A Fővárosi Ítélőtábla Pf.21065/2019/6. számú határozata kártérítés tárgyában. [1952. évi III. törvény (Pp.) 24. §, 78. §, 81. §, 206. §, 253. §, 256/A. §, 1959. évi IV. törvény (Ptk.) 280. §, 293. §, 301. §, 328. §, 339. §, 346. §, 355. §, 356. §, 358. §] Bírók: Merőtey Anikó, Molnár Ágnes, Németh László

A Fővárosi Ítélőtábla a felperesek jogiképviselőjének neve, vímeltal képviselt dr. I.rendű felperes neve (I.rendű felperes címe) I. rendű, dr. II.rendű felperes neve II. rendű felperes címe II. rendű felperesnek, alperes jogiképviselőjének neve címe.) által képviselt alperes neve címe alperes ellen kártérítés iránti perében a Fővárosi Törvényszék 2019. szeptember 30. napján kelt 2.P.21.916/2011/199. számú ítélete ellen a felperesek által 201. sorszám, az alperes által 200. alatt benyújtott fellebbezések folytán - tárgyaláson kívül - meghozta a következő

í t é l e t e t:

A Fővárosi Ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletének fellebbezéssel nem támadott részét nem érinti, a fellebbezett rendelkezését részben megváltoztatja, az I. rendű felperes esetében a marasztalási összeget 4.874.829 (négymillió nyolcszázhetvennégyezer-nyolcszázhuszonkilenc) forintra és ebből 2.583.671 (kétmillió ötszáznyolcvanháromezer-hatszázhetvenegy) forint után 2008. szeptember 13. napjától, 424.993 (négyszázhuszonnégyezer- kilencszázkilencvenhárom) forint után 2012. június 1. napjától, 874.000 (nyolcszázhetvennégyezer) forint után 2012. június 1. napjától, 992.225 (kilencszázkilencvenkettőezer-kétszázhuszonöt) forint után 2012. június 1. napjától 2013. június 30. napjáig a késedelemmel érintett naptári félévet megelőző utolsó napon érvényes jegybanki alapkamattal megegyező mértékű, 2013. július 1. napjától a kifizetés napjáig a késedelemmel érintett naptári félév első napján érvényes jegybanki alapkamattal megegyező mértékű kamatára, a 2019. októbertől megítélt havi járadék összegét 19.277 (tizenkilencezer-kétszázhetvenhét) forintra leszállítja.

Kötelezi az I. rendű felerest 120.000(százhúszezer) forint, a II. rendű felperest 50.000(ötvenezer) forint másodfokú perköltséget fizessen meg 15 napon belül az alperesnek.

Kötelezi az I. rendű felperest 2.158.360 (kettőmillió százötvennyolcezer-háromszázhatvan) forint, a II. rendű felperest 540.270 (ötszáznegyvenezer-kétszázhetven) forint le nem rótt fellebbezési illetéket fizessen meg az államnak külön felhívásra.

Az ítélet ellen fellebbezésnek nincs helye.

I n d o k o l á s

[1] Az I. rendű felperes házastársa, a II. rendű felperes édesapja 2004. november 10. napján idegenhibás közúti balesetet szenvedett el, melynek következtében 2004. november 11. napján elhunyt. A felperesek ezzel okozati összefüggésben felmerült vagyoni és nem vagyoni káruk, továbbá az I. rendű felperes a perben nem álló gyermeke engedményezése folytán vagyoni kár megfizetésére kérte kötelezni az alperest, gépjármű kötelező felelősségbiztosításra alapítottan.

[2] Az alperes ellenkérelmében a helytállási kötelezettségét nem, azonban kártérítési kötelezettségének mértékét és így a keresetet vitatta az egyes kártételek jogalapja és összegszerűsége tekintetében. Hivatkozott peren kívüli megállapodásra, teljesítésére, részbeni elismerésére, a felperesek kárenyhítési kötelezettségére.

