EBD 2016.04.B8 Az 1978. évi IV. törvényben meghatározott hitelsértés vétségét megvalósító magatartás esetén a Btk. 2. §-a alkalmazása körében vizsgálandó, hogy a magatartás nem értékelhető-e a Btk.-ban szabályozott tartozás fedezete elvonásaként [Btk. 2. §; 1978. évi IV. tv. 330. §; Btk. 405. §].

[1] A kerületi bíróság a 2013. szeptember 26. napján kihirdetett ítéletével a vádlott bűnösségét megállapította 1 rb., a Btk. 345. §-ába ütköző, aszerint minősülő hamis magánokirat felhasználása vétségében, ezért 1 év időtartamra próbára bocsátotta, míg 1 rb., a Btk. 380. § (1) bekezdésébe ütköző és aszerint minősülő jármű önkényes elvételének bűntette miatt emelt vád alól felmentette, az 1 rb., a Btk. 345. §-ába ütköző, aszerint minősülő hamis magánokirat felhasználásának vétsége miatt vele szemben indult büntetőeljárást megszüntette.

[2] Az ítélet ellen az ügyész a vádlott terhére hitelsértés vétségében bűnösség megállapítása, továbbá súlyosításért, intézkedés helyett - halmazati büntetésként - közérdekű munka büntetés kiszabása érdekében jelentett be fellebbezést.

[3] A törvényszék a 2014. október 6. napján kihirdetett ítéletével az elsőfokú ítélet megváltoztatta, a terheltet bűnösnek mondta ki az 1978. évi IV. tv. 330. §-ában meghatározott hitelsértés vétségében is, a másik cselekményt pedig az 1978. évi IV. tv. 276. §-ában meghatározott magánokirat-hamisítás vétségének minősítette és a próbára bocsátás tartamát 2 évre felemelte.

[4] Az indokolásban kifejtette, hogy az elsőfokú bíróság tévesen alkalmazta az elbíráláskori Btk.-t az elkövetéskori helyett, továbbá tévedett, amikor a tényállás 2. pontjával kapcsolatban nem állapított meg bűnösséget. E körben rámutatott, hogy az elsőfokú bíróság helytelenül jutott arra a következtetésre, hogy a vád tárgyává tett hitelsértés vétsége vonatkozásában nem hozott a vádlott büntetőjogi felelősségének megállapítására vonatkozó rendelkezést, ugyanis az elbíráláskor hatályos Btk. 405. § (1) bekezdése "Tartozás fedezetének elvonása" címen az adott bűncselekményt büntetni rendeli, az 1978. évi IV. tv. 330. §-ában meghatározott hitelsértés vétségével azonos büntetési tétellel egyezően.

[5] Tekintettel arra, hogy a tényállás 2. pontjában az elsőfokú bíróság által megalapozottan megállapított tényállás alapján megállapítást nyert, hogy az U. L. H. Zrt. hitelező elől a vádlott a tényállásban írt magatartásával a hitel fedezetét elvonta, és ezzel a hitelezőnek a fedezetből való kielégítését meghiúsította, megvalósította az 1978. évi IV. tv. 330. §-ába ütköző, aszerint minősülő hitelsértés vétségét, amely bűncselekmény elkövetésében a másodfokú bíróság a Be. 330. § (1) bekezdése alapján - figyelemmel a Be. 2. § (4) bekezdésében foglalt rendelkezésre - a vádlott bűnösségét megállapította.

(Fővárosi Törvényszék, 31. Bf. XIX. 14.227/2013.)

* * *

TELJES HATÁROZAT

A Fővárosi Törvényszék, mint másodfokú bíróság a Budapesten, 2014. október 6-án tartott nyilvános ülésen meghozta a következő

í t é l e t e t:

A hamis magánokirat felhasználásának vétsége miatt indított büntetőügyben a Budapesti XVIII. és XIX. Kerületi Bíróság 2013. szeptember 26-án kihirdetett 4.B.XIX.1486/2011/37. számú ítéletét megváltoztatja.

A vádlottat bűnösnek mondja ki az 1978. évi IV. tv. 330. §-ában meghatározott hitelsértés vétségében is,

a másik cselekményét az 1978. évi IV. tv. 276. §-ában meghatározott magánokirat-hamisítás vétségének minősíti.

A próbára bocsátás tartamát 2 (kettő) évre felemeli.

A magánfél polgári jogi igényének érvényesítését tekinti a törvény egyéb útjára utasítottnak.

Egyebekben helybenhagyja az elsőfokú ítéletet.

Az ítélet ellen a kézbesítéstől számított 8 (nyolc) napon belül fellebbezésnek van helye.

I n d o k o l á s

A Budapesti XVIII. és XIX. Kerületi Bíróság a 4.B.XIX.1486/2011/37. számú ítéletével a vádlott bűnösségét megállapította 1 rb. a Btk. 345. §-ába ütköző, aszerint minősülő hamis magánokirat felhasználása vétségében, ezért 1 év időtartamra próbára bocsátotta. A vádlottat az 1 rb. a Btk. 380. § (1) bekezdésébe ütköző, aszerint minősülő jármű önkényes elvételének bűntette miatt emelt vád alól felmentette, az 1 rb. a Btk. 345. §-ába ütköző, aszerint minősülő hamis magánokirat felhasználásának vétsége miatt vele szemben indult büntetőeljárást megszüntette. A magánfél polgári jogi igényét egyéb törvényes útra utasította, továbbá rendelkezett a büntetőeljárás során felmerült bűnügyi költség viseléséről is.

Az ítélet ellen az ügyész a vádlott terhére - hitelsértés vétségében bűnösség megállapítása, továbbá súlyosításért intézkedés helyett - halmazati büntetésként - közérdekű munka büntetés kiszabása érdekében jelentett be fellebbezést.

A Fővárosi Főügyészség Bfel.129/2011/2. számú átiratában az ügyészi fellebbezést fenntartotta. Álláspontja szerint az elsőfokú bíróság a vádirati tényállással egyező tényállást állapított meg, ennek ellenére a vád tárgyává tett 1978. évi IV. tv. 330.§-ába ütköző hitelsértés vétségéről nem rendelkezett, amely bűncselekmény a hatályos Btk. 405.§ (1) bekezdésében tartozás fedezetének elvonása néven továbbra is büntetendő. Álláspontja szerint jelen eljárásban - figyelemmel a büntetési tételek azonosságára - a Btk. 2. § (1) bekezdése alapján - az 1978. évi IV. tv.-t kell alkalmazni. Indítványozta továbbá, hogy a bíróság a vádlottal szemben - halmazati büntetésként - közérdekű munkát szabjon ki.

A vádlott a másodfokú nyilvános ülésen nem kívánt nyilatkozatot tenni.

