3108/2021. (III. 22.) AB végzés
alkotmányjogi panasz visszautasításáról
Az Alkotmánybíróság tanácsa alkotmányjogi panasz tárgyában meghozta a következő
végzést:
Az Alkotmánybíróság a Kúria Mfv.X.10.017/2020/5. számú ítélete alaptörvény-ellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló alkotmányjogi panaszt visszautasítja.
Indokolás
[1] 1. Az indítványozó az Alkotmánybíróságról szóló 2011. évi CLI. törvény 27. §-a alapján alkotmányjogi panaszt terjesztett elő. kérte a Kúria Mfv.X.10.017/2020/5., a Szegedi Törvényszék 2.Mf.21.131/2019/4., valamint a Szegedi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság 5.M.50/2017/101. számú ítéleteinek alaptörvény-ellenessége megállapítását és megsemmisítését az Abtv. 43. §-a alapján.
[2] 1.1. Az indítványra okot adó ügyben az alkotmányjogi panasz és mellékletei értelmében az indítványozó - azt követően, hogy a törvényszék 2.Pf.21.115/2017/5. számú ítéletével a járásbíróság 22.665/2012/35. számú ítéletét üzemi balesetből eredő kár megtérítése tárgyában részben megváltoztatta - kártérítés iránt indított pert a volt munkáltatója ellen, üzemi balesetével kapcsolatban, keresetveszteség miatt elmaradt jövedelem, végkielégítés, késedelmi kamat, kártérítési járadék és nem vagyoni kártérítés megfizetése iránt.
[3] A közigazgatási és munkaügyi bíróság a keresetet elutasította (5.M.50/2017/101.). A törvényszék az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta (2.Mf.21.131/2019/4.). A Kúria az ítéletet hatályában fenntartotta (Mfv.X.10.017/2020/5. számú, 2020. július 13-án átvett ítélet).
[4] 1.2. Az indítványozó szerint alapvető alkotmányjogi jelentőségű kérdés, hogy "az eljárás során okirati és tanúbizonyítékok kerültek kirekesztésre", a tanú meghallgatások során állítása szerint nem tehette fel valamennyi kérdését, "indokolatlanul és alaptalanul szavahihetetlennek" állapították meg, melyek folytán a keresete elutasításra került, mindezzel alapvető emberi jogai sérültek.
[5] Hivatkozott a tisztességes bírósági tárgyaláshoz való jog [Alaptörvény XXVIII. cikk (1) bekezdése] sérelmére. Eszerint a hivatkozott bírói döntések, felülírva a jogszabályokat, kirekesztve a rendelkezésre álló tanú- és okirati bizonyítékokat úgy határoztak, hogy a keresete alaptalan. Mindezen tény pedig a panasz szerint egyértelműen megalapozza a tisztességes eljáráshoz való alapjoga csorbulását, hiszen mindenkinek joga van ahhoz, hogy az ellene emelt bármely vádat vagy valamely perben a jogait és kötelezettségeit törvény által felállított, független és pártatlan bíróság tisztességes és nyilvános tárgyaláson, ésszerű határidőn belül bírálja el.
[6] A panasz szerint sérült az egyenlőséghez való joga [Alaptörvény XV. cikk (1) bekezdés], mert azonos csoportba tartozó azonos alanyoknak (üzemi balesetet elszenvedők) azonosak a jogaik és kötelezettségeik, egyenlően megilleti őket a tisztességes eljáráshoz való jog. A panasz szerint az indítványozó ezen joga is jelentősen sérült, amikor a bíróság a polgári perben - vélhetően az alperes személyére figyelemmel - a károsult kártérítési igényét indokolatlanul és alaptalanul elutasította. A panasz szerint az ítélet a jogállamiságba, a jogbiztonságba vetett közbizalmat rendíti meg azzal, hogy jelentősen ellentmond a jogbiztonság alkotmányos elvnek, jelentősen megcsorbítva azt, amely szerint jogbiztonság egyik lényeges eleme az előreláthatóság. A jogegyenlőség általános alkotmányos követelményéből következik a bíróság előtti egyenlőség elve, a törvényes bírósághoz való jog elve, az ítélkezési gyakorlat egységességének elve.