[3] Az elsőfokú bíróság az ítéletében kötelezte az alperest, fizessen meg az I. rendű felperesnek 25.654.992 forintot, ebből 2.000.000 forint után 2004. november 12., 424.993 forint után 2012. június 1., 14. 280.000 forint után 2012. június 1., 8.950.000 forint után 2012. június 1. napjától számított késedelmi kamatot, továbbá 2019. október hónaptól véghatáridő nélkül havi 132.401 forint járadékot. Ezt meghaladóan az I. rendű felperes keresetét elutasította. Megállapította, hogy az I. rendű felperes keresetével kapcsolatban az I. rendű felperes és az alperes a költségeiket maguk viselik. Kötelezte az I. rendű felperest 576.820 forint állam által előlegezett szakértői díj, továbbá az államnak 750.000 forint feljegyzett eljárási illeték megfizetésére. Kötelezte az alperest 576.820 forint állam által előlegezett szakértői díj és 750.000 forint feljegyzett eljárási illeték megfizetésére. A II. rendű felperes keresetét elutasította. Kötelezte a II. rendű felperest, fizessen meg az alperesnek 3.042.291 forint perköltséget. Kötelezte a II. rendű felperest 246.705 forint állam által előlegezett szakértői díj, valamint 1.500.000 forint feljegyzett eljárási illeték megfizetésére.

