PKv 2016.1 A Kúria Polgári Kollégiumának 1/2016. (II. 15.) PK véleménye

a felülvizsgálati kérelem hivatalbóli elutasításának egyes kérdéseiről

A Kúria Polgári Kollégiuma a Kúria nem érdemi határozatainak vizsgálatára felállított joggyakorlat-elemző csoport Összefoglaló véleményének megállapításaiból kiindulva, az egységes ítélkezési gyakorlat biztosítása érdekében, a bíróságok szervezetéről és igazgatásáról szóló 2011. évi CLXI. törvény (Bszi.) 27. § (1) bekezdése alapján a következő kollégiumi

véleményt

nyilvánítja.

1. A jogerős határozat több rendelkezése ellen irányuló felülvizsgálati kérelem esetén valamely felülvizsgálatot kizáró ok meglétét, illetve hiányát, továbbá adott esetben az értékhatár-korlát alóli kivétel fennálltát a Kúria rendelkezésenként külön-külön hivatalból vizsgálja.

2. A Pp. 271. § (2) bekezdése alkalmazásában az "ingatlan tulajdonára" vonatkozó ügy alatt az olyan jogvitát kell érteni, amelyben a fél az ingatlan tulajdonát érintő dologi jogi igényt érvényesít.

Az "ingatlant terhelő jogra" vonatkozó ügynek az a jogvita minősül, amelyben a fél által érvényesített igény az ingatlan-nyilvántartásban az ingatlanra bejegyezhető, a tulajdonjogon kívüli egyéb jogot érint.

Az "ingatlanra vonatkozó jogviszonyból eredő" ügy alatt az olyan jogvitát kell érteni, amelyben a fél az ingatlanra vonatkozó olyan egyéb kötelmi jogi igényt érvényesít, amely eredményessége esetén az ingatlan jogi helyzetében változást eredményezhet.

3. A felülvizsgálati kérelem egymással szorosan összefüggő kötelező tartalmi kellékei a jogszabálysértés és a megsértett jogszabályhely megjelölése, valamint annak kifejtése, hogy a fél a határozat megváltoztatását milyen okból kívánja [Pp. 272. § (2) bek.]. Ezen együttes törvényi feltételeknek a fél akkor tesz eleget, ha egyrészt a megsértett jogszabályhelyet konkrétan megjelöli, másrészt pedig a hivatkozott jogszabálysértést tartalmilag is körülírja, az arra vonatkozó jogi álláspontját kifejti, vagyis ha a jogszabálysértésre való hivatkozása indokait is ismerteti. Mindezek bármelyikének hiánya a felülvizsgálati kérelem hivatalbóli elutasítását eredményezi.

4. Ha a fél a felülvizsgálati kérelmében több egymástól elkülönülő jogszabálysértésre hivatkozik, valamennyi hivatkozásának rendelkeznie kell az előző pontban meghatározott tartalmi követelményekkel.

5. A felülvizsgálati kérelem hivatalból történő elutasításának van helye, ha a fél nem jelöli meg, hogy a jogerős határozatot milyen keretben (egészében vagy mely részében) támadja, valamint, hogy milyen tartalmú határozat meghozatalát kívánja. Nem tekinthető a Kúria által hozandó határozat tartalmára vonatkozó határozott kérelemnek, ha az a jogerős határozat hatályon kívül helyezésére és "a jogszabályoknak megfelelő határozat hozatalára" irányul, feltéve, hogy a kérelemből a tartalma szerinti elbírálás elve [Pp. 3. § (2) bek.] alapján sem állapítható meg, hogy a fél a jogerős határozat helyett milyen tartalmú döntés meghozatalát kívánja. A Kúria által hozandó határozat tartalmára vonatkozó határozott kérelemnek minősül az is, ha a fél - a tartalmi követelményeknek egyébként megfelelő - kérelmében a jogerős határozat vagy mindkét fokú határozat hatályon kívül helyezését és a másodfokú bíróság vagy az elsőfokú bíróság új eljárásra és új határozat hozatalára utasítását kéri.

6. A jogerős határozat több rendelkezése ellen irányuló felülvizsgálati kérelem esetén a felülvizsgálati kérelemnek a törvényben előírt tartalmi kellékeket kérelmenként külön-külön kell tartalmaznia és ezek hiánytalan meglétét a Kúria is külön-külön vizsgálja.

