BH 2012.3.56 Az emberölés aljas indokból elkövetettként minősül, ha az ölési cselekmény nem közvetlenül irányul haszonszerzésre, ám kiváltó oka a tettes által remélt nyereség - elkövető feltételezése szerint a sértettnek felróható - elmaradása [Btk. 166. § (1) bek., (2) bek. c) pont].

Kapcsolódó határozatok:

Pesti Központi Kerületi Bíróság B.20981/1993/22., Budapest Környéki Törvényszék B.1131/1997/74., Kúria Bf.2468/2000/7., Kúria Bfv.784/2011/6. (*BH 2012.3.56*)

***********

Gy. Zs. terheltet a megyei bíróság bűnösnek mondta ki társtettesként, aljas indokból elkövetett emberölés bűntettében; társtettesként, csoportosan elkövetett kifosztás bűntettében; valamint lőfegyverrel és lőszerrel visszaélés bűntettében. Ezért halmazati büntetésül életfogytig tartó szabadságvesztésre és tíz évi közügyektől eltiltásra ítélte azzal, hogy legkorábban huszonegy év eltelte után bocsátható feltételes szabadságra.

Az elsőfokú ítéletben rögzített tényállás lényege - Gy. Zs. III. r. terheltet érintően - a következő:

A III. r. terhelt - akit az elsőfokú ítélet meghozatala előtt egy alkalommal mint fiatalkorút vagyon elleni bűncselekmények miatt tíz hónapi, végrehajtásában felfüggesztett szabadságvesztésre ítéltek - sem a vád tárgyává tett bűncselekmények elkövetésekor, sem azok elbírálásakor nem szenvedett az elmeműködés olyan kóros állapotában, amely kizárta vagy korlátozta volna cselekményei következményeinek felismerésében vagy az e felismerésnek megfelelő cselekvésben.

A kábítószer terjesztésével, illetve anabolikus szerek forgalmazásával is foglalkozó G. M. sértett 1995-től kezdődően több alkalommal megbízta az I. r., a II. r., a III. r., valamint a IV. r. terhelteket az e tevékenységéből származó pénzkövetelése behajtásával, tevékenységüket megfizetve, emellett számukra kábítószert juttatva.

1996 nyarán a terhelteket a sértett újra hasonló feladattal bízta meg, azonban tevékenységükért nem fizetett. Ekkor fogalmazta meg a II. r. terhelt azt, hogy amennyiben ez még egyszer előfordul, a sértettet megleckéztetik, megverik, végső esetben akár meg is ölik. Ezzel társai is egyetértettek.

1996. augusztus 5-én az esti órákban az I. r., a II. r. és a III. r. terhelt találkozott G. M. sértettel, és ennek során megállapodtak abban, hogy a terheltek a sértett ismerősétől, P. P.-től úgy szereznek meg ezer ampulla Parabolan nevű hormonkészítményt, hogy azt állítják: azért hajlandóak neki ampullánként 1300 forintot adni, majd miután azokat átvették, a kialkudott vételárat nem fizetik ki; majd az így megszerzett ampullákat a sértett darabonként 600 forintért értékesíti, és a vételáron megosztozik a terheltekkel.

A III. r. terhelt, aki nem kívánt személyesen közreműködni az ampullák megszerzésében, az akció lebonyolítása érdekében használatra átadta telefonját a II. r. terheltnek.

Az I. és II. r. terhelt találkozott 1996. augusztus 6-án a megbeszélt helyen és időpontban P. P.-vel, aki azonban csak egy ampulla hormonkészítményt vitt magával, majd gyanút fogva a találkozó helyszínéről elmenekült.

A II. r. terhelt mindezt úgy ítélte meg, hogy G. M. sértett ismét "át akarta őket verni", ezért a I. r. terhelttel együtt elhatározta, hogy megleckéztetik, esetleg meg is ölik a sértettet. Ezért a III. r. terhelttől kapott telefonon felhívta a sértettet, és azt közölve vele, hogy megszerezték a Parabolan-ampullákat, az átadás érdekében találkozóra hívta.

