részítélettel elbírált fizetési kötelezettségbe az alperes által teljesített összegek elszámolására a felperes jogosult.

Egyebekben az első fokú ítéletet helybenhagyja.

Kötelezi az alperest, hogy fizessen meg a felperesnek 15 napon belül 32.000 (harminckettőezer) Ft + ÁFA fellebbezési eljárási részperköltséget.

A le nem rótt 99.200 (kilencvenkilencezer-kettőszáz) Ft fellebbezési eljárási illetéket az állam viseli.

A hatályon kívül helyezett rendelkezés tekintetében a felperes és az alperes fellebbezési eljárási költségét 12.300 (tizenkettőezer-háromszáz) Ft + ÁFA-12.300 (tizenkettőezer-háromszáz) Ft + ÁFA-ban, míg a le nem rótt fellebbezési eljárási illeték összegét 29.600 (huszonkilencezer-hatszáz) Ft-ban állapítja meg.

A részítélet ellen fellebbezésnek nincs helye.

I n d o k o l á s :

A felperes a keresetében a 2003. április 7. napján történt közlekedési balesetéből eredő vagyoni és nem vagyoni kárai megfizetésére kérte kötelezni az alperest a Ptk. 318. § (1) bekezdés, Ptk. 346. § (1) bekezdés és Ptk. 355. § (1) bekezdés, valamint a 171/2000. (X. 13.) Korm. rendelet alapján.

Az alperes utóbb elismerte a kereset jogalapját, ennek következtében helytállási kötelezettségét és az általa önként teljesített összegekre is figyelemmel, csupán a keresetet az egyes kártételek jogalapjában és összegszerűségében vitatta részben.

Az elsőfokú bíróság az ítéletében kötelezte az alperest fizessen meg a felperesnek 2.588.431.- Ft-tot és 5 millió Ft után 2003. április 7. napjától, 155.000.- Ft után 2005. november 26. napjától, 160.000.- Ft után 2003. május 8. napjától, 1.360.000.- Ft után 2005. november 26. napjától, 124.000.- Ft után 2004. augusztus 4. napjától, 317.600.- Ft után 2004. augusztus 11. napjától, 106.000.- Ft után 2003. július 14. napjától, 114.000.- Ft után 2004. július 1. napjától, 46.760.- Ft után 2003. április 7. napjától, 135.000.- Ft után 2003. október 7. napjától, 229.068.- Ft után 2005. február 1. napjától számított kamatait. Kötelezte az alperest 2009. január 1. napjától havonta a tárgyhó 10. napjáig 20.000.- Ft járadék megfizetésére háztartási kisegítő címén. Ezt meghaladóan a keresetet elutasította. Kötelezte a felperest, fizessen meg az alperesnek 508.000.- Ft + áfa perköltséget. Kötelezte az alperest 39.440.- Ft költség és 464.800.- Ft illeték megfizetésére, míg a további 118.329.- Ft szakértői költség és 435.200.- Ft illeték vonatkozásában megállapította, hogy az állam viseli.