7. A felülvizsgálati kérelem tartalmi kellékeinek a hiánya miatt a fél hiánypótlásra való felhívásának nincs helye, és ha az adott hiányosságot a felülvizsgálati kérelem előterjesztésére nyitva álló határidő eltelte előtt a fél magától sem pótolja, a felülvizsgálati kérelmet hivatalból el kell utasítani. A felülvizsgálati kérelem alaki kellékeinek hiánya esetén nincs akadálya a fél hiánypótlásra történő felhívásának.

1. A felülvizsgálati kérelem jogintézménye a Polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény (a továbbiakban: Pp.) rendszerében olyan rendkívüli jogorvoslati eszközként került meghatározásra, amelynek igénybe vétele sem az előterjesztésre jogosult alanyok körét, sem pedig a megtámadható jogerős határozatok tárgyát illetően nem korlátlan. A korlátozó rendelkezések célja annak biztosítása, hogy a legmagasabb bírói fórum elé olyan ügyek kerüljenek, amelyekben a jogkérdés súlya és jelentősége, a felek fokozott érdekeltsége, vagy a jogegység biztosításának szempontjai ezt indokolttá teszik. Ennek megvalósítását szolgálják a Pp. 271. § (1)-(4) bekezdései, amelyek meghatározzák a jogerős határozatoknak azt a körét, amelyben a rendkívüli perorvoslat igénybe vételére nincs lehetőség, illetőleg amelyben a rendkívüli perorvoslathoz való jogosultság gyakorolható. A törvény e rendelkezéseinek alkalmazásával kapcsolatban egységes értelmezést igénylő kérdésként merült fel, hogy miként érvényesülnek ezek a szabályok, amennyiben a jogerős határozat több rendelkezést tartalmaz és a felülvizsgálati kérelem közülük többet, vagy akár mindegyiket támadja. Ebben az esetben a Kúriának meg kell vizsgálnia, hogy az egyes felülvizsgálati kérelmek közül melyek azok, amelyekre nézve a rendkívüli perorvoslati eljárás lefolytatható, és melyek azok, amelyekkel kapcsolatban ennek feltételei hiányoznak.

A gyakorlatban legtöbb alkalommal előforduló korlátozó rendelkezés a Pp. 271. § (2) bekezdése által meghatározott ún. értékhatár-korlát, amelynek alkalmazása szoros összefüggésben áll a felülvizsgálati érték meghatározásának problematikájával. E kérdésben pedig a Pp. 271. § (2) bekezdése utal a pertárgyérték számításának a Pp. 24. §, valamint Pp. 25. § (3) és (4) bekezdéseiben, továbbá a Pp. 25. § (3) bekezdésében írt szabályainak a megfelelő alkalmazására. Ez magába foglalja a keresettel érvényesített követelés vagy jog értékére vonatkozó szabálynak, a különböző speciális pertárgyakra irányadó rendelkezéseknek, valamint a több követelés összeadásáról és a kamat, költség vagy egyéb járulék figyelmen kívül hagyásáról szóló előírásoknak az alkalmazását. Ennek legegyszerűbb esete, amikor a felülvizsgálati kérelemben támadott különböző követeléseket össze kell adni és ezek együttes értékét kell egybevetni a törvénynek az értékhatár-korlátot tartalmazó rendelkezésével.