A vádlott terhére - súlyosítás végett - bejelentett ügyészi fellebbezés részben eredményre vezetett.

Az elsőfokú bíróság az eljárási szabályokat betartotta.

A tényállás 1. pontja vonatkozásában az elsőfokú bíróság helyes indokát adta annak, hogy a vádlott önellentmondásos vallomásával szemben a tényállást alapvetően a rendelkezésre álló okirati bizonyítékok (H. P. Zrt. feljelentése, annak mellékleteként becsatolt iratok; továbbá M. V. és B. Zs. Cs. tanú vallomása és utóbbi írásbeli nyilatkozata) adatai alapján állapította meg. Helyesen cáfolta azt a vádlotti védekezést, ami szerint a vádlott az F. M. Kft.-nél B. Zs. alkalmazásában dolgozott, és nem volt tudomása arról, hogy bejelentett munkaviszonnyal rendelkezett-e, hiszen tárgyalási szakban maga a vádlott volt az, aki a 2012. március 30. napján kelt beadványával ellentétben beismerte, hogy a kérdéses cégnél bejelentés nélkül vállalt alkalmi munkát. Ugyancsak helyesen rögzítette a vádlott és a H. P. Zrt. között létrejött pénzügyi lízingszerződés adatait, azt a tényt, hogy egy bizonyos forgalmi rendszámú személygépkocsi megvásárlása érdekében került sor a lízingszerződés megkötésére. Az elsőfokú bíróság irathűen állapította meg a tényállásban, miszerint a vádlott a hitelintézet felszólítása ellenére nem szolgáltatta vissza az említett gépjárművet, mint ahogyan annak megtalálási körülményeit és a sértett részére történő kiadásának tényét is pontosan rögzítette.

A tényállás 2. pontja vonatkozásában a vádlott és az U. L. H. Zrt. között létrejött kölcsönszerződés adatait az elsőfokú bíróság az U. L. Zrt. feljelentésének adatai alapján rögzítette, bár a hivatkozott kölcsönszerződés beszerzésére nem került sor, azonban a szerződés megkötésének tényét, a szerződésben szereplő adatok valóságtartalmát a vádlott sem vitatta, ugyanakkor a feljelentésben foglaltakkal egyezően B. T. Zs. tanúvallomása megerősítette. Sz. I. vallomása alapján ugyancsak helyesen került megállapításra, miszerint a vádlott a P. Kft.-nél munkaviszonyban nem állt, ugyanakkor a valótlan tartalmú magánokirat a kölcsönszerződés megkötésének érdekében felhasználásra került.

Az elsőfokú bíróság a rendelkezésre álló bizonyítékok alapján ugyancsak helyesen állapította meg, miszerint a vádlott a kölcsönszerződésből eredő fizetési kötelezettségének egy idő után nem tett eleget, és a kölcsönszerződés felmondását követően az előírt határidőben a gépjárművet felszólítás ellenére nem adta át a hitelintézetnek. A kérdéses gépjármű megtalálásának, és végrehajtó által történt lefoglalásának körülményei ugyancsak helyesen kerültek megállapításra.

Az elsőfokú ítélet történeti tényállása megalapozott és pontos, mert felderített, hiánytalan, irathű és helytelen ténybeli következtetéstől mentes, így a Be. 351. § (1) bekezdése alapján irányadó volt a másodfokú eljárásban is.

Az elsőfokú bíróság a törvényesen lefolytatott bizonyítási eljárás során az ügy eldöntéséhez szükséges bizonyítékokat beszerezte, azokat egyenként és összességükben értékelte, majd kellő részletességgel, meggyőzően és logikusan indokolta, hogy a tényállást mely bizonyítékok alapján állapította meg.

Ugyanakkor az elsőfokú bíróság tévesen jutott arra a következtetésre, hogy a vádlott vonatkozásában a Btk. 2. § (2) bekezdése alapján az elbíráláskor hatályban lévő Büntető Törvénykönyvet, a 2012. évi C. tv.-t alkalmazta, ugyanis az eljárás tárgyát képező bűncselekmények büntető törvény általi fenyegetettsége az elkövetés és az elbírálás idején is egyező volt, nem merült fel olyan körülmény, amely az elbírálás idején hatályban lévő Büntető Törvényköny alkalmazását indokolta volna.

A tényállás 2. pontja esetében az elsőfokú bíróság helytelenül jutott arra a következtetésre, hogy a vád tárgyává tett hitelsértés vétsége vonatkozásában nem hozott a vádlott büntetőjogi felelősségének megállapítására vonatkozó rendelkezést, ugyanis az elbíráláskor hatályos Btk. 405. § (1) bekezdése "Tartozás fedezetének elvonása" címen az adott bűncselekményt büntetni rendeli, az 1978. évi IV. tv. 330. §-ában meghatározott hitelsértés vétségével azonos büntetési tétellel egyezően.

Tekintettel arra, hogy a tényállás 2. pontjában az elsőfokú bíróság által megalapozottan megállapított tényállás alapján megállapítást nyert, hogy az U. L. H. Zrt. hitelező elől a vádlott a tényállásban írt magatartásával a hitel fedezetét elvonta, és ezzel a hitelezőnek a fedezetből való kielégítését meghiúsította, megvalósította az 1978. évi IV. tv. 330. §-ába ütköző, aszerint minősülő hitelsértés vétségét, amely bűncselekmény elkövetésében a másodfokú bíróság a Be. 330. § (1) bekezdése alapján - figyelemmel a Be. 2. § (4) bekezdésében foglalt rendelkezésre - a vádlott bűnösségét megállapította.

A tényállás 1. pontjában pedig a vádlott - az elsőfokú bíróság által a tényállásban helyesen megállapított - valótlan tartalmú magánokirat (nyomozati iratok 67. oldal) felhasználásával elkövetett cselekményével helyesen 1 rb. az 1978. évi IV. tv. 276.§-ába ütköző, aszerint minősülő magánokirat-hamisítás vétségét valósított meg.

Az elsőfokú ítéletnek a tényállás 1. pontjában a vádlottat a jármű önkényes elvételének bűntette alól történt felmentő rendelkezését, úgyszintén a tényállás 2. pontjában a vádlottal szemben a Btk. 345. §-ába ütköző hamis magánokirat felhasználásának vétsége miatt folyamatban lévő büntetőeljárást megszüntető rendelkezését az ügyészi fellebbezés nem érintette, ezért a másodfokú bíróság a Be. 348. § (2) bekezdése alapján ezen rendelkezéseket nem bírálta felül, ugyanakkor megjegyzi, hogy a vádlottat a Btk. 2. § (1) bekezdésére figyelemmel helyesen az 1978. évi IV. tv. 327. § (1) bekezdésébe ütköző, aszerint minősülő jármű önkényes elvételének bűntette miatt emelt vád alól kellett volna felmenteni, és vele szemben 1 rb. az 1978. évi IV. tv. 276. §-ába ütköző, aszerint minősülő magánokirat hamisítás vétsége miatt kellett volna megszüntető rendelkezést hozni.

