A Fővárosi Ítélőtábla Pf.20874/2016/5. számú határozata kártérítés tárgyában. Bírók: Csóka István, Lente Sándor, Világhyné dr. Böcskei Terézia

őáÍéőáFővárosi Ítélőtábla

6.Pf.20.874/2016/5.

A Fővárosi Ítélőtábla az S.B.G.K. Ügyvédi Iroda; ügyintéző: dr. Bajkai István ügyvéd által képviselt felperesnek, a dr. Faragó István ügyvéd által képviselt alperes ellen, kártérítés iránt indított perében, a Fővárosi Törvényszék 2016. május 13. napján meghozott, 2.P.25.127/2011/120. számú ítélete ellen, a felperes részéről 122. sorszám alatt előterjesztett fellebbezés folytán, meghozta a következő

í t é l e t e t :

A Fővárosi Ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyja.

Kötelezi a felperest, hogy 15 napon belül fizessen meg az alperesnek 508.000 (ötszáznyolcezer) forint másodfokú perköltséget. A le nem rótt 1.913.200 (egymillió-kilencszáztizenháromezer-kétszáz) forint fellebbezési illetéket az állam viseli.

Az ítélet ellen fellebbezésnek nincs helye.

I n d o k o l á s

A felperes az 1997. december 23-án kelt adásvételi szerződéssel J. I.-tól vásárolta meg a ...,, ... helyrajzi szám alatt nyilvántartott lakást 7.600.000 forint vételárért. Az adásvételi szerződést ügyvédként az alperes szerkesztette és ellenjegyezte. A szerződés megkötésének az időpontjában nem J. I. volt a lakás ingatlan-nyilvántartásba bejegyzett tulajdonosa, tulajdonjog bejegyzés iránti kérelmét az ingatlan tulajdoni lapja - több elintézetlen kérelem mellett - széljegyként tüntette fel. Az alperes az adásvételi szerződésben ennek ellenére azt rögzítette, hogy a lakás az eladó kizárólagos tulajdona, továbbá, hogy az ingatlan per-, teher- és igénymentes. Az alperes megtekintette a széljegyekhez tartozó földhivatali iratokat, azonban elkerülte a figyelmét az, hogy a lakásra vonatkozó egyik korábbi adásvételi szerződésben eladóként feltüntetett 'B' Ingatlankezelő Rt. nem létező szervezet, és nem azonos az ezt megelőzően kötött adásvételi szerződés vevőjével, a 'C' Ingatlanközvetítő Rt-vel. Emiatt a nem létező cégtől vásároló vevő nem szerezheti meg a lakás tulajdonjogát, és ez akadálya a felperes tulajdonszerzésének is. A felperes a lakást birtokba vette, azt felújította, majd az 1999. március 3-án kelt adásvételi szerződéssel eladta D. A. és H. S. vevőknek 13.950.000 forint vételárért. A földhivatal a felperes tulajdonjog bejegyzése iránti kérelmét elutasította azzal az indokolással, hogy a felperes nem az ingatlan tulajdonosától vásárolta meg a lakást. Ezt követően D. A. és H. S. elálltak a felperessel kötött adásvételi szerződéstől, majd a vételár visszafizetése iránt pert indítottak a felperes ellen. A Fővárosi Bíróság a 17.P.27.368/2005/17. és a Fővárosi Ítélőtábla a 6.Pf.21.127/2006/8. számú ítéletével arra kötelezte a felperest, hogy fizessen meg D. A.-nak és H. S.-nak 13.950.000 forint tőkét, utána 1999. március 3. napjától a kifizetés napjáig járó törvényes mértékű késedelmi kamatot, valamint 1.162.100 forint perköltséget. A felperes a tőkét, a kamatokat és a perköltséget nem fizette meg a jogosultaknak, emiatt a jogosultak végrehajtási eljárást kezdeményeztek a felperes ellen. Az eljáró végrehajtó a végrehajtási eljárásban lefoglalta a felperesnek az alperessel szemben fennálló, jelen perrel érvényesített kártérítés iránti követelését. A felperes az általa teljesített vételár visszafizetése iránt pert indított J. I. ellen. A perben a Fővárosi Bíróság a 20.P.634.722/2004/2. számú ítéletével 7.600.000 forint tőkének, utána 1998. január 15-től a kifizetésig járó törvényes mértékű késedelmi kamata, valamint 150.000 forint perköltségnek a megfizetésére kötelezte J. I.-t. A követelés behajtása érdekében indított végrehajtási eljárás nem vezetett eredményre, a felperes követelése részben sem térült meg. D. A. és H. S. a 2008. december 1-jén kelt szerződéssel az alperesre engedményezték a felperessel szemben fennálló követelésüket. A végrehajtást elrendelő bíróság megállapította az alperes jogutódlását a végrehajtási eljárásban. Az alperesi beavatkozó, mint az alperes ügyvédi felelősségbiztosítója 2009. január 20-án 4.500.000 forintot átutalt a végrehajtónak, aki az összeget a következő napon továbbutalta az alperesnek.