Fennmarad azonban az a kérdés, hogy mi a teendő, ha a jogerős ítéletben elbírált és felülvizsgálattal támadott kérelmek közül egyesekre a felülvizsgálati korlátok valamelyikét alkalmazni kell, míg mások tekintetében azok nem érvényesülnek. Amennyiben a jogerős ítélet több rendelkezést tartalmaz, amelyek között felülvizsgálattal támadható és nem támadható rendelkezések egyaránt előfordulnak, a felülvizsgálati korlátok fennállását kérelmenként külön-külön kell megvizsgálni. Érdemi elbírálásra csak az a kérelem lehet alkalmas, amellyel kapcsolatban semmilyen korlátozó rendelkezés nem érvényesül. A befogadhatóság egy olyan eljárásjogi minőség, amellyel a felülvizsgálati kérelemnek a jogerős ítélet valamennyi felülvizsgálni kért rendelkezése tekintetében, külön-külön, teljes terjedelmében rendelkeznie kell. Ennek elbírálása során az egyes kérelmek általában nem hatnak ki egymásra. A felülvizsgálati korláttal érintett kérelmet tehát nem teszi befogadhatóvá és érdemben elbírálhatóvá az a körülmény, hogy azt esetlegesen a jogerős ítéletet támadó olyan másik kérelemmel együtt terjesztették elő, amellyel szemben korlátozás nem érvényesül. Ennek különösen gyakori esete, amikor a jogerős ítélet az értékhatár-korlátot el nem érő összegű vagyoni és nem vagyoni kártérítésben (sérelemdíjban) marasztaló rendelkezést egyaránt tartalmaz, amelyek közül a törvény korlátozó rendelkezésének hiánya folytán érdemben csak a nem vagyoni kártérítés (sérelemdíj) tárgyában hozott rendelkezés bírálható felül.

Ilyen esetben a Kúria külön végzéssel határoz a felülvizsgálati kérelem felülvizsgálati korláttal érintett részének hivatalbóli elutasításáról, míg a fennmaradó, el nem utasított rész tekintetében a jogorvoslati eljárást érdemben lefolytatja.

2. A Pp. 271. § (2) bekezdése a vagyonjogi ügyek esetében - annak biztosítása érdekében, hogy csak a jelentősebb értékű perek kerüljenek a Kúria mint felülvizsgálati bíróság elé - értékhatártól függő korlátozást ír elő. E rendelkezés értelmében ugyanis főszabály szerint nincs helye felülvizsgálatnak olyan vagyonjogi ügyekben, amelyekben a felülvizsgálati kérelemben vitatott érték, illetve annak a Pp. 24. §, valamint 25. § (3) és (4) bekezdése alapján, továbbá a 25. § (3) bekezdésének az egyesített perekre történő megfelelő alkalmazásával megállapított értéke a hárommillió forintot nem haladja meg. Egyes vagyonjogi perekben azonban ez az értékhatártól függő kizárás nem érvényesül. A Pp. 271. § (2) bekezdése ugyanis - többek között - azokban az ügyekben, amelyek ingatlan tulajdonára vagy ingatlant terhelő jogra vonatkoznak vagy ingatlanra vonatkozó jogviszonyból erednek, a vitatott értéktől függetlenül biztosítja a felülvizsgálati kérelem előterjesztésének lehetőségét.

Ingatlan tulajdonára vonatkozó ügynek e kivételi szabály alkalmazása során azt a vagyonjogi pert kell tekinteni, amelyben az ingatlan tulajdonát érintő dologi jogi igényt érvényesítenek, és erre az igényre a felülvizsgálati kérelem is kiterjed. Ebbe a körbe tartoznak a tulajdonjog védelme iránti igények, az ingatlan-nyilvántartáson kívül - például elbirtoklással vagy házassági vagyonközösség keretében - tulajdonjogot szerzett személyek igénye arra, hogy tulajdonjogukat az ingatlan-nyilvántartás feltüntesse (ingatlan-nyilvántartási igények), a törlési keresetek, valamint a közös tulajdon megszüntetése iránti igények.

Az ingatlant terhelő jogra vonatkozó ügyek körébe azok a jogviták tartoznak, amelyekben a fél igénye - a felülvizsgálati eljárásra is kiterjedően - az ingatlan-nyilvántartásba bejegyezhető, a tulajdonjogon kívüli egyéb jogot érint. Ilyen jogok az Inytv. 16. §-a értelmében a földhasználati, haszonélvezeti és használati jogok, a szolgalmak, valamint a jelzálogjog, tehát a korlátolt dologi jogok, továbbá az elő- és visszavásárlási, vételi és eladási jog és a végrehajtási jog.