Az elsőfokú bíróság által felsorolt bűnösségi körülmények annyiban szorulnak kiegészítésre, miszerint a másodfokú bíróság további enyhítő körülményként értékelte a vádlott vonatkozásában azt, hogy édesanyja ápolásáról gondoskodik, továbbá, hogy az elévülési időt jóval meghaladó mintegy hatéves időmúláson túlmenően a vádlott vonatkozásában a jelen büntetőeljárás tárgyát képező bűncselekmények elkövetése óta sem indult újabb büntetőeljárás.

Mindezekre figyelemmel a másodfokú bíróság egyetértett az elsőfokú bíróság által alkalmazott próbára bocsátást kimondó rendelkezéssel, azonban annak tartamát felemelte, tekintve, hogy a vádlottat hitelsértés vétségében is bűnösnek mondta ki.

A másodfokú bíróság álláspontja szerint a nyomatékos enyhítő körülményekre figyelemmel szükségtelen a vádlottal szemben büntetés kiszabása, az 1978. évi IV. tv. 72. § (1) és (5) bekezdése alapján alkalmazott próbára bocsátás szükséges, de mindazonáltal elégséges a büntetési célok eléréséhez.

A másodfokú bíróság az első fokú ítélet polgári jogi igény érvényesítésének egyéb törvényes útra utasító rendelkezését a Be. 335. § (1) bekezdése alapján pontosította.

Mindezekre tekintettel a másodfokú bíróság - a Be. 361. § (1) bekezdése szerint nyilvános ülésen - a sérelmezett elsőfokú ítéletet a Be. 372. § (1) bekezdése alapján részben megváltoztatta, míg az ítélet egyéb törvényes rendelkezéseinek helybenhagyása a Be. 371. § (1) bekezdésén alapul.

A másodfokú bíróság ítélete elleni jogorvoslati jogosultság a Be. 386. § (1) bekezdés b) pontján alapszik.

Budapest, 2014. október hó 06. napján

Dr. Rákosi Tibor s. k.

előadó bíró

Dr. Gyepes Katalin s. k.

a tanács elnöke

Dr. Nyerges Ágnes

bíró

Az elsőfokú ítélet a másodfokú ítéletben írt változtatással 2014. november 18-án jogerős és a bűnügyi költség tekintetében végrehajtható.

Budapest, 2015. február 5.

Dr. Gyepes Katalin s. k.

a tanács elnöke

(Fővárosi Törvényszék 31. Bf. XIX. 14.227/2013.)

* * *

A Budapesti XVIII. és XIX. Kerületi Bíróság a Budapesten, 2013. szeptember 26. napján megtartott nyilvános tárgyaláson meghozta a következő

í t é l e t e t .

A vádlott

b ű n ö s: egyrendbeli, a Btk. 345. §-ába ütköző és aszerint minősülő hamis magánokirat felhasználása vétségében.

Ezért őt a bíróság 1 (egy) év időtartamra p r ó b á r a b o c s á t j a .

A vádlottat az ellene egyrendbeli, a Btk. 380. §-ának (1) bekezdésébe ütköző és aszerint minősülő jármű önkényes elvételének bűntette miatt emelt vád alól felmenti, az egyrendbeli, a Btk. 345. §-ába ütköző és aszerint minősülő hamis magánokirat felhasználása vétsége miatt vele szemben indult büntetőeljárást megszünteti.

A bíróság az U. L. Zrt. magánfél polgári jogi igényét a törvény egyéb útjára utasítja.

Az eljárás során felmerült 51 250 (ötvenegyezer-kettőszázötven) forint bűnügyi költséget az állam viseli.

I n d o k o l á s

A Budapesti XVIII. és XIX. Kerületi Ügyészség a B.XIX.4288/2010/14-I. számú vádiratában a vádlottat egyrendbeli, a Btk. 327. §-ának (1) bekezdésébe ütköző és aszerint minősülő jármű önkényes elvételének bűntettével, egyrendbeli, a Btk. 330. §-ába ütköző és aszerint minősülő hitelsértés vétségével, valamint kétrendbeli, a Btk. 276. §-ába ütköző és aszerint minősülő magánokirat hamisítás vétségével vádolta.

A tárgyaló ügyész végindítványában a vádlott bűnösségének kimondását egyrendbeli hitelsértés vétségében és egyrendbeli magánokirat-hamisítás vétségében kérte, míg a jármű önkényes elvételének bűntette vonatkozásában a vádlott bizonyítottság hiányában való felmentését, a magánokirat-hamisítás vétsége vonatkozásában az eljárás elévülés címén történő megszüntetését kérte.

A vádlott az általános iskola nyolc osztályát végezte el, vendéglátós szakképzettséggel rendelkezik. Jelenleg munkanélküli, jövedelme nincs. Hajadon, kiskorú gyermeke nincs, édesanyja ápolásáról gondoskodik. Vagyontalan, tartozása nincs. Büntetlen előéletű, magyar állampolgár. Magas vérnyomás betegségben szenved.

1.

A vádlott 2008. augusztus 25. napján pénzügyi lízingszerződést kötött a H. P. Zrt.-vel egy Fiat Stilo 1,2 Comfort típusú személygépkocsira. A hitelintézet 1 050 000 forintot biztosított 60 hónapi futamidőre havi 24 641 forint törlesztőrészlettel. A lízingszerződés megkötése során a vádlott azt állította, hogy 2007. szeptember 1. napjától a F. M. Kft.-nél dolgozik, havi jövedelme 150 000 forint.

A vádlott a fenti kft.-nél sosem dolgozott.

A futamidő alatt a gépjármű a H. P. Zrt. tulajdonában maradt, a vádlott a gépkocsi üzembentartója lett.

A hitelintézet a törlesztőrészletek meg nem fizetése miatt a szerződést 2010. június 2. napján felmondta, és felszólította a vádlottat a gépjármű átadására, melynek az nem tett eleget, a járművet ezt követően is - a hitelintézet engedélye nélkül - tovább használta.

A büntetőeljárás során a gépkocsit 2011. március 12. napján a B.-n - működőképes állapotban megtalálták, a H. P. Zrt. képviselőjének 2011. május 2. napján kiadták.

2.

A vádlott 2008. január 25. napján az N. Kft. szám alatti üzletében adásvételi szerződést kötött egy Audi A4 Avant 1.8 T quattro típusú személygépkocsira. A jármű megvételéhez a vádlott 3 500 000 forint kölcsönt igényelt az U. L. H. Zrt.-től.

