A Fővárosi Ítélőtábla Pf.20749/2016/5. számú határozata jogdíj megfizetése (SZERZŐI jogdíj megfizetése) tárgyában. [1952. évi III. törvény (Pp.) 75. §, 78. §, 81. §, 239. §, 253. §, 1959. évi IV. törvény (Ptk.) 301. §, 507. §, 1999. évi LXXVI. törvény (Szjt.) 16. §, 17. §, 24. §, 43. §, 106. §] Bírók: Békefiné dr. Mózsik Tímea, Lesenyei Terézia, Pullai Ágnes

Fővárosi Ítélőtábla

8.Pf.20.749/2016/5.

A Fővárosi Ítélőtábla dr. Strasser Tibor ügyvéd (....) által képviselt felperes neve (....) felperesnek, dr. Bajáky Tamás ügyvéd (....) által képviselt alperes neve (....) alperes ellen szerzői jogdíj megfizetése iránt indított perében a Budapest Környéki Törvényszék 2016. március 18. napján kelt, 11.P..../2015/22. számú ítélete ellen a felperes 23. sorszám alatti fellebbezése folytán meghozta az alábbi

í t é l e t e t :

A Fővárosi Ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletének nem fellebbezett részét nem érinti, fellebbezett rendelkezését helybenhagyja.

Kötelezi a felperest, hogy 15 napon belül fizessen meg az alperesnek 10.000 (Tízezer) forint + áfa összegű ügyvédi munkadíjból álló másodfokú perköltséget.

Az ítélet ellen nincs helye fellebbezésnek.

I n d o k o l á s

Az elsőfokú bíróság ítéletével kötelezte az alperest, hogy 15 napon belül fizessen meg a felperesnek 23.628 forintot, míg ezt meghaladóan a keresetet elutasította.

Kötelezte a felperest, hogy 15 nap alatt fizessen meg az alperesnek 24.218 forint perköltséget.

Az ítélet tényállása szerint a felperes és F... S... zeneszerző örökösei közötti megállapodás alapján a felperes volt jogosult kezelni F... S... szerzői jogait és engedélyezni a szerző műveinek felhasználását. Egy francia szerző által írt prózai művet, amelynek a címe L..., a F... S...-S... I... szerzőpáros megzenésítette, új dalokat írtak hozzá és korábbi slágereket tettek bele. Az alperes által működtetett színházi társulat - az ún. S... O... - be kívánta mutatni e zenés színpadi művet és ehhez akarta megszerezni a szerzői jogi jogosultaktól az engedélyt a felperes ügynökségén keresztül. A felperes eljárt a francia szövegíró szerző és S... I... szerző, illetve jogutóda felé a szerzői jogok megszerzése érdekében, azonban azt végül az alperes nem a felperes közreműködésével szerezte meg.

A felperes és az alperes között - F... S... szerzői jogait illetően - két külön okiratba foglalt, zenés színpadi mű nyilvános előadására vonatkozó szerződés jött létre 2012. június 22-én. Az első szerződés tartalma szerint az alperesi színház a L... című zenés színpadi művet belföldön korlátlan számú előadásban előadhatta, a felperest, mint ügynökséget a színház megtartott előadásai után előadásonként a nettó jegybevétel 4,5%-a + áfa jogdíj illette meg, amelyben a bérletekből származó bevétel is jogdíj-alapot képez. A színház a jogdíjat negyedévente, a negyedévet követő hó 15-éig elszámolta és számla ellenében az ügynökség megjelölt bankszámlájára átutalta. Az elszámoláson szerepelnie kellett az előadások számának, dátumának és az előadásonkénti jegybevételi adatoknak. Késedelmes teljesítés esetén az ügynökség jogosult volt a mindenkori jegybanki alapkamat ötszörösét késedelmi kamatként felszámítani. A 8. pont szerint a szerződést a felek határozott időre kötötték, amely 2013. június 30-áig volt érvényes. A 10. pont értelmében a szerződés bármely pontjának be nem tartása esetén a szerződés azonnal hatályát vesztette és az ügynökséget 300.000 forint kötbér illette meg. A másik okirat szerint a színház, mint megbízó megbízta az ügynökséget, hogy a L... című színpadi mű előadási-felhasználási jogát F... S... szerző jogtulajdonosaitól szerezze meg, míg ennek teljesítéséért, valamint a jogkezelésért és a későbbi jogdíjak számfejtéséért az ügynökséget előadásonként a nettó jegybevétel 1%-a + áfa összeg illette meg. Ennek alapján a felperes jogosult volt egyrészt a nettó jegybevétel 4,5% + áfa összeget, másrészt a nettó jegybevétel 1% + áfa összegét kiszámlázni.