A felperes az 1997. december 23-án kelt adásvételi szereződés megkötéséből eredő 48.971.630 forint kárának a megtérítése iránt terjesztett elő keresetet. 13.950.000 forintra, és utána 1999. március 3-tól a kifizetésig járó törvényes mértékű késedelmi kamatra a D. A.-nak és H. S.-nak visszafizetett vételár címén tartott igényt. 1.162.100 forintot azért követelt, mert D. A. és H. S. által a felperes ellen indított perben a bíróság jelen per felperesét ilyen összegű perköltség megfizetésére kötelezte. A felperes előadta, hogy 7.600.000 forint kára abból keletkezett, hogy J. I. eladónak kifizette a lakás teljes vételárát, azonban a lakás tulajdonjogát nem tudta megszerezni. Igényt tartott ezért 7.600.000 forintra és ezen összeg után 1998. március 15-től a kifizetés napjáig járó törvényes mértékű késedelmi kamatra is. Előadta, hogy 150.000 forint költsége J. I. ellen a vételár visszafizetése iránt indított perrel merült fel. A felperes állította, hogy 4.250.000 forintot fordított a lakás felújítására. Ezután az összeg után 1998. január 1-jétől a kifizetésig járó törvényes mértékű késedelmi kamat megfizetésére is kérte kötelezni az alperest. A felperes 6.000.000 forint és utána 2004. március 1-jétől a kifizetés napjáig járó törvényes mértékű késedelmi kamat iránti követelését arra alapította, hogy D.-ék a tőle megvásárolt lakást 5 évig használták. Álláspontja szerint a lakás használata ellenében havonta 100.000 forint lakáshasználati díj illeti meg. A felperes 76.000 forintot és ezen összeg után 1997. december 23-tól a kifizetésig járó törvényes mértékű késedelmi kamatot az alperesnek az adásvételi szerződés elkészítéséért fizetett ügyvédi munkadíj jogcímén követelt. A felperes előadta, hogy a két adásvételi szerződéssel kapcsolatban indult perekkel járó feszültség és bizonytalanság következtében az egészségi állapota olyan mértékben megromlott, hogy 2000. óta nem mer és nem tud munkát vállalni és jövedelmet szerezni. Emiatt 9.680.000 forint és ezen összeg után 2007. január 1-jétől a kifizetés napjáig járó törvényes mértékű késedelmi kamat megfizetésére kérte kötelezni az alperest elmaradt jövedelem jogcímén. Hivatkozott a felperes arra is, hogy a feszültség és bizonytalanság pszichés zavarokat, szorongást és pánikbetegséget váltott ki nála, ami szédülésben, rosszullétben és szívpanaszokban nyilvánult meg. Ezek miatt a panaszok miatt az életminősége rosszabbá vált, a barátaival megromlott a viszonya és elvesztette az alkalmazóképességét. Ezekre a körülményekre tekintettel 5.000.000 forint nem vagyoni kártérítésre és ezen összeg után 1997. december 23-tól a kifizetés napjáig járó törvényes mértékű késedelmi kamatra tartott igényt. Az egészségromlásával kapcsolatos dologi kiadások jogcímén 969.530 forintot és ezen összeg után 2006. január 1-jétől a kifizetés napjáig járó törvényes mértékű késedelmi kamatot követelt. Ezzel kapcsolatban előadta, hogy gyógyszervásárlásra, többlet-közlekedésre, vizitdíjak megfizetésére, az ortopédiai problémák kezelésére és tartásjavításra fordított kiadások miatt merült fel többletköltsége. Állította a felperes azt is, hogy a Pázmány Péter Egyetemen megkezdett tanulmányait az egészségromlása miatt kényszerült félbeszakítani. Hivatkozott arra, hogy a tanulmányainak megkezdésével egyidejűleg tandíjköltsége is felmerült, amit szintén kárként kívánt érvényesíteni.