A hitelintézet a vádlottnak 3 500 000 forint kölcsönt biztosított 120 havi futamidőre, havi 51 641 forintos törlesztőrészletekkel. A felek között létrejött egy opciós szerződés, mely szerint a törlesztőrészletek meg nem fizetése esetén a gépjárműre a hitelintézetet vételi jog illeti meg. A szerződés megkötéséhez a vádlott felhasznált egy, a P. Kft. nevében 2007. december hónapra kiállított bérlapot, mely szerint jövedelme havi nettó 160 450 forint A vádlott a fenti kft.-vel 2007. évben nem állt munkaviszonyban, nevezett személy a kft.-ben ismeretlen.

A kölcsön törlesztőrészletét a vádlott 25 hónapon keresztül fizette, majd fizetési kötelezettségének nem tett eleget, ezért a hitelintézet a szerződést 2010. május 20. napján azonnali hatállyal felmondta, és felszólította, hogy a gépjárművet adja át a hitelintézetnek.

A vádlott a gépjárművet határidőre nem adta át, a gépkocsit - mely a behajtás időpontjában szerelőnél volt - a szerelő műhelyéből elhozta, és azt ismeretlen helyre szállította, s ezáltal a hitelezőnek a fedezetből történő kielégítését meghiúsította.

A gépjárművet a BRFK XV. Kerületi Rendőrkapitányság járőrei egy albérlői vitáról érkezett bejelentés miatti intézkedésük során 2012. augusztus 30. napján a B.-n egy ház udvarán megtalálták, azt lefoglalták és a kerületben lévő M. utcai telephelyre szállították. Az U. L. H. Zrt. sértett a gépkocsit átvenni nem tudta, mert arra K. Cs. önálló bírósági végrehajtó lefoglalást rendelt el.

Az U. L. H. Zrt. sértett mint magánfél 4 402 214 forint összegben polgári jogi igényt terjesztett elő.

A vádlott a nyomozás során vallomást tenni nem kívánt, a cselekmények elkövetését és bűnösségét nem ismerte el. Tárgyalási szakban továbbra sem értett egyet a váddal, részben ugyanakkor bűnösnek érezte magát. Elmondta, hogy B. Zs. volt a cégtulajdonos, akinél alkalmi munkát vállalt, azonban nem volt bejelentve, úgy volt, hogy nála fog dolgozni, azonban sikerült elhelyezkedni egy másik étteremben. Amikor megkötötte a szerződést, akkor a H. részéről volt egy telefon, hogy dolgozott-e, és a H.-nál őt jelölte meg, mint munkaadót. Egyébként folyamatosan fizette az autót, többször felhívták, hogy elviszik az autót, utolsó találkozása a behajtó emberrel, M. V.-vel volt. Elmondta, hogy korábban is volt olyan, hogy felmondták a szerződést, ekkor bement a V. útra, befizette a szerződési díjat. Aztán mikor lefoglalták az autót, akkor nem készült jegyzőkönyv, majd egy hónap múlva hívták a rendőrségről, hogy ott van az autó, menjen és vegyenek fel egy jegyzőkönyvet. Másnap megkereste a H.-tól egy férfi, hogy vegye fel az autót, de nem adtak pontos tájékoztatást. Elmondta, hogy soha nem dolgozott a kft.-nél, S. V. kérésére vásárolta meg az autót, aki nem kaphatott hitelt, érzelmi alapon ment bele az egészbe. Megbeszélték, hogy lesz egy bankszámlaszám, amire a férfi utalja a pénzt és fizeti, azonban a bankszámlaszám nem jött létre (bár olykor fizetett), azonban folyamatosan jöttek a felszólító levelek, mert eltűnt az autóval, és gyorshajtás és szabálytalan parkolás miatt érkeztek a büntetések. Fizette a részleteket, kérte, hogy hozza az autót, azt mondta, hogy szerelőnél van, kölcsönadta, parkolóban áll az autó. Elmondása szerint a gépkocsihoz hozzá tudott férni S. V.-n keresztül, de az nagyon rossz állapotban volt, és a felmondás előtt azt mondta, hogy az autó egy harmadik személynél volt, ennek a nevét nem mondta. Majd elvitte az autót szerelőhöz, és az a J. A. utcai egyik ház előtt állt hónapokig.

A 2012. április 3. napján bíróságra érkezett vádlotti beadványban foglaltak szerint valóban kötött szerződést az említett két gépkocsival kapcsolatosan kölcsönfelvételről, azonban álláspontja szerint semmiféle tartozása nem áll fenn a hitelt nyújtó cégekkel szemben. A H. P. Zrt.-vel kötött szerződés alapján a részére folyósított kölcsön összege 1 050 000 forint volt, azonban a mellékletként csatolt B. Gazdasági Tanácsadó Iroda Kft. pénzügyi szakvéleményében foglaltakra figyelemmel a H. tartozik részére, a tartozás megfizetése iránt polgári pert kíván indítani a H. P. Zrt. ellen. Álláspontja szerint két és fél év után megalapozatlanul rendelte el a gépkocsi lefoglalását a H. Zrt., így nem követte el sem a jármű önkényes elvételének bűntettét, sem a hitelsértést.

Az U. L. H. Zrt. 3 500 000 forint kölcsönt nyújtott 10 év futamidőre, azonban a mellékletként csatolt fenti kft. szakvéleményéből megállapíthatóan ugyanakkor a szerződés felmondásának időpontjában 46 327 forint túlfizetésben volt, így a szerződés felmondása jogtalanul történt. A gépkocsit egyébként nem ő használta, hanem akkori barátja, S. V., és az vagy H. A., a kocsival karambolozott és éppen szerelőnél volt, amikor annak átadására felszólították, de a szerelő nem volt hajlandó kiadni a gépkocsit a részére. A gépkocsit ezt követően nem keresték a hitelt nyújtó cég részéről és így - bár az később a birtokába került - nála is maradt: hosszú ideig a lakhelye előtt állt az utcán javítatlan állapotban, majd a garázsban helyezte el. Barátjával egyébként a kapcsolat megszakadt, a gépkocsi teljes kijavítására nem került sor.

Ugyanakkor tudomására jutott, hogy a gépkocsi javításával kapcsolatban ismeretlen személy a P. Biztosítótól 1 593 404 forintot vett fel, erről azok leveléből értesült, és emiatt feljelentést is tett ismeretlen személy ellen, de a nyomozást a BRFK XIX. Kerületi Rendőrkapitányság felfüggesztette. A jogtalan kifizetés miatt igényt jelentett be a P. Biztosítóhoz és ők is tettek feljelentést az ügyben, őt azonban a további fejleményekről nem értesítették. Figyelemmel az U. részéről történő jogtalan felmondásra sem a jármű önkényes elvételének bűntette, sem a hitelsértés vétsége nem állapítható meg, az U. ellen az elszámolás egyébként nem megfelelő volt, ami miatt szintén polgári peres eljárást kíván kezdeményezni.

