A Kúria Kfv.35247/2013/2. számú precedensképes határozata közigazgatási határozat bírósági felülvizsgálata (ADÓÜGYBEN hozott közigazgatási határozat bírósági felülvizsgálata) tárgyában. [1995. évi CXVII. törvény (Szja. tv.) 28. §, 1996. évi LXXXI. törvény (Tao. tv.) 8. §, 2003. évi XCII. törvény (Art.) 1. §] Bírók: Kárpáti Zoltán, Sperka Kálmán, Sugár Tamás

A határozat elvi tartalma:

A fiktív számlában szereplő összeg költségként, ráfordításként nem számolható el.

***********

A KÚRIA

mint felülvizsgálati bíróság

Kfv.VI.35.247/2013/10.szám

A Kúria a ügyvéd: Dr. által képviselt felperesnek a Dr. jogtanácsos által képviselt Nemzeti Adó- és Vámhivatal Észak-alföldi Regionális Adó Főigazgatósága alperes elleni adóügyben hozott közigazgatási határozat felülvizsgálata iránt indult perében a Debreceni Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság 2013. február 11. napján kelt 7.K.29.913/2013/2. számú jogerős ítélete ellen a felperes részéről 4. sorszám alatt benyújtott felülvizsgálati kérelem folytán az alulírott helyen és napon megtartott nyilvános tárgyaláson meghozta az alábbi

í t é l e t e t :

A Kúria a Debreceni Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság 7.K.29.913/2013/2. számú ítéletét hatályában fenntartja.

Kötelezi a felperest, hogy fizessen meg az alperesnek 15 napon belül 250.000 (kettőszáz-ötvenezer) forint felülvizsgálati perköltséget.

Kötelezi a felperest, hogy fizessen meg az államnak - külön felhívásra - 1.878.100 (egymillió-nyolcszázhetvennyolcezer-száz) forint felülvizsgálati eljárási illetéket.

Az ítélet ellen további felülvizsgálatnak nincs helye.

I n d o k o l á s :

2009-ben a felperes bejelentett főtevékenysége: "Mérnöki tevékenység, műszaki tanácsadás" volt, a cégnél 2009. június 2-ig M. A. beltagként és képviselőként tevékenykedett, a beltag 2009. június 3-tól a K. Kft. , a képviselő B. Cs. (a továbbiakban: B.Cs.). A felperes 2009. június 8. napján "Együttműködési megállapodás" megnevezéssel szerződést kötött a R. LLC. (a továbbiakban: LLC.) gazdasági társasággal, melynek székhelye az Amerikai Egyesült Államokban található. A szerződés szerint az LLC. mint megbízott felkutatja a felperes, mint megbízó tevékenységi körébe tartozó munkákat és előkészíti a munkák elvégzésére irányuló szerződés létrejöttét, valamint a döntéshez szükséges információkkal és adatokkal látja el a megbízót jutalék ellenében, melynek összege a megkötött szerződés nettó értékének 10-40%-a között változik. Az LLC. 2009. június 30. és 2009. december 22. között 59 számlát állított ki a felperes felé üzletviteli tanácsadás jogcímén összesen 39.780.130 forint összegben, melyet az a ráfordításai között elszámolt. A számlákban szereplő gazdasági események ténylegesen nem valósultak meg.

A felperes házipénztárából M. A. (a továbbiakban: M.A.) 2009. augusztus 5-től 2009. december 31-ig összesen 27.076.730 forintot vett fel azzal, hogy az összeget a felperes teljesítéseként eljuttatja az LLC. -nek, de erre nem került sor.