2013. február 27-én az alperes K...ön, a P...S... Művelődési Központban adta elő a művet. A felperes részére az alperes 2013. április 11-én e-mailben a 2013. első negyedévében lezajlott hat előadás jegybevétel kimutatását küldte meg, köztük a kiskőrösi előadás kimutatását is. Ez utóbbi tartalmában eltért a korábban 2013. február 28-ai keltezéssel az alperes részére a játszóhely által kiadott jegybevétel-elszámolás adataitól. A felperes a játszóhely által az alperessel közölt nettó bevételadat alapján számlázta ki az alperes felé az 1%, illetve a 4,5% jogdíjat.

Az alperes 2013. július 19-én és 27-én S...on, illetve B...en is előadta a művet.

2013. október 1-jén egy-egy okiratba foglaltan F... A..., illetve F... B...- F... S... örökösei - szerződést kötöttek az alperessel a L... című színpadi mű megvalósítása és forgalmazása tárgyában, amelyre a szerzői jog örökösei felhasználási engedélyt adtak. Egy 2015. szeptember 1. napján kiállított okiratban a F... örökösök igazolták, hogy az alperes a L... című színpadi mű felhasználásáért nekik járó jogdíjjal a 2013. július 1. és 2014. december 31-e közötti időszakban maradéktalanul elszámolt.

A felperes, mint megbízott és a F... örökösök, mint megbízók között 2009. június 1-jén kelt megbízási szerződés szerint volt jogosult a felperes F... S... műveinek engedélyezésére, felhasználásukra vonatkozó szerződések megkötésére és az ezzel kapcsolatos eljárásra annak visszavonásáig. Egy 2013. szeptember 15. napján kelt felmondási nyilatkozat szerint ezt a szerződést a F... örökösök a keltezés napjával felmondták.

Az alperes a felperes által kiállított számlákat késedelmesen egyenlítette ki.

A felperes keresetében kérte az alperest kötelezni 300.000 forint kötbér, 23.628 forint késedelmi kamat, 6.350 forint adótanácsadó igénybevételével felmerült költség, 50.800 forint jogi képviselő díja (a pert megelőző levelezés és megbeszélés ellenében), és 152.000 forint, a 2013. július 19. és július 27. napján tartott előadások után felmerült szerzői jogdíj megfizetésére.

Az alperes a kereset elutasítását kérte.

Az elsőfokú bíróság a keresetet részben alaposnak találta. Határozatát a szerzői jogról szóló 1999. évi LXXVI. törvény (Szjt.) 42. § (1) bekezdésére, 94. §-ára, a Ptk. 507. §-ára és 513. §-ának (1) bekezdésére alapította.

Megállapította, hogy a perbeli esetben a szerző jogutódai a felhasználás engedélyezésével és ezzel kapcsolatos szerződéskötéssel bízták meg a felperest, ami lényegében a régi Ptk. 507. §-a szerinti bizomány, de nem adásvételi, hanem felhasználási szerződés megkötésére vonatkozik. A felhasználásért a szerző javára díjazás jár, és 2013 júliusában az alperes úgy használta fel két alkalommal a művet, hogy felhasználási szerződést nem kötött, ugyanakkor a díjat szerződés hiányában is megfizette a szerzői jog jogosultjainak, melynek tényét a jogosultak elismerték. Az elsőfokú bíróság nem osztotta a felperes érvelését abban, hogy az alperes a kétszeres teljesítés kockázatát viselni köteles, és ezért a felperes részére teljesítenie kell, amit majd visszakövetelhet a szerzői jog jogosultjaitól. Álláspontja szerint az ítéleti döntés nem eredményezheti azt, hogy a szerzői jog jogosultjai a felperesen keresztül kétszeresen részesüljenek szerzői jogdíjban, egyúttal amennyiben követeléssel élnének a bizományi szerződés alapján a felperes felé, úgy a felperes alappal hivatkozhat arra, hogy a 2013. júliusi két előadás után a díjat megkapták. A követelés jogalapja hiányának önmagában is elegendő oka az, hogy a felperes és az alperes közötti felhasználási szerződés ekkorra megszűnt, a felperes kétségtelenül jogosult volt a felhasználás engedélyezésére ebben az időszakban, azaz 2013 júliusában köthetett volna újabb szerződést az alperessel, ezt azonban nem tette. A bizományi szerződés szerinti felhasználás engedélyezésére való jogosultság azonban nem teremt a felperes számára lehetőséget az engedély nélküli felhasználás jogkövetkezményeinek követelésére, mert e jogok érvényesítésével a szerzői jog jogosultjai nem bízták meg a felperest, a konkrét két előadással kapcsolatban pedig maguknak a szerzői jog jogosultjainak sem lehet további igényük, hiszen a felhasználás díját megkapták. Mindezek alapján az elsőfokú bíróság a keresetet ebben a részében alaptalannak találta.