A Legfelsőbb Bíróság Bf.2468/2000/7. számú határozata emberölés bűntette (ALJAS INDOKBÓL elkövetett emberölés bűntette) tárgyában. [1998. évi XIX. törvény (Be.) 259. §] Bírók: Gyürkés Tamás, Rabóczki Ede, Tóth Éva

A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG LEGFELSŐBB BÍRÓSÁGA

Bf. V. 2.468/2000/7.szám

A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN!

A Magyar Köztársaság Legfelsőbb Bírósága Budapesten, 2001. április 5. és 12. napján tartott nyilvános folytatólagos tárgyaláson meghozta és kihirdette a következő

v é g z é s t :

Az aljas indokból elkövetett emberölés bűntette és más bűncselekmények miatt a vádlottak ellen folyamatban levő bűnügyben a Pest Megyei Bíróság 8. B. 1131/1997/74. számú ítéletét I.r., II.r., III.r., IV.r. vádlottak tekintetében egyaránt helybenhagyja.

I.r. és II.r. vádlottak által az elsőfokú ítélet kihirdetésétől a mai napig előzetes letartóztatásban töltött időt a kiszabott fegyházbüntetésekbe beszámítja.

A másodfokú eljárás során felmerült 19 956 (Tizenkilencezer - kilencszázötvenhat) Ft bűnügyi költségből 15 465 (Tizenötezer-négyszázhatvanöt) Ft-ot a vádlottak egyetemlegesen, míg 4 500 (Négyezerötszáz) Ft-ot I.r. vádlott köteles az államnak megfizetni.

I n d o k o l á s:

A Pest Megyei Bíróság a 2000. április 10-én kelt 8. B. 1131/1997/74. számú ítéletével I.r. vádlottat társtettesként, aljas indokból elkövetett emberölés bűntette, társtettesként, csoportosan elkövetett kifosztás bűntette, lőfegyverrel és lőszerrel visszaélés bűntette miatt - halmazati büntetésül - életfogytig tartó fegyházbüntetésre és 10 évi közügyektől eltiltásra ítélte.

Megállapította, hogy a vádlott legkorábban 21 év eltelte után bocsátható feltételes szabadságra.

A vádlottal szemben fegyveresen és csoportosan elkövetett rablás kísérlete miatt indult büntetőeljárást megszüntette.

II.r. vádlottat bűnsegédként, aljas indokból elkövetett emberölés bűntette, társtettesként, csoportosan elkövetett kifosztás bűntette, közokirat-hamisítás bűntette miatt - halmazati büntetésül - 14 év fegyházbüntetésre és 7 évi közügyektől eltiltásra ítélte.

A vádlottal szemben fegyveresen és csoportosan elkövetett rablás kísérlete miatt indult büntetőeljárást megszüntette.

III.r. vádlottat társtettesként, aljas indokból elkövetett emberölés bűntette, társtettesként, csoportosan elkövetett kifosztás bűntette, lőfegyverrel és lőszerrel visszaélés bűntette miatt - halmazati büntetésül - életfogytig tartó fegyházbüntetésre és 10 évi közügyektől eltiltásra ítélte. Megállapította, hogy a vádlott legkorábban 21 év eltelte után bocsátható feltételes szabadságra.

IV.r. vádlottal szemben a Pesti Központi Kerületi Bíróság 10. B. 20981/1993/22. számú végzésével alkalmazott próbára bocsátást megszüntette. A vádlottat bűnösnek mondtak ki társtettesként elkövetett garázdaság bűntettében, bűnsegédként elkövetett emberölés bűntettében, társtettesként, csoportosan elkövetett kifosztás bűntettében.

Ezért a vádlottat - halmazati büntetésül - 7 év börtönbüntetésre, 5 év közügyektől eltiltásra ítélte.

Az előzetes fogvatartásban töltött időt mind a négy vádlottal szemben a kiszabott szabadságvesztésekbe beszámította. Rendelkezett a lefoglalt bűnjelek kiadása és megsemmisítése, valamint a felmerült bűnügyi költség viselése kérdésében.

- . -

Az ítélet ellen I.r. vádlott és védője a tényállás téves megállapítása, a bűnösség megállapítása miatt felmentésért, másodlagosan téves minősítés miatt enyhítésért, II.r. vádlott és védője részbeni felmentésért és enyhítésért, III.r. vádlott és védője tényállás téves megállapítása miatt, megalapozatlanságra figyelemmel felmentésért, IV.r. vádlott és védője felmentés végett jelentettek be fellebbezést.

