A Fővárosi Törvényszék P.22516/2010/139. számú határozata kártérítés tárgyában. [1952. évi III. törvény (Pp.) 164. §, 206. §, 213. §, 1959. évi IV. törvény (Ptk.) 318. §, 339. §, 1997. évi CLIV. törvény (Eütv.) 2. §, 13. §, 20. §, 136. §, 244. §] Bíró: Farkas Antónia

Fővárosi Törvényszék

...P. .../2010/76.

A Fővárosi Törvényszék

a Dr. Furulyás Ibolya Ügyvédi Iroda - dr. Furulyás Ibolya ügyvéd (ügyvéd címe.) által képviselt

felperes neve (felperes címe.) felperesnek,

a dr. Simon Tamás ügyvéd (ügyvéd címe.) által képviselt

alperes neve (alperes címe.) alperes ellen

kártérítés megfizetése iránt indított perében - amely perbe

a dr. Szily Márta ügyvéd (ügyvéd címe) által képviselt

beavatkozó neve (beavatkozó címe.) az alperes pernyertessége érdekében beavatkozott

meghozta az alábbi

közbenső ítéletet:

A bíróság megállapítja az alperes kártérítési felelősségét a felperesnél az alperes által 2008. november 4-én végzett beavatkozással okozati összefüggésben bekövetkezett károkért.

A közbenső ítélet ellen a kézbesítéstől számított 15 napon belül van helye fellebbezésnek, amelyet a Fővárosi Ítélőtáblához címezve a Fővárosi Törvényszéknél kell 4 példányban benyújtani.

Az ítélőtábla előtti eljárásban az ítélet elleni fellebbezést, valamint csatlakozó fellebbezést előterjesztő fél számára a jogi képviselet kötelező. A jogi képviselő közreműködése nélkül eljáró fél perbeli cselekménye és nyilatkozata hatálytalan. Pártfogó ügyvédi képviselet engedélyezése kérhető az Igazságügyi Hivatal területi jogi segítségnyújtó szolgálatánál.

A felek kérhetik a fellebbezés tárgyaláson kívül történő elbírálását.

Ha a fellebbezés csak a kamatfizetésre, a perköltség viselésére vagy összegére, illetve a meg nem fizetett illeték vagy az állam által előlegezett költség megfizetésére vonatkozik, az előzetes végrehajthatósággal, a teljesítési határidővel vagy a részletfizetés engedélyezésével kapcsolatos, vagy az ítélet indokolása ellen irányul, a fellebbező fél a fellebbezésében kérheti tárgyalás megtartását.

I n d o k o l á s

A felperes 2008. március 12. napján felkereste 1-es személyt szemhéj- és nyakplasztika iránti igénnyel. Az anamnézis felvételét követően a plasztikai sebész azonban azt állapította meg, hogy a felperesnek nem felső szemhéjplasztikára lenne szüksége, hanem - mivel a szemöldöke egy kicsit lelógott - botox kezelés és endoszcopos homlokemelés lenne inkább indokolt, amely abban az időben ritkán végzett beavatkozásnak számított.

Mivel 1-es személy endoszkópos homlokemelést nem végzett, ezért a felperest az alpereshez irányította.

A felperes ilyen előzmények után a 2006. évben elszenvedett biciklibalesetből eredő, jobb szemén fennmaradt sérülései helyrehozatala érdekében kereste fel az alperest 2008 őszén. Az alperes ügyvezetője, 2-es személy a korrekciós lehetőségek ismertetésekor a szemhéjműtét mellett felajánlotta az arcplasztika és tokaleszívás egyidejű elvégzését is. Azok lényegéről, a műtéti eljárásról és a kockázatokról azonban felperes állítása szerint részletesebb tájékoztatást nem adott. A felperes a műtétek elvégzésébe beleegyezett, a beavatkozás ellenértékeként 750.000,- Ft összeget az alperes részére megfizetett.

A rendelkezésre álló egészségügyi dokumentáció tanúsága szerint az írásbeli tájékoztatón és műtéti megbízáson a felperes aláírása szerepel.

Ezt követően 2008. november 04. napján a kórház Kórház Sebészeti Osztályán került sor az első műtétre, amely altatásban történt. A felperesnél endoscopos homlok és arcközép emelést, valamint toka zsírleszívást és nyakplasztikát végeztek. A műtéti leírás szerint leszívták a toka alatti zsírfelesleget, majd fül mögötti metszésből nyakplasztikát végeztek. A homlok bőrét endoszkóp segítségével behelyezett csavarhoz emelték, az arcközepet a szempillák alatti metszésből emelték ki és rögzítették a halántéki bőréhez, az alsó szemhéj bőrfelesleget kimetszették.

A műtét után 7-8 órával a felperes hányt, majd a szemből véres savószivárgást észleltek. A felperes saját bevallása szerint a műtét estéjén kis mennyiségű alkoholt fogyasztott, mivel nem tudott elaludni. Éjszaka a szem jegelését és antibiotikumos cseppentését végezték.

Az operációt követően másnap reggel nagykiterjedésű vérzés alakult ki a felperesnél az arcközép területén.

Az alperesi orvos konzervatív kezelést kezdett, a bevérzést jegelte, feltárást és a vérömleny kiürítését nem tartotta szükségesnek és indokoltnak. A felperes még aznap elhagyta a kórházat.

Az operációt követő kontrollvizsgálaton a felperesnél tapasztalható ectropium - szemhéj lelógása - kezelését húzótapasz felhelyezésével azonnal megkezdték. Az ectropium a szemhéj kifordulását jelenti, amely a műtét után fellépett vérzés, a csonthártyához rögzített öltések meglazulása miatt létrejött szemhéjbőr feszesség következtében alakult ki.

Felperes panaszai nemcsak esztétikai problémát okoztak, hanem a lelógó szemhéjak miatt a szemét becsukni sem tudta, így az kiszáradásnak és állandó gyulladásnak volt kitéve.

A kialakult elváltozások megszüntetése érdekében 2008. november 17. napján újabb műtétre került sor, mindkét tarsus rövidítését végezték.

2008. december 3-án az alperes által helyi érzéstelenítésben ismételt műtét történt az alsó szemhéjakon, melyek lebenyeit a csonthártyához rögzítették.

Újabb beavatkozásra 2009. január 13. napján a kórház Kórház Plasztikai Sebészetén altatásban került sor. Ekkor ismételt zsírleszívást és nyakplasztikát végeztek, a szemöldökív módosítását hajtották végre. Megkísérelték az arcközép feltárását, de ezt a hegesedés miatt elvégezni nem lehetett. A beavatkozás indoka az volt, hogy a műtét utáni vérzés a csonthártyába rögzített tartó fonalakat kiszakította és ezért az alsó szemhéjakon ectropium alakult ki. A beavatkozás eredményeképpen az alsó szemhéjak leesése majdnem teljesen megszűnt, azonban az arcon hegek maradtak és a felső szemhéjak állapota sem változott.

2009. február 02. napján varratszedést irányoztak elő, azonban ekkor a felperes nyilatkozata szerint helyi érzéstelenítés mellett újabb műtétet végzett az alperes, amely a korábbi műtétek okozta hegek, bőrfelesleg és a begyulladt csomó eltávolítása érdekében történt.

2009. március 02. napján szakorvosi konzultáció történt, amelyen a kezelőorvoson kívül 3-as személy, 4-es személy és 5-ös személy volt jelen. A résztvevők egyetértettek abban, hogy a tünetek idővel konzervatív kezeléssel is javulnának, azonban a felperes ragaszkodott az azonnali korrekcióhoz, így újabb műtétet indikáltak.