A kétrendbeli magánokirat-hamisítás vétségével kapcsolatosan a vád részben szintén alaptalan. Az F. M. cégnél B. Zs. alkalmazta és ott ténylegesen munkát végzett, nem volt tudomása arról, hogy nem volt bejelentve, ezért valós adatokat tartalmazott az igazolás, ezzel kapcsolatban okirathamisítást nem követett el. A P. Kft.-nél nem állt alkalmazásban, a keresetigazolást H. A. szerezte be az ő volt barátja, S. V. részére. A gépkocsit S. V.-nek vásárolták, aki vállalta a kölcsön részleteinek kifizetését is, amikor azonban nem fizetett, neki kellett helyette törlesztenie. Erre a gépkocsira egyébként nem lett volna szüksége, azt csak a barátja rábeszélésére vállalta be, hogy segítsen neki, az igazolásra is azért volt szüksége, annak felhasználásában részt vett, ennyiben a vádat elismeri.

M. V. (NN1) tanú (1. tényállási pont) elmondta, hogy a H. P. Zrt. alkalmazásában, mint kintlévőség kezelő 2010. június végén megbízást kapott a Fiat Stilo felmondott lízingszerződést helyreállítására, vagy a lízingeszköz visszaszármaztatására. A megadott telefonszámon megpróbálta elérni az ügyfelet, sikertelenül, majd személyesen felkereste az általa megadott címet. Itt kaputelefonon keresztül beszélt az ügyfél bátyjaként bemutatkozó úrral, aki közölte, nincs otthon az ügyfél és próbálja meg telefonon keresztül elérni. A későbbiek folyamán ismét felkereste a megadott címet, a ház előtt ott parkolt a gépjármű, ekkor az ügyféllel is tudott beszélni személyesen, tájékoztatta szerződése felmondásáról és a szerződés helyreállításának a lehetőségéről. Az ügyfél elmondta, hogy mindenképpen szüksége van az autóra, ezért kér pár nap haladékot a szerződés helyreállítására, illetve amennyiben nem tudja előteremteni a helyreállításhoz szükséges összeget, akkor visszaadja a H. Zrt. tulajdonát képező gépjárművet. Ezek után az ügyféllel már nem sikerült kapcsolatot létesíteni, a telefonját nem vette fel, és az arra küldött SMS-re sem reagált, többször kint volt a megadott címen is, de a gépjárművet már nem találta ott, illetőleg az ügyfél részéről részletbefizetés érkezett, viszont a szerződést kihallgatása napjáig,(2010. október 27.) sem állította helyre, illetve tartozása van a H. Zrt. felé.

B. Zs. Cs. tanú (1. tényállási pont) elmondta, hogy az F. M. Kft. cégvezetőjeként dolgozik körülbelül 1997. óta, a vádlottat már gyermekkora óta ismeri és valóban volt szó róla, hogy az nála fog dolgozni, megegyeztek a bérrel kapcsolatosan is, és hívta is őt valaki egy pénzintézettől (a nevére már nem emlékszik), hogy valóban náluk dolgozik-e, és azt mondta, hogy igen, mivel "ekkor még ő is így tudta". Majd a későbbiek folyamán a vádlott mégis visszalépett attól, hogy a kft.-nél dolgozzon, mivel kapott egy kedvezőbb ajánlatot egy bárban, és azóta sem igazán találkozott vele.

Cs. N. tanú (2. tényállási pont) elmondta, hogy az F. Kft.-t 2009. június 2-től élettársával együtt Cz. L.-lel együtt vezetik, a cég rendezvények lebonyolításával foglalkozik és annak nevéhez körülbelül hat hívószám van kötve az egyik telefontársaságnál. A vádlott, mint alkalmi munkaerő dolgozott náluk, vele csupán munkakapcsolatban volt, így ha volt valamilyen rendezvény, akkor mint pultost alkalmazták, és emlékezete szerint 2011. január-február hónapban dolgozott náluk (mivel addig, 2010. december 31. napjáig - tudomása szerint - egy kerületi vendéglátó egységben dolgozott). A kérdéses autópálya-matrica valóban a kft. céges fenti telefonszámáról lett megrendelve, azt a számot cégük egyetlen állandó bejelentett alkalmazottja, V. I. használja.

R. I. tanú (2. tényállási pont) elmondta, hogy a F. L. Kft.-nél mint kintlévőségkezelő 2010. június 29-én az U. L. H. Zrt.-től megbízást kapott egy Audi A4 Avant 1.8 T quattro gépjármű visszaszármaztatására, vagy a fennálló adóság rendezésére. Az ügyfelet felkereste a megadott címen, ott a testvérével tudott beszélni, aki megadta a testvére telefonszámát. Felhívta a megadott számot, de az mindig ki volt kapcsolva, aztán egyszer felhívta őt egy férfi (a nevére nem emlékszik), elmondta, hogy ő a vádlott ismerőse és ő segít neki az Audi ügyeit rendezni, haladékot kért a fizetésre mondván, hogy a vádlott fizetni fog, de most külföldön dolgozik, majd többszöri határidőmódosítást követően sem történt fizetés. Többször beszélt ezzel a férfival telefonon, és egy alkalommal az elmondta neki, hogy a gépjármű szerelőnél van, mivel azt még régebben a vádlott összetörte, egyúttal megadta a szerelő telefonszámát is, mely a (06) (20) 662-6036 hívószám volt, és azon beszélt egy úrral, aki elmondta, a gépjármű valóban nála van, de mivel G. K. rengeteg pénzzel tartozik neki (mely megközelítőleg 600 000 forint), ezért ameddig nem fizet, nem fogja a gépjárművet odaadni neki. Majd elmentek az S. úti benzinkúthoz, mert itt beszélték meg a találkozót a szerelővel, aki az Audival érkezett oda, melyet ő le tudott fotózni. Az autónak hiányzott az első lökhárítója, a géptetőt fényezni kellett és talán az egyik lámpája sem volt meg, illetőleg a jobb első doblemezt kellett még fényezni. Mikor a fényképezéssel végzett, megvárta, míg elmennek, és látta, hogy a benzinkút melletti gyártelepre mennek be. Ezután a kapcsolat a vádlottal megszakadt és mivel nem látott reális esélyt a gépjármű visszaszolgáltatására, vagy az adósság rendezésére, ezért az ügyet sikertelen lezárással visszaadta a zrt.-nek.