A védők a másodfokú tárgyaláson a bejelentett fellebbezéseket fenntartották. Valamennyi védő kifogásolta a különösen védett tanú vallomásának bizonyítékkénti értékelését. A védelem az új jogintézmény létjogosultságát nem kérdőjelezte meg, csupán az adott ügyben e tanúvallomások bizonyító erejét, illetve felhasználhatóságát vonták kétségbe.

Az I.r. vádlott védője hangsúlyozta, hogy a magyar joggyakorlatban első esetben használta a bíróság a különösen védett tanú vallomását a bizonyítási eljárásban, s mivel nem volt kialakult gyakorlat, a tapasztalat hiánya eredményezte e tanúvallomásokra alapított súlyos, marasztaló döntést. A védő annak az aggályának adott hangot, hogy az anonim tanú vallomásának felhasználása lehetőséget teremt két szembenálló csoport egymással történő leszámolására, ugyanis az éppen gyanúba fogott csoportot a másik csoport tagja anonim módon likvidálhatja. Az adott ügyben sem kétséges, hogy a vádlottak ilyen körben mozogtak.

I.r. vádlott védője logikátlannak jelölte meg a vádlottaknak a sértettel történő találkozó helyszínének megváltoztatását. Indokolatlan a vádlottak cselekménye, hogy a II.r. vádlott telefonhívása után nem a McDonald's előtt kívánták átadni a sértettnek a Parabolánt, hanem egy lakatlan területre mentek. Ez a tény önmagában az I.r. vádlott védekezését támasztja alá, hogy a sértett jelölte meg ezt a helyszínt, mert még volt egy elintézetlen ügye, és a sértett kérte fel a vádlottakat, hogy menjenek oda, mert valakivel kívánt ott találkozni és a védelmüket kérte.

A védelem arra is utalt, hogy amennyiben a bíróság a megállapított tényállást megalapozottnak fogadja el, úgy a cselekmény minősítése vitatható, mert nem az aljas indokból elkövetett emberölés bűntette a helyes jogi álláspont. A védő szerint önmagában az a körülmény, hogy a bűncselekményt elkövető sértettet a vádlottak "meg akarták leckéztetni", ez a bosszúnak olyan csekélyebb súlyú megjelenése, amely az aljas indok megállapításának alapjául nem szolgálhat.

A lőfegyverrel, lőszerrel visszaélés tekintetében az I.r. vádlott terhére nem látta bizonyítottnak, hogy engedély nélkül tartott fegyvert a birtokában, ugyanis a házkutatás során egyetlen lövedéket vagy kiegészítőt a fegyverhez nem találtak. Amennyiben valós a tényállásban terhére megállapított élet elleni támadás, hogy a sértettet hasba lőtte, úgy nem bizonyított, hogy került hozzá a fegyver, ki adta a kezébe. Ezért bizonyítottság hiányában felmentését kérte.

Nem látta megnyugtatóan bizonyítottnak a védő a kifosztás bűntettében sem az I.r. vádlott bűnösségének megállapítását. Álláspontja szerint egyetlen adat vagy bizonyíték sincs arra nézve, hogy I.r. vádlott a rádiótelefont a sértettől elvette, kieshetett a sértett táskájából a telefon, megtalálhatták, amennyiben I. r. vádlott dobta ki a készüléket a gépkocsi ablakán. Nincs kellő adat arra sem, hogy I.r. vádlott fogyasztott volna drogot, vagy elvett volna a sértettől kokaint.

A II.r. vádlott védője vitatta a II. rendű vádlott bűnösségének megállapítását bűnsegédként, aljas indokból elkövetett emberölés bűntettében. A tényállásból nem állapítható meg csupán az, hogy a sértettet a vádlottak megállapodása szerint meg akarták rendszabályozni. Kérdéses azonban, hogy a "megrendszabályozás" elintézés kifejezés az alvilági "szleng" szerint az esetleges ölés lehetőségét magába foglalja-e. A tényállásból kitűnően I.r. vádlott hasba lőtte a sértettet, az azonban nem tisztázott, hogy ki vagy kik tették fejére a zsákot. A sértett dörömbölt a csomagtartóban, megálltak, III.r. vádlott a sértettet fejbe lötte. Az a tény önmagában, hogy II.r. vádlott jelen volt a sértett életének kioltásánál, a szándékegység hiányában nem valósítja meg a bűnsegédi bűnrészességet. Azzal, hogy a II. rendű vádlott végignézte társai cselekményét még nem azonosult az öléssel. A védő vitatta a minősítő körülmény megállapíthatóságát, kifejtette, hogy az adott esetben az előre kiterveltség nem volt megállapítható, ezért az aljas indok sem minősítheti az emberölést. Hiányzik az elkövetést megelőző megállapodás, az utólagos cselekvőség legfeljebb a bűnpártolásként minősülhet.