BH+ 2005.4.169 I. A jogosulti és kötelezetti késedelmek egybevetése [Ptk. 303. § (3) bek., 317. § (2) bek.].

II. A gazdálkodó szervezeteket terhelő kamatfizetési kötelezettség [86/1990. (XI. 14.) Korm. r., Ptk. 685. § a) pont].

A bíróság jogerős ítéletében kötelezte az alperest, hogy fizessen meg a felperesnek 15 napon belül 1 679 870 forintot, és ennek 1993. április 5-től a kifizetésig járó, a mindenkori jegybanki alapkamat kétszeresének megfelelő kamatát. Ezt meghaladóan a felperes keresetét elutasította. Megállapította, hogy 1991-ben a G. Bt. részéről vállalkozóként N. S., megrendelőként pedig N. L. alperes szóbeli megállapodást kötött 14 db műanyag fröccsöntő szerszám elkészítésére. A felperesi vállalkozó munkavégzése 1991. október 1-jétől 1992. július 31-ig tartott. A megrendelő a vállalkozó részére még 1992. év folyamán 2 285 000 forintot kifizetett. A G. Bt. kötelezettségeit 1993. február 25-én a felperes magára vállalta, a szerződésbe belépett, és ezen a napon az alperessel megállapodást kötött. E szerződés 4. pontja szerint a vállalkozó 3 171 895 forint + áfa (vagyis összesen 3 964 868 forint) áron a műanyagfröccs szerszámokat a megrendelő tulajdonába adja. Rögzítették, hogy a fenti 4. pontban foglalt összeg a vállalkozó által a szerződéshez csatolt, és annak 2. számú mellékletét képező számítás alapján került meghatározásra, "melynek megrendelő - egyéb kötelezettségeire való tekintettel - felülvizsgálatára jogosult". Az alperes a felperes díjkövetelését e felülvizsgálatra hivatkozással nem egyenlítette ki, szerinte a felperes által felszámított rezsióradíj túlzott.

A perben eljárt bíróságok szakértői bizonyítást vettek igénybe a felperesi díjszámítás jogszerűségének megállapítása érdekében, és ennek alapján úgy foglaltak állást, hogy a számlában megjelölt összeg reális. A másodfokú bíróság ítéletének indokolásában kifejtette, hogy az alperes csak a szerződésben írt feltételek esetén, és nem általánosságban volt jogosult a szerződés mellékletét képező számítás felülvizsgálatára, így igazolnia kellett volna, hogy egyéb kötelezettségeinek teljesítése miatt erre szüksége van, de ilyen kötelezettséget nem igazolt. A felek szerződéses kitétele érdemben a felszámított díj indokolatlan tételének törlését célozta. A perben beszerzett szakvélemény adatai szerint a díjmegállapítás indokolatlan tételt nem tartalmazott, az anyagköltségeket is figyelembe véve a kikötött ár elfogadható. Az alperes kifogása ellenére nem adtak helyt további szakértői bizonyítás iránti indítványnak, mivel a szerszámkészítési szakismerettel is rendelkező műszaki szakértők aggálytalan véleményt adtak, nem volt szükség árszakértő bevonására. Miután a perben megnyugtatóan tisztázható volt, hogy milyen eszköz- és munkaerő ráfordítással végezhető el a vállalt feladat, ezért a bíróságok a Ptk. 389. §-a alapján kötelezték az alperest a bruttó vállalkozói díj és a kifizetett előleg közötti különbözet megfizetésére. A kamat mértékének meghatározása során a 86/1990. (XI. 14.) Korm. rendeletben foglaltakat alkalmazták, mivel mindkét felet gazdálkodó szervezetnek tekintették.

Az alperes a jogerős ítélet elleni felülvizsgálati kérelmében elsődlegesen a kereset elutasítását, másodlagosan a késedelmi kamat mérséklését kérte. Anyagi jogi jogszabálysértésként a Ptk. 301. § (4), 303. § (3) és 317. § (2) bekezdését, eljárásjogi jogszabálysértésként pedig a Pp. 43. § (1), (2), 177. § (3) és 219. § (2) bekezdését jelölte meg. Sérelmezte, hogy az elsőfokú bíróság nem vette figyelembe az alperes illetékességi kifogását, és arra nem tért ki az ítélet indokolásában sem, továbbá a bíróságok nem adtak helyt az alperes szakértő kirendelésére irányuló indítványának, és árszakértőt nem vezettek be. A másodfokú bíróság 2000. október 31-én kihirdetett ítéletét csak 2000. december végén foglalta írásba, és az csak 2001. január 3-án került másolatban átadásra alperes személyes kérésére.

Az alperes felülvizsgálati kérelmében hangsúlyozta, hogy, mint természetes személy kötötte meg a szerződést, ezért az alperesre nem lehet alkalmazni a 86/1990. (XI. 14.) Korm. rendeletet. A perbeli jogviszonyra a Ptk. akkor hatályos 301. § (4) bekezdése szerinti 20%-os késedelmi kamatmérték irányadó. A per elhúzódására tekintettel nem méltányos 1993-tól 2000 végéig a kamatfizetés, hiszen a per az alperes hibáján kívüli okokból húzódott el.

Az alperes a jogerős ítélet egyes megállapításait iratellenesnek tartotta. Előadta, hogy a 14 db szerszám közül az előlap egyenes nem került átadásra az alperes részére, ezt bizonyítja az 1993. március 4-én kelt átadás-átvételi jegyzőkönyv is. A megrendelő által megvalósítandó feladathoz szükség volt valamennyi szerszám átadására, ezért oszthatatlan szolgáltatásról volt szó. Az egyik szerszám visszatartásával a felperes meghiúsította az alperes további munkáját (kaputelefon rendszer), ezzel szerződésszegést követett el, amely az oszthatatlanság miatt az egész szerződés tekintetében beállt [Ptk. 317. § (2)]. Álláspontja szerint a felperes nem léphet fel fizetési késedelem címén igénnyel, mert ő esett késedelembe a teljesítéssel, a jogosult késedelme pedig a kötelezett egyidejű késedelmét kizárja [Ptk. 303. § (3)].