A Győri Ítélőtábla Bf.26/2011/12. számú határozata csalás bűntette tárgyában. [1978. évi IV. törvény (Btk.) 256. §, 318. §, 1998. évi XIX. törvény (Be.) 348. §, 371. §] Bírók: Kovács Tamás, Takácsné dr. Helyes Klára, Zólyomi Csilla

Kapcsolódó határozatok:

Veszprémi Törvényszék B.963/2008/78., *Győri Ítélőtábla Bf.26/2011/12.*

***********

Győri Ítélőtábla, mint másodfokú bíróság

Bf.26/2011/12. szám

A Győri Ítélőtábla, mint másodfokú bíróság Győrött, a 2012. évi január hó 17. napján megtartott nyilvános ülés alapján meghozta a következő

v é g z é s t :

A csalás bűntette és más bűncselekmény miatt vádlott ellen indult büntető ügyben a Veszprém Megyei Bíróság 2011. évi január hó 11. napján kihirdetett 9.B.963/2008/78. számú ítéletét helybenhagyja azzal, hogy az első fokú eljárásban felmerült bűnügyi költség összege helyesen 42.986.- /Negyvenkettőezer-kilencszáznyolcvanhat/ Ft.

A vádlott által az első fokú bíróság ítéletének kihirdetésétől a mai napig előzetes fogvatartásban töltött időt a kiszabott szabadságvesztésbe beszámítja.

A másodfokú eljárásban 3.000.- /Háromezer/ Ft bűnügyi költség merült fel, melyet a vádlott köteles felhívásra az államnak megfizetni.

I n d o k o l á s :

Vádlottat a Veszprém Megyei Bíróság a 2011. január 11. napján kelt 9.B.963/2008/78. számú ítéletében bűnösnek mondta ki folytatólagosan elkövetett csalás bűntettében (Btk. 318.§ (1), (5) bekezdés a/ pont) és befolyással üzérkedés bűntettében (Btk. 256.§ (1), (2) bekezdés a/ pont II. fordulat). Ezért a bíróság a vádlottat halmazati büntetésül 4 év börtönbüntetésre, mint főbüntetésre és 4 év közügyektől eltiltásra, mint mellékbüntetésre ítélte. A bíróság a vádlottal szemben 2.500.000 Ft összegű vagyonelkobzást rendelt el. A kiszabott szabadságvesztés tartamába beszámította az előzetes fogvatartásban töltött időt és kötelezte a vádlottat az eljárás során felmerült bűnügyi költség megfizetésére.

Az ítéletet az első fokon eljáró ügyész tudomásul vette, míg a vádlott és védője elsődlegesen felmentésért, másodlagosan enyhítésért jelentett be fellebbezést.

A Győri Fellebbviteli Főügyészség a Bf.106/2008/3-I. számú átiratában kifejtette, hogy az elsőfokú bíróság a törvényesen lefolytatott bizonyítási eljárás keretében maradéktalanul eleget tett az ügyfelderítési kötelezettségének, hiánytalan tényállást rögzített a határozatában. Döntését a bizonyítékok megfelelő értékelésével alátámasztotta és indokolási kötelezettségének is eleget tett. Álláspontja szerint a vádlott bűnösségére a bíróság helyes következtetést vont le, cselekményeit is törvényesen minősítette. Véleménye szerint az enyhítő körülmények körét ki kell egészíteni azzal, hogy a csalással okozott kár a jelentős értékhatárt csak kismértékben haladta meg és a súlyosító körülmények közül pedig mellőzendő a büntetett előélet. Álláspontja szerint azonban nagy nyomatékú súlyosító körülményként kell értékelni, hogy a terhelt a csalássorozata, beleértve ebbe a speciális alakzatként értékelendő befolyással üzérkedést is, megközelíti az üzletszerű minősítést. Véleménye szerint a büntetés enyhítése nem indokolt, a kiszabott büntetés a büntetés céljainak megfelel. Az ítélet egyéb rendelkezéseit is törvényesnek tartotta és erre figyelemmel a megyei bíróság döntésének helybenhagyását indítványozta.

A nyilvános ülésen a védő fellebbezését fenntartotta. Kifejtette, hogy vádlott az eljárás folyamán mindvégig tagadta a bűnösségét, azt, hogy bűncselekményt követett volna el, így elsődlegesen a vádlott felmentését indítványozta. Másodlagosan rámutatott arra, hogy 2004-ben elkövetett cselekményekről van szó, vagyis az időmúlás jelentős, melynek nagyobb nyomatékkal kellene érvényesülnie a büntetés mértékének a meghatározásakor, így erre figyelemmel a kiszabott büntetés enyhítése mindenképpen indokolt.

A fellebbviteli főügyészség képviselője az írásban benyújtott indítványát a nyilvános ülésen változatlan formában fenntartotta.

Rámutatott arra, hogy a büntetés mértékének a meghatározásakor a bíróság figyelembe vette a bűnösségi körülményeket, így az időmúlást is. Véleménye szerint nem hagyható azonban figyelmen kívül, hogy a vádlott a történeti tényállásban megjelölt életmódra rendezkedett be, hiszen az időközben befejeződött büntetőeljárásban is hasonló cselekmény miatt került sor a vádlott elítélésére. Mindezekre tekintettel a megyei bíróság döntésének a helybenhagyását indítványozta.