Az ítélet indokolása értelmében az alperes a felperesek keresetének Ptk. 339. § és 346. § szerinti jogalapját nem vitatta, ezért e körben a részletes indokolást mellőzte, és kifejezetten az összegszerűséget vizsgálta. A felek között 2008. február 22. napján létrejött egyezségi megállapodás szövegéből egyértelműen megállapíthatónak tartotta, hogy ez kizárólag a balesetből eredő költség jellegű vagyoni károkat, mint az elveszett, megkárosodott, elpusztult ingóságokat, az egyéb, a néhai halálával felmerült költséget, mint temetési költséget, illetve a síremlék költségét foglalja magába. Egyéb vagyoni eredetű kártérítési igényről az I. rendű felperes nem mondott le, melyre tekintettel az elsőfokú bíróság érdemben vizsgálta a kereseti kérelmeket. Az I. rendű felperes nem vagyoni kártérítési igényénél kiemelte, hogy az eljárást megelőzően az alperes 4.000.000 forintot kamataival együtt 2008. évben már megfizetett. További 2.000.000 forintot az alperes elismert, mely elismerésre figyelemmel kötelezte az elsőfokú bíróság további 2.000.000 forint és 2004. november 12. napjától Ptk. 301. § (1) bekezdése szerinti késedelmi kamatok megfizetésére. Az I. rendű felperes hivatkozását a Ptk. 293. §-ára vonatkozóan nem tartotta helytállónak, mert jelen perben érvényesített kereseti követeléséből az alperes nem teljesített, így nincs, amit az I. rendű felperes el tudna számolni e tekintetben. Az I. rendű felperes által előterjesztett elmaradt vagyoni előny iránti keresetet megalapozatlannak találta. Rámutatott, hogy a felperes e körben az általa igazoltnak vélt, elmaradt vagyoni előny, néhai férje által megszerezhető elmaradt, kiesett jövedelemnek mint vagyoni kárnak járadék formájában való megtérítését követelte, a jogcímet a Ptk. 355. § (4) bekezdése alapján megváltoztatva. Rámutatott, hogy az I. rendű felperes hitelt érdemlően nem tudta bizonyítani, hogy a házastársának magasabb volt a tényleges jövedelme, mint az adóbevallásokban szereplő. A házastárs halálát követően az I. rendű felperes jövedelme jelentősen növekedett és az osztalék, illetőleg tőzsdei jövedelem egy részét is I. rendű felperes veszi fel. A jövedelemkimutatások tükrében arra a következtetésre jutott, hogy nincs ezen a jogcímen elmaradt haszna az I. rendű felperesnek. Az elsőfokú bíróság álláspontja szerint az elmaradt haszon járadék formájában nem követelhető, hiszen a járadék lényege a mindennapos szükségletek biztosítása és nem a vagyon gyarapítása. A II. rendű felperes nevű gyermeke tekintetében előterjesztett I. rendű felperesi követelést sem tartotta megalapozottnak. Az elsőfokú bíróság álláspontja szerint az engedményezés érvényesen nem jött létre, semmilyen konkrétumot nem tartalmaz, az okiratból nem állapítható meg, hogy konkrétan milyen követelés került engedményezésre. A keresetben a kieső tartás mint elmaradt jövedelem került érvényesítésre, ugyanakkor a tartás, függetlenül attól, hogy elmaradt vagyoni előny vagy sem, a II. rendű felperes nevű gyermeket 2005. december 1-jétől nem illeti meg, miután ekkor munkaviszonyt létesített. Nem tartotta helytállónak azt a felperesi hivatkozást, hogy a szülőnek a diplomát követő öt évig kötelessége a gyermekéről gondoskodni. Függetlenül attól, hogy II. rendű felperes milyen életszínvonalon élt, 2005. december 1-jét követően - az elsőfokú bíróság álláspontja szerint - nem tarthat igényt az őt megillető tartásra még elmaradt vagyoni előnyként sem. Utalt az elsőfokú bíróság a Ptk. 280. § (2) bekezdésére, mert az igény 2007. november 23-án érkezett beadványban került először nevesítésre. A 2005. december 1-i munkaviszony létesítésétől nem jogosult tartásra, így a néhai édesapjától tartást pótló járadékot nem követelhet, illetőleg édesapja nem volt köteles fizetni az ő tartását. Az elsőfokú bíróság az I. rendű felperesnek a gyógykezeléssel kapcsolatos vagyoni kártérítési igényét részben találta megalapozottnak. Az elsőfokú bíróság a BEVER-lista alapján megállapította, hogy ténylegesen mely gyógyszerek kerültek kiváltásra, és ezek közül a pszichés elváltozással összefüggő tünetek kezelésére alkalmas gyógyszereket vette figyelembe az ETT szakértői véleményt is elfogadva. A többi gyógyszer tekintetében csak közvetett ok-okozati összefüggést látott megállapíthatónak a balesettel. A havi járadékot 2.401 forintban állapította meg. Bizonyítatlannak találta az I. rendű felperes évi 240.000 forint költség igényét talpmasszírozóra. A nem receptre kiváltott gyógyszereknél a költséget számszerűsíthetőnek