Az ingatlanra vonatkozó jogviszonyból eredő ügy alatt pedig azt a jogvitát kell érteni, amelyben a fél olyan egyéb - az előző bekezdés szerinti ügyek körébe nem tartozó - kötelmi jogi igényt érvényesít, amely eredményessége esetén az ingatlan jogi helyzetében változást eredményezhet. Ide tartoznak az ingatlan tulajdonának átruházása vagy használatának átengedése érdekében kötött szerződések érvénytelenségére vagy megszűnésére hivatkozással az eredeti állapot helyreállítása iránt előterjesztett keresetek, ha ezekre az igényekre a felülvizsgálati eljárás is kiterjed. Nem minősülnek viszont a Pp. 271. § (2) bekezdésének alkalmazása során ingatlanra vonatkozó jogviszonyból eredő pernek azok az ügyek, amelyek tárgya az ilyen szerződésekben kikötött pénzbeli ellenszolgáltatás (hátralékos vételár, bérleti díj) teljesítése, a szerződéskötés megerősítéseként adott foglaló visszakövetelése, a szerződésszegés jogkövetkezményeinek (kártérítés, kötbér, hibás teljesítés esetén kijavítás, kicserélés, árleszállítás, a kijavítási költség megfizetése) érvényesítése vagy az érvénytelenség egyéb jogkövetkezményeinek alkalmazása, ezek az igények ugyanis az ingatlan jogi helyzetét nem érintik.

Nem érvényesül az értékhatár szerinti korlátozás alóli kivételi szabály az ingatlannal kapcsolatban kötött egyéb szerződésekből, így a közszolgáltatási, a vállalkozási és az ingatlanközvetítési megbízási szerződésekből származó igények érvényesítésére irányuló ügyekben sem, az ilyen igények ugyanis nem az ingatlanra vonatkoznak, hanem csupán kapcsolódnak az ingatlanhoz.

Nem tartoznak az ingatlanra vonatkozó jogviszonyból eredő ügyek körébe ebből a szempontból az érvényesíthetetlen tulajdoni igény helyébe lépő kártérítés vagy jogalap nélküli gazdagodás megfizetése, a tulajdonháborítás vagy birtokháborítás miatt járó kártérítés, a közös tulajdonban álló ingatlan fenntartási, karbantartási, felújítási költségeinek megfizetése, az ilyen ingatlan hasznosításából származó bevétellel való elszámolás, a társasházi közös költség és a lakáshasználati jog ellenértékének megfizetése iránti perek, valamint a hagyatéki hitelezői igény megfizetése vagy a kötelesrész pénzben történő kiadása iránti perek sem. Ezekben az ügyekben tehát, ha a felülvizsgálati kérelemben vitatott érték nem haladja meg a hárommillió forintot, felülvizsgálatnak nincs helye.

3. A felülvizsgálati kérelem tartalmi elemeit meghatározó Pp. 272. § (2) bekezdésének jelenleg hatályos szövegét az egyes igazságügyi és közigazgatási tárgyú törvények módosításáról szóló 2012. évi CXVII. törvény 9. §-a állapította meg, amely 2012. október 1. napjával lépett hatályba. A törvény általános indokolása, valamint a 9. §-hoz fűzött indokolása szerint a tartalmi kellékek újraszabályozása a felülvizsgálati eljárások lefolytatásának gyorsítását, egyben a Kúria munkájának az időszerűségét célozta. Ennek érdekében törvényi előírássá emelt több olyan elvi tételt, amelyeket az említett célok érdekében a bírói gyakorlat már kialakított és közzétételüket követően a jogalkalmazásban következetesen érvényesített. Az eljárást gyorsító funkció megvalósításához azt a megoldást választotta, hogy a felülvizsgálati kérelem kötelező tartalmi kellékeinek részletes előírásával ösztönző hatást gyakorolt a felülvizsgálati kérelmek minőségének, szakszerűségének és elbírálásra való alkalmasságának a javítására. Ezzel a jogalkotónak az volt a szándéka, hogy a Kúria számára lehetővé tegye a tartalmilag fogyatékos jogorvoslati kérelmek hiánypótlási eljárás lefolytatása nélkül, hivatalból történő elutasítását és ezzel a legmagasabb bírói fórumra háruló adminisztrációs terhek csökkentését.

