A Fővárosi Ítélőtábla Pf.20455/2010/4. számú határozata személyhez fűződő jog megsértése tárgyában. [1952. évi III. törvény (Pp.) 78. §, 253. §, 1959. évi IV. törvény (Ptk.) 2. §, 75. §, 78. §, 298. §, 302. §] Bírók: Békefiné dr. Mózsik Tímea, Lesenyei Terézia, Pullai Ágnes

Kapcsolódó határozatok:

Fővárosi Törvényszék P.25862/2008/10., *Fővárosi Ítélőtábla Pf.20455/2010/4.*

***********

Fővárosi Ítélőtábla

8.Pf.20.455/2010/4.

A Magyar Köztársaság nevében!

A Fővárosi Ítélőtábla a dr. Ábrahám Dániel ügyvéd (....) által képviselt felperes neve (felperes címe) felperesnek, a dr. Béres István jogtanácsos (alperes neve ....) által képviselt alperes neve (....) alperes ellen személyhez fűződő jog megsértése miatt indított perében a Fővárosi Bíróság 2010. január 13. napján kelt 31.P. 25.862/2008/10. sorszámú ítélete ellen a felperes 11. sorszám alatti fellebbezése folytán meghozta az alábbi

í t é l e t e t :

A Fővárosi Ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyja.

Kötelezi a felperest, hogy 15 napon belül fizessen meg az alperesnek 10.000 (Tízezer) forint másodfokú perköltséget.

A felperes köteles a le nem rótt 36.000 (Harminchatezer) forint fellebbezési illetéket az államnak külön felhívásra megfizetni.

Az ítélet ellen fellebbezésnek nincs helye.

I n d o k o l á s

Az elsőfokú bíróság ítéletével a felperes keresetét elutasította. Kötelezte a felperest, hogy 15 napon belül fizessen meg az alperesnek 15.000 forint perköltséget. A tárgyi illetékfeljegyzési jog folytán le nem rótt 21.000 forint kereseti illetékről akként rendelkezett, hogy azt a felperes köteles külön felhívásra megfizetni a magyar államnak.

Indokolásában tényként állapította meg, hogy a felperesi gazdálkodó szervezet 2006. november 22-én készletfinanszírozási keretmegállapodást kötött az alperessel a felperes által tovább érétkesített, lízingelt gépkocsik megvásárlásának finanszírozására. E keretmegállapodás alapján a peres felek 2007. szeptember 13. napján kölcsönszerződést kötöttek egy MAN típusú gépjármű megvásárlására, mely szerződésben a felperes vállalta, hogy a részére nyújtott 11.664.000 forint kölcsönt 2008. január 25. napjáig visszafizeti. Az alperes a felperesnek a kölcsönt folyósította. A felek közötti kölcsönszerződés lejárata a keretmegállapodás 11., továbbá az ÁSZF III.2.5.b. pontja alapján további egy hónappal meghosszabbodott, így a felperesnek a kölcsön teljes összegét 2008. február 25-ig kellett volna visszafizetnie, ez azonban nem történt meg. Ebből eredően a felperes tartozása 2008. március 25-én 30 napon túl több mint 1.000.000 forint volt, ezért az alperes a felperes tartozására vonatkozó adatokat a Központi Hitelinformációs Rendszerbe (KHR) továbbította.

Előzményként ismertette az elsőfokú bíróság, hogy a felperes 2008. február 18-án kelt listán 2008. március 27-ei keltezéssel határidő hosszabbítás iránti kérelmet terjesztett elő, melynek eredményeképpen az alperes engedélyezte, hogy a felperes tartozását két részletben fizethesse meg, 2.332.800 forint tőkét, valamint 570.149 forint kamatot 2008. február 25-ig, míg további 9.331.200 forint tőkét és 167.028 forint kamatot 2008. április 25-ig. Ennek következtében az alperes a korábbi számlát stornózta és a felperest 2008. március 31-én kelt bekérő levelével - 2008. február 25-ei fizetési határidővel - 2.332.800 forint tőke és 570.149 forint kamat megfizetésére szólította fel. Megkereste egyúttal a Központi Hitelinformációs Rendszert a felperes adatainak törlése végett.