Sz. I. tanú (2. tényállási pont) elmondta, hogy a P. Kft. ügyvezetője 2009. január 12. napja óta, az elé tárt, 2008. január 7-én kelt bérlapról annyit tud mondani, hogy a kft. sosem használt ilyen formátumú bérlapot, a kft. által használt cégbélyegzők különböző sorszámúak, de viszonylag hasonlít az eredeti cégbélyegzőjükhöz, és az aláírás hasonlít az előző ügyvezető, H. A. aláírásához. Mielőtt elküldésre került a hatóság felé a megkeresésben kért információ, mely szerint a vádlott állt-e alkalmazásban 2007-ben a társaságuknál, utánanézett, a könyvelő tájékoztatását kérte, ő is nemleges választ adott, így azt tudja mondani továbbra is, hogy a vádlott "a cégük számára ismeretlen".

F. I. tanú (2. tényállási pont) elmondta, hogy a P. C. Bt ügyvezetője és a cég nevén tavaly (2010-ben) közel 100 darab hívószám volt, ezek közül egyet a náluk dolgozó fényező, Cs. G. barátnője, P. A. használt, azonban ő ezt átadta használatra Á. Z.-nek, de mivel a számlák nem voltak rendesen fizetve, ezért a SIM kártyát visszakérte, melyet jelenleg a szintén náluk dolgozó S. I. lánya használ. A vádlottat nem ismeri, nincs arról tudomása, hogy a szóban forgó Audi A4 autó a bt.-nél lett volna javítás alatt, arról sincs tudomása, hogy lenne 600 000 forint kintlévősége a cégnek azért, hogy a javítás költségét nem tudták volna megfizetni. A náluk lévő autók esetében mindig kiszámolják a költségeket és készpénzes fizetés esetén előleget is szoktak kérni, amikor a biztosító fizet, akkor az mindig átutalással történik, és ha úgy látja, hogy az ügyfél nem biztos, hogy fizetni tud, akkor inkább el sem vállalja a munkát. Elmondta továbbá, hogy Á. Z. az S. úti autójavító műhelyben dolgozik, és mivel a kérdéses időszakban nála lehetett a hívószám, ezért érdemben a gépjárműről ő tudna nyilatkozni.

B. T. Zs. tanú (2. tényállási pont) - akinek a vallomását tartós külföldön tartózkodására tekintettel a bíróság felolvasta, a nyomozás során elmondta, hogy a H. G. Kft. ügyvezetőjeként dolgozott 2005 novemberétől 2010 januárjáig (a cég felszámolásáig), annak székhelye, mely az édesanyja és az ő jelenlegi lakcíme, de ezen a címen tényleges üzleti tevékenységet sosem folytattak, a gépkocsival kapcsolatos szerződéseket mindig a cég telephelyén kötötték. A konkrét szerződéskötés körülményeire nem emlékszik, de a mellékelt iratokból megállapítható, hogy azt az egyik alkalmazottja, B. T. G. intézte. A vádlott neve nem mond semmit a számára, a gépjármű jelen feltalálási helyéről nincs tudomása. Elmondta továbbá, hogy a szerződés megkötése jogszerűen jött létre, a vádlott által benyújtott papírokat az U. Zrt. többször is leellenőrizte és feltehetően rendben is találta azokat.

Á. Z. tanú (2. tényállási pont) elmondta, hogy autójavítóként dolgozik az S. úti 110-112. autójavító műhelyben mind a mai napig. A vádlott által használt hívószám hívószám kapcsán elmondta, hogy azt valóban ő vette át Cs. G.-től használatra, az G. élettársáé volt, de mikor különváltak, G. odaadta neki, és körülbelül egy évig volt nála a kártya, melyet (miután a saját cége nevére kilenc kártyát vett) visszaadott G.-nek. Az Audi gépjármű kapcsán elmondta, hogy az emlékezete szerint egyik ügyfele által került oda javításra, az autót egy hölgy, akit ő csak L. becenéven ismert, hozta be személyesen javításra, és az autónak hiányos volt az első lökhárítója, a géptető nem volt lefényezve, csak alapozó volt rajta. A hölgy kérte, rakják rendbe az autót, mely legalább 2-3 hónapig volt nála, a hölgy nem is nagyon érdeklődött. Egy alkalommal felhívta őt egy 20-as számon egy végrehajtó, érdeklődött az Audi iránt, melyre azt mondta, hogy az autó nála van és azt meg is tudja mutatni, közölte a végrehajtóval a műhely címét, de mivel az nem talált oda, ezért személyesen kiment a benzinkútra az Audival, ahol a végrehajtó lefényképezte az autót, majd ő visszament a műhelyhez, a behajtó is jött mögötte, hogy megnézze, hol van a műhely pontosan. Ezt követően L. megjelent egy Fiat Stilóval azzal, hogy végezze el rajta a kötelező szervizt és ekkor kérdezett rá, mikor akarja elvinni az Audit, rendezze a számlát, mire azt válaszolta, el fogják vinni és a számlát is rendezik, melyet meg is tettek két héten belül, az autót elvitték.

Cs. G. tanú (2. tényállási pont) elmondta, hogy a vádlott által használt hívószám hívószámot F. I. vásárolta a P. C. Bt-nek, de ezt a hívószámot ő átvette tőle és valójában a barátnője használta addig, amíg kapcsolatban voltak, majd miután szétmentek, egy darabig még nála volt a hívószám, azután azt átadta használatra Á. Z.-nek. Tudomása szerint a hívószám még mindig a bt. nevén van, de már a Zoltán sem használja, hanem visszaadta azt F. I.-nek. A kérdéses Audi gépkocsiról nem tud semmit, sok autó megfordult a keze között, de ennél az autónál fényezési munka nem volt, csak szerelési, és abban teljesen biztos, hogy az autót senkinek sem vitte ki semmilyen benzinkútra megmutatni.

A bíróság tanúként hallgatta még ki M. A. S., aki a vádlott és védője kérésére egy "pénzügyi vélemény-t készített, melyben foglaltakat fenntartotta, azzal egyezően nyilatkozott. Álláspontja szerint egyik esetben sem jött létre szerződés a felek között, az ügyben szereplő deviza alapú szerződések lényegében érvénytelenek, melynek többek között egyik oka az akarategyezés hiánya, ugyanis a bankok nem világosították fel az ügyfelet arról, hogy nem hitel-, hanem befektetési szerződést kötnek.