A fentiek szem előtt tartása mellett a Pp. 272. § (2) bekezdése kógens szabályként foglalja össze a felülvizsgálati kérelem azon minimális és konjunktív tartalmi elemeit, amelyek nélkül a fél beadványa alkalmatlan volna a felülvizsgálati eljárás megindításának, valamint a jogerős ítélet felülvizsgálattal támadott rendelkezése érdemi felülbírálata jogkövetkezményeinek kiváltására.

A Pp. 272. § (2) bekezdése a felülvizsgálati kérelem tartalmi kellékeit akként határozza meg, hogy annak tartalmaznia kell:

- a támadott határozat megjelölését,

- a Kúria döntésére irányuló határozott kérelmet,

- a jogszabálysértés és a megsértett jogszabályhely megjelölését,

- a jogorvoslati kérelem indokainak ismertetését.

A rendkívüli jogorvoslati kérelem központi eleme a megsértett jogszabályhely megjelölése és a jogszabálysértés körülírása. Az előbbivel szemben az a követelmény érvényesül, hogy a fél a felülvizsgálati kérelmében pontosan jelölje meg azt a jogforrást és azon belül azt a konkrét jogszabályhelyet, amelynek a megsértésére hivatkozik. A jogszabálysértés tartalmi körülírása keretében pedig a felülvizsgálati kérelmet előterjesztő félnek szabad szöveges formában is meg kell fogalmaznia a jogerős ítélet általa sérelmezett és rendkívüli perorvoslatot megalapozó fogyatékosságát, amellyel kapcsolatban részletesen ki kell fejtenie jogi álláspontját.

A felülvizsgálati kérelem előbbiekben vizsgált tartalmi elemeinek jelentősége abban jelölhető meg, hogy ezek jelenítik meg a félnek a rendkívüli perorvoslati eljárás keretében orvosolni kért jogsérelmeit. A tartalmi elemek hiánya, vagy fogyatékossága esetén a Kúria nem kerül abba a helyzetbe, hogy egzakt módon megismerhesse azt az okot, vagy okokat, amelyek miatt a fél a jogerős határozatot jogszabálysértőnek tartja. Emellett a felülvizsgálati kérelem e tartalmi elemei meghatározzák a Kúria felülbírálati lehetőségének a tartalmi és perjogi kereteit is.

Ezért a jogszabálysértés körülírása és a megsértett jogszabályhely megjelölése tekintetében a Kúria a felülvizsgálati kérelemmel szemben - a Pp. 272. § (2) bekezdésével összhangban - szigorú követelményt érvényesít: azok esetleges hiánya, vagy fogyatékossága a felülvizsgálati kérelem hivatalból történő elutasítását eredményezi.

4. A felülvizsgálati eljárás tárgya a jogerős határozatnak a felülvizsgálati kérelem keretei között történő felülbírálata. A pernek ebben a szakaszában a felülvizsgálati kérelem - mint az eljárást megindító és annak kereteit meghatározó rendkívüli jogorvoslati eszköz - jogi jelentősége egyebek közt abban jelölhető meg, hogy a Kúria a jogerős határozatot csak a felülvizsgálati kérelemben megjelölt ok vagy okok keretei közt bírálhatja felül. Ennek következtében eljárása során csak azon jogszabálysértés, vagy jogszabálysértések fennállását vizsgálhatja, amelyeket a fél felülvizsgálati kérelmében megjelölt.

A felülvizsgálati kérelemnek az előző pontban részletezett és a Pp. 272. § (2) bekezdésében meghatározott tartalmi kellékeinek további lényeges jogi jellegzetessége a közöttük kimutatható szoros logikai és perjogi kapcsolat fennállása. A törvény előírásából ugyanis okszerűen következik, hogy a tartalmi elemek között egy olyan összefüggésnek kell fennállni, miszerint a jogszabálysértés és a megsértett jogszabályhely megjelölésének, valamint a fél ezzel összefüggő jogi érvelésének egy és ugyanazon jogszabálysértéshez kell kapcsolódniuk, mert csak együtt alkalmasak arra, hogy kijelöljék a rendkívüli perorvoslati eljárás formai és tartalmi kereteit. A felülvizsgálati kérelem e jogi jellemzőjéből következik, hogy több jogszabálysértésre történő hivatkozás esetén a jogkövetkezmény kiváltásához szükséges együttes feltételeknek valamennyi jogszabálysértés tekintetében külön-külön kell fennállniuk. Több jogszabálysértésre történő hivatkozás esetén ugyanis a Kúria csak akkor kerül abba a helyzetbe, hogy azok mindegyikét érdemben vizsgálhassa, ha annak együttes feltételei valamennyi jogszabálysértés tekintetében önállóan megvalósulnak.