A felperesnél az elsőfokú adóhatóság 2009. évre bevallások utólagos vizsgálatára irányuló ellenőrzést végzett, melynek eredményeként meghozott határozatában kötelezte a felperest 19.480.623 forint adóhiány, 9.740.000 forint adóbírság, 4.685.000 forint késedelmi pótlék és 1.562.000 forint mulasztási bírság megfizetésére. A számlák szerinti gazdasági események valódiságának megállapítása érdekében az adóhatóság nyilatkoztatta a felperes üzleti partnereit, korábbi és jelenlegi képviselőjét, munkatársait, továbbá vizsgálta a felperes tevékenységét, valamint azt, hogy az LLC. képes volt-e a szerződés szerinti tevékenység ellátására és, a felperes szakmai hátterének ismeretében a szerződés szerinti üzletszerzés, tanácsadás indokolt volt-e. A részletes bizonyítási eljárás eredményeként a hatóság megállapította, hogy a felperes nem tudott érdemben, dokumentumokkal is alátámasztott módon hitelesen nyilatkozni, hogy az LLC. milyen módon, kinek a személyes közreműködése révén, hogyan működött közre a felperes üzletfeleinek felkutatásában és miként történt a kapcsolattartás, valamint milyen tanácsadás történt. A számlák a valóságban meg nem történt gazdasági eseményekről kerültek kiállításra, az azok alapján elszámolt ráfordítások nem a vállalkozás érdekében merültek fel. A felperes készpénz kifizetést teljesített M.A.-nak, azt azonban nem tudta bizonyítani, hogy a pénztárból felvett összeg ténylegesen átadásra került harmadik személy részére, így M.A.-nak 27.076.730 forint összegben jövedelme keletkezett, amelyet személyi jövedelemadó-előleg levonási kötelezettség és egészségügyi hozzájárulás fizetési kötelezettség terhel.

A felperes fellebbezése folytán eljáró alperes a 2012. szeptember 26. napján kelt 3111705916. számú határozatával az elsőfokú határozatot megváltoztatta akként, hogy az adóbírság összegét 4.866.000 forintra változtatta, egyebekben az elsőfokú határozatot változatlanul hagyta. Az indokolásban hivatkozott a számvitelről szóló 2000. évi C. törvény (a továbbiakban: Sztv.) 15.§ (3) bekezdésében, 78.§ (1) bekezdésében, 165.§ (2) bekezdésében, 166.§ (1) bekezdésében, az adózás rendjéről szóló 2003. évi XCII. törvény (a továbbiakban: Art.) 44.§ (1) bekezdésében, 97.§ (4) bekezdésében, 170. (1) és (6) bekezdésében, a személyi jövedelemadóról szóló 1995. évi CXVII. törvény (a továbbiakban: Szjatv.) 4.§ (1) bekezdésében, 28.§ (1) bekezdésében, a társasági adóról és az osztalékadóról szóló 1996. évi LXXXI. törvény (a továbbiakban: Tao tv.) 6.§ (1) bekezdésében és 8.§ (1) bekezdés d) pontjában foglaltakra. Érvelése szerint a felperes az eljárás során nem bocsátott az adóhatóság rendelkezésére olyan dokumentumot, amely hitelt érdemlően bizonyította volna a számlákban szereplő felek közötti gazdasági események megtörténtét. Nem csatolta a bizonylatokhoz kapcsolódóan, a számlakibocsátó teljesítése során szükségszerűen keletkező dokumentumokat, illetve a bizonyítékként becsatolt ismeretlen eredetű nyilatkozatok hitelességének, valamint eredetének igazolása nélkül nem voltak elfogadhatók bármely tény bizonyítására. A valódiság elvére figyelemmel kapcsolódó okiratok hiányában a számlák nem igazolják az abban foglalt adatok hitelességét. A hiteltelen számlák ellenértéke a felperes pénztárából ténylegesen kifizetésre került, azt M.A. az LLC. részére nem adta át, így az általa felvett összeg egyéb jövedelemnek minősül.

Az elsőfokú bíróság jogerős ítéletével a keresetet elutasította. Rámutatott, hogy az adóhatóság eleget tett a tényállás felderítési kötelezettségének, igen széles körű bizonyítási eljárás eredményeként jutott arra az okszerű következtetésre, hogy a felperes és az LLC. közötti gazdasági esemény, amelyet a számlákban rögzítettek a valóságban nem ment végbe. Nincs racionális indoka, hogy miért került sor az elméleti és gyakorlati ismeretekkel, kapcsolatrendszerrel, az üzletkötésben megfelelő jártassággal rendelkező M.A. és a felperes közötti jogviszonyban a számlakibocsátó cég közbeiktatására. Az Art. 1.§ (7) bekezdésére figyelemmel a felperes szerződéseinek adójogi értékelését az adóhatóság elvégezheti, mely nem érinti a szerződések polgári jogi érvényességét, minősítését.