Az ítélet indokolása értelmében, a rendelkezésre álló bizonyítékok mérlegelésével az elsőfokú bíróság az alábbiak szerint látta bizonyítottnak a felperes követelését: nem vagyoni kárra 5 millió Ft és a balesettől számított kamata, közlekedési többletköltségre 2003. májusától 2003. novemberéig 155.000.- Ft, ápolás, gondozás költségeként 2003. májustól 2004. áprilisig havi 13.000.- Ft, azaz 160.000.- Ft, háztartási kisegítőre 2003. májustól folyamatosan, véghatáridő nélkül havi 20.000.- Ft járadék, amely az ítélethozatalig összesen 1.360.000.- Ft, kulturális többletköltség címén 2003. májustól 2005. november 30-ig havi 4.000.- Ft, azaz 124.000.- Ft, a jövőre nézve pedig elutasította az igényt, energia többletköltségre 317.600.- Ft és középarányos kamata, fogászati költségre 106.000.- Ft és kamata, gyógyszerköltségre 114.000.- Ft, ruhakárra és telefonkárra 46.760.- Ft, élelemfeljavításra 135.000.- Ft, jövedelemveszteségként a 2004. május 1. napjától 2005. évvel bezárólag 229.068.- Ft-ot ítélt meg, míg ezt meghaladóan elutasította a követelést, mint bizonyítatlant, illetve mert a balesetet megelőzően igazolt jövedelmét elérte a jövedelme. Erőmegfeszítés címén előterjesztett keresetet elutasította, mert a felperes állapotának hátrányos változása miatt az eredeti munkájába nem tudott visszaállni, a ténylegesen végzett munkája ugyanakkor az elsőfokú bíróság megítélése szerint nem jelent olyan fizikai terhelést, amelyet plusz erőkifejtésként lehetne értékelni. Az elsőfokú bíróság a keresetet így 7.747.428.- Ft-ban találta megalapozottnak, amelyben 5.158.997.- Ft-ban elszámolta az alperes teljesítését és így határozta meg a marasztalási összeget 2.588.431.- Ft-ban. A kamatfizetési kötelezettségről a Ptk. 298. § a) pont, 301. § (1) bekezdés alapján határozott. A perköltségről a Pp. 81. § (1) bekezdés szerint rendelkezett.

Az elsőfokú ítélet ellen a felperes és az alperes is fellebbezéssel élt.

A felperes a módosított fellebbezésében az elsőfokú ítélet részbeni megváltoztatását kérte, a közlekedési többletköltség címén megítélt összeg 2003. április 23. napjától 2008. június 30. napjáig 236.300.- Ft-ra és 2005. november 26. napjától számított kamataira felemelését és az alperes kötelezését e címen 2008. július 1. napjától havi 2.500.- Ft járadék megfizetésére, jövedelem-kiesés jogcímén megítélt összeg 2003. május 1. napjától 2008. december 31. napjáig 1.817,556.- Ft-ra és 2006. március 1. napjától számított kamataira felemelését és az alperes kötelezését 2009. január 1. napjától havi 26.764.- Ft járadék megfizetésére, erőmegfeszítés jogcímén 2005. december 1. napjától 2008. december 31. napjáig 606.450.- Ft és 2007. június 16. napjától számított kamata, és 2009. január 1. napjától havi 14.300.- Ft járadék megfizetésére kérte kötelezni az alperest. Fellebbezéssel támadta az elsőfokú ítélet általa az alperes részére fizetendő perköltségre vonatkozó rendelkezését is a Pp. 81. § (2) bekezdés alkalmazását kérte. Hivatkozott a felperes személyes előadására, a tanúbizonyítás eredményére, az orvos szakértői véleményre és egyéb okirati bizonyítékokra. Részletes előadást és számítást terjesztett elő a jövedelemveszteségére és erőmegfeszítési járadék igényére vonatkozóan, amelyek tekintetében megítélése szerint az elsőfokú bíróság nem tett eleget a Pp. 221. § (1) bekezdése szerinti indokolási kötelezettségének. Vitatta az elsőfokú bíróság számítási módját, mert álláspontja szerint a jövedelemveszteség számításánál a társadalombiztosítási járulékokat nem kell levonásba helyezni. Egyebekben az elsőfokú ítélet helybenhagyását indítványozta, mert az elsőfokú bíróság valamennyi bizonyíték mérlegelésével megalapozott határozatot hozott. Kiemelten utalt a Ptk. 293. § alkalmazásának jogszabályi feltételeinek fennálltára, amely tekintetben fenntartotta az elsőfokú eljárásban kifejtett álláspontját, és amelynek alapján az elsőfokú bíróság által alkalmazott marasztalási módot és elszámolást elfogadhatónak tartotta. E körben álláspontjának alátámasztására főként a Legfelsőbb Bíróság által hozott ítéleteket csatolt.