Ezért amennyiben a fél felülvizsgálati kérelmében a jogerős határozatot több önálló jogszabálysértésre hivatkozással támadja, valamennyi felülvizsgálati támadásnak külön-külön rendelkeznie kell a Pp. 272. § (2) bekezdése által meghatározott tartalmi követelményekkel, azaz a hivatkozott jogszabálysértésenként külön-külön meg kell jelölni a megsértettnek állított jogszabályhelyet és körül kell írni a jogszabálysértés indokait. Érdemben csak azok a hivatkozások vizsgálhatók, amelyek esetében a törvény hivatkozott rendelkezése által előírt tartalmi követelmények maradéktalanul teljesültek. Az egyéb hivatkozásokat a Kúria figyelmen kívül hagyja, amely körülményre határozata indokolásában utal.

5. A Pp. 3. § (1) és (2) bekezdései a kódex bevezető rendelkezései között rögzítik a polgári per azon alapvető tételét, amely szerint a polgári ügyekben a bíróság a jogvitát erre irányuló kérelem alapján bírálja el, amely kérelmekhez és jognyilatkozatokhoz kötve van. A törvény e rendelkezésének az érvényesülését szolgálják különösen a polgári per különböző szakaszainak megindítását célzó beadványokra irányadó tételes jogi szabályok. Ezek kimondják, hogy a fél keresetében a döntésre irányuló határozott kérelmet köteles előterjeszteni [Pp. 121.§ (1) bekezdés c) pont], a fellebbezésben pedig meg kell jelölnie, hogy a támadott határozat megváltoztatását menyiben és milyen okból kívánja [Pp. 235. § (1) bekezdés]. A Pp. 272. § (2) bekezdésének a felülvizsgálati kérelem tartalmi kellékeiről szóló rendelkezése pedig előírja, hogy abban "meg kell jelölni", miszerint "a fél milyen tartalmú határozat meghozatalát kívánja, továbbá elő kell adni", hogy a jogerős "határozat megváltoztatását milyen okból kívánja". A törvény idézett rendelkezéseinek célja és funkciója abban jelölhető meg, hogy a polgári per valamennyi szakaszában - az eljárás adott szakaszának sajátosságaihoz igazodó módon - biztosítsák a kérelmet előterjesztő fél számára a perbeli rendelkezési joga gyakorlásának lehetőségét, egyben határolják körül a bíróság mozgásterének és cselekvési lehetőségeinek ténybeli és jogi kereteit. Ebből okszerűen következik, hogy a jogorvoslati kérelem tartalmára vonatkozó szabályok azt határozzák meg, hogy a fél mit kérhet, a jogorvoslati bíróság pedig mit tehet a sérelmezett határozattal kapcsolatban.

A felülvizsgálati kérelemmel kapcsolatban, értelmezésre szoruló kérdésként merült fel, hogy milyen konkrét tartalmat kell tulajdonítani a Pp. 272. § (2) bekezdése azon két mondatrészének, amelyek szerint egyrészt "meg kell jelölni", hogy "a fél milyen tartalmú határozat meghozatalát kívánja" másrészt "elő kell adni", hogy a jogerős "határozat megváltoztatását milyen okból kívánja". Az első mondatrészből az következne, hogy elvileg bármilyen tartalmú határozat meghozatalát kívánhatja, míg a második mondatészből az látszik megállapíthatónak, hogy ezt a jogalkotó a megváltoztató tartalmú határozatokra korlátozza.