tartotta, az egyéb vitaminok, gyógyszerkészítményeket szükségességét nem minősítette az ETT szakértői vélemény alapján tudományosan igazoltnak. Az I. rendű felperes döntéseként értékelte, hogy önállóan nem tudott a kórházba eljutni. Az uszodaköltséget sem találta megalapozottnak, mivel az I. rendű felperes kifejezetten a mozgásszervi problémái miatt tanult meg úszni és járt uszodába, azok pedig már a baleset előtt kialakulóban voltak, az úszásra a balesettől függetlenül szüksége lett volna. Mindezek miatt 424.993 forintot és havi 2.401 forint járadékot ítélt meg. Az állapot javító eszközöket hitelt érdemlően nem tudta bizonyítani az I. rendű felperes, amit nem általános kártérítésként, hanem miután az összegek konkrétan meghatározottak, kártérítésként követelhetne. Rámutatott az elsőfokú bíróság, hogy az orvosszakértői vélemények ezen eszközök szükségességét nem találták megalapozottnak, ezért e követelést elutasította. Az I. rendű felperes hévízi kórházi költség igényét is elutasította. Nem talált magyarázatot arra az elsőfokú bíróság, hogy 2018-tól az I. rendű felperes miért vett igénybe fizetős pszichológiai kezeléseket, és miért nem tb által támogatott kezeléseket, ezért ezt az igényt sem találta megalapozottnak. A költségpótló kárigények tekintetében az intézőnek fizetett havi 120.000 forintot az elsőfokú bíróság alaptalannak találta. A kerti munkákra havi 50.000 forintot ítélt meg a szakértői vélemények és a tanúvallomások mérlegelésével. Az elsőfokú bíróság heti két alkalmat figyelembe véve a takarítási munkákra, maximum 16 munkaóra és 2 x 1 nap nagytakarítás alapján havi 80.000 forintot ítélt meg. Nem találta megalapozottnak a KSH inflációs rátával történő növekedést, mivel e körben a Ptk. ilyen rendelkezést nem tartalmaz, ezért a bíróságnak nincs jogszabályi lehetősége erről rendelkezni. Mindezek alapján 25.654.992 forint megfizetésére kötelezte az alperest az I. rendű felperes részére, 2.000.000 forint nem vagyoni kártérítés után 2004. november 12., 424.993 forint lejárt gyógyszerjáradék, 14.280.000 háztartási takarító, kisegítő lejárt járadék, 8.950.000 forint kertészeti munkák lejárt járadék után 2012. július 1. napjától ítélt meg késedelmi kamatokat. A jövőre nézve 2.401 forint gyógyszer költség, 80.000 forint takarítási díj, 50.000 forint kerti munka havi járadékot állapított meg. A pertárgyértéket I. rendű felperes kereseti követelése tekintetében 55.491.737 forintban állapította meg, és a pernyertesség-pervesztesség arányát nagyjából fele-fele arányúnak ítélte meg, ezért külön ügyvédi munkadíjról nem rendelkezett, csak az állam által előlegezett költségről és a le nem rótt illetékről. A II. rendű felperes nem vagyoni kárigényének jogalapja nem, összegszerűsége volt vitatott, és az alperes az általa már megfizetett 2.000.000 forinton felüli igényt vitatta. Rámutatott az elsőfokú bíróság, hogy a nem vagyoni kártérítés nem minősül elmaradt haszonnak és a szakértői vélemények által kimutatott hátrányokra is figyelemmel, az alperes által teljesített összeget megfelelő kompenzációnak tekintette a II. rendű felperest az édesapja halálával okozati összefüggésben ért hátrányokra, így a további kereseti követelést elutasította. A II. rendű felperes a keresetpótló járadék igényt elsődlegesen elmaradt haszon iránti járadékként tartotta fenn 2004. november 11-étől 2006. szeptember 30-ig a vagyoni előnynek mint kiesett tartásnak, majd 2006. október 1. napjától keresetpótló vagyoni kárnak járadék formájában történő megtérítését kérte. Függetlenül attól, hogy a II. rendű felperes a járadék igényét elmaradt vagyoni előnynek tekintette, az elsőfokú bíróság álláspontja az volt, hogy miután 2006. október 1. napjától munkaviszonyt létesített, semmilyen keresetpótló járadékra nem tarthat igényt. Az ezt megelőző időszakig édesapjától tartásra volt jogosult, ugyanakkor maguk a felperesek ismerték el keresetlevelükben, hogy ezirányú igényt 2007. november hónapig nem nyújtottak be az alperes felé, ezért a Ptk. 280. § (2) bekezdésében foglaltak alapján ez az igény már nem volt érvényesíthető, ezért azt elutasította. Alaptalannak találta a 42.500 euró MBA képzés tekintetében előterjesztett igényt. A II. rendű felperes tekintetében a pertárgyértéket 47.910.095 forintban állapította meg, melynek alapján a Pp. 78. § (1) bekezdés alapján határozott a perköltség viseléséről. A II. rendű felperes pervesztessége okán határozott az állam által előlegezett szakértői díjról és le nem rótt illetékről.