[7] Az indítványozó kérte, hogy az Alkotmánybíróság a közigazgatási és munkaügyi bíróság határozata végrehajtásának felfüggesztésére hívja fel a bíróságot, az Alkotmánybíróság eljárásának a befejezéséig, mert a perköltség megfizetése számára aránytalanul nagy terhet jelent, az a létfenntartását veszélyezteti.
[8] 1.3. Az Alkotmánybíróság főtitkárának felhívására az indítványozó indítványa kiegészítésében előadta, hogy a jelen ügyben rendkívül elfogult bírósági eljárásnak volt részese, alapvető emberi és eljárási jogaiban korlátozva, tisztességtelenül és diszkriminatívan jártak el vele szemben. A pert a Honvédelmi Minisztérium ellen indította, a minisztérium vitatta illetékességét, így külön költségvetési szervvel, a Magyar Honvédség 5. Bocskai István Lövészdandár munkáltatójával szemben kellett az eljárást folytatnia. A bíróság indokolatlanul elutasította azokat az indítványait, melyek alapján azon személyeket hallgathatták volna meg az eljárás során, akik a problémáiról szolgálati úton is tudomással bírtak. Nem hallgatták meg az illetékes és felelős személyeket a tárgyaláson. Előadta, hogy nem gazdagodás miatt indított pert, hanem megélhetése miatt. A bíróság hat-hét évig tárgyalta az ügyét, és ezen idő alatt tetemes összeg esett ki a bevételéből, amely jogosan járó munkabér. Az eljárás során csatolt okirati (orvosi leletek) és tanúbizonyítékokat kirekesztették, a tanú meghallgatások során nem tehette fel valamennyi kérdését.
[9] 2. Az Abtv. 56. § (1) bekezdése szerint az Alkotmánybíróság az ügyrendjében meghatározottak szerint tanácsban eljárva dönt az alkotmányjogi panasz befogadásáról. A (2) bekezdés alapján a tanács mérlegelési jogkörében vizsgálja az alkotmányjogi panasz befogadhatóságának törvényben előírt tartalmi feltételeit, ezek között a 26-27. § szerinti érintettséget, az Alaptörvényben biztosított jogok sérelmét, valamint a 29-31. § szerinti feltételeket. A (3) bekezdés úgy szól, hogy a befogadás visszautasítása esetén a tanács rövidített indokolással ellátott végzést hoz, amelyben megjelöli a visszautasítás indokát.
[10] 3. Az Alkotmánybíróságnak az Abtv. 56. §-a alapján mindenekelőtt azt kellett megvizsgálnia, hogy az alkotmányjogi panasz a befogadhatóság egyes formai és tartalmi törvényi feltételeinek eleget tesz-e.
[11] A 2020. augusztus 4-én benyújtott panasz határidőben érkezett az Alkotmánybírósághoz (Abtv. 30. §). A panasz a határozott kérelem feltételeinek megfelel [Abtv. 52. § (1b) bekezdés], tartalmazza ugyanis azt a törvényi rendelkezést, amely megállapítja az Alkotmánybíróság hatáskörét az indítvány elbírálására, továbbá amely az indítványozó jogosultságát megalapozza [Abtv. 52. § (1b) bekezdés a) pont, Abtv. 27. § (1) bekezdés]; az eljárás megindításának indokait [Abtv. 52. § (1b) bekezdés b) pont]; az Alkotmánybíróság által vizsgálandó bírói döntést [Abtv. 52. § (1b) bekezdés c) pont]; az Alaptörvény sérülni vélt rendelkezését [Abtv. 52. § (1b) bekezdés d) pont]; indokolást arra nézve, hogy a sérelmezett bírói döntés miért ellentétes az Alaptörvény megjelölt rendelkezéseivel [Abtv. 52. § (1b) bekezdés e) pont]; kifejezett kérelmet arra, hogy az Alkotmánybíróság állapítsa meg a támadott bírói döntés alaptörvény-ellenességét és semmisítse meg azt [Abtv. 52. § (1b) bekezdés f) pont].