Az Alaptörvény 28. cikkében foglalt értelmezési szabályok alkalmazásával, a törvény idézett rendelkezésének egyszerű nyelvtani jelentése, valamint annak a jogorvoslati eljárásban betöltött funkciója és a polgári per alapelveihez való viszonya alapján olyan következtetés vonható le, miszerint elfogadható és alkalmas az érdemi elbírálásra az a felülvizsgálati kérelem is, amely kizárólag a jogerős határozat hatályon kívül helyezésére és az első-vagy másodfokú eljárás megismétlésére irányuló kérelmet tartalmaz. Megerősíti ezt az a körülmény is, hogy vannak esetek, amikor a felülvizsgálati eljárásban más tartalmú határozat hozatalára eleve nincs jogi lehetőség. Ez a helyzet például az ügy érdemi eldöntésére kihatott lényeges eljárásjogi szabálysértés esetén, valamint akkor, ha az eljárt bíróságok - eltérő anyagi jogi álláspontjuk folytán valamely kérdésben nem folytattak e bizonyítást és így a döntéshez szükséges tények nem állapíthatóak meg. Ennek következtében a Kúria döntésére irányuló határozott kérelem követelményének megfelel a felülvizsgálati kérelem, amennyiben a fél beadványából - a Pp. 3. § (2) bekezdésében írt tartalom szerinti elbírálás elvének megfelelő alkalmazásával - megállapítható, hogy a fél a jogerős határozat melyik részét vagy mely rendelkezését sérelmezi és helyette milyen döntés meghozatalát kívánja. Ezért ebben az esetben a döntésre irányuló határozott kérelem, mint kötelező tartalmi elem hiánya miatt a felülvizsgálati kérelem nem utasítható el.

Szükséges azonban annak kiemelése, hogy az előző bekezdésben vizsgált jogorvoslati kérelemnek értelemszerűen meg kell felelnie a Pp. 272. § (2) bekezdése által a felülvizsgálati kérelemmel szemben támasztott további követelményeknek is. Ezért az ilyen kérelem sem nélkülözheti a megsértett jogszabályhelynek a pontos és konkrét megjelölését, valamint annak kifejtését, hogy a fél milyen okból tartja a jogerős határozatot jogszabálysértőnek, és milyen keretben támadja azt.

6. A jogerős határozat több rendelkezése ellen irányuló, valamint a több jogszabálysértésre alapított felülvizsgálati támadásának a kérdései szoros összegfüggésben állnak egyrészt egymással, másrészt a felülvizsgálati kérelem tartalmi kellékeinek a problematikájával. Ezért a jogerős határozat több rendelkezését támadó felülvizsgálati kérelem befogadhatóságának a vizsgálata során figyelemmel kell lenni a jelen kollégiumi véleménynek a felülvizsgálati kérelem tartalmi elemeit vizsgáló 3. pontjában, valamint a több jogszabályhely megsértésére hivatkozó kérelemről szóló 4. pontjában kifejtettekre is.

A jogerős határozat több rendelkezése ellen irányuló felülvizsgálati támadás szintén csak a 3. pontban részletesen tárgyalt, a tartalmi elemek között fennálló szoros logikai és perjogi összefüggés-rendszerben értelmezhető. Ennek - a 3. pontban már kifejtett - lényege szerint a felülvizsgálati kérelem csak a kötelező tartalmi elemek megvalósulásán keresztül lehet alkalmas a perbeli funkciójának betöltésére. E tartalmi elemek ugyanis csak együttesen alkalmasak a felülvizsgálati eljárás megindítására, valamint ezen eljárás tartalmi és jogi kereteinek a per konkrétumaihoz igazodó meghatározására.

Ezért a Kúria a felülvizsgálati kérelem befogadhatóságának elbírálása során kérelmenként külön-külön vizsgálja a Pp. 272. § (2) bekezdése által meghatározott tartalmi elemek fennállását. A jogerős határozat több rendelkezését érintő felülvizsgálati támadás esetén a felülvizsgálati kérelem csak abban a keretben minősíthető érdemi elbírálásra alkalmasnak, melyben az említett feltételek kérelmenként külön-külön fennállnak. Az esetleges hiányosság jogkövetkezménye pedig a felülvizsgálati kérelem fogyatékos részének hivatalból történő elutasítása.