Ezután ugyancsak telefonon tájékoztatta a III. r. terheltet is a hormonkészítmény megszerzésére irányuló akció kudarcáról, és arról is, hogy emiatt megleckéztetik, "elintézik" a sértettet, és ehhez segítségül hívta; majd az I. r. terhelttel együtt autóval a megbeszélt helyszínre indult.

Mivel a III. r. terhelt azonosult társai szándékával, az ügy IV. r. terheltjével együtt autóval szintén a találkozó helyszínére hajtott.

A sértett - mielőtt elindult - értékes karóráját és ékszereit egy vászonzacskóban a gépkocsi csomagtartójába, a nála lévő készpénzt - forintot és német márkát - a vezetőülés melletti ajtó kesztyűtartójába helyezte. Övtáskát viselt, abban magánál tartva személyi igazolványát, a gépkocsi iratait, valamint meg nem határozható mennyiségű és minőségű kábítószert is.

Az I. r. és II. r. terheltek érkeztek először a megjelölt helyre, Sz. külterületére 1996. augusztus 6-án 13 óra körül, ahová hamarosan megérkezett személygépkocsijával a sértett is, aki leparkolt és a gépkocsit biztonsági zárral lezárta. Röviddel ezután a helyszínre érkezezett a III. és IV. r. terhelt is.

A sértett odament a II. r. terhelt által használt Mercedeshez. Az abból kiszálló I. r. terhelt a sértett mögé lépett, és megfogva annak karját egy 7.65 mm kaliberű pisztollyal jobbról hasba lőtte.

A sértett, aki nem halt meg azonnal, erősen vérzett. Ezért a terheltek a Mercedes csomagtartójába tették, azt lezárták, és mindkét - általuk használt - gépkocsival a közeli, részben fákkal borított területre hajtottak.

A sértett dörömbölni kezdett a csomagtartóban, ezért valamennyien megálltak, kiszálltak és a Mercedes csomagtartójához léptek. Mikor felnyitották, a sértett arra kérte őket, hogy inkább öljék meg, minthogy így elvérezzen. Ekkor a III. r. terhelt egy 7.65 mm kaliberű pisztollyal három lövést adott le a sértett fejére, azzal a kijelentéssel: "haljál már meg!". A lövések a sértettet - a fején lévő barna nylon-zsákon keresztül, amiről nem lehetett megállapítani, hogy ki és mikor húzta rá - a bal homloktájékán, a bal szemzugnál, illetve nyakának bal oldalán érték, azok behatoltak a sértett fejébe, illetve nyakába, és részint eltávoztak, részint megakadtak.

A fejlövések elszenvedését követően a sértett rövid időn belül meghalt.

A terheltek kinyitották a halott sértett övtáskáját és magukhoz vették a benne lévő kábítószert és mobiltelefont, majd a sértettet a gépkocsival a terület erdős szélére vitték és ott egy fenyőfa tövénél kiemelték. Ezután - mivel tudták, hogy a sértett rendszeresen viseli aranyóráját, ékszereit, illetve mindig hord magánál készpénzt, így valutát is - visszatértek annak autójához és megkísérelték kinyitni azt annak érdekében, hogy a sértett értéktárgyait és pénzét magukhoz vegyék. A biztonsági zárat azonban nem tudták kinyitni. Majd B.-re indultak; menet közben a sértett telefonját az I. r. terhelt kidobta az autóból.

A terheltek még ugyanezen a napon a törzshelyüknek számító étterembe mentek, ahol fogyasztottak a sértettől elvett kokainból, és azt azzal kínálgatták ismerőseiknek, hogy "nincs már rá szüksége".

A III. r. terhelt a lőfegyver és lőszer tartására engedéllyel nem rendelkezett; azt megállapítani, hogy azokat mikor és hogyan szerezte, illetve pontosan milyen típusú volt, nem lehetett.