[12] 3.1. Az indítványozó a bíróság eljárásában felperes volt, érintettségének a fennállása az Abtv. 27. § (2) bekezdés a) pontján alapul.
[13] 3.2. Az Alkotmánybíróságnak vizsgálnia kellett, hogy az indítványozó Alaptörvényben biztosított jogra hivatkozik-e, és az Abtv. 29. §-ában foglaltak teljesülnek-e. Az indítványozó indokolással alátámasztottan Alaptörvényben biztosított jogának sérelmeként az Alaptörvény XXVIII. cikk (1) bekezdésére hivatkozott: a bírói bizonyítékértékelést, a bírói jogalkalmazást sérelmezve. Az Alkotmánybíróság a jelen ügyben is hivatkozik arra, az Alaptörvény 24. cikk (1) bekezdésére visszavezethető gyakorlatára, amely szerint - mivel a testület "az Alapörvény védelmének legfőbb szerve", ezért - eljárása során nem vizsgálhatja felül a támadott bírói döntés jog-, illetve törvényszerűségét. Ezért "[ö]nmagukban a rendes bíróságok által elkövetett vélt vagy valós jogszabálysértések nem adhatnak alapot alkotmányjogi panasznak" (3325/2012. (XI. 12.) AB végzés, Indokolás [13]). Az Alaptörvény XXVIII. cikke (1) bekezdéséhez kapcsolódóan az indítványozó részben azt sérelmezte, hogy a bíróságok az ő perbeli érveit nem osztották, az anyagi és eljárási szabályokat helytelenül értelmezték, illetve alkalmazták, a bizonyítást hibásan végezték, a bizonyítékokat rosszul értékelték. Ebben a körben a panaszban foglaltak alapján nem merül fel az Alaptörvény XXVIII. cikk (1) bekezdése sérelmének olyan kételye, amely a panasz befogadását indokolná.
[14] Az alkotmányjogi panasz az Alaptörvény XV. cikk (1) bekezdése állított sérelmét illetően sem tartalmaz az Abtv. 29. §-ában foglaltak fennállását megalapozó érvelést. Az indítvány alapján az Alaptörvény XV. cikk (1) bekezdésével kapcsolatban sem merül fel alapvető alkotmányjogi jelentőségűnek tekinthető kérdés, vagy a bírói döntést érdemben befolyásoló alaptörvény-ellenesség gyanúja, így az indítvány befogadásának feltételei nem állnak fenn.
[15] 4. Mindezeket figyelembe véve az Alkotmánybíróság az indítványt - az Abtv. 56. § (2) és (3) bekezdései alapján eljárva, az Abtv. 29. §-ára, valamint az Ügyrend 30. § (2) bekezdés a), g) és h) pontjaira tekintettel - visszautasította. Az Abtv. 61. §-a szerinti döntésre irányuló kérelemről (a bírói döntés végrehajtásának felfüggesztésére felhívás) nem volt indokolt dönteni.
Budapest, 2021. március 2.
Dr. Handó Tünde s. k.,
tanácsvezető, előadó alkotmánybíró
Dr. Handó Tünde s. k.,
tanácsvezető alkotmánybíró az aláírásban akadályozott dr. Pokol Béla alkotmánybíró helyett
Dr. Handó Tünde s. k.,
tanácsvezető alkotmánybíró az aláírásban akadályozott dr. Schanda Balázs alkotmánybíró helyett
Dr. Handó Tünde s. k.,
tanácsvezető alkotmánybíró az aláírásban akadályozott dr. Szalay Péter alkotmánybíró helyett
Dr. Handó Tünde s. k.,
tanácsvezető alkotmánybíró az aláírásban akadályozott dr. Szívós Mária alkotmánybíró helyett
Alkotmánybírósági ügyszám: IV/1389/2020.