7. A hiánypótlási kötelezettségnek a polgári per valamennyi szakaszára és valamennyi beadványára vonatkozó Pp. 95. § (2) bekezdése értelmében hiánypótlásnak akkor van helye, ha a beadvány nem felel meg a törvény előírásainak, vagy más okból kiegészítésre szorul. Ez az általános törvényi megfogalmazás utal arra, hogy a Pp. a perbeli beadványok különböző típusait ismeri és azokkal kapcsolatban általában különböző alaki és tartalmi követelményeket határoz meg. Ez megfelelően irányadó a jogorvoslati eljárásokat megindító beadványokra is, amelyekhez a jogalkotó a perbeli beadványok általános törvényi kellékei mellett, a per adott szakaszának sajátosságaihoz igazodó speciális tartalmi elemek és alaki kellékek fennállását is megkívánja.

A felülvizsgálati eljárásban folytatott hiánypótlás jogi szabályozása és bírói gyakorlata egyaránt abból a speciális elvi tételből indul ki, miszerint a Pp. 272. § (2) bekezdésében meghatározott tartalmi elemek nem csupán a felülvizsgálati kérelem törvényi kellékei, hanem azok egyben a jogintézmény fogalmi elemeinek is minősülnek. Az általános polgári perbeli beadványhoz képest ezek jelentik azt a többletet, amelyek az általános perbeli beadványt minőségileg megváltoztatják és a rendkívüli perorvoslati eljárás kezdeményezésére alkalmas felülvizsgálati kérelemmé emelik. E kötelező tartalmi (és egyben fogalmi) elemek bármelyikének a hiánya esetén jogilag releváns felülvizsgálati kérelemről nem beszélhetünk. Ennek következtében, amennyiben a felülvizsgálati kérelem előterjesztésére nyitva álló 60 napos határidő úgy telt el, hogy a fél beadványából valamely törvényben meghatározott kötelező tartalmi elem hiányzik, jogi értelemben is létező, figyelembe vehető, joghatás kiváltására alkalmas felülvizsgálati kérelemről nem lehet szó, továbbá a 60 napos határidő lejárta miatt a továbbiakban már a hiány pótlására sincs jogi lehetőség. Ebből okszerűen az következik, hogy a fél beadványának a joghatályos felülvizsgálati kérelemmé minősüléshez legkésőbb az előterjesztésre nyitva álló 60 napos határidő lejártáig az összes törvényben meghatározott tartalmi kellékkel rendelkeznie kell. A 60 nap eltelte után a felülvizsgálati kérelem tartalmi kellékei nem pótolhatók sem a bíróság felhívására, sem az előterjesztő saját elhatározása alapján. A tartalmi hiányosság jogkövetkezménye pedig a felülvizsgálati kérelem hivatalból történő elutasítása.

A felülvizsgálati eljárásban a hiánypótlás az alaki kellékek esetleges hiányára korlátozódik. Ide tartozik a felülvizsgálati eljárási illeték lerovása, a jogi képviselő meghatalmazásának csatolása, valamint a beadvány törvényben előírt példányszámának biztosítása. Sajátosan alakul azonban a hiánypótlás lehetősége a kötelező jogi képviselettel kapcsolatban. Amennyiben a felülvizsgálati kérelmet a fél jogi képviselő nélkül terjesztette elő és a pártfogó ügyvéd kirendelésére irányuló kérelmet sem tartalmaz, a beadványt határidőben előterjesztettnek kell tekinteni, de az a Pp. 73/B. § (2) bekezdése folytán hatálytalan. Ebben az esetben a Kúria megfelelő határidő tűzésével, a felülvizsgálati kérelem hivatalból történő elutasításának terhe mellett, felhívja a felülvizsgálati kérelmet előterjesztő felet e hiányosság pótlására. A felülvizsgálati kérelem hatálytalanságára figyelemmel a Kúria a jogi képviselő meghatalmazásának megérkezéséig az ügyben egyéb intézkedést nem tehet, a határidő eredménytelen eltelte esetén pedig a felülvizsgálati kérelmet hivatalból elutasítja. Hiánypótlásnak van helye akkor is, ha a csatolt meghatalmazás kifejezetten az eljárás felülvizsgálatot megelőző szakaszára, vagy csak valamely előre meghatározott eljárási cselekményre (pl. csak a felülvizsgálati kérelem benyújtására) szól. A meghatalmazásnak ugyanis a felülvizsgálati eljárás egészére kell vonatkoznia.