A 2010. szeptember 6-i feljelentésben (melyet a H. P. Zrt. képviseletében eljáró M. V. tett meg, 1. tényállási pont) foglaltak szerint (nyomozati iratok 23. oldal és mellékletek) a vádlott 2008-ban egyedi lízingszerződést kötött a H. P. Zrt.-vel egy Fiat Stilo típusú gépjárműre. A lízingszerződést a H. Zrt. díj nem fizetés miatt 2010. június 2-án felmondta, egyben felszólította a lízingelőt a gépjármű átadására, melynek nem tett eleget. A H. Zrt. megbízta a vele szerződésben álló M-A. Kft.-t a gépjármű visszaszármaztatására. A megadott telefonszámon próbálta elérni az ügyfelet, az kicsöngött, de nem vette fel senki, ezért személyesen elment a megadott címre, ahol nem tudott beszélni az ügyféllel, ezért üzenetet hagyott, az üzenetre sem érkezett válasz, ezért ismét felkereste, személyesen tudott beszélni az ügyféllel, tájékoztatta szerződése felmondásáról, illetve a helyreállítás lehetőségéről. Az ügyfél elismerte tartozását és arról tájékoztatta, hogy befizeti a helyreállításhoz szüksége összeget, illetve ha nem tudja az általa megadott határidőt tartani, akkor a H. Zrt. tulajdonát leadja tárolásra az ügy rendezéséig. A haladék letelte után kereste az ügyfelet, aki elmondta, hogy nincs pénze, viszont a gépjárművet sem hajlandó átadni, tájékoztatta, hogy ilyen esetben a H. Zrt. jogi útra tereli az ügyet, az ügyfél közölte, ez őt nem igazán érinti meg, tegye nyugodtan a dolgát, fizet ha lesz pénze. Ezek után többször megkereste a megadott címen, de sem az ügyfelet, sem a "lízingeszközt" nem találta. Az autó bruttó vételára 1,7 millió forint, a finanszírozott összeg 1 050 000 forint volt. Elmondta továbbá, hogy az O. L. Zrt. jogutódja, a H. P. Zrt. a "terhelttel" szemben polgári jogi igényét fenntartja, a H. Zrt. kéri vissza a tulajdonát.

A 2011. január 3-i rendőri jelentés szerint (nyomozati iratok 997. oldal, 1. tényállási pont) a járműnyilvántartóból megállapítást nyert, hogy a szóban forgó, Fiat Stilo típusú gépjárművön kívül - mely opcióval terhelt a H. P. Zrt. javára (a jogviszony kezdete 2008. augusztus 25.) - még két darab gépjármű van a vádlott nevén nyilvántartva. Egy Audi A4 Quattro típusú gépjármű, mely opcióval terhelt az U. L. H. Zrt. felé, a jogviszony kezdete 2008. január 24. és egy BMW 530 DA típusú gépjármű, mely opcióval terhelt az M. Bank Zrt. felé, a jogviszony kezdete 2007. október 12., a gépjármű a forgalomból ki lett vonva 2010. július 9-én.

A 2011. április 28-i rendőri jelentés (nyomozati iratok 1005. oldal, 1. tényállási pont) tanúsága szerint az előadó a fenti napon felvette a kapcsolatot a H. P. Zrt. képviselőjével, F. N.-nel, akinek elmondta, a gépjármű a mai napon lefoglalásra került a vádlottól a rendőrségi telephelyen. A vádlott a lefoglalás és a lefoglalás megszüntetésének ténye ellen panasszal nem élt, hozzájárult ahhoz, hogy a Fiat Stilo típusú gépjárművet a H. P. Zrt. képviseletében eljáró személynek kiadják.

A 2011. február 15-i keltű iratban (nyomozati iratok 303. oldal, 1. tényállási pont) foglaltak tanúsága szerint B. Zs., a F. M. Kft. ügyvezetője azt a tájékoztatást adta, hogy a vádlott nem dolgozott cégüknél, volt róla szó, hogy alkalmazásba veszik, de emlékezete szerint talált egy kedvezőbb munkalehetőséget.

Az U. L. H. Zrt. feljelentése (nyomozati iratok 437-439. oldal és mellékletek) szerint a zrt. és a vádlott között kölcsönszerződés jött létre egy Audi A4 Avant 1.8 quattro típusú gépjármű megvásárlása céljából, mely szerződés kapcsán 2008. január 25. napján 3,5 millió forint került folyósításra annak 120 hónapos futamidejű visszafizetésével. A szerződés a H-G. Kft. közvetítésében B. T. értékesítő közreműködésével jött létre. A zrt. és az adós a szerződési feltételek 9.1.1. pontjának megfelelően a finanszírozott gépjármű vonatkozásában vételi jog biztosítására elidegenítési és terhelési tilalmat alapítottak a zrt. javára, az adós csupán 25 hónapon át tett eleget a szerződésben foglalt kötelezettségeinek, ezért a fent hivatkozott szerződés 2010. május 20. napján a zrt. részéről azonnali hatállyal felmondásra került. Az adós a továbbiakban sem teljesítette a tartozását, ezért a zrt. megbízást adott a F. L. S. Kft. részére a tartozás beszedésére, illetve a kölcsönszerződés fedezetéül szolgáló gépjármű birtokbavételére. Az adós nem fizette meg a fennálló tartozását, elmondta, hogy a finanszírozott gépjármű szerelőnél van, nem tudja kifizetni a tartozását, ezért a szerelő nem adja ki neki a gépjárművet, és ezt a szerelő is megerősítette, ezután a vádlottal a kapcsolat megszakadt. Egyúttal a polgári jogi igényét bejelentette az okozott kár vonatkozásában.

A 2011. október 27-i jelentés (nyomozati iratok 1007. oldal, 2. tényállási pont) tanúsága szerint 2011. január 14-én hatóságuk megkeresést küldött az U. L. H. Zrt. részére, mely megkeresésre adott válaszukkal egyidejűleg a zrt. megtette a feljelentését is hitelsértés vétségének megalapozott gyanúja miatt, melyben a gépkocsi gyártmánya egy Mercedes C320 típusú gépjármű volt. A járműnyilvántartóban folytatott ellenőrzést követően a gépjármű történetiségi adataiból megállapítható volt, hogy ez a gépjármű sosem volt a vádlott tulajdonában, jelenleg annak tulajdonosa és üzembentartója Fátyol István, továbbá a gépjármű opcióval terhelt az U. L. H. Zrt. javára, azt 2011. június 14-én kivonták a forgalomból.

A 2012. augusztus 30-i rendőri jelentés (bírósági iratok 17. sorszáma, 2. tényállási pont) tanúsága szerint a BRFK XV. Kerületi Rendőrkapitányság járőrei egy albérlői vitáról érkezett bejelentés miatti intézkedésük során 2012. augusztus 30. napján egy ház udvarán megtalálták a vád tárgyává tett személygépkocsit (mellyel - az ott lakó F. X. A. elmondása szerint - barátnője, a vádlott parkolt le, mivel a lízingelő bankkal perben van - lefoglalták és a kerületben lévő telephelyre szállították.

A bíróság a tényállást a vádlott részbeni tagadásával szemben (ugyanakkor az általa elmondottakra is figyelemmel) a kihallgatott tanúk vallomásán túl a tárgyaláson ismertetett/felolvasott (melyek egy részét az előzőekben ismertetette) egyéb okiratokra - így különösen a feljelentésekre és azok mellékleteire, a rendőri jelentésekre, a lefoglalással kapcsolatos iratokra - alapította. Így az I. tényállási pont kapcsán nem vitatottan a Fiat Stilogépkocsit a vádlott lízingelte, továbbá tény az is, hogy a hitelszerződés megkötésekor hamis nyilatkozatot tett, miszerint az F. M. Kft.-nél dolgozik (ahol havi nettó jövedelme 150 000 forint), a szerződéskor felhasználásra került az okirat, a vádlott a tárgyaláson elmondta, hogy nem volt bejelentve, és csak alkalmilag dolgozott a kft.-nél, amit a kft. ügyezetője, B. Zs. Cs. - akit a bíróság tanúként kihallgatott - is megerősített, azaz ténybeli beismerő vallomást tett a vádlott a magánokirat-hamisítás vétsége vonatkozásában. Ugyanakkor e tényállás kapcsán jármű önkényes elvételének bűntette nem állapítható meg, hiszen nem történt elvétel, egy lízingszerződés megkötése történt, majd miután a vádlott nem fizette a törlesztőrészletet, a bank felmondta a szerződést és a gépjárművet vissza akarta szerezni, de azt a vádlott tovább használta, nem adta vissza, ugyanakkor a megbízott cég képviselője felvette vele a kapcsolatot, elmondta, hogy mi történt, mindez azonban nem valósította meg a jármű önkényes elvételét, a vádlott vonatkozásában olyan magatartás, amely jogtalan elvételnek minősíthető, nem bizonyítható. A II. tényállási pont vonatkozásában a vádlott szintén egy valótlan okiratot (egy bérlapot) használt fel, ennek kapcsán Sz. I. tanú előadta, hogy a vádlott nem dolgozott az általa megjelölt munkahelyen, ugyanakkor e cselekmény - melynek elkövetési ideje 2008. január 25. - elévült, hiszen a vádlottat 2011. április 28-án hallgatták ki gyanúsítottként, e bűncselekmény elévülési ideje pedig három év, ekként az már gyanúsítotti kihallgatásakor elévült. A tényállás többi része (a régi Btk. szerinti hitelsértés vétsége, mely már nincs az új Btk.-ban) tekintetében az okirati bizonyítékok alátámasztják, hogy a vádlott 3,5 millió forintot igényelt a gépkocsi vásárlására, a vádlott elmondta, hogy akkori barátja, S. V. kérésére vásárolta, mert ő nem kaphatott hitelt - azzal, hogy azt nem ő, hanem barátja fogja fizetni, és az néhány hónapot fizetett is, majd ő is fizetett, lényegében beismerő vallomást tett (utal a bíróság arra, hogy jogi értelemben a vádlott vitatta mindkét hitelszerződést, annak érvényes létrejöttét, illetve a felmondás jogosságát is). A kihallgatott tanúk egy része lényegét tekintve nem tudott közvetlen bizonyítékkal szolgálni, azonban a vádlotti előadással összhangban álltak. A bíróság által tanúként kihallgatott R. I. tanú, aki mint behajtó járt el, többek között elmondta, hogy beszélt egy férfival, aki haladékot kért mondván, hogy külföldön van a vádlott. (megjegyzi a bíróság, hogy S. V.-t és H. A.-t tanúként kihallgatni nem tudta, ugyanis felkutatásuk nem vezetett eredményre, ugyanakkor a vádlott védője azon további bizonyítási indítványát, mely könyvszakértő kirendelésére vonatkozott, elutasította egyetértve azon ügyészi állásponttal,mi szerint a büntetőjogi jogkövetkezmény azon tényhez kapcsolódik, hogy a bank felmondta a hitelt.)

Ekként a bíróság a jelenleg hatályos (2013. július 1. napján hatályba lépett) 2012. évi C. törvény (Btk.) alapján - a Btk. 2. §-ának (2) bekezdésére hivatkozással elbírálva - a vádlott cselekményét, a tényállásban foglalt bűncselekmények elkövetése miatt a vádlottat egyrendbeli, a Btk. 345. §-ába ütköző és aszerint minősülő hamis magánokirat felhasználása vétségében mondta ki bűnösnek, ugyanakkor - az ügyészi végindítványnak megfelelően - az ellene egyrendbeli, a Btk. 380. §-ának (1) bekezdésébe ütköző és aszerint minősülő jármű önkényes elvételének bűntette miatt emelt vád alól a Be. 331. §-ának (1) bekezdése alapján - bizonyítottság hiányában - felmentette, az egyrendbeli, a Btk. 345. §-ába ütköző és aszerint minősülő hamis magánokirat felhasználása vétsége miatt vele szemben indult büntetőeljárást elévülés címén /a Btk. 25. §-ának b) pontjára is figyelemmel a Be. 332. §-a (1) bekezdésének a) pontja alapján/ megszüntette. Utal a bíróság arra, hogy a korábban hivatkozott Btk. 2. §-ának I. fordulatára figyelemmel a vádlott tényállásban szereplő, a bíróság által a vádirattal egyezően megállapításra került cselekmény vonatkozásában (miután a jelenleg hatályos Btk. ilyen bűncselekményt - hitelsértés vétsége - nem tartalmaz) külön rendelkezést nem hozott.

A bíróság a büntetés kiszabása során súlyosító körülményként értékelte az ilyen jellegű cselekmények elszaporodottságát.

Ugyanakkor enyhítő körülményként vette figyelembe a vádlott büntetlen előéletét, a jelentős időmúlást, a részbeni beismerést, továbbá betegségét.

A bíróság a vádlottal szemben a Btk. 65. §-ának (1) bekezdése szerinti próbára bocsátás intézkedést alkalmazott, melynek tartamát a Btk. ugyanezen szakaszának (3) bekezdése alapján határozta meg. A bíróság álláspontja szerint - a súlyosító és az enyhítő körülményre tekintettel - az ítélet rendelkező részében szereplő intézkedés áll arányban a cselekmény és az elkövető személyének a társadalomra veszélyességével, valamint a bűnösség fokával, és a vádlott esetében ez az intézkedés alkalmas a Btk. 37. §-ában meghatározott célok elérésére.

Az U. L. Zrt. sértett mint magánfél polgári jogi igénye tárgyában a Be. 335. §-ának (1) bekezdése szerint rendelkezett.

A bűnügyi költség viselése a Be. 338. §-ának (1) bekezdésén alapul.

A bíróság a tényállás megállapításánál figyelembe vette a vádlott priuszát is.

Budapest, 2013. szeptember 26. napján.

Dr. Garbóczi Zsuzsanna s. k. b í r ó

(Budapesti XVIII. és XIX. Kerületi Bíróság 4. B. XIX. 1486/2011.)