A felperes 2008. április 15-én 570.149 forintot fizetett meg az alperesnek, ezért az alperes a 30 napon túli tartozás miatt ismét megkereste a KHR-t a felperes adatainak szerepeltetése végett. 2008. április 24-ei bekérő levelével pedig felhívta a felperest 9.331.200 forint és kamatai megfizetésére. A felperes 2008. április 29-én fizette meg a 2008. február 25-ei fizetési határidő szerint esedékes 2.332.800 forintot. A kölcsönszerződésből eredő teljes tartozását 2008. június 18-án egyenlítette ki.

Ilyen előzmények után nyújtotta be a felperes keresetét a bíróságra, amelyben annak megállapítását kérte, hogy az alperes a Központi Hitelinformációs Rendszerbe történő téves és ok nélküli adattovábbításával megsértette a felperes jóhírnévhez fűződő, a Ptk. 78. §-ában szabályozott jogát. Arra hivatkozott, hogy értesítés nélkül tüntették fel aktív adósként annak ellenére, hogy a hosszabbítás iránti kérelem elbírálásáig a határidő nyugodott, emiatt nem volt fizetési késedelemben. Sérelmezte, hogy nem kapott számlát, azért nem tudott korábban fizetni, ennek hiányában pedig 30 napon túli tartozása nem állhatott fenn.

Az alperes elsődlegesen hatáskör hiánya miatt a per megszüntetését kérte, a választott bírósági kikötésre tekintettel. Másodlagosan a kereset elutasítását és a felperes perköltségben marasztalását indítványozta. Álláspontja szerint a KHR rendszerbe jogtalanul bevitt adatok kapcsán speciális jogorvoslati eljárás van, amely nem helyettesíthető a Ptk. 78. §-a alapján előterjesztett keresettel. A keresetet érdemben is vitatta előadva, hogy a felperes adatait méltányosságból törölték, az iratok alapján megállapítható a 30 napon túli késedelem, a tartozás nagysága is. A szerződés lejárata határozott időpontú volt, így a felperesnek lehetősége volt teljesíteni. A bekérőt és a számlát egyszerű postai úton küldte, arra nézve nem volt szerződéses kötelezettsége, hogy azt ajánlottan vagy tértivevényesen adja fel; ezért a feladást nem tudja igazolni.

Az elsőfokú bíróság a per megszüntetésére irányuló kérelmet elutasította, és a keresetet érdemben sem találta megalapozottnak.

A Központi Hitelinformációs Rendszerről rendelkező 1996. évi XCII. törvény (Hpt.) 130/A. § (1), valamint 130/F. § (1) bekezdésére, továbbá 130/I,J,K, és L. §-aira utalással kifejtette, hogy annyiban osztotta az alperesi védekezést, hogy a felperes a KHR-ben elhelyezett adatok továbbításának jogszerűségét a Hpt. 130/K. §-a alapján indított eljárással egyező tárggyal jóhírnév megsértése körében nem kérheti felülvizsgálni. Ez okból azonban a kereset elutasítását nem látta alaposnak arra alapítva, hogy nem kizárt, hogy a felperes jóhírnév sértés körében azt kifogásolja, hogy alaptalanul állította róla az alperes a KHR rendszerbe juttatásával, hogy 30 napon túl 1.000.000 forintot meghaladóan lejárt tartozása volt.

A kereset érdemi vizsgálata során arra jutott, hogy az iratokból egyértelműen megállapítható volt a követelés lejártának időpontja, így a Ptk. 298. §. a) pontja szerint a késedelembe